2020.11.30.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Egy pedagógia szakos bölcsész útja a katedrától a Lakberendezésig…

14 min read

Egy bölcsész aki önmagába vetett hitével és akaratával eljutott a katedrától a tervezőasztalig, aki nem hagyta elveszni a gyerekkori álmokat, aki szabadjára engedte a saját kreatívitását, és az érzéseit, aki tudja, hogy az ügyfelekkel egy hajóban kell evezni egy olyan partszakasz felé, ami a megrendelő számára meghozza az ÁLOM OTTHONT. Tóth Timea lakberendező önvallomása a szakmáról, a küzdelmekről, mások tiszteletéről és szeretetéről… 

Timi anno pedagógusként határozta meg önmagát, azon belül is a humán vonzotta, így lett belőle bölcsész szakon végzett pedagógus, aki még sem egy iskolában állt pályára, hanem ott maradt az egyetemen egy informatikai-oktatási szakcsoportban. Ez a munkakör ismertette meg a funkció és forma együttes alkalmazásával, aminek később nagy hasznát vette, amikor a lakberendezési pályára lépett.
A tapasztaltok megszerzését követően egy piacvezető oktatási intézményben folytatta, ami az egzisztencia megalapozásában is sokat jelentett, de hiányzott belőle az önmegvalósítás, így az e-learning témában elindult a saját vállalkozása. Persze aki Timit ismeri, az tudja, hogy neki egy kihívás nem elég, ezért a férjével közösen egy ingatlanfejlesztési vállalkozásba is belekezdett, ahogy Ő fogalmazza “kicsiben”, de Őt ismerve már az elején is picit nagyobbra tekintve. Ez a vállalkozás gyakorlatilag tálcán kínálta a lehetőséget, hogy ezt felelősséggel és hittel csinálva elengedhetetlen egy magas szintű szakmai képzés elsajátítása. Így került az örök mosolygós, önmaga határait is szívesen feszegető, kreatív útkereső a Stílusház Művészeti Magániskola képzésébe, így ismerhettem meg az óráimon egy fiatal, tehetséges hölgyet, aki nyitottságával, őszinteségével, és belülről fakadó laza, de mégis nagyon precíz kommunikációjával kivívta a tiszteletemet és óráról órára a szeretetemet is. Nem akart soha véleményvezér lenni az osztályában, nem akart másokat elnyomni, hiszen pont fordítva közösségi ember, aki nagyon figyel másokra, mégis, ha akarta, ha nem figyeltek rá, fontos volt a véleménye, amolyan az osztály lelke, részben mozgatórugója lett.
Tapasztalataim alapján azt mondhatom, sőt ígérhetem a Lokálpatrióta Olvasóknak, Újbudai Lakosoknak, hogy minden idegszálával az ügyfeleire koncentrál, igyekszik megismerni minél jobban a megrendelő személyiségét, hogy a munkája a szó szoros értelmében egyénre szabott, egyedi lehessen, amiben majd tényleg jól érzi magát otthon az egész család.
Idézem Timit: “Egy családban mindenkit egyformán tisztelni kell, legyen az felnőtt vagy gyerek, fontos mindenki véleménye, ötlete, ahol van házi kedvenc, ott még a kutya, macska, hörcsög stb. szokásait,  mondhatni pici kis lelkivilágát is igyekszem megismerni, hiszen Ők is családtagok, Ők is ott élnek, és egy rosszul megtervezett kis kedvenc sarok kihatással van az abban élő állatra, ami pedig kihatással lesz ránk, a családra. Nem szabad elmenni a részletek mellett, amikor egy igényfelmérés során nem csak a lakótérről, hanem az abban élőkről is tájékozódunk, beszélgetünk.”
 
SA: És mit jelentett neked a Stílusház, mit kaptál az intézménytől ?
 
Timi: Rengeteget és ebben az egyszóban egy komplett könyvet lehetne megírni. Hihetetlen szakmai alázatot és az ügyfélre nyitottságot. Érdekes, nem gondoltam volna, hogy létezik olyan szakma, ahol nem jellemző az irigység, a szakmai féltékenység, de ebben az iskolában azt éreztem az első perctől, hogy az egyébként a szakmában már nem kis hírnevet kivívott és a lakberendezést  gyakorlatban is végző oktatók soha egyetlen percig sem a leendő konkurensként néztek ránk. Pont fordítva, úgy adták át a tudásukat, hogy azt lehetet érezni Ők azt szeretnék, hogy Te akár még náluk is jobb legyél. A szakma érdekeit tartották a szemük előtt, a szakma becsületét, és ehhez akartak a tudásukkal következő szakmai generációkat pályára állítani. Amióta pályán vagyok egyébként azt tapasztalom, hogy nem csak az iskolában, de a teljes lakberendezési szakmában sem jellemző a máshol bevett rivalizálás. Én végig segítőkészséget és nyitottságot látok.
De vissza a Stílusházhoz, túlzás nélkül állíthatom, hogy oktatási és emberi szempontból is egy gyöngyszem, az ott tanítok nagyon eltérő egyéniségek, de ennek ellenére valami nagyon jó dolgot képesek közösen összerakni a diákoknak, és külön ki kell emelni, hogy rengeteg olyan dolgot is oktatnak, ami azt hinnénk nem is a lakberendezés része, pedig szerintem nagyon is, mint például a vállalkozási ismeretek, a marketing, a kommunikáció, önmagunk értékesítése, a time sharing és még lehetne sorolni.
Összességében ez az iskola nagyon kellett ahhoz, hogy  saját jogon azt merjem mondani magamnak és kifelé is, igen én LAKBERENDEZŐ vagyok…és hogy végre így 30 körül megtaláltam azt, ami igazán én vagyok, amivel azonosulni tudok. Mindaz amit valaha tanultam, amivel foglalkoztam, az most itt ebben a szakmában nyer értelmet, beépül, tudom használni. Igen egyetlen szóval jellemezve az Stílusházban töltött éveket, általuk MEGÉRKEZTEM….a család mellett a munka szempontjából is teljes az életem.
 
SA: Akkor elmondható, hogy az életed során történt dolgok, apró részletek kezdenek értelmet nyerni, mostanra összeállt egy egésszé az eddigi tapasztalat, a benned rejlő kreatív önmegvalósítási vágy, a munka és az ügyfél szeretete, az állandó tudásvágy és persze a saját belső hited.
 
Timi: Igen és nagyon sok múlik az intuíciókon is, sokszor vágtam bele olyan dolgokba, amiről magam sem voltam biztos abban, hogy abból egyértelműen nyertesként fogok kijönni, de hittem benne és végül mindig sikerült. Egyébként önmagamat egy “teremtő művész” kategóriába sorolom, ezért is volt fontos, hogy ne csak a kis családi vállalkozás szintjén irányítsak, tervezzek, tárgyaljak, mert annak is meg van a helye, de én szeretek magam is rajzolni, ötletelni, kreatívnak lenni.
A kreativitás egyébként lehet családi véna is 🙂 Anyukám bőrdíszműves, apukám fafaragó, és büszkén mondhatom, hogy mesteri fokon végezték a munkájukat.
 
SA: Van esetleg cél, egyfajta Mottó az életedben a Lakberendezés tekintetében ?
 
Timi: Igen és köszönöm ezt a kérdést, mert az egyik legfontosabb dolognak tartom, hogy eljuttassam azt az üznetet az embereknek, hogy a lakberendezés, a lakberendező alkalmazása az nem a gazdagok hobbija, hanem mindenki számára elérhető dolog, amire igen is nem csak igényünk, de jogunk is van. A munkám során már számtalanszor bizonyítottam, hogy valójában nem kerül semmibe az alkalmazásom, mert a beszállítókkal és egyéb, a kivitelezésben résztvevőkkel történt tárgyalásaim során olyan kedvezményket, előnyöket sikerült szerezni az ügyfeleimnek, ami gyakorlatilag kitermelte az én díjamat, sőt többnyire még nyereséget is hozott.
Mivel jelenleg a megbízható, jól dolgozó kivitelezők, szakemberek megtalálása az achilles sarka az építőipari munkáknak, ezért most egy új projekten dolgozom, amiben egyetemi hallgatókból verbuváltam és verbuválok egy kis kivitelező csapatot, akiket a saját tervezéseimnél tudok így munkához és persze keresethez juttatni, míg ők közben szakmai gyakorlatot végeznek, de nem kell ingyen tenniük. Jó látni, hogy ezek a fiatalok milyen szeretettel tudnak hozzáállni ezekhez a munkafolyamatokhoz. Nem arra törekszem, hogy ezeket az embereket felemeljem egy olyan szintre, ami mondhatni pályára állítja, hanem olyan embereknek adok lehetőséget és hitet, akik úgy tudnak minőséget adni és azért akarnak minőséget adni, mert felülemelkedve a saját helyzetén, még a saját személyes nyomorúsága sem gátolja abban, hogy valakiknek szépet alkossanak. Ebben más az, aki saját életében is rendelkezik igénnyel, ahhoz képest, akinek elérhetetlen az a minőség, amit létre kell hoznia.
Sokakban az irigység hozza azt szakmunkásként, hogy “jól van az úgy”, meg a “végül is olyan mindegy, úgy is kifizeti” Ezen szeretnék változtatni ezekkel az egyetemista fiúkkal, akik egyébként jogász, közgazdász, gépész hallgatók, akikkel most első próba projektünket csináljuk, és hihetetlen milyen szeretettel és odafigyeléssel végzik a munkájukat. Egészen más képet látni ez alapján az új generációról, mint amit például a média, vagy a közösségi oldalakon megfogalmazottak alapján gondolunk. Nem szégyelik a kétkezi munkát, ezért hosszú távon is hiszek ebben a projektben, ahol mindig újabb és újabb egyetemistáknak adok lehetőséget és egyben Ők pedig nekem adnak lehetőséget arra, hogy közösen nagyot alkossunk…Természetesen speciális szakipari munka, mint például víz-, villany-, gázszerelés, stb nem nélkülözhető, kiváltható velük, de így is rengeteg feladat marad, amit Ők el tudnak végezni.
 
SA: Nos Timi erre mondható, hogy valaki nem csak szakmája tudója, de még gondolkozik is azon, hogy akut problémákat, mint például a munkaerőhiány hogyan lehetne részben megoldani, és közben másoknak még szakmai gyakorlatot is adni.
 
Timi: Általánoságban is nagy probléma, hogy gyönyörű szakmák vesznek el, halnak ki, miközben ügyes, kreatív gyerekek olyan főiskolai, egyetemi szakokra mennek, amivel utána nem tudnak mit kezdeni. Pedig mennyire kellenének megbecsült, kétkezi munkás szakemberek. Természetesen nem kihasználni kell az ilyen embereket, ugyan úgy meg kell fizetni, mint egy programozót. Miért ne lehetne akár a kezdő fizetése 500.000 Ft, ha cserében hajlandó maximális intenzitással és odafigyeléssel dolgozni.
 
SA: 3 gyermek édesanyja vagy, közben nem kevés időt és energiát fektettél az iskolába és még aktívan dolgoztál is. Hogy fért ez bele mind az idődbe, hogyan győzted ezt energiával?
 
Timi: Nem mondom, hogy nem éreztem magam olykor fáradtnak, de ha van egy kitűzött cél az életedben, akkor mindig arra lesz időd és energiád, amire időt és energiát akarsz fordítani. Nem szabad megengedni, hogy mentségeket keressünk és találjunk önmagunknak, felmentve ezzel magunkat dolgok, elvégzendő feladatok alól, csak mert az akkor és ott könnyebb lenne. Lehet szeretni vagy nem szeretni, hogy az életünk egy folytonos küzdelem és szerencsére (mondhatni pihentetésként 🙂 ) egy folytonos tanulási folyamat, és elvben ki is lehet szállni ebből, de akkor ne keressünk felelősöket, ne mindig mást tartsunk hibásnak, ne folyton a sorsot és a körülményeket okoljuk, miközben csak nem volt adott pillanatban meg az az energia plusz, az az akaratiság, hogy azt mondjuk önmagunknak “oké fáradt vagyok, de megcsinálom, rendben kevés az idő, de átalakítom és időt teremtek”. Egyébként a mai rohanó világban a time sharing egy önálló tudomány 🙂 Nem könnyű, de nem megtanulhatatlan. Az idő pedig egy ravasz mester, mert ami elsőre szinte megoldhatatlannak tűnik, az a gyakorlás útján gyorsan csak rutin feladat lesz. Szóval minden csak rajtunk múlik, a hozzáállásunkon, az akaratunkon, belső hitünkön. És végül miközben elérjük a kitűzött céljainkat, megízleljük az odavezető út nehézségét és szépségét egyaránt. Talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy bizony maga az út a végén fontosabb lesz, mint az elért cél.
 
SA: Hogy látod, mennyire elfogadott a köztudatban a Lakberendező fontossága, mennyire van már becsülete a szakmának a közember szintjén ?
 
Timi: Vegyes az összkép és van még hová fejlődni. 🙂 Sajnos még sokan bútor tologatásnak gondolják ezt a szakmát, aztán amikor leteszek az asztalra egy műszaki tervet, kivitelezési tervet, 3D-s látványterveket, előtte-utána variációkat, akkor azért látom, ahogy elkerekednek a szemek, és hirtelen kiszárad a torok 🙂 Pestiesen szólva sokszor szóhoz sem jutnak és akkor jön a “nem is gondoltam volna”. Nem tagadom a családban is van, aki némi iróniával és persze humorral úgy fogalmazott, hogy nem is érti miért éri meg valakinek, hogy ennyi pénzért megmondod, hogyan tegye arrébb a szobában a papucsát 🙂 Tehát igen, még sokat kell tenni azért, hogy az emberek pontosan lássák mi is ez a szakma, milyen segítséget jelent nekik, milyen gyakorlati és akár pénzügyi hasznot hoz a számukra. De bízom abban, hogy a Lokálpatrióta hírportál törekvése például nem egyedi eset lesz, nem fehér holló a médiában, vagy a közösségi platformokon. Lakva ismerjük meg egymást szól a mondás, tehát nekünk lakberendezőknek beszélnünk kell a szakmáról, az embereknek pedig nyitottnak kell lenni a párbeszédre, a médiának, a közösségi oldalaknak pedig bizony vállani kell (kellene) a híd szerepét ebben is. A bizalmatlanságot mindig a tájékozatlanság táplálja legyen szó bármiről az életben, ezért legyen közös hitvallásunk a tájékozatlanság eloszlatása, igenis merjünk beszélni ennek a csodálatos szakmának a szépségéről és a problémáiról is.
Egyébként én nem panaszkodom, mert az ügyfeleimmel viszonylag gyorsan és könnyen megtalálom a közös hangot, mondhatni hamar megtanulunk közösen vezetni egy olyan hajót, ami az ügyfél által megálmodott tengerpartra visz. A kommunikáció nagyon fontos, empátia nélkül pedig szinte lehetetlen megérteni ügyfelet és élethelyzeteket, nekem ez a két dolog nagyon sokat segített abban, hogy nem csak elnyerek munkákat, de utána az ügyfél elégedett is legyen, és máskor is engem kérjen fel újabb kisebb-nagyobb munkákra.
 
SA: Mi a helyzet az ízlésformálással ? ha a megrendelő elmondja, hogy mit, hogyan képzel és ezt picit máskánt látod, akkor mit teszel? Át tudod vinni a gondolataidat, ötleteidet ilyen esetben, anélkül, hogy az ügyfél besértődne, vagy bármilyen negatív élmény alakulna ki benne ? Hogy kinek hol tart az ízlésvilága és most nem a trendiségre gondolok, az nagyon változó és sok minden függvénye, és erről senki nem tehet, de hogy meg van-e az igénye az ízlés fejlődésére az már egy más kérdés. Milyen szerepet játszhat, játszik ebben a lakberendező?
 
Timi: Azt gondolom, aki hív lakberendezőt az alapvetően belátja, nem biztos, hogy ezt egyedül képes megcsinálni, vagy olyan műszaki problémába ütközik, amit nem tud megoldani, és ez már egyfajta nyitottság. Persze kétségtelen tény, hogy van divatból, státusz szimbólumból, az ismerősnél, szomszédnál látottak lemásolásából eredő, “ha neki lehet, akkor nekem is ” jellegű megkeresések, de azért alapvetően, mint mindenben, ebben is bizakodó vagyok.
Az ízlés formálás (persze óvatos lépésről lépésre politikával) azért is a vesszőparipám, mert már van miből választani, van miből ízlést formálni, tehát már nem választék hiány okoz igénytelenséget, ami régebben akár indok is lehetett erre.
Ma már ráadásul tengernyi egyszerű alkalmzás van, akár telefonra is, amivel meg lehet mutatni, hogy mi-mivel, hogyan mutatna, hogyan illeszkedik az ügyfél gondolat- és érzelemvilágába. Igen munkás dolog ez is, de ha végeredményt nézem, akkor bizony megéri ebbe időt és energiát fektetni. Szerintem lehet és kell hatni az emberekre, csak nem erőszakos módon, hanem megértéssel a másik felé történő nyitottsággal és párbeszéddel. Hát igen a párbeszéd, ami nagyon hiányzik sokszor és ez már sokkal mélyebb és szélesebb értelemben, mint a lakberendezés. A lakberendező pedig vegye észre és értékelje az ügyfél nyitottságát, kíváncsiságát, tisztelje a bizalmát és az őszinteségét, minden pátoszt lehámozva a gondolatról azt gondolom a lakberendezés az sokkal több, mint amit szakmai értelemben a lakberendezésről tudunk, mondunk. Ez kőkeményen az emberi kapcsolatokról is szól, az emberi érzésekről. A legjobb tervek szeretetben születnek, ahol az ügyfél és a lakberendező nem csak elfogadta, de bizonyos értelemben meg is szerette egymást. Nekem ebben is szerencsém van, mert szuper szenzitív egyéniség vagyok, így nagyon hamar megérzem a másik embert, a problémáit és az örömeit is.
 
SA: Ebben a gondolatkörben maradva mit tudsz tanácsolni a megrendelőknek, érdeklődőknek, lakberendezési szempontból útkeresőknek ?
 
Timi: Merjenek megnyílni a szakember előtt, legyenek őszinték, ne féljenek elmondani a kétségeiket, problémáikat, még azokat sem , amelyek magát a lakberendezőt, annak személyét vagy tevékenységét érinti. És tudjanak kötetlenül beszélni az álmaikról, a vágyaikról, hogy számukra mi az igazi öröm, hiszen a privát terüknek is ezt kell majd tükrözni, különben nem fogják jól érezni magukat az átalakított vagy kialakított otthonban. Higgyék el, ez nem fölösleges fecsegés, vagy kötelező kűr a megbízás előtt. Természetesen egy jó lakberendező nem csak kérdez, meghallgat, de Ő is ad magából, az érzéseiből, a személyiségéből, mert csak így nyerhető el az ügyfél bizalma, csak így tudunk egy közös hajóban egy kijelölt, az ügyfél számára kedvező, előnyös partszakasz felé haladni.
SA: Köszönöm ezt az őszinte és mindenre kitérő riportot a Lokálpatrióta olvasói nevében és lezárásként arra kérlek mutasd be egy projektedet, hogy azért adjunk az olvasóknak némi látványvilágot is 🙂
Timi: Én is köszönöm a bemutatkozás lehetőségét, és akkor lássunk egy projektet nagy lépésekben.
 
Most pedig kukkantsunk bele a projektbe 🙂
error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest