2021.11.27.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Kincs a recepciós pult mögött

20 min read

Kincs a recepciós pult mögött…

Hétköznapok Hősei és egyben a Mindennapok Példaképei….köztünk élnek, sőt az életük egy szeletében nekünk és értünk élnek. Első pillantásra olyanok, mint mi, és valójában nem is akarnak mások lenni, de valójában olyan értékek rejtőznek bennük, amitől megérdemlik a tiszteletet és a figyelmet. Olyanok, akikre jó érzés visszagondolni, akik hol hála könnyeket csalnak a szemünkbe, hol egyszerűen csak behozzák a napfényt, a vidámságot az életünkbe. Ilyen igaz embereket, igaz értékeket kerestem itt közöttünk Újbudán sétáim során, hogy bemutassam, megszólaltassam Őket, hogy ha találkozol velük ismeretlenül is megajándékozhasd Őket egy mosollyal. és persze hogy Te is magaddal vigyél egy apró darabkát a mosolyukból, a személyiségükből. Az első igazi csodáért nem kellett messzire mennem, egy repciós pultban leltem rá a Jászság rejtett kincsére..

 

 

Induljon hét egy újabb cikk sorozat lakókörnyezetünk Hétköznapi Hőseiről akik közben a Mindennapok példaképei is lehetnek a számunkra, akik egyben éles kontraszt a semmitmondó, jellegtelen, sokak esetében még a tehetségtelen jelzőt is kiérdemlő Celeb világgal szemben. A Lokálpatrióta örömmel és büszkén vállalja, hogy nem a celebek napi ostobaságait közli, hanem megkeresi inkább az igazi értékeket, értékrendeket, még ha azok szerény természetük miatt rejtettebbek is. Persze aki nyitott szemmel, vagy még inkább nyitott szívvel, lélekkel járja az utat, annak azonnal fel fog tűnni, azonnal láthatóvá válik minden ilyen közöttünk megbúvó apró csoda.
 

 

Elsőként egy recepcióst szeretnék bemutatni, a személyiségének varázsán túl arra is utalva, hogy minden egyes állásban, pozícióban benne van a lehetőség, hogy megmutassuk kik is vagyunk valójában, milyen értékekkel rendelkezünk és ezeknek az értékeknek a segítségével milyen sokat tehetünk másokért, mennyi örömet szerezhetünk másoknak.
 
A személyi edző témakörben készítek cikk sorozatot a többek közt T-Klub tánc és fitness stúdióban tevékenykedő szakemberekkel, így mostanság sűrűbben megfordulok náluk. Ma is épp egy személyiedzőre vártam, hogy riportot készítsek vele és szokásomhoz híven korábban érkeztem, hogy elvegyülhessek az emberek között és amúgy a háttérből figyelhessem mi zajlik, mi történik, picit engedve a sorsnak, hogy elém vezessen történeteket, emberi sorsokat. Mint mindig most is egy cappuccino mellett ücsörögve próbáltam teljes nyitottsággal arra koncentrálni, hogy van-e olyan személy a teremben, aki valamiért megragadja a figyelmemet, akit érdekesnek tartok, és akár egy riportnak is lehetne témája egyben alanya. Ma sem ittam hiába a kávét 😊 , mert aki a kávét csinálta nekem a recepciónál, miközben csodaszép ábrát varázsolt tejhabból a kávé tetejére megköszönte, hogy Őket választottam, betértem hozzájuk, majd kedvesen érdeklődött , hogy még csak betekinteni jöttem a lehetőségekbe, vagy van már konkrét választásom, mert nagyon szívesen segít, ad információt, megkeresi nekem a megfelelő trénert, vagy akár megmutatja a szolgáltató központjukat.
 
És ki ne hagyjam, mindezt természetes, belülről jövő mosollyal az arcán. Belül azt súgta egy hang nekem, hogy ez nem üzleti alapon összerakott marketing műmosoly és gyorsan olvadó vattacukor kedvesség, így egyre kíváncsibb lettem. Ki ez a lány ? Honnan került ide, mert bárhonnan is azt a helyet bizony bepöttyözöm a  térképen, hogy ha arra járok feltétlen megálljak leellenőrizni, egyedi jelenség, akit ma bemutatott nekem a sors, vagy ott napraforgó helyett is ilyen megnyerő személyiségek születnek. A gondolatot tett követte és megkerestem a tulajt, hogy engedje ki a pult mögül egy picit ezt a lányt, mert én bizony szeretnék egy riportot csinálni vele. Anita a T-Klub tulajdonosa ravaszul elmosolyodott és csak annyit mondott: „Csillával riportot ? Hát ezt nagyon meg tudom érteni…na akkor menjünk addig én beállok helyette a pultba.”

 

Odabattyogtunk a recepcióhoz és bevallottam neki, hogy milyen merényletre készülök vele szemben, amihez cinkostársnak megnyertem a tulajt is 😊 Elmosolyodott….na nem ez így nem fedi a valóságot, megnyitotta a mosoly mennyországot, és csak annyit mondott persze örömmel segít, csak hát nem igen van mit mesélni magáról, mert Ő csak egy egyszerű vidéki lány, akivel nem sok minden történt, nem is érti mi lehet benne bármi érdekes.
 
Kedves Csilla én kilométerekről ellenszélben is kiszagolom, hogy kiben van igazi érték, ki az akinek már a mosolya tengernyi dologról mesél 😊- válaszoltam neki. Ennek és a főnöke kérésének, hogy hagy vegye már át a pultot tőle egy kis időre, nem lehetett ellenállni, így leültünk és elindult a riport egy nem mindennapi emberrel, ami egy idő után már nem is riport volt, hanem egy utazás egy elvarázsolt világba, ami a “MI kis falunk” szerencséjére éppen itt nálunk kelt életre.
 
 

SA:  Az elmúlt néhány percben, amíg kávét csináltál nekem, és kedvesen invitáltál, hogy vegyem igénybe az T-klubban rejlő lehetőségeket kialakult bennem egy kép Rólad, amit most még nem árulok el, de nagyon kíváncsivá tettél, hogy a riport után is ezt az első intuíciót fogom-e érezni veled kapcsolatosan. Azt nem lehet nem észrevenni, pontosabban meghallani, hogy mennyire ízesen, szerethetően beszéled a csodaszép anyanyelvünket, megkérdezhetem hová valósi vagy ?
 
 
Csilla: Ja a tájszólásomra gondolsz ? Régebben gyerekkoromban annyira nem örültem ennek, még próbáltam is ezen változtatni, aztán rájöttem, hogy ez is én vagyok, és miért is kellene szégyelni, hogy valaki vidéken született és adott tájegység – ahogy Te fogalmaztál – ízes, sőt színes nyelvjárásában beszél.
 
Sa: Isten ments, hogy szégyeld, szerintem káprázatosan szép, ahogy ezt Te műveled, szerintem nem csak új színt, de még új tartalmat is visz a szavakba. Szóval honnan hoztad magaddal Budapestre ezt a nyelvi ízvilágot ?
 
 
Csilla: Jászjákóhalma, ez egy kis falu Jászberény mellett, szóval Jászsági vagyok, és általában a tájszólásom alapján erdélyinek gondolnak. Leszámítva ezt a 2020-as évet, amikor minden megváltozott körülöttem, ott életem le az eddigi teljes életemet. Persze ez most nem olyan sok ám, hiszen még csak 25 éves vagyok 😊
 
 
SA: A Jászság egy cirka 40x40km-es szabálytalan alakzatú sík medence, aminek Jászjákóhalma ismereteim szerint legmélyebben fekvő vidéke, és nem mellesleg páratlan szépségű növényvilága van. Annak idején itt mocsárvilág volt, amihez a Zagyva és Tarna forrása adta az alapot. A jászság egyik csodálya,  a nem véletlenül titkos lelőhelyű Bíboros kosbor. Nem tudok nem párhuzamot vonni az ottani virágok, például az orchideára is picit hasonlító bíboros kosbor és a Te nemesen egyszerű szépséged között.  Szerintem Te előre megfontolt szándékkal szeretnéd belopni Gazdagrétre a Jászság sokszínűségét, ami könnyen rabul ejti az ember szívét 😊

 

Csilla: na most erre mit lehet mondani ? (és közben azért szerényen, de elmosolyodik) Bár, mint  a helyzet is mutatja eljöttem, elvágyódtam a falumból, de ettől még nagyon szeretem a szülőföldemet és mindig büszke leszek arra, hogy Jászsági vagyok.
 
 
 
SA: „Minden megváltozott körülötted ebben az évben” meg „elvágyódtam a falumból” hogy is van ez? Mi is történt veled ebben az évben, hogyan kerültél fel Budapestre, azon belül is a „Mi kis falunkba” Gazdagrétre ?
 
 
Csilla: Én nagyon szerettem Jászjákóhalmát, csak hát fiatal voltam a bátyámmal együtt, és mindketten nagyon kíváncsi természet vagyunk, akik szeretnék megismerni a világot, új csodákra lelni, jó értelemben tehát volt bennünk nem kevés kalandvágy. Úgy éreztük egy idő után, hogy a faluban megállt mellettünk az élet, hogy nem igazán történik körülöttünk semmi, így azok az impulzusok is hiányoztak, amiből erőt merítve változtathatnánk ott az életünkön, megtalálhatnánk a saját utunkat. Az idő viszont kegyetlenül rohan, és aki sokat töri a fejét cselekvés helyett az bizony lemarad mindenről, ami akár széppé, tartalmassá tehetné az életét.

 

A bátyám nem csak idősebb, de bátrabb is volt, és hozott egy gyors döntést, felköltözik Budapestre és mint az egyszeri királyfi szerencsét próbál. Amikor pedig hazajött látogatóba, akkor azt láttam, hogy bár ugyanaz a szerethető bátyus, ugyan olyan jó ember, mint amilyen volt, de mégis egy teljesen más ember lett szinte sugárzott belőle, hogy jól érzi magát, hogy szereti önmagát, szereti azt az életet, amit magának és egyedül odafent megteremtett. Az önbizalma is tagadhatatlanul sokkal nagyobb lett. Nem tagadom nem csak csodáltam és persze örültem a sikerének, de egy picit irigy is lettem, így megkérdeztem tőle, ha én is megpróbálnám követni az úton, befogadna-e legalább egy kisidőre a már kialakított életébe, lehetnék-e lakótárs ? Habozás nélkül igent mondott, így indult el az én nagy kalandom Budapesten, amit azóta sem bántam meg. Két ember, nagyobb tér, így elkezdtünk új lakást keresni, ami tartott is vagy fél évig, míg egyszer csak gongütésre 2019 decemberében megtaláltuk Gazdagréten a mi kis otthonunk, albérletünk, és bár magam sem hittem, hogy több jelentkezőből mi nyerhetünk, de így alakult 😊 Ahogy azt vidéken mondják még annyi idő sem telt el, hogy elrakjam a dunyhát az ágyról, amikor belebotlottam a T-klub hirdetésébe, ahová recepcióst kerestek. Vendéglátásban dolgoztam, recepción még nem, de hát már csak ilyen az ember lánya, próba cseresznye és beadtam az Önéletrajzomat. És láss csodát még aznap este jött a telefon, pontosan ilyen embert keresnek, az enyém az állás…Hát madarat lehetett volna velem fogatni, nem is volt innentől kérdés, hogy 2020 az én évem lesz 😊

 

SA: És mit gondolsz mi volt benned olyan különleges, ami miatt azt mondták ilyen embert keresnek ?

 

Csilla: Igyekeztem beleírni egy-két olyan mondatot az Önéletrajzba, ami visszaadja a személyiségemet, de ezt igazából Anita, a főnökasszony tudná megmondani.

 

SA: megkérdeztem Anitát 😊

 

Anita: Nos nem volt túlcifrázva az önéletrajz, viszont nagyon őszintén fogalmazott magáról 2-3 mondatban, és valahogy azt lehetett érezni, hogy nagyon szeretné ezt az állást, és hogy ha megkapja, akkor befogja bizonyítani a rátermettségét. No meg a helyzet az, hogy annak idején én is vidéki lányként kerültem fel Budapestre, így tudom értékelni, amikor valaki fogja a kis batyuját és elindul a hét királyság felé szerencsét próbálni. Az ilyen kis faluból érkező fiatal lányok dolgosak, értékelik az élet minden apró ajándékát, szerények és végtelenül kedvesek, így nem volt kérdés, hogy Őt választjuk.
 
 
SA: és nem csalódtatok, tényleg olyan lett, mint amilyet vártatok ?

 

Anita: Nem még sokkal jobb, a vendégeinkkel azonnal szót ért, mindenki nagy szeretettel beszél róla legyen vendég vagy itt dolgozó. Szerintem a mi kis csapatunkat a személyisége még jobbá tette 😊

 

SA: Csilla mit hoztál magaddal a kis faludból, amivel most minket is megajándékozol.

 

Csilla: Az egyszerűséget és a józan paraszti észt 😊

 

SA: egyébként tervezted, rákészültél erre a Budapesti útra vagy hirtelen elhatározás volt ?

 

Csilla: Soha nem gondoltam, hogy egyszer eljövök a faluból, nem voltak olyan gyerekkori álmaim, amiben másra vágytam volna, egészen addig, amíg be nem fejeztem a középiskolát. Onnantól éreztem azt, hogy úgy megállt az idő, de látod még így is kellett utána pár év, amíg meghoztam a döntést. Általában amolyan tervezős típus vagyok, de ebben a feljövetelben nem volt semmilyen tervezés, olyan volt, mint a hurrikán, jött és vitt 😊Egyik pillanatról a másikra lett elegem ebből a túlzott nyugalomból, éreztem, hogy ennek nem így kell lennie, és nekem más utat jelölt ki a sors. A legrosszabb az volt, hogy nem nagyon értették az emberek mi a problémám (bár ezt inkább életszakasznak mondanám, nem problémának, hiszen a problémák nem itt kezdődnek), kicsit olyan lettem a faluban, mint valami csodabogár ezzel a többre vágyom, máshová mennék vágyammal. Akik ott élték le az életüket azok nem értik mi a baj, nem értik mit miért érzek, de nincs ezzel baj, ezt meg nekem kell elfogadni, ahogy nekik meg azt, hogy indulnom kell. Igen azt hiszem az a jó kifejezés, hogy nem tudtak hova tenni, hogy mit is akarok én. Mondjuk azt én sem tudtam akkor, hogy mit akarok, de azt biztosan tudtam, hogy mit nem.
 
Viszont amikor felérkeztem Budapestre és az első 1-2 hónap után, ami még tényleg a rácsodálkozások korszaka már tudtam, hogy mire vágyok. Erre. És nagy szerencsém van, mert Gazdagrét egy igazi gyöngyszem, itt nagyon kedvesek az emberek, és a rengeteg zöld területet megtartott nekem valamennyit a vidékből is. Mivel az idevalósiak azt mondogatják Gazdagrétről, hogy ez az Ő kis falujuk, így tulajdonképpen én csak egyik faluból átmentem egy másikba, na jó egy picit nagyobba 😊 Hát így kerültem fel Budapestre a bátyám segítségével, és most nap mint élvezem azt a csodát, hogy minden érdekel, mindenre nyitott vagyok, próbálgatom önmagam, és amikor nem dolgozom kicsit habzsolom Gazdagrét minden ízét és szépségét. Alig egy éve vagyok itt, de mégis úgy érzem, mintha mindig is itt éltem volna. Ja és a munkahely, a T-klub, hát imádom. Mindennap várom, hogy bejöhessek, és az én kis birodalmam, a recepció királynője és szolgálója is lehessek egyszerre. Nagyon szeretem a munkám, és én alapból mindig is szerettem az embereket, na abból meg itt rengeteg van, és ráadásul többnyire kedvesek, kommunikatívak. Érdekes mióta itt élek be sem áll a szám, pedig ne voltam ám mindig ennyire beszédes, de hát egy ilyen közegben könnyű  csacsogni. 😊
 
 
SA: Akkor neked bejött most az élet. és azóta sem változott semmi, jól érzed magad a T-klubban és a Gazdagréten is.
 
Csilla: Maximálisan, nagyon jól érzem magam. Emlékszem az első ami megfogott a T-ben, amikor beléptem az ajtón az a rengeteg természetes fény. Annyira üde volt, annyira természetes, hogy ebben a közegben én is természetes tudtam maradni. Bár lássuk be nekem ez tulajdonképpen elég könnyen megy, hiszen amint ezt már mondtam én egy egyszerű lány vagyok aki ráadásul meg tudta őrizni önmagában a gyereket, és nem is akarok felnőni, teljesen jó ez így 😊 Persze biztos van ebben gyermeki naivitás, de hát annyira jó volt gyereknek lenni, én még szeretném ezt élvezni, amíg lehet.
 
Persze ettől még tele vagyok tervekkel, ötletekkel és igyekszem megtalálni az utamat, megtalálni azt, ami igazán közel állhat hozzám. De nincs bennem sietség, minek rohanjak, mint manapság sokan. Mindenki hajt valamire, valamiért, és közben elfelejtik élvezni az életet, én inkább lassabban járok, mert akkor biztosan észreveszek minden egyes csodálatos dolgot, amiért lehajolhatok és megköszönhetem a sorsnak, hogy ez is megvárt, ez is megadatott nekem. Ettől még mindent tudni akarok, mindent látni szeretnék, de nem roham tempóban.
 
SA: Szerinted mit jelent egy recepciós poszt egy cégnél, mennyire fontos vagy ez csak egy amolyan útjelző tábla annak, aki belép ?
 
 
 
 
 
Csilla: Én nagyon fontos posztnak tartom, mert aki itt áll az a cég arca, az első találkozás a céggel, az első intuíció a cégről alkotott vélemény kialakításában, és ez a céggel szembeni bizalom első lépcsője is. Azt hiszem ezért is szeretem, mert büszke vagyok arra, hogy részese lehetek annak, hogy milyen vélemény alakul ki a  vállalkozásról, ahol dolgozom. Persze mondhatnánk azt, hogy ez „csak” egy recepció, ne kell túl dimenzionálni, de az igazság az ideérkező ügyfelek kezében van, tőlük kell megkérdezni, hogy ez nekik is „csak „ egy recpció vagy talán egy picit több. Én azt tapasztalom, itt a T-ben az embereknek fontos, hogy amikor belépnek, hogyan fogadják őket, fontos, hogy a napi rutin fáradtságát, vagy aki előszőr érkezik annak a bizonytalanságból adódó feszültségét egy recepciós képes-e feloldani a mosolyával, a kérdéseivel, az önzetlen segítségnyújtással. Én így fogom fel, és nekem minden ember fontos, aki ide jár, mindenkinek szeretnék valami pici kis dolgot adni, hiszen Ők meg befogadtak engem Gazdagréten, meg itt a munkahelyemen is. Borzasztóan jó érzés, amikor megyek az utcán és integetnek vagy rám köszönnek, és közben mosolyognak, megkérdezik hogy vagyok hogy mikor leszek legközelebb műszakban. Nem is tudom szavakba önteni mit érzek ilyenkor, de hogy jó érzés, az biztos.
Természetesen mindenkinek lehet rosszabb napja, lehet fáradtabb, ez velem is megesik, de ha alapvetően rendben van az élete valakinek, akkor ez sem tudja meggátolni abban, hogy szeresse önmagát és mindenkit a környezetében. Tulajdonképpen nem is értem, hogy ez miért nem egyértelmű és természetes sokaknak.
 
 
SA: Akkor Te most jóban vagy magaddal ?
 
Csilla: Igen (és pajkosan megveregeti a  vállát) én jóba vagyok magammal, elégedett vagyok az életemmel és hálás vagyok, hogy mertem változtatni. DE a leginkább azoknak vagyok hálás, akik  lehetőséget adtak, hogy változtathassak, a bátyámnak, Anitának itt a munkahelyen, a kollégáknak kivétel nélkül, akik befogadtak, elfogadtak, akik mindig megajándékoznak egy mosollyal, egy jó szóval, és hálás vagyok az itt élőknek, amiért egy egyszerű vidéki lányban is hajlandóak meglátni az embert és nem bántanak, inkább segítenek. Jó nem mondom hogy nem volt olyan eset, amikor megpróbáltak visszaélni az én már említett gyermeki naivságommal, amit nevezhetünk nyitottságnak vagy jóindulatnak is, de ez nem Gazdagréten volt.
Mindenesetre én mindennap úgy kelek fel, hogy ez biztos egy jó kis nap sok örömmel és sok új élménnyel. Most őszintén mi baj lehet ebből ? 😊
 
SA: A betyárját Csilla, én komolyan mondom idejövök hozzád nehezebb napjaimon és kérek tőled kölcsön az életszemléletedből, a vidámságodból, ebből a rendíthetetlen pozitív gondolkodásodból. Nem kellene téged tananyagként oktatni? Mondjuk az élet szépsége és egyszerűsége lehetne a tananyag 😊 Itt vagy 25 évesen egy vidéki kis faluból és olyan dolgokat fogalmazol meg, amihez másoknak egy élet sem elég…Ilyenkor érzem azt, hogy mi városi lakók a gyökereinkben valamit, valahol elrontottunk, és egyben ilyenkor gondolom azt, hogy mennyire nagyon jó, hogy olykor a sors megszán minket és ideküld például a Jászságból egy fiatal lányt, aki képes újra értelmezni az élet lényegét. Szerintem sokan lehetnek, akik miattad is járnak ide, talán a kiválasztott sportban elfáradnak, talán fel is adnák, de azt nem tudják elengedni, ami tőled kapnak pillanatok alatt.
És akkor most félve kérdezem mik a tervek, meddig leszel itt a recepción, mondanom sem kell nem szívesen vesztenénk el.
 
 
 
Csilla: Köszönöm, ez jól esik. Hát alapvetően nincs terv, most jól érzem magam, és picit hagyom, hogy sors megint adjon egy kis jelet a merre továbbról, de nem sietős, mert most amit csinálok és ahol vagyok az maximálisan kielégíti amire vágyom. Amikor bejövök a munkahelyemre, akkor úgy érzem mintha hazajönnék, és ez a lényeg. Akkor mindegy, hogy mi a pozíció, hogy sok-e a munka, majd megoldom, a légkör, a közeg amiben dolgozol, az nem mindegy, és nekem ez most tökéletes. Persze szeretnék még tanulni, szeretnék valamilyen hozzám illó szakmát, mert a vendéglátás szervezés, amit tanultam, annál picit többre, másra vágyom. Volt idő, amikor annyira görcsösen kiakartam találni, hogy mi legyek, hogy mivé válljak, hogy szó szerint belebetegedtem, de nem jutottam egyről a kettőre. Amióta feljöttem elengedtem mindent és megkönnyebbültem, így most egy teljesen letisztult, nyitott és kíváncsi lélek várja, hogy megtalálja görcsölés és kapkodás nélkül, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Na nem mintha felakarnék nőni 😊 DE látod, ahogy elengedtem ezeket a kínlódásokat jött minden magától, a lakás, a munkahely, új barátok, és most itt ülök életem első riportján 😊 Lényegtelen mi lesz majd a végén, csak szeretni tudjam, csak élvezzem minden pillanatát, viszont ez elsődlegesen rajtunk múlik, a hozzáállásunkon. Csak megmaradjon az az ösztönös lelkesedés minden iránt, ami most jellemző rám, ez az amit nem szabad elengedni, mert ez a legnagyobb kincs, ez a motor, ami hajt, a szív, ami hisz, a lélek, ami örökké bízik.
Szóval lehet és kell is tervezni, de ahogy mi a Jászságban mondjuk nem szabad annyira szorosan megfogni az almát, mert pont ezért fog legurulni az asztalról.
 
SA: Nem félsz attól, hogy most feljöttél és egyszer csak kiszabadultál, mint a madár a megszokott kalitkából, és aztán ez át csaphat egy másik irányba?
 
Csilla: Ez is, mint minden csak rajtunk áll, a szabadság, a szárnyalás nem jelent féktelenséget és zuhanást, ha képesek vagyunk úgy élvezni az életet, hogy közben magunk állítjuk fel annak a határait is. Én nem félek, hogy átesnék a ló másik oldalára, Én az igazi szabadságra vágytam, nem a féktelen tombolásra, nem keverem össze a kettőt.
 
SA: 25 évesen hogy vélekedsz a családról, gyerekvállalásról, azaz ilyen terveid vannak-e.
 
Csilla: A család számomra mindennél fontosabb, így természetesen szeretném ha eljönne ez a pillanat is, és gyereket, gyerekeket is szeretnék, szerintem én az anyaságot is élvezni fogom, de persze ehhez partner is kell, amit nem keresek, de nyitott vagyok rá. A legtöbb osztálytársamnak, meg ismerősömnek már családja van, de hát mint erről beszéltünk én lassan járok és van az a mondás is, hogy várt lány várat talál 😊 Na jó ez csak vicc volt, valójában nyitott vagyok a boldogságnak erre a formájára is, viszont hiszem hogy nem elvárásokat kell támasztanom, hanem felismerni, hogy ki az akivel közös a rezgés. Az eddigi partnereim közül (na nem mintha sok lett volna 😊 ) teljesen eltérő típusok voltak kívül és belül, mindenkiben más fogott meg, volt aki tarolt, mint a gyorsvonat, a szerelem első látásre, és volt aki elsőre nem fogott meg, de annyira udvarolt és olyan sok minden tett azért, hogy bizonyítsa hozzám illik, hogy aztán percről perce egyre jobban kedveltem. A szerelem egy olyan varázslat, ami nem azért következik be, mert akarom, mert eljött az ideje, hanem pusztán azért mert elhiszem hogy létezik és hogy nekem is megnyitja a kapuját. Ebben is a nyitottság a mottó. Én már most imádom azt a családot, ami majd eljön nekem is, pedig még nem is létezik, illetve valahol, biztos létezik, csak még nem sikerült ugyanarra vonatra jegyet váltanunk, de hogy lesz vonat, lesz jegy, lesz találkozás az nem kérdés 😊
 
 
 
SA: és hamár család, meg szerelem, nem érzékelted mióta itt vagy, hogy próbálnak neked udvarolni akár itt a klubban, akár máshol ? Nagyon meg lennék lepve, ha egy ilyen egyedi szépségű lányt nem kerülgetnének a srácok.
 
Csilla: Igen volt ilyen, itt is, de ez alapvetően nem kérdez-felelek játék, az érzéseknek ott kell lenni. Azt sem tagadom, hogy közben sokan félreértelmezik az alapból jövő kedvességet, és mást gondolnak mögé, talán azt is hiszik, hogy szinte várom, hogy táncba vigyenek, de nem. A táncra természetesen vágyom, ha az szívből jön és nem egyszeri tánc 😊
 
SA: hát Csilla legyen ez a végszó és azt kívánom pont olyan gyorsan és magabiztosan találd meg a boldogságot, a szerelmet, amilyen végtelen egyszerűséggel hoztál döntést, felköltöztél és nyertél, mondhatni egy csapásra vitted bankot. Köszönöm a riportot, köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, az érzéseidet és hogy olyan dolgokat fogalmaztál meg 25 évesen, amitől pestiesen szólva 56 évesen is dobtam egy hátast, és amit még sokszor elő fogok venni olykor, hogy a kedvemet fokozzam, máskor meg a hitemet.
 
Csilla: Én is köszönöm a beszélgetést, és köszönöm Gazdagrét, hogy befogadtatok.
 
Hát így esett, hogy kíváncsiskodni mentem, és egyszer csak kincset találtam. Nagyon jó lenne, ha sok ilyen jászsági virágszálat ültethetnénk e lelkünk kertjébe, mert akkor egyre többen megtanulnánk, megértenénk, hogy az élet valójában csodálatos, csak nem rohanni kellene, hanem értékelni mindazt, ami itt van velünk, bennünk, mellettünk, csak le kellene hajolni érte. Mit is mondhatnék…még sokáig lássuk Csillát a T-klub recepcióján, soha senki ne vehesse el tőle azt amit ő gyermeki léleként megfogalmazott, és leginkább, hogy olyan partnert találjon magának, aki látja, érti és értékeli, hogy mekkora kincs az, amit a sors neki juttat.
 
Szép Holnapot Csilla, Szép estét Gazdagrét !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest