2021.11.27.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Irdatlan mennyiségű pénzt ad Brüsszel a magyar kormánynak…

11 min read

Miután kedden elfogadta az Európai Parlament plenáris ülése, csütörtökön délután az Európai Tanács is jóváhagyta a végleges formáját az uniós helyreállítási alap legnagyobb programjának, és ezzel uniós oldalról megnyílt az út a pénzek nyári első kifizetése előtt. Mivel a végső tárgyalások során 10%-ról 13%-ra sikerült feltornászni az idei évben esedékes első előleg kiutalásának mértékét, így ez a magyar reform- és beruházási programból kiindulva mintegy 750 milliárd forint lesz, amit várhatóan júliusban utal majd át az Európai Bizottság. A  több lépcsős magyar gazdaság újraindítási terv nyári fázisának bizonyára ez lesz az egyik fő finanszírozási csatornája, a gyakorlatban pedig majd nagy egyetemfejlesztési, illetve energiagazdálkodási és digitalizációs programok elindulásáról fogunk hallani.

A portfolio.hu egy nagyon részteletes cikkben elemzi mi várható ez alapján:

Képtalálatok a következőre: uniós helyreállítási alap

700 milliárd eurós döntésről van szó

Kedden, az EP-döntés reggelén már összefoglaltuk a 2018-as áron 750 milliárdos, 2020-as áron bő 800 milliárd eurós uniós helyreállítási terv (Next Generation EU) legfőbb elemének számító Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) céljait, forrásait és igénybevételének feltételeit rögzítő rendeletet. Ezt aztán a nap során az EP-képviselők 582 szavazattal, 40 ellenében és 69 tartózkodás mellett el is fogadták.

Az RRF keretösszege 2018-as áron 672,5 milliárd euró, 2020-as áron kb. 700 milliárd euró, így igen nagy jelentőségű döntés született. Az EP-döntés után csütörtökön délután a tagállami nagykövetek is jóváhagyták a Tanácsban a rendeletet, így az február 18-án meg fog jelenni az uniós Közlönyben és onnantól kezdve hatályossá válik.

Az RRF céljai és finanszírozási keretei

A vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök formájában igénybe vehető összesen 672,5 milliárd eurót a tagállamok a világjárvány gazdasági és társadalmi következményeit enyhítő intézkedésekre fordíthatják. Ehhez nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket kell készítenie az egyes tagállamoknak. A 2020. február 1-jétől kezdve ilyen célból indított projektek szintén részesülhetnek az eszköz forrásaiból.

Azok a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek részesülhetnek forrásokban, amelyek az uniós prioritásként kezelt politikai területeken hoznak változást:

  • a zöld átállás, ezen belül a biodiverzitás terén,
  • a digitalizációban,
  • a gazdasági kohézió és a versenyképesség növelésében,
  • a társadalmi és területi kohézió erősítésében.
  • amelyek felkészültebbé, válságállóbbá teszik az adott ország intézményi hátterét, illetve
  • a gyermekeket és a fiatalokat segítik, például a tanulásban vagy a készségfejlesztésben.

A nemzeti helyreállítási tervekkel szemben az az elvárás, hogy

KÖLTSÉGVETÉSÜK LEGALÁBB 37 SZÁZALÉKÁT ÉGHAJLATVÉDELMI, LEGALÁBB 20 SZÁZALÉKÁT PEDIG DIGITALIZÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEKRE FORDÍTSÁK.

Fontos az is, hogy az így finanszírozott reformoknak és beruházásoknak társadalmi és gazdasági szempontból is tartós hatásuk legyen. Legyenek átfogóak és mélyrehatóak, és ne veszélyeztessék jelentős mértékben a környezetvédelmi célok teljesülését.

Az eszközről szóló rendelet emellett kimondja, hogy csak azok a tagállamok tarthatnak igényt forrásokra, amelyek tiszteletben tartják a jogállamiságot és az alapvető uniós értékeket, így tehát a tavaly decemberben elfogadott, idén januártól hatályba lépett jogállamisági rendeletnek meg kell felelni a pénzek lehívhatóságához.

Hogyan néz ki a menetrend?

Az RRF finanszírozási lehetősége három évre szól (azaz a megcélzott területekre a pénz odaítélésének 2024 előtt kell megtörténnie), és a megvalósításra további 3 év áll rendelkezésre (2026-ig tart tehát az RRF és vele párhuzamosan fut a 2021-2027-es uniós költségvetés.

Ahhoz, hogy ez tartható legyen, idén április végéig minden tagállamnak be kell nyújtania a végső nemzeti reformprogramját (RRF-tervét) az Európai Bizottságnak, amelynek legfeljebb 2 hónapja van azok elbírálására, majd utána a Tanácsnak legfeljebb 1 hónap alatt el kell azokat fogadni. Így a pénzkifizetés – a lent részletezett 13%-os előleg formájában – várhatóan júliustól indul meg.

Azután a nemzeti reformtervekben lefektetett célok teljesülése (mérföldkövetek) alapján lehet kifizetni a többi pénzt és fontos, hogy az egész folyamatot nemcsak az Európai Bizottság monitorozza szorosan, hanem az Európai Parlament szakbizottsága is kéthavonta beszámoltat a Bizottság illetékesét a dolgok állásáról. A Bizottságnak emellett integrált információs és monitoringrendszert kell a tagállamok rendelkezésére bocsátania, amely összehasonlítható adatokkal szolgál a források felhasználásáról.

A finanszírozás másik szálán az is lényeges, hogy a most elfogadott RRF-rendelet után mikor tud felállni az új uniós alap, amely az EU-s költségvetés fedezete mellett ki tudja bocsátani a kötvényeket a tőkepiacon, amelyből ki tudja utalni a tagállamoknak a pénzt. Ehhez az kell, hogy a helyreállítási alap működéséhez szükséges, az EU saját költségvetési forrásainak megemeléséről szóló rendeletet a tagállamok ratifikálják, ültessék át a jogrendjükbe. Ez azért is kell, mert a saját forrásokról szóló rendelet minden kormány otthoni adóbeszedési jogát korlátozza, illetve többlet befizetési kötelezettséget ír elő az uniós költségvetés irányába (ez lesz majd részben a fedezete a felvett hitelek visszafizetésének).

A saját forrás rendelet ratifikációjával kapcsolatban a legfrissebb helyzet az, hogy már öt tagállam megtette ezt (Horvátország, Ciprus, Portugália, Szlovénia, Franciaország) egy friss bizottsági státuszjelentés szerint, illetve a portugál elnökséget vivő Antonio Costa miniszterelnök tegnapi Trwitter-posztja alapján.

Az itthoni ratifikáció dilemmái

A saját források rendeletének magyar parlamenti ratifikációjáról idehaza nagy a csend egyelőre, hiszen

EGY OLYAN LÉPÉST KELL MEGTENNI, AMI SZEMBEMEGY A TAVALY NYÁRI, MÉG AZ EU-CSÚCS ELŐTT MEGFOGALMAZOTT 5 PONTOS MAGYAR PARLAMENTI ÁLLÁSFOGLALÁSSAL.

A tavaly nyári EU-csúcs előtt „megszabott” kormányfői mandátum öt pontjából ugyanis csak kettőt tudott maradéktalanul elérni Orbán Viktor, és egy harmadik pontnak egy részét tudta teljesíteni, igaz a parlamenti állásfoglalás nem is volt rá nézve kötelező erejű, az csak egy taktikai fegyver célját szolgálta. Az öt pont tételesen:

  • Az első kettő feltételt sikerült elérnie, miszerint „az azonos helyzetben lévő tagállamok azonos elbánásban részesüljenek”, illetve „a gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai”.
  • A harmadik feltételt (a folyamatban lévő, ún. „hetes cikkely szerinti eljárásokat” a Következő Nemzedék EU Eszköz és az MFF elfogadása előtt le kell zárni”) nem sikerült elérnie, hiszen ezeket végül decemberben elfogadta a magyar kormány is, de mégsem zárult le a 7. cikk szerinti jogállamisági eljárás. Ennek háttere az, hogy bár a nyári EU-csúcson elvileg elhangzott egy szóbeli ígéret Angela Merkel német kancellártól, hogy a német soros elnökség alatt megteszik a lépéseket arra, hogy le lehessen zárni a hazánkkal évek zajló jogállamisági eljárást, de ezt végül nem tették meg a németek. Ennek oka jórészt az volt, mert az év végéig elhúzódott a jogállamisági vita és a német elnökség szerint sem volt javulás a magyar jogállamisági helyzetben, így nem volt milyen indokkal lezárás felé vinni azt. Most a portugál elnökség alatt májusra terveznek újabb meghallgatást, de várhatóan ők is tovább passzolják a labdát a horvát elnökségnek, akik esélyes, hogy szintén tovább passzolják a labdát a francia elnökségnek 2022 elejére. Addigra már meg lesz a jogállamisági rendeletről az Európai Bíróság ítélete, és az esetleges magyar „igazodás” is a kialakuló helyzethez, így szavazásra lehet vinni a Tanácsban a magyar jogállamiság kérdését. (A szavazás kulcsfontosságú, mert ha nincs négyötödös többség a tagok között az eljárás folytatására, a szankciók kiszabása felé, akkor rögtön véget ér az egész eljárás, így az országnak papírja lenne arról, hogy nincsenek is átfogó jogállamisági problémák, amit büszkén lobogtathatna, ezért húzzák-halasztják az egyes soros elnökségek a szavazásról szóló döntést.)
  • A negyedik feltételben nem járt sikerrel a kormányfő: itt a parlament feltétele az volt, hogy „politikai pártok és politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek uniós forrásból nem támogathatóak”. Ilyen szervezetek továbbra is kaphatnak pénzt, ahogy a 2014-2020-as ciklusban is így történt.
  • Az ötödik feltételben (a parlamenti határozat szerint „A források politikai és ideológiai feltételekhez kötése – „jogállamiság” címszó alatt – elfogadhatatlan.”) szintén csak részeredményt ért el a kormányfő azóta, hiszen végülis változtatás nélkül elfogadta 25 tagállam és a Parlament a jogállamisági rendeletet (elég volt a minősített többség). Ezt annyiban puhította fel a magyar és a lengyel kormány a költségvetési vétófeladásért cserébe, hogy egy 4 oldalas tanácsi döntést harcolt ki, amely kivette a rendelet hatálya alól a 2014-2020-as pénzek körét, a jogállamisági mechanizmus alkalmazhatóságát elhalasztotta az európai bírósági döntés utánig és értelmezésében kicsit szűkítette, pontosította azt, hogy mit is kell érteni a jogállamisági rendelet alatt. Ezzel együtt a rendelet január 1. óta hatályban van és az illetékes uniós biztos az utóbbi hetekben már több figyelmeztetést is küldött, hogy minden ügyet figyelnek és akár sok EU-pénzt is blokkolni tudnak Magyarország irányába, ha nem változtat.

A fenti öt pontból tehát csak kettő és felet tudott teljesíteni Orbán Viktor, mégis áldását kell adnia a magyar parlamentnek az uniós saját forrás rendeletre. Fontos persze hozzátenni, hogy a nyári országgyűlési határozat egyébként a fenti feltételekkel együtt már előzetesen belement abba, hogy közös adósságkibocsátás legyen az EU-ban, így tehát összességében

SZINTE BIZTOSRA VEHETŐ, HOGY A TAVASZI ÜLÉSSZAK ALATT A MAGYAR PARLAMENT IS ÁLDÁSÁT ADJA A SAJÁT FORRÁS RENDELETRE A TAVALY NYÁRI ÁLLÁSFOGLALÁSA RÉSZLEGES TELJESÜLÉSE ELLENÉRE IS.

Mi tudható eddig a magyar tervről?

Az idei évben elfogadott RRF-tervekre 13%-ig terjedő előlegfizetés kérhető és a fenti menetrendből, illetve az előzetesen vázolt 5760 milliárd forintos RRF-tervből az következik, hogy mintegy 748 milliárd forintnyi forrás várható Brüsszelből június-júliusban.

A legfeljebb 10 milliárd eurónyi hitelt és további legfeljebb 7 milliárd euró körüli vissza nem térítendő támogatást tartalmazó magyar RRF-program újabb (nem végleges) változatát múlt héten fogadta el a kormány. Ez azt jelenti, hogy rögzítette azt a 9 prioritást a Közlönyben megjelent határozat, amely mentén fel fogja fűzni a végső tervet, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak a felsőoktatást érintő területen születtek a keretösszeg tekintetében végső döntések.

Az utóbbi napokban ugyanis a kormány többször is azt kommunikálta, hogy a kb. 5800 milliárdos keretből mintegy 1509 milliárdot költenek egyetemfejlesztésre (a fenti egyik elvárt prioritás éppen az oktatás-képzés fejlesztése). “A pénzből 955 milliárdot az egyetemek infrastruktúra- és főleg eszközfejlesztésére szeretnénk fordítani, 382milliárdot szánunk az egyetem környéki innovációs ügyek finanszírozására, a tudományos park koncepcióra, 172 milliárdot a szakképzési rendszernek az egyetemekkel összefüggő fejlesztésére, azon belül tartalom- és eszközfejlesztésre” – sorolta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter.

A fentin felül egyelőre nem kommunikált nagy összegek mennek a zöldgazdaság, illetve a digitalizáció fejlesztésére. Utóbbi nem véletlen, hiszen az RRF-rendelet szerint legalább a reformtervek keretének 37%-át kell a zöld célokkal összhangban elkölteni és további legalább 20%-ot digitalizációs projektekre. Emiatt az is érthető, hogy Orván Viktor kormányfő a napokban miért kommunikált úgy, hogy ezeken a területeken nagy szövetségesei leszünk Brüsszelnek.

rrf tagbla210212

 

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest