2021.03.06.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Egy felcsúti focista, aki egy keresztény egyházi vezetőből a katonai elit iskola tagja lett…

7 min read

Rövid hír az utóbbi napokból:

“Két hónappal az után, hogy 2019 nyarán letette esküjét és hivatalos katonává vált Orbán Gáspár, Orbán Viktor fia elkezdte tanulmányait a brit katonai elitiskolában, a Sandhurst Királyi Katonai Akadémián (RMAS). Orbán Gáspár a 9 hónapos képzést december 11-én végezte el potom 40 millió Ft-ért” – gondolom a magyar adófizetők pénzéből.

Tisztté avatták Orbán Gáspárt, a miniszterelnök fiát | Mandiner

Nem, ne tévesszen meg senkit, nem fidesz, vagy a kormány ellenes cikk következik, az ügy kapcsán bármennyire hihetetlen nem egy adott oldal sokasodó fiaskói jutnak eszembe, hanem a politika és politikai pártok általános szemétdombja, ami ilyen Orbán Gáspár féle ügyeket napi szinten termel ki, mindegyik oldalon.

Egy picit még a konkrét ügynél maradva, természetesen elgondolkodtató, hogy aki 2 hónapja lett hivatásos katona, régi idők szavábal élve, még kopasz a kopaszok között is, – és a hírnek inkább arról kellene szólnia, hogy valamelyik katona nem ismerte fel, és fogkefével suvickoltatta a laktanya folyosóját és retyóját  Orbán Viktor fiával – , ne ez a gyerek vajon mi a jóisten tudhat, milyen ember feletti képességekkel és tudással rendelkezhet, hogy két hónap után azonnal egy nemzetközi katonai elit iskolába küldik, ahol milliárdosok, a politikai elit, olajsejkek és más efféle “átlagemberek” gyerekeit képzik ki, az isten tudja mire. Mondjuk a “mi a jóisten tudhat” irányvonal alapvetően nem rossz és itt érdemes kutakodni, hiszen mielőtt rájött, hogy egyetlen célja megvédeni azt az országot, amit édedsapja jó politikusként már amúgy is maximálisan “bevédett” minden szempontból, nos előtte egy keresztény egyház felszentelt vezetője volt .(azt inkább le se írom hány évesen, mert akkor sokan elgondolkoznának, hogy a Bibliát volt ideje egyáltalán tisztességesn végig olvasni és megérteni? )

Persze felmerül a kérdés, hogy ha már ennyire fiatalon Isten kiemelt földi követője és térítője lett, akkor miért nem inkább a Vatikánba küldtük valamilyen egyházi iskolába ? Vagy lehet hiányszakma lett a tábori lelkész, és akkor két legyet egy csapásra alapon teljesen érthető, hogy miért ide és miért Ő ment, hogy miért a mi pénzünkön, az még ebben az esetben is kicsit sántít.

De elszakadva ettől a konkrét ügytől, valójában már rezignált vagyok, mint gondolom sokan mások is, és igen kevés olyan dolog történik a politikában bármelyik térfélen is, amivel különösebben meg lehetne lepni. Borkai hajós kurvázása, vagy Gréczy bepiszkolt alsógatyás képének küldözgetése már egyáltalán nem lep meg, szinte hírértéke sincs, ahogy annak se, hogy SZájer Jóska eresz csatornán menekül, és kiderül, hogy a kereszténység lovagjaként mégis csak belefér, hogy fiúként a fiúkat részesíti előnyben (és ezt utóéag állítólag mindneki tudta). Ráadásul ez valójában magánügy (feltéve, hogy nem az én adóforintjaimból fizették a kurvákat vagy a meleg fiúkat, illetve a sűrűn bepiszkolt alsó nadrágot sem a mi pénzünkön mosatták), csak akkor ne legyünk kurvára demokraták és vagy végtelenül konzervatív keresztények, legalábbis kifelé ne, magyarul ne nézzenek hülyének. Maradva még Borkainál, ne legyen senki naiv, az előző kormány idején is tudunk olyanokról, akik lanyhuló házasságukat kedélyes örömlányoknál színesítették, az ehhez mellékelt hajókázás sem új keletű, csak volt , amikor még beértük a Balatonnal. És ha még picit visszább megyek hazai történelmünkben, nos az elvtérsak se voltak szégyenlősek, ha a vadászházakban ki kellett pihenni a vadászat fáradalmait, csak a hölgyek nem kurváknak voltak titulálva, hanem elvtársnőknek.

Szóval egyik kutya, másik eb, mondhati (szivem szerint azt írtam volna a cikk címének,  hogy “az elvtársi kurváktól a polgári ribancokig”. A második viláégháború utáni történelmünk veleje egy mondatba préselve. A prostik, örömlányok kérdése ráadásul, ahogy írtam részben még magánügy is, ha közben nem kérkedünk azzal, hogy az erkölcs felkent lovagjai vagyunk. ( Az más kérdés, hogy a választók talán joggal várják el, hogy egy őket képviselő politikus legyen már különb az őt megválasztók átlagától, mert ugye a kurválkodás, azért nem kifejezetten csak politikusi hobbi)

Az már sokkal nagyobb baj, amikor a kurválkodás nem áll meg a szexuális örömszerzésben, hanem áttelepszik a gazdaságra és másfajta örömökben éli ki magát. Ilyen kurválkodás a korrumpálás és a korrumpálódás esete is, de így kurválkodik már szinte mindneki, amikor pajkosan összekacsintunk, hogy akkor csináljuk a dolgot “okosban”. Ja és persze pontosan ilyen kurválkodás, amikor  a közbeszerzési eljárás inkább pajkos mesekönyv, mint tényleges  a verseny érdekében gondosan összeállított elvárás csomag, amikor egymás fülébe súgink, hogy mit kell letenni az asztalra, hogy főnök véletlenül pont minket válasszon ki egy munkára.Az is, amikor valamelyik szakipari munkás Harry Potter segítségével üzleti mágussá válik, és a tisztes szakipari fizetését januárról februárra felcseréli pár száz milliárdos vagyonra, amire a villámgyors “okosodása” alapján tett szert. (megint csak hangsúlyozom mindkát oldalról tudok példát arra, amikor  a nép egyszerű gyermeke hipp-hopp Eistenni képeségek birtokába jut. Iylen kirválkodás az is, amikor túl nagy az autóm csomagtartója, és amúgy is közel az ukrán határ, hát üssük el az időt némi cigaretta csempészettel, hiszen a politikusi fizetés köztudottan szégyenteljesen alacsony. És igen hát ilyen kurválkodás az is, amikor a fene se érti, hogy lesz a kis kopasz katonából 2 hónap után katonai szakértő, mert hát mi másért kellene különben az elit katona iskola 40 milliós kiképzése.

Bennem alapvetően az a kérdés merül fel már jó pár éve, hogy ha politika, a politikusok és a politkai pártok ennyire belejöttek a kurválkodásba, akkor tulajdonképpen miről is szavazunk 4 évente ? Arról dönthetünk, hogy a következő négy évben kinek lesz díjmentes belépője a kuplerájokba ? Na mert ha ez a helyzet, akkor tényleg inkább kifekszem napozni a kertbe a választások napján. 

Ideje lenne már valamilyen pálfordulatnak 30 év után, ideje lenne már egy picit komolyan venni a politikusi hivatást, a választók bizalmáról és megbízásáról már nem is beszélve. Ideje lenne már komolyan venni, hogy mi szerencsétlen választópolgárok mire is adunk megbízást. Ha pedig úgy látjuk, hogy ez nem nagyon akar átmenni a politikai szemétdombon kapirgálók buksiján, akkor ideje lenne átíratnunk a választási törvényt, csak hogy egy picit komolyabban lehessen venni az ország, vagy momentán kerület, város irányításának kérdését. Mi a fenének nekünk listán bejuttatott párt funkciónárius, hogy fordulhat elő, hogy aki esetleg megméreteti magát egyéniben és elbukik, nem egyszer KO-val, az simán megjelenik valamilyen formában, ha más nem egy polgármesteri hivatalban szaktanácsadóként, képviselőként, vagy szimplán már meg sem méretteti magát (tudja előre mi lenne) és listán begyalagol képviselőnek. Képviselők, akiket mi nem szavaztunk meg, király..A listás bejutást tehát szerintem egy az egyben el kellene törölni, midenki mérettesse meg magát, és majd eldől, hogy könnyűnek találtatott-e. A másik fontos kérdés szerintem a visszahívás lehetősége, hiszen , akit beszavazunk, azt miért is ne lehetne visszahívni, ha a szavazói úgy ítélik meg nem megfelelően, a szavazói érdekében végzi a munkáját. Pontosan annyi szavazattal+1 amennyivel bejutott visszahívható legyen bárki, bármikor. Akkor majd átgondolják mit ígérgessenek, meg a frakció fegyelem vagy a választóim érdeke. 

Van mit tenni bőven, hanem egy színjáték szereplői szeretnék lenni 4 évente, ahol azt hisszük választóként főszerepet játszunk, de valójában nem hogy a színpadon nem vagyunk, de lehet még a színházba sem. Addig meg lehet tovább kurválkodni a szó fizikai és átvitt értelmében is.

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest