2020.10.22.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

La belle époque/Boldog idők (2019) Isocrates Szubjektív filmjegyzet

6 min read

La belle époque/Boldog idők (2019), francia, rendezés, forgatókönyv: Nicolas Bedos

Spoilerezés nélkül nem lenne könnyű írni a film tartalmáról konkréten, ezért körbe járom…:-)))

Az egyik női főszereplő, egy új arc, Doria Tillier (róla még a végén lesz majd szó…) mellett több olyan nagy francia színész is játszik benne, akiket már régen nem kell bemutatni: Daniel Auteuil, Fanny Ardant és (külön kedvencem: Pierre Arditi).

És van még egy főszereplő, aki a két státusz között van, már ismerős az arca, de talán még a neve nem annyira patinás… no, az ő neve is aranyozódik ezáltal a film által is, ő Guillaume Canet.

Mégis még valami, ha nem is 1:1-ben tartalmi, de ez már nem tőlem, hanem Suszter András tollából, május közepén, amikor megnézte… No, benne hagytam azt a részt is a feliratozásról, hogy „milyen könnyű”, de hogy mennyire könnyű feladat a feliratozás, arról tudnék regélni (az eddigi legnehezebb feliratozásommal vetekedett ez a munka, a Münchhausen báró-éval…).

Az eredeti francia feliratot használtam, nesze neked, jó volt, ez valami, sokkal több, mint legtöbbször, de a filmben olyan nyelvi réteg jelent meg, amitől bizony ketté állt a fülem… én féltem volna egy (szokásosan elérhető, gyanús forrásokból is eredhető) angol fordítás magyarításától, eddigi tapasztalataim szerint többször is túl approximatívak… ne felejtsük, angolul ma “mindenki” tud, ha ehhez jön a 3. nyelv nem kellő ismerete, nos, robbanó elegy… a piros vezetéket javaslom elvágni…:-))))… Igérem, ha egy fordítás/feliratozás egyszer végre már tényleg könnyű lesz, azt is mondani fogom…

Tehát az András írta szöveg (azér’ két megjegyzés beszúrását itt se bírtam kihagyni…:-))):

“A Budapesti Art mozi online felületén megnéztem a Boldog idők című filmet, és azt kell mondjam ez egy fantasztikus a film, a hatása alatt vagyok, és valamit nagyon mélyről előhozott belőlem, amit már szinte el is felejtettem.

Hihetetlen jó mozi, kiváló alakításokkal és maga az alapötlet is zseniális (kb. ennyit lehet elmondani róla spoiler nélkül… – SZM).

Nos meg van nekem a film Bluray kópiája angol felirattal és meg van a magyar felirat is, de át kellene írni a magyar szöveget az angolra, pontosabban felülírni. Nem kell hozzá semmilyen tehetség, csak némi idő és elhívatottság, hogy ezzel másoknak is örömet szerezzünk.

Aki vállalja szóljon, és készüljön mert közben magával fogja ragadni a film, különösen, hamár 50+ -os az illető (na erre utaltam, hogy megdöbbentem, hogy egy 40 éves pali ezt meg tudta írni/rendezni, hogy mennyire könnyű volt, arra már utaltam…:-))) – SZM).

Ez egy olyan mozi, ami bármennyi pénzt megért volna, ez egy olyan mozi, amitől teljesen elszokhattak azok, akik csak a plaza mozik műsorát ismerik, ez egy olyan mozi, ami sok mindent megmagyaráz az egyre erősödő érzéseidről, ez egy olyan mozi, ami helyetted fogalmazza meg Neked, amit valahol sejtettél, de sosem tudtad pontosan megfogalmazni.

Ez egy olyan mozi, amit ha kihagysz sokat vesztesz a jelenedből, a múltadból, és igen valahol a jövődből is. Most szívem szerint nem csinálnék semmit, csak ki ülnék az erkélyre, és egy finom lattét kortyolgatva felidéznék pár emléket, de megígértem a Greenaway filmeket, így lassan ideje elkezdenem kitenni Őket.”

Ui.: A rendezőről és a főszereplő nőről külön…

No, ki is ez a két fazon? Jogos a kérdés…

…ilyen feneket még soha nem kerítettem filmnek, pedig írtam néhányról. A most 40 éves Nicolas Bedos-val nem is tudom, valamikor idén egy youtube beszélgető show-s műsorban találkoztam először, mint vendéggel (Ruquier-nél, Ardissonnál? Nem is tudom, mindkettő legendás műsora kifutott már, de a youtube tele van beszélgetésekkel, sokat nézek ilyeneket is…).

Fiatal, jóképű, jó svádájú fickó, ki tudja, mivel érdemelte ki, hogy meghívták a plateau-ra, ügyesen lavírozott a mindig kicsit fűszeres, paprikás kérdések között, szellemes volt.

A név mondott valamit, amihez köthettem, hét persze, Nicolas Guy Bedos fia! Édesapja mostanában halt meg 86 éves korában, idén május 28-án. Humorista volt, színész, forgatókönyv író.

Ahogy gyászolta a kutúra világa, világos volt, szerették nagyon, a közönség is, a szakma is. Előkerültek szkeccsek, filmek (a TV5 Monde Europe-on is levetítették ez alkalomból két kult filmjét is, az “Un éléphant ça trompe énormément”-t (1976) és a “Nous irons tous au Paradis”-t (1977)). Televízió, filmvászon, music-halls, mindenütt otthon volt. Guy Bedos harmadik felesége, Joëlle Bercot, aki Nicolas édesanyja, klasszikus táncosnő volt, azután manöken, majd végül beletanult az írásba, ő is forgatókönyvíró lett.

Nicolas Bedos az írást is, a humort is, a színészetet is otthonról hozta. Merthogy mindegyiket űzi és nem is akármilyen szinten, sőt rendez is. Az imdb statisztikája szerint 9 filmben játszott, 10-nek írta a forgatókönyvét, eddig rendezőként 2 filmjét mutatták be, 2 filmnek (amelyeket rendezett) a zeneszerzője, zenei szerkesztője is.

Én úgy találtam rá, hogy egy nehéz szülés film-feliratozás vége felé kiváncsi lettem, ki a rendezője, írója ennek a filmnek, annyira jó, érett. Meglepetésemre mindent ő csinált, még a zenét is, mint a másik, 2017-es filmjében is. Azanyád… Ki a fene ez a serdülő, aki mint Pallas Athéné, a francia filmművészet-Zeusz fejéből, teljes fegyverzetben ugrott elő, mindent tud, amit tudni lehet. Azanyád…

Nekem kicsit Truffaut és Woody Allen, meg mondjuk J.J.Adams keveréke, kevésbé habkönnyűen elandalító, mint Truffaut, kevésbé szélsőséges, mint Allan, és van akkora fantáziája, mint Adams-nak… Nagyon sokat tud egy 40 éveshez képest a mindenkorú párkapcsolatokról (talán édesapja 3 házassága? ki tudja…), hogy hogyan rontjuk el őket, mindkét oldalról, és egy másik síkon, hogyan lehet egy kis esélyünk korrekcióra… 2019-es rendezése idén rögtön elnyerte a francia Oscar-díjat, a César-t (3 nominations és ezek közül egyet, a forgatókönyvért meg is nyerte, mondhatom, jogosan!).

Doria Tillier, a hölgy színésznő, egy kis manöken és Canal+ weather lady múlttal, viszonylag diszkréten kezelve, de úgy tűnik, Nicolas Bedos partnere és egyik kedvenc színésznője. Legalábbis ez derül ki abból, hogy mindkét általa írt és rendezett filmben főszerepet kapott a hölgy (a 2017-esben ő maga játssza a férfi főszerepet is…). A képeken, hogy mintha magasabb lenne Nicolas-nál (amivel semmi baj nincs, sietek hozzátenni!), persze ezt soha nem lehet pontosan tudni a tűsarkak nélkül, mindenesetre a net 1,8 m-esre saccolja, miközben Nicolas magassága hiányzik a neten… talán nem véletlen…:-)))

A két film, amit Nicolas Bedos eddig rendezett: Mr és Mrs Adelman (2017), és a La Belle Époque (2019)

Óvatosan mondom, egy rendezés, egy főszerep után kockázatos: találtam magamnak két új, friss, fiatalembert, akikre figyelni fogok a jövőben. Azt meg biztosan mondom, hogy mindenesetre a La Belle Époque egy nagy ugrással a legkedvesebb filmjeim közé emelkedett…

Isocrates

Isocrates

Szubjektív filmjegyzet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest