2022.01.27.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Olykor nem a COVID öl….Egy fiatal fiú tragikus halála a Gárdonyi téren.

3 min read

Ma este egy fiatal fiú már nem ér haza, nem öleli meg a szüleit, nem szelfizik többé barátoknak a facebookon… Ma este ismét elvesztettünk egy fiatal életet, és nem a COVID volt a bűnös, hanem a figyelmetlenség….

Késő délután a Bartók Béla úton, a Gárdonyi térnél egy fiatal srác nem törődve a lámpa piros jelzésével útnak indult és még azt sem hallotta meg, hogy a 17-es villamos csikorogva fékez, de esélye sem volt, hogy még időben megálljon 🙁 A fiú azonnal életét vesztette, és egy tegnap még tervekkel teli, még annyi mindenre kiéhezett és egyben kalandokra vágyó lélek ma már csak egy letakart test az úton, ahol a rendőrök helyszínelnek.

Vajon miért nem látta a piros lámpát, vajon miért nem hallotta meg a csikorogva fékező villamost ? Bár a vizsgálat még tart, de azt gondolom mindannyian tudjuk mi történhetet….az egész életünket megváltoztató telefon…talán épp chatelt, talán épp szerelmének írt, hogy holnap a szokott helyen, talán a haverok egyik viccére akart reagálni, vagy simán csak böngészet, zenét hallgatott….Talán….Nem tudhatjuk még mi történt, de valahol belül nagyon is tudjuk  mi történhetet….és nem elöszőr….és nem utoljára…..egy fiatal értelmetlen halála, egy szülő soha el nem múló fájdalma….

Mit kéne tenni szülőként, mit kellene tenni fiatalként, hogyan kellene megértenünk, hogy a közlekedés az nem olyan mellékes valami, amire fél füllel, szemmel, vagy annyival sem elegendő figyelni….Mikor jutunk el odáig, hogy megértsük mindennek meg van a maga helye és ideje, hogy ne mindig és ne mindenhol a telefonban éljünk….hogy ha már zenét hallgatunk, az ne nyomja el a környezet zaját és tompítsa el érzékelésünk minden szikráját. Hány fiatal élet az ára, hogy megértsük….hogy változzunk…hogy képesek legyünk értékelni az élet midnen pillanatát az internetes világ illúziója helyet.

Újbuda ma elvesztett egy lelket, és a 19-es villamoson holnap talán már senki nem is fog emlékezni, hogy ma délután 5 óra tájban csikorgott a villamos, valaki úgy ment át a szivárvány hídon, hogy talán azt sem vette észre, hogy mi történt, vagy felnézett talán az utolsó pillanatban és lepergett előtte élete minden szép és nehéz pillanata is, talán feltört egy sóhaj, egy félbehagyott mondat, hogy mit is csinálna másként, ha ez a villamos itt és most nem írta volna át a történetet. Talán még átvillant egy pillanatra, hogy kitől szeretne elköszönni, de már csal tőle köszönhetnek el, akik szerették, de közülük maximum 50-en, mert ugye COVID….

Talán….Talán majd máskor mások másként csinálják, talán ez volt az utolsó olyan baleset, amit a figyelmetlenség, pontosabban a figyelem értelmetlen elvonása okozott…Talán okulunk más hibájából és nem elszenvedjük saját hibánkat….Talán….

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest