SZubjektív filmjegyzetek bevezető

Bevezető (nagyon…) szubjektív filmjegyzetekhez…   A helyzet az, hogy Suszter András fő matador megkért arra, hogy az általa létrehozott Mozigépész Moziverzum univerzum számára írt szubjektív filmjegyzeteimből gyűjtsek össze valamennyit ennek az site-nak a számára.   Ez a bevezető egy disclaimer akar lenni, ami olyasmi, ami előre felhívja a figyelmet arra, hogy ki itt belépsz, mire számíts. Szubjektív filmjegyzetekre…:-))) Ezt 6 sorban már 3-szor írom le, nem véletlenül… ezek nem a filmekről szólnak (jó, azokról is…), azok inkább à propos-k,  amelyek alapján én elkalandozok és asszociálok arra, ami pont eszembe jut.   Tehát nem filmkritika, nem film-ismertetés. Ráadásul András kérte, hogy ne változtassak az eredeti szövegeken, ami persze szó szerint véve lehetetlen, mert ahogy majd az újra-felhasználás céljára újra olvasom őket, nyilván javítok, húzok, kiegészítek majd. Szóval úgy fogom magam számára lefordítani András kérését, hogy lényegi tartalmi változtatást nem lesz bennük…   Ez rögtön fel is vet majd egy további megfontolást. Ezek eredetileg egy filmszerető közösség Facebook csoportjában jelentek meg, 2018 októberétől, amikor én csatlakoztam az univerzumhoz (mert hogy ez egy univerzum…:-))), viszonylag jól behatárolható érdeklődésű csoport (nyilván a genre, a típusokat illetően eltérnek az ízlések, de legalább „a” film iránti érdeklődés hozza össze őket. Itt, ebben az új közegben fogalmam sincs, ki jut majd hozzá ezekhez, kinek lesz ideje, türelme egyiket-másikat elolvasni, szóval fogalmam sincs, hogyan fognak rezonálni. Ezért írom ezt a bevezetőt, lényegében elijesztőnek…:-)))   Az elijesztésnek szerves része, hogy itt is, most is úgy írok, ahogy mindig, egyszerűen begépelem, ami éppen az adott pillanatban eszembe jut az adott témáról, itt éppen arról, hogy ki a fenét érdekelhetnek ezek a szubejektív filmjegyzetek (negyedszer…). Nyilván a bevezető végére se fogom megtudni.   Akkor mindenesetre leírom, hogy kikkel nem szeretnék vitatkozni egy-egy post alatt (ha lenne ilyen lehetőség…). Előszöris az okoskákkal (okoskának itt vagyok rögtön én magam…:-))) please, az (ön)irónia, szarkazmus dekódolása ezekhez az írásokhoz elengedhetetlen, Sheldon-okkal se tudok mit kezdeni (Sheldon a kulcs-figurája a The Big Bang Theory/Agymenők sorozatnak…). Akik jobban tudják, hogy mit kellene nekem szeretni a filmben. Akik szerint eltérek a témától, elkalandozok, akik szerint ezt vagy azt külön, vagy egybe kellett volna írni, és a felszólító mód egy -d, vagy két -dd, vagy hogyan kell toldalékolni az idegen neveket…   Ja igen, és akiket zavar, hogy teljesen ötletszerűen (random…) idegen szavakat, kifejezéseket keverek a szövegbe (mint à propos, disclaimer, vagy épp a random…). Mivel úgy írom, ahogy olvasod (tegezni foglak…), alig lassabban és napjaim nagy részében az általam valamennyire ismert 3 idegen nyelven (angolul, franciául, és németül) való olvasással, filmnézéssel töltöm, ezért nem igyekszem teljesen kikerülni ebből a közegből, amikor írok valamit. Ergo, belepottyannnak itt-ott a szövegbe idegen szavak, kifejezések, amelyeket vagy megmagyarázok, vagy nem.   Azt hiszem, akik szeretik az írásaimat (bármennyire hihetetlennek tűnhet is a fentiek alapján, ez nem üres halmaz…:-))), ezeken a felszínes dolgokon túllépnek, még ha néha zavarja is őket, és örülnek, hogy nem visszakérődzött, hanem eredeti gondolatokat olvasnak (ez volt a nagyképűség és a sznobizmus rész, amelyek szintén nem állnak messze tőlem…:-))).   Magában a csoportban, ahová ezek a szubjektív filmjegyzetek (ötödször…:-))) készültek, van valami, amit kifejezetten szeretnek a nyelv-mániámban, hogy néhány olyan filmet, sőt, most már egy színdarabot is, amelyek nem voltak elérhetők magyar nyelven (vagy egyáltalán, vagy csak nem tudtunk elérni szinkront, vagy magyar feliratot) lefordítottam és feliratoztam is (ez a pozitív oldal, nem sok van itt…:-)))   Úgy kerültem a csoportba, majd az univerzumba, hogy egy Facebook postban kerestem két olasz filmet, amelyeket nagyon szerettem volna megnézni, de nem találtam sehol. Az egyikre emlékeztem, a Méhkirálynőre Tognazzi-val és Marina Vlady-val, a másikat meg néhai feleségem szokta emlegetni, mint teenager kori kedvencét, és soha nem találtam eddig, ez pedig egyik örök énekes-színész kedvencem, Adriano Celentano filmje, a Serafino…   Akkor még egy disclaimer-be való megjegyzés. A koromról, és a válogatásról, melyik filmekre figyelek fel és írok róluk. Én egy örökmozgó, Kos, 70+-os faszi vagyok („OK, boomer!”, akinek ez mond valamit…:-))), és nagyon tág határok között mozog a film-érdeklődésem. Kereskedelmi tv-t is nézek, állami tv-t is nézek (utóbbit többnyire külföldit), Netflix, HBO GO, Amazon Prime és Mozigépész Moziverzuma, meg a saját gyűjteményem…:-))) A Mozigépész Moziverzumába főleg (de nem csak) olyan filmekről írtam, amelyek jószerivel csak a Mozigépész Moziverzumában fellelhetők, vagy a gyűjteményemben, vagy hasonló vadon élő site-okon…   Ha úgy alakul, hoyg felkeltem majd az érdeklődésedet egy-egy film iránt, nos, nem biztos, hogy rögtön, vagy egyáltalán elérhető lesz a számodra. Erre is rákérdeztem Andrásnál ennek a projektnek a kapcsán, ő azt mondta, hadd szóljon… hát hadd szóljon…:-)))   Amivel kezdeni fogok, az a két említett régi, de (számomra kedves) olasz film, és utána rögtön, to spice it up (fűszerezésnek), rögtön egy 2019-es film… Hogy melyik? Kiváncsi vagy? Kövesd a rovatot! De még azért egy bekezdésben összefoglalom, hogy miért érdemes (vagy nem…).   Tehát, hosszú (ez is már majd’ másfél oldal, in Word, Calibri, 12-es betűnagyság), kalandozó, nem eléggé fókuszált a filmekre, és állandóan idegen szavakat keverek bele. Ami a pozitív side (sic!) lehet, az az, hogy ha néhányat elolvasol, eldöntheted, hogy kedved van-e velem szörfözni, szabadon szárnyalni egy-egy topic (sic!) kapcsán, megérzed, mi az, amit szeretek (egyetlen filmjegyzet volt úgy emlékszem, ami egy negatív élményemről szólt, az Oscar-esőt aratott Parazitáktól én speciel hülyét kaptam, végig se tudtam nézni…), és talán elkapsz valamit abból a szenvedélyből, ami engem ehhez a világhoz köt…