Cukker Süti bolt, egy jogász és egy újságíró átváltozása
7 min read
Egy jogász és egy újságíró hite, szeretete és kreatívitása, így jött létre a Cukker Sütibolt
Amikor bemegyünk egy üzletbe, mondjuk egy sütiboltba és válogatunk, izlelgetünk a termékek között nem is gondolnánk, hogy milyen fantasztikus történetek húzodnak meg a háttérben. Pedig talán még a süteményünk is ízletesebbá válik, ha egy-egy történet kapcsán magunkba engedjük az alkotók munkájának keserű pillanatait és felhőtlen örömét, na nem beszélve a sikereikről, ha megértjük mennyire volt az út hosszú és/vagy göröngyös, aminek most az eredményeként épp egy szelet sütit majszolva, jókedvűen, elégedetten felkiállthatunk: “Hú, ez nagyon finom” Most egy ilyen utazásra hívom az olvasókat, ahol az utat ismerik meg, aminek az erdményét már lehet látták is, ízlelték is…Következzen a Cukker Sütibolt története….
A kaptárkő utca, rétköz sarkán van egy kis bolt, aminek már a felirata is csábító: “Cukker süti” Mivel a kaptárkő utcában lakóm, így ha akarom, ha nem folyton elém vetődött a felirat és kíváncsi lettem, nézzük meg mit tud ez a picinyke üzlet. Már a csíkós tapéta is nagyon megfogott, pont olyan volt, mint gyermekkorom cukrászdái a belvárosban, olyan igazi békebeli cukrászda hangulatát árasztja magából ez a tapéta, és ettől ösztönesen fel is élednek a számban, nyelvemen az izlelőbimbók.
A második meglepetés az íz és formavilág, láthatóan nem törekedtek az alkotók a megszokott, jól bevált süteménytípusokra, itt egyből azt érzed, hogy a kísérletező kedven, a kreatív gondolkodáson lesz a hangsúly, esetleg már ismertebb termékek újragondolásán.
A harmadik meglepetés akkor ért, amikor fejben egy elég komoly csatát vívtam, hogy akkor most melyik süti legyen az enyém 🙂 Végül egy erdei áfonyakrémmel töltött mákos piskóta lett a kiválasztott, és az első falatnál ösztönösen buggyant ki belőlem: “Hú, ez nagyon finom”. Nem volt sem túlédes, sem túl krémes, pont mindenből annyi, amitől a boldogsághormon elindul, de nem válik töménnyé.
Azután azon kaptam magam, hogy a buszmegállóban várva folyton a cukker süti táblát bámultam mondhatni sóvárógva, így egyre-másra visszatértem, és már nem csak a sütik íze csábított, de a két cukrász tündér személyisége is, akik folyton mosolyognak kiszolgálás közben, érdeklődnek, kedvesek és kíváncsiak, barátkozók és nyitottak. Minden egyes mozdulatukból azt lehet érezni, hogy nagyon szeretik, amit csinálnak és nagyon szeretik azokat, akiket ezzel kiszolgálnak, azaz minket vásárlókat. Így jutottam el odáig, hogy azt kértem adjanak számomra egy interjút, hagy ismerjük meg mi gazdagrétiek, hogy ki ez a két fantasztikus, mosolygós hölgy, akik igen hamar elnyerték az itt élők elismerését és bizalmát.
A kis üzlet 2019 januárban nyílt meg a sütemények szerelmeseinek, amit persze azért megelőzött sok érdekes, kalandos történet, így induljunk innen.
Jutasi Eszter ügyvéd és Leopold Erika belpolitikai újságíró szakmájukból adódóan nem voltak kéznyújtásnyira a cukrász mesterségtől, de valahol belül mindkettőjüket vonzotta ez a világ. Nagyon szerettek sütni, ráadásul nem féltek a kreatív útkereséstől a konyhában. Bár szakmájukban sikeres voltak mindketten, mégis azt érezték valami másra vágynak, és nem tudnak kiteljesedni abban, amiben egyébként tehetségesek, és amiből megéltek. Természetesen a sors ravasz de kifinomult ízlése azért mindig szükséges ahhoz, hogy két ragyogó elme, két kreatív egymásra találjon, így a szálakat úgy bogozta a sors, hogy egy Nagyharsányi társaságnak mindketten tagjai legyenek.
Beszélgettek, barátkoztak, és ahogy az lenni szokott egyszer csak szóba jött a sütés szenvedélye, és hogy mindketten egy jó kis cukrászdában gondolkodnak, csak épp egyedül nem mernek belevágni. Ezt megelőzően már letették mindketten az OKJ vizsgát, így nem volt akadálya, hogy álmokat valóra váltsák. A közös cukrászda (ami aztán sütibolt lett) gondolatát mindkettőjük családja támogatta, nem is kellett más csak egy jó kis helyszín.
Eszternek régi baráti kapcsolati kötődtek Gazdagréthez, így volt rálátása és nagyon tetszett neki az itteni közösség, ahogy az emberek gondolkodnak, ahogy kis közösségeket építenek. Elindultak hát bolt bejárásra és az Ételízek és Helllo Vino világa, az ott létrejött közösségi tér elnyerte a tetszésüket. Mondanom sem kell a “Sors keze” ismét kellett, mert nem elég a jó helyszín ott kiadó bolt is szükségeltetik, és láss csodát kiírásra került egy apró kis bolt, ami ha nem is óriási (cukrászdának kicsi, de egy jó kis sütiüzletnek pont elég), viszont két lelkes nő határozottsága, és bennünk munkálkodó életszeretet csodákra képes, így az indulás pillanatában tudták ennek sikerülni kell. Látták ugyan a Gazdagréten tevéknykedő konkurenseket, de ha valaki hisz önmagában, és határozott elképzelése van, mitől lesz más az Ő sütije, akkor lényegtelen hány konkurens van a telepen.
Mivel csak ketten vannak az idő a legnagyobb ellenség, így nem a formázott tortákat tűztek ki célul, mint sokan, hanem azt, hogy aki betér, az úgy távozzon, hogy elégedett, hogy felkiálltson mint én is: “Hú, ez nagyon finom !” Nem kifejezetten mentes típusú az üzletük, de azért a kínálatba természetesen ezt is beillesztették, így ma már a Helllo Bio és az Ő törzsvevőik közt jelentős átfedés lett. (Csupa csóki tej, liszt és cukormentes süti; cukormentes máktorta; cukor és tejmentes gyümölcsös pite; cukormentes sajttorta; tojás és tejmentes keksztorta, hogy néhány példát említsek a mentes típusú süteményekből.)
A kínálatban vannak állandó elemek, de nagyobb részt folyamatosan megújuló, sokszor beérkezve az üzletbe csak összekecsintanak, és már készül is, egy tegnap még csak a fejükban avgy álmaikban összeállt sütemény, így sosem lesz unalmas ide betérve sütit rendelni, kostólgatni.
A törzsközönség hónapról hónapra gyarapszik, és a közösségi tér jellege erősödik, hiszen amikor ezek a vevők betérnek láthatüan elindul egy diskurzus, egy összemolygás, anekdoták, minden amitől igazi élet keletkezik egy üzletben. Egyszer egy nagymama az unokájával jött be hozzájuk, mint visszatérő vendégek, és a nagymama kicsit szégyenlősen kérdezte, hogy kérhetne-e kölcsön egy fagylaltra valót, mert lehozta az unokáját, és a nagy kapkodásban otthon maradt a pénztárca. Eszter és Erika pedig teljes természetességgel már adta is a szükséges pénzt a néninek. Hát lehet jobban kezdődni ennél egy barátságnak ? Az idős hölgy és unokája azóta is törzsvendégek, és természetesen az eset után pár órával már szaladt is a boltba, hogy visszaadja a kölcsönkért pénzt, és még sütit is vitt hálája jeléül.
Nos ilyenek ezek a cukrászlányok, mindnekinek örülnek, mindenkit őszinte örömmel fogadnak, akár sütiért jött be az illető, akár csak egy kis beszélgetésre. A sütik pedig ahogy írtam nem túl édesek, hanem ízesek, szívükből, érzéseikből sütnek, szóval jó ide betérni…
Már tervezik a kiszállítás lehetőségét, és közeledik a karácsony, amikor ismét kipróbálhatjuk A Cukker féle házi beiglit több féle ízben előrendeléssel.
Mivel is lehetne mással zárni a riportot, mint hogy Sok sikert itt nálunk, a “mi kis falunkban”, sok ízletes tortát, egyre több törzsvásárlót, akik mosolyukkal, elégedett pillantásukkal is viszonozzák a kedvességeteket.