Az elszegényedett futballisták támogatása járvány idején :-)
6 min read
A járvány másodlagos (sokak szerint elsődleges) hatásaként jelentkező gazdasági válság nagyon sok ágazatot, területet, szakmát érint hazánkban is, és ezen belül nem kevés embert állít ez a helyzet szinte megoldhatatlan problémák elé, vagy akár teszi tönkre családok életét. Innen nézve érthető és másik oldalról meg jogos igény, hogy az állam valamilyen formában és szinten segítse a nehéz helyzetbe jutott munkavállalókat és adjon pl. bértámogatást, hogy ne kelljen a munkahelynek a megcsappant árbevétel okán elbocsátania alkalmazottját. Nem kell sokat gondolkozni azon, hogy melyek azok a területek, ahol a legnagyobb árbevétel kiesést okozta a járvány és járványügyi előírások miatti kényszer bezárások. Szállodaipar, vendéglátóipar, taxisok, fürdők, mozik és színházak alkalmazottai például ide sorolhatók. Igen ezt értem, értjük. Azon viszont piszok sokáig kellene gondolkodnom, hogy megértsem hogy kerültek ebbe a körbe például a futballisták…
Értem én, hogy innentől zárt kapusok a rendezvények, de már elnézést, a mérkőzéseket látogatók száma a járványtól függetlenül is a béka feneke alatt van már évek óta. Nem véletlen, hogy a futballklubokat nem a jegyár bevételből tartják el, hanem legtöbb esetben a TAO támogatásból.( Rossz nyelvek szerint taho támogatás 🙂 ) Persze van biztos olyan csapat az országban, ahol néző se nagyon, így jegyár bevétele sem, meg TAO támogatás se igazán érkezik, de hát azok nagyjából Minarik Ede mosodás legendás csapatával vannak egy szinten, na nem tehetségben, és nem is lelkesedésben, csak a források tekintetében. Egy Minarik Ede féle csapatnál még el is tudnám nézni, hogy kapnak némi támogatást, hiszen kell egy csapat, ha van bennük lelkesedés és kitartás.
Egy sportközgazdász már többször nyilatkozott arról, hogy egy futballista havi keresete átlagosan bruttó 2-3 millió Ft. Most abba nem mennék bele, hogy ezért mit tesz le az asztalra, mert ha belemennék sok mindent nem találnék azon a bizonyos asztalon. És félreértések elkerülése érdekében ez a fizetés nem a Ferencváros vagy az Újpesti Dózsa játékosaira igaz csak, hanem simán még az NB II-ben is. (vagy lehet még lejjebb is) Talán jogos a kérdés, hogy a remek, nagytudású futballisták nem voltak képesek a 2-3 milliós fizuból néhány kopejkát félretenni, hogy ezt a szerencsétlen 30 napot áttudják vészelni ? Nos tényleg nekik kell odaadni a fizetésük 50%-át támogatáskánt, hogy el ne küldje őket melegebb tájakra az egyesületük, miközben azok valódi bevételét a TAO támogatást alapvetően nem érintette ez a 30 napos rendkívüli állapot. Tényleg nem maradt már olyan ágazat, szakma, akit támogatni kellett volna, és kénytelenek vagyunk a megmaradt szinte alamizsnát a focistáknak adni ?
És lássuk a másik oldalt is, például a vendéglátásban dolgozókat… ők is megkapják az alapfizetésük 50%-át támogatásként, csak ők rendszerint a borravalóból élnek meg, nem az alapkeresetből, arról nem is beszélve, hány olyan ember van, aki 4-6 vagy akár 2 órára volt bejelentve, ennek megfelelő fizetéssel és nem azért mert Ők kérték, hogy így legyen, hanem azért, mert másképp nem kapták meg a munkát. Itt pedig terelhetjük a probléma gyökerét a vállalkozóra, de hát mindenki tudja, hogy nem kis hazánkban a legkisebb az adó és járulékteher Európában.
De megemlíthetjük a bújtatott vállalkozásokat is, mert azokból is van bőven azokon a területeken is, amit most a járvány sújt és ahol bértámogatás járna, ha a béredet bérként fizetnék és nem számlára. A bújtatott vállalkozások felszámolását még 2000 elején hirdette meg az akkori kormány, akkoriban magam is ilyen kényszer vállalkozó, bújtatott munkaerő voltam az egyik országos lapkiadónál. (nem csak én, szinte mindenki) Sokan megkönnyebbültünk, hogy na végre főállású dolgozók leszünk, és nem kell vállalkozást üzemeltetni annak ezernyi költségével. naivan azt gondoltuk a törvény sorait olvasva, hogy jön majd az ellenőrzés, a lapkiadó lebukik, mert számtalan jele volt annak, hogy mi valójában főállású munkatársak vagyunk, akiket vállalkozásba kényszerítettek. Hát jött is az APEH, na nem pont ezért, de ha már ott van gondoltuk az csak szemet fog szúrni, hogy mindenkinek, mint vállalkozó ott van a saját asztala, és nincs rá bérleti szerződés, vagy az, hogy a névjegyünkön nem a saját vállalkozásunk szerepel, hanem a lapkiadó neve. De ha ez sem elég, az már csak szemet fog szúrni, hogy gyönyörűen hangzó KFT-k, BT-k által kiállított számlák hátán a kiadó pénzügyese odaírta annak a nevét, akinek a fizetését kell majd az adott számla alapján kifizetni. Volt aki erre konkrétan fel is hívta a figyelmét az Apeh munkatársának. És mi történt megvonták a vállukat, van így is elég dolguk, nekik ez a bújtatott vállalkozás tiltása rendelet, csak púp a hátukon. Az pedig egy külön történet (talán egy következő cikk) témája lehetne, hogy miután elmentem a kiadótól (2005-ben) 14 évembe került, hogy meg tudjam szüntetni a kényszer vállalkozásomat (2019), 14 évek kersztül ennek minden hátrányát sikeresen magammal vittem.
A történet 20 éves, de azóta sem tett semmit egyik kormány sem, hogy az egyébként létező jogszabályt betartassa, és mai napig emberek tíz vagy inkább százezrei továbbra is kényszer vállalkozók, max ma KATÁznak. Na ők most, ha fenti ágazatban dolgoznak, akkor pontosan mekkora összegre is jogosultak mint bértámogatás, ha egyáltalán jogosultak, hogy ne bocsássák el saját magukat ? Jogszerűen értelmezve őket nem a Szálloda vagy egyéb Szolgáltató alkalmazza, ők alvállalkozók 🙂
Bezzeg a futballistáknak nincs ilyen gondja, hiszen a TAO támogatásokból arra is telik, hogy az a 2-3 milka bejelentett fizetés legyen, és a kapus nem Kapus János KATA-s egyéni vállalkozóként számláz havonta. Szegény elszegényedett, egyébként roppantul tehetséges, utolsó leheletéig küzdő sportember, aki szinte felszántja a pályát 90 percen keresztül, hát igen érthető, hogy ilyen talentumoknak bizony jár a támogatás válság idején. 🙁
