2021.12.05.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Az emberek 44%-a feleslegesnek tartja az egészségügyi hozzájárulást (TB), legalábbis az Index saját olvasó tábora szerint

23 min read

Közel 32 ezer olvasó válaszolt Az index kedden feltett kérdésére. Arra volt kíváncsi a portál, hogy a március 1-jén életbe lépő, magyar közegészségügyet radikálisan megreformáló jogszabályok következtében az olvasóink követnék-e orvosaikat akár a magánegészségügybe. Az új jogszabály szerint a beteg, ha magánrendelésen keresi fel orvosát, a továbbiakban már az állami ellátás keretén belül nem gyógyíthatja (csak sürgősségi ellátás esetén).

A nem reprezentatív felmérés meglepő adatokkal szolgált:

A válaszadók több mint 44 százaléka úgy véli, a kötelező társadalom- és egészségbiztosítási járulékok levonását feleslegesnek tartja. Ennek összegét inkább saját maga használná fel, és saját döntése szerint választaná meg, mely orvosnak fizeti ki az egészségügyi ellátás díját.

Minden ötödik szavazónak, vagyis a válaszadók 20 százalékának a pénztárcája nem engedheti meg, hogy bármilyen magánorvost vegyen igénybe. Számukra továbbra is az állami egészségügyi ellátás marad, ahol jelenleg csak 1 napos sebészeti műtéteket végeznek a kórházak leterheltségétől függően, illetve sürgős, életmentő műtéteket.

Az olvasók 14 százaléka megkötés és feltételek nélkül fogja továbbra is igénybe venni orvosa magánrendelését. Ezt követi szorosan 13 százalékkal a válaszadók azon csoportja, amely a koronavírus miatt kialakult helyzetben, a várólistától függően csak akkor fizetne orvosának, ha a műtétre az állami ellátásban hosszú ideig kellene várakoznia.

VÉGEZETÜL MINDÖSSZE A SZAVAZÓK NYOLC SZÁZALÉKA KÍVÁN TOVÁBBRA IS A JÓL MEGSZOKOTT FOGORVOSÁHOZ ÉS/VAGY NŐGYÓGYÁSZÁHOZ JÁRNI, DE NEM AZ ÁLLAMI ELLÁTÁSBAN, HANEM A MAGÁNRENDELÉSEN VENNÉ IGÉNYBE AZ ELLÁTÁST.

Az Index olvasói által megfogalmazott válasz, miszerint

 „Ne vonjanak le a fizetésemből egészségügyi adókat, és akkor oda megyek, ahova jónak látom”

a jelenleg hatályos jogszabályok alapján nem lehetséges. A társadalom- és egészségbiztosítási járulékok fizetése kötelező, 2021. január 1-jétől az egészségügyi szolgáltatási járulék összege havi 8000 Ft. (Szerk. Ez az összeg saját megváltás esetében igaz, azaz ha nincs hivatalos jövedelem, amiből a jogszabályban rögzített mértékben vonhatják le az egészségbiztosítási járulékot. Havi rendszeres jövelelemmel rendelkezőknél tehát ez magasabb)

Szerkesztői gondolatok: 

Nos jól hangzik ez a mondat, hogy majd én eldöntöm kinek adom a szolgáltatásért, ha meg nem kell szolgáltatás, akkor az a pénz a zsebemben marad, de nézzük miért hibás ez a gondolat alapból, és miért is fizetünk állami kasszába egészségbiztosítási hozzájárulást.

A biztosítások (nem az állami, hanem általában) egészen az Ókorig nyúlnak vissza időben. 

Az ókor egyik legnagyobb üzlete: hajók biztosítása

Az ókori görög modell szerint a hajóbiztosítás speciális kölcsönügyletet jelentett, amelyet annak érdekében alkalmaztak, hogy a tengerjáró hajók nagyobb eséllyel jussanak el rendeltetési helyükre. A tengeri hajózás ugyanis meglehetősen kockázatos és veszélyes vállalkozás volt, melyben nem volt mindenkinek olyan szerencséje, mint Homérosz hősének, Odüsszeusznak. Rengeteg hajós és hajó, valamint rakomány veszett a tengerbe. 

A hajós kereskedők jellemzően tehetős magánszemélyektől kértek kölcsön indulás előtt, azért, hogy a hosszabb utakon legyen náluk elég pénz a hajó kikötőkben való javíttatására, friss élelem és víz vásárlására a legénység számára útközben –

VAGYIS ÍGY A BIZTOSÍTÓK ELŐSEGÍTETTÉK A HAJÓK CÉLBA ÉRÉSÉT, MIKÖZBEN ANYAGILAG OSZTOZTAK A VESZÉLYES ÚT KOCKÁZATÁBAN.

Ha a hajó befutott rakományával, a kölcsönt a biztosító busás haszonnal – melyet a rakomány eladásából oldott meg a vízi kereskedő – kapta vissza. Ha a hajó elsüllyedt – ahogy ez gyakran előfordult –, úgy a biztosító elvesztette a pénzét, azt a hajósok tarthatták meg. Ha viszont célba ért, de a folyósító nem kapta vissza a kölcsönt, jogot formálhatott a hajóra és rakományára is. Ez volt tehát a biztosíték. Világosan látható tehát az is, hogy a hajó és rakománya célba juttatása minden érintett érdekében állt.

S HOGY MENNYIT KERESTEK A BIZTOSÍTÓK AZ ÜGYLETEN?

Elég sokat. A korabeli feljegyzések szerint a marzs általában 30 százalék körül mozgott. Ezt a hatalmas arányt azonban a jelek szerint az ókori görögök egyáltalán nem érezték soknak, tekintve, hogy a hajózást egyöntetűen nagyon kockázatosnak tartották. Azt is tudjuk, hogy ez az ügyletforma nagyon elterjedt volt az időszámításunk előtti negyedik században, ahogy egyébként az athéni retorika is ekkor élte virágkorát.

Az első Biztosítótársaság története is a hajózás mentén alakult ki

A XVII. században egy londoni kocsmában járunk a Temze partján, a Tower Street-en sört vedelő matrózok, ügyeskedő kereskedők és ordítozó hajóskapitányok között. Európa számára már ismert az Újvilág, túl vagyunk a nagy felfedezők korán, hajók járnak Indiába oda és vissza, kialakultak a kereskedelmi útvonalak és korának legnagyobb multija, a Brit Kelet-indiai Társaság is létezik már. A hajózás azonban extrém sportnak minősül, és a derék britek már akkoriban is lelkesedtek a fogadásokért, nem meglepő, hogy két pint sör között komoly téteket tettek arra, hogy a kikötőből kifutott háromárbócos hajó vajon épségben visszaér-e Indiából.

Ha rossz hír érkezett, Edward, a kocsmáros megkongatta a pult fölötti harangot, a matrózok ittak egyet (ok mindig van, volt és lesz is rá) majd elszámolták egymással a fogadásokat. A történet szerint Edward rájött, hogy a kapott információk alapján ki tudja számolni, hány hajó jár szerencsétlenül – úgy okoskodott, hogy 100 hajóból átlagban 4,7 nem tér vissza. Alighanem ivott erre egy pint sört, majd addig törte a fejét amíg rájött, hogy ezen információk birtokában a fogadást is értelmesebbé lehet tenni: a hajótulajdonosok előre fizessék be a téteket, és ha tragédia történik, ebből a pénzből kártalanítani lehet a tulajdonost és az áldozatok hozzátartozóit. Így alakult meg a Lloyd’s, a világ talán első, modernnek tartott biztosítótársasága. A mese szerint a harang mind a mai napig megtalálható a Társaság modern központjában.

A valóság nem ilyen mesés

Az azonban biztos, hogy Edward Lloyd (1648-1713) Abigail nevű feleségével 32 évesen, 1680-ban költözött Londonba és hamarosan megalakította kávéházát az akkori London központjában, a mai Cityben. A kávéház első írásos, bizonyítható említése 1688 februári. A London Gazzette nevű újság öt ellopott óráról és az értük kapható jutalomról ír és arra bíztatja olvasóit, ha bármilyen információjuk van, keressenek egy barna göndör hajú, lovas kabátot és kalapot viselő elegáns urat, aki maga Edward Lloyd volt. 

Az is tény, hogy az üzleti negyed közepére költöző kávéház hamarosan a hajótulajdonosok, kapitányok és kereskedők által kedvelt hely lett – matrózokról már szó sem esik –  ám jóval több volt, mint egyszerű kocsma: üzleti találkozóknak, bizalmas megbeszéléseknek és népszerű árveréseknek is helyt adott és tény, hogy végzett a mai fogalmainkhoz hasonlító biztosítási tevékenységet is. Az előkelő irodában lévő árveréseken hajók rakományaira is lehetett licitálni, miközben egy jól látható helyen gyertya égett – az a tét nyert, amelyik utoljára érkezett azelőtt, hogy a gyertya kialudt volna.

Jól látszik, Edward több volt egyszerű kocsmárosnál, és a legendát gyengíti, hogy a harangot sem kongathatta a kocsmában, mivel az a La Louton nevű francia hajóról származik, ami 1793-ban, jóval Lloyd halála után adta meg magát a briteknek. A harang mindenesetre ma is létezik és időnként kongatják is: rossz hír esetén egyszer, jó hírek alkalmával kétszer.

Lloyd megértette, mennyire fontos az információ az üzleti életben, és ez volt üzleti sikereinek titka is. Komoly hírnevet szerzett magának, és 1713-ban, röviddel lánya esküvőjét követően hunyt el. A kávéházat és az üzletet sógora, William Newton vette át, majd a kávézónak később több tulajdonosa is volt és nem egyértelmű, a cég hogyan vált biztosítótársasággá. A bizonyítékok szerint a Lloyd’s fokozatosan fejlődött, mivel képes volt egyre átfogóbb szállítási híreket, és ezzel összefüggően biztosítási szolgáltatásokat nyújtani már világszerte – a fegyveres konfliktusok, a hajózás fejlődése, az amerikai függetlenségi háború, majd a napóleoni hódítások pedig remek piacot nyújtottak biztosítások értékesítéséhez.

A világ egyik első biztosítótársasága ma is őrzi a legendák szerint kocsmárosként, ám a tények alapján leginkább ügyes, önmagát és érdekeltségeit sikerre vivő üzletemberként emlékezetes Edward Lloyd emlékét. A fent említett Napóleon harciassága nem csak a Lloyd’s-nak, hanem az 1807-ben alapított első magyar biztosítótársaságnak is remek táptalajt biztosított.

Rövid történelmi háttér után nézzük mi a biztosítás lényege

A biztosítás működésének lényege a kollektív tartalékképzés, a biztosítási díjakból képzett díjtartalék felhasználása a bekövetkező károk fedezésére. Biztosítási szolgáltatást Magyarországon kizárólag biztosítótársaságok végezhetnek. ( Ez az egészsgébiztosításra is igaz, amit nem biztosítótársaság, hanem maga az állam véget, de a működésének lényege ugyanaz)

Biztosítási Kockázat

A biztosításba vehető kockázatokkal szemben alapvető követelmény, hogy tiszta kockázatnak kell lenniük, vagyis ha bekövetkeznek, a bekövetkezésnek egyértelműnek kell lennie és kárt kell okoznia.

Ezen belül két alapvető csoport különböztethető meg, az egyik az abszolút kockázat (amikor a kár bekövetkezése biztos, csupán időpontja bizonytalan; például a biztosított halála), a másik a relatív kockázat (amikor a kár bekövetkezése nem biztos, időpontja sem ismert, az okozott kár mértéke és a bekövetkezés gyakorisága is változó; például jégverés, gépjárműben okozott kár, csonttörés, és ide tartozik minden az egészségben bekövetkező változás is.)

A kockázatok biztosíthatósága

Azok a káresemények a biztosíthatóak amelyek elszórtan, egymástól függetlenül, valamilyen valószínűségi eloszlásnak megfelelően következnek be. Fejlett matematikai módszerekkel megbecsülhető a biztosítási fedezet szükséges mértéke, vagyis hogy mekkora biztosítási díjak adnak megfelelő tartalékot a várhatóan bekövetkező veszteségekre. Vagyis a várható kárösszeg és a valószínűség szorzata alacsony. pl: a nagy katasztrófák, ahol a károk igen jelentősek lehetnek, de a bekövetkezés valószínűsége nem nagyon magas.

Azok a kockázatok nem biztosíthatóak, amelyek tömegesen, egyszerre jelentkeznek, szándékosan okozottak, a hanyagság következményei, valamint az összegszerűen nem meghatározható károk. 

A biztosíthatóság kritériumai

  • véletlen, előre nem látható, nem akaratlagos károk
  • a kárkockázat becsülhetősége múltbéli adatok alapján (statisztikai–matematikai módszerekkel), és egyúttal a káresemény véletlenszerűsége (ne legyen tervezhető annak bekövetkezése [részben kivétel ez alól az életbiztosítás])
  • pénzbeni kifejezhetőség (megállapítható kár vagy a szükséges fedezet ismerete [pl. életbiztosítás esetén])
  • független egységek nagy száma (vagyis az egyik biztosítási esemény nem növelheti egy másik biztosítási esemény bekövetkezésének kockázatát), továbbá a veszélyközösség megléte (vagyis megfelelő számú biztosított, akik a várhatóan bekővetkező károk tartalékát biztosítási díj formájában befizetik)

Azokat a kockázatokat, amelyeket a biztosító valamilyen okból nem kíván vállalni, kizárásként vagy mentesülésként kezeli. A kizárások mindig előre ismertek (pl. háború, nukleáris sugárzás), a mentesülések pedig (rendszerint) a biztosított gondatlanságával állnak összefüggésben (így például a csonttörésre térítene a biztosító, azonban ha a biztosított például ittasan gépkocsit vezetett, a biztosítási összeg megtérítésétől a biztosító mentesül)

Most már látjuk, hogy pontosan hogyan működik a biztosítás (az most mindegy, hogy állami, vagy magán biztosításról van szó), és akkor ebből következően miért is irreális, nem jól átgondolt az index olvasók nem reprezentatív felmérésben részt vettek 44%-nak a válasza:

 „Ne vonjanak le a fizetésemből egészségügyi adókat, és akkor oda megyek, ahova jónak látom”

A fenti leírás alapján az egészségbiztosításra is igaz, hogy egy kockázati közösségről beszélünk, ahol az állami egészségbiztosítási ellátásért mindenki egy előre meghatározott százalékát fizeti be a közös kasszába a “legális-hivatalos-adóval terhelhető” jövedelméből. A kockázati közösség a szolidaritás elve alapján működik (nem csak egészségbiztosításban), azaz a befizetéseimet egy a jövőben bekövetkező, előre nem látható kár bekövetkezése miatt teszem, de  közben tudom, hogy lesznek olyan hónapok, akár évek, amikor nem következik be a kár, így nem kapok kvázi lehívható szolgáltatást, így befizetéseimmel az éppen bajba kerültek támogatását segítem, míg amikor én kerülök bajba, akkor akik épp nincsenek ilyen problémás helyzetbe, akkor ők segítik az én problémáimat a befizetéseikkel. Az állami egészségügy finanszírozása is így működik, így amikor valaki azt mondja, hogy

” minek fizessek egészségügyi hozzájárulást, mikor évek óta nem látott orvos “

az egy adott időszak állapota alapján nyilatkozik, amikor természetesen fogalma sincs, hogy jövőben ez a helyzet hogyan fog megváltozni az életében, így az ilyen vélemény megalapozatlan, logikátlan és azt mutatja, hogy az illető nem érti a kockázati közösség, a biztosítottság lényegét, vagy érti, csak épp adott helyzet, életkor, stb. függvényében szeretné lerázni magáról a kockázati közösség terhét, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy később nem lesznek egészségügyi problémái, és akkor ne szeretné igénybe venni a szolgáltatást. Ilyenkor szoktak emberek utcára vonulni, miszerint ők azért nem fizették eddig a kockázati közösség árát, mert nem rosszul lettel tájékoztatva, így tulajdonképpen pont az vezette félre (az állam) akinek befizetni kellett volna a jövőbeni ellátásért cserében.

Azt pedig talán bizonygatni sem kell, hogy fitalon kevésbé, idősebbként meg elég gyakran járunk orvoshoz vagy veszünk igénybe állami egészségügyi szolgáltatást. Kicsit tehát olyan, mint a nyugdíj, hogy a fiatalabbak azért fizetnek, hogy a jelen időseinek ellátása biztosítva legyen. Egy kockázati közösség nem hozható létre úgy, hogy abba csak magas kockázatú tagok kerülnek (jelen esetben az egészségügyi ellátást már aktívan használók) vagy ha létrehozzuk, akkor a befizetések mértéke aránytalanul magas lesz, hiszen épp azok hiányoznak a rendszerből, akik jelenleg még nem igazán szorulnak a szolgáltatásra, de ettől még befizetik a járulékot. 

Mivel az emberek szeretnek felelőtlen döntéseket hozni az adott pillanatban saját helyzetük megítélése alapján (lásd fentebb évek óta nem voltam orvosnál) ezért szükséges államilag szabályozni, hogy ebben mindenkinek részt kell venni, és be kell fizetnie a kockázati közösségbe jövedelme szerint.) Hogy a befizetések a jövedelmek arányában történjenek, ezért van a jövedelem egy bizonyos %-ban meghatározva a befizetendő pénz és nem egy fix összegben. Ez is a szolidaritás elve, hogy a tehetősebb jobban járuljon hozzá a közös terhekhez, mint a szegény. Ez egyébként nem magyar találmány, a világon mindenhol így van, minden országban van kötelező állami egészségügyi ellátás és ebbe történő befizetés, eltérés abban lehet, hogy melyik országban mi tartozik az egészségügyi ellátásban az állam feladatai közé, és természetesen az ellátás színvonala, de erről majd lentebb.

Mivel az egészségügy a világon az egyik legdrágább szolgáltatás, ezért kell meghatározni, hogy a kockázati közösség milyen szolgáltatások kifizetésére vállal garanciát, és melyek azok, amik ezen kívül esnek, és amit már nem kötelező jelleggel, egyénként magán biztosítótársaságok szolgáltatásait igénybevéve, vagy biztosítás nélkül magánegészségügyi ellátó helyeken saját zsebből megfizetve vehetünk igénybe.

Mire elég az a pénz, amit befizetünk havonta jövedelmünk alapján az állami egészségügyi ellátásba kontra mennyit kellene fizetnünk magánegészségügyi ellátó központokban ugyanazért a szolgáltatásért, hanem lenne vagy nem lenne kötelező az állami ellátásért az egészségügyi hozzájárulás befizetése ?

AZ állami egészségügy intézményei, és mögötte az állam is megrendelő és a magáncégektől szerzi be az ellátáshoz szükséges termékeket, eszközöket, a kockáézati közösségnek tehát piaci áron kell megvásárolnia azt, amit aztán a magánszemél, a kockázati közösség tagja a körzeti orvos ajánlása, felírása alapján állami támogatási kedvezménnyel vásárolhat meg, gyógyszereknél sok esetben 90%-os támogatással. AZ éppen szükséges gyógyszerünket így 1000Ft helyett 100 Ft-ért vehetünk meg például, de ettől a rendszernek (kockázati közösségnek) meg kell fizetnie az 1000 FT-ot a gyógyszergyár felé. Ebből adódóan ha kiváltok egy gyógyszert 100 Ft-ért, akkor ezt azért tehetem, meg a kockázati közösség többi tagja összeadta nekem a maradék 900 FT-ot, és persze ha majd másnak kell gyógyszer, akkor majd én szállok bele az ő gyógyszerük árába (természetesen ez egy végtelenül leegyszerűsített példa) A gyógyszert persze fel is kell írni és előtte meg is kell vizsgálni, így a kockázati közösségnek ki kell fizetnie a körzeti orvos díját is (pont úgy,, mintha magán rendelésre mennél, csak itt nem te fáradsz utána a kasszához, hanem a kockázati közösség a háttérben leperkálja a szükséges összeget, Hogy mennyit fizet a kockáézati közösség nevében az állam a körzeti orvosnak egy beteg ellátáséért a körzeti rendelőben és mennyit fizet ugyanilyen tevékenységért a magán egészségügyi ellátásban az intézmény tulajdonosa az orvosának az egy más kérdés, de azt se felejtsük el, hogy koránt sem biztos, hogy annyit fizetünk ki zsebből a magán ellátáskor, mint amennyi erre kivan számítva az állami egészségügyben, tehát a zsebeünket is másként terheli az ellátás, csak egyik setben a mi zsabünket, a másikban a kockázati közösség zsebét. 

De azt sem szabad elfelejteni, hogy a rendelkezésre állásnak is költsége van, tehát ha egy kórzházban mondjuk 400 ágy van, és adott pillanatban 300 ágyon fekszenek betegek, a kapacitásokat rendelkezésre állás szintjén a kockázati közösségnek 400 ágyra kel biztosítani, és persze a fűtést sem lehet mondjuk 70%-ra állítani, mondván a kapacitás 75%-án foglaltak az ágyak, Bizony ez úgy működik, mint odahaza a lakásban, vannak költségek, amelyek állandóak, függetlenül attól éppen hányan tartózkodnak otthon a családból, és hányan vannak tartósan távol.

DE az egészségügyi ellátás elindításnak is írdatlan költsége van, mert az épületeket meg kell építeni, azokat időnként fel kell újítani, modernizálni, el kell látni eszközökkel, amelyek persze amortizálódnak vagy technika értelemben elavulnak és ilyenkor ezeket cserélni kell. (csak példaként az árakra: a legdrágább képalkotó diagnosztikai eszköz a PET-CT, 600 millió forintos árral, az MR-készülékek ára 300 millió forint körül van, egy CT-gépé pedig 210 millió. Egy CT-berendezés röntgencsőcseréje 15-20 millió forintra is rúghat.) No ezt is a kockázati közösségnek kell állni a közösség tagjainak a befizetéséből.

Persze ha a kockázati közösség tagjai jól felmérhetőek, így pontosan tudható a befizetők száma és azok befizetéseinek mértéke, akkor ez nem túl bonyolult matematikával kiszámolható, hogy akkor pontosan mire is elég ez, mire jut, mit kaphatunk a befizetéseinkért cserébe (Nem Gazdag Pál a maga modjuk 2 milliós havi fizetése utáni befizetéséből adódóan, és nem SZegény József a maga minimálbér után befizetett 8000 Ft-os hozzájárulása alapján, mivel a szolidaritás lényege, hogy nem befizetéseink mértékében kapjuk a szolgáltatást, hanem elvben egyformán)

2019 első 10 hónapjában egy megjelent cikk alapján a szociális hozzájárulási adóból és a nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékokból az éves előirányzat 81,3 százaléka teljesült, ami 4399,8 milliárd forint . Hát igen itt az első bökkenő, hogy 3 különböző járulokot érkezik egyben, így csak bennfentesek tudnák megmondani ebből pontosan mennyi jut az egészségügyi ellátásra. Legyünk most nagyvonalúak, és vegyük úgy, mintha csak a nyugdíj és az egészségügyi ellátás lene, ezek egyenlő arányban osztoznának. Arányos számítással fenti adat éves értékre számítva 5280 milliárd, ennek fele tehát 2640 milliárd forint. Hu ez így elsőre szép summa és nagyon jól hangzik, de ha ezt elosztom 9.700.000-el, a hazánkban élő és elvben az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők számával, akkor az évente és fejenkét kerekítve 268.000 FT befizetést jelent azaz picivel több mint havi 22.000 Ft-ot. A szolidaritás már ebből az összegből is érződik, mert ugyanebben az évben ( 2019) a dolgozók 42% volt minimálbéren vagy garantált bérminimumon, akiknél most 8000 Ft os minimál TB hozzájárulással lehet számolni, 2019-ben még ennyi sem volt. Az alkalmazottak 42%-nál tehát mások a kockázati közösség tagjai közül hozzá tettek az egészságügyi ellátások érdekében még havonta cirka 14-15.000 Ft-ot. DE ami ennél is beszédesebb adat, hogy az állami egészségügyi ellátás tényleges költsége. 2020-ban a társadalmonbiztosítás 642 Millárd forint hiánnyal zárta (megjegyzem ez egy szép adat volt ez 1000 milliárd felett is) A kockázati közösség tehát nagyjából 3300 milliárd fotintot költött a tagjai ellátására, de ebből “csak” 2600 milliárd forintra volt fedezet. A többit ki kell pótolni az állam más bevételeiből (ami nem egyszerű, hiszen 2020-ban az állami költségvetés teljes hiánya 4953,5 milliárd Ft volt, ami a GDP cirka 9%-a. Itt jegyzem meg a világ szinte minden országa el van adósodva, azaz túl költekeznek, na nem csak az egészségügyi ellátás miatt. Az USA például egyszerre a világ legnagyobb hitelezője és adósa is,) vagy eltoljuk a beszállítóknál a kifizetés dátumát egy ideig, de ez gyakorlatilag csak adósság görgetés és egy idő után maga alá temet az adósság szikla. És mit minden más ország is, úgy mi is rendre kölcsönök felvételéből foltozzuk be a költségvetési lyukat, benne az egészségügyi ellátás saját kráterét is,

Talán most már érthető hogy a magyar egészségügy a jelenlegi ellátási színvonala mellett is rendesen eladósodott, és minden évben tetemes hiánnyal küzd, azt meg mindneki tudja a kórházak adósságát már hányszor kellett átvállani. Van tehát egy feneketlen zsák, amit folyton tömködni kell a kockézati közösség pénzéből, ami egyébként sem elég, és közben csak egyre több lesz rajta a lyuk. Na ezért van szükség az egészségügy reformjára, teljes átalakítására pártok színétől függetlenül, és erre már 30 éve szüksége van, csak senki nem mert eddig hozzányúlni, mert naná, hogy lesznek az átalakításnak vesztesei, azok meg szavazók.

És végül mennyibe kerülne a szolgáltatás annak a 44%-nak, akik most lazán nem fizetné tovább a kötelező egészségügyi járulékot, hanem önmaga finanszírozná az ellátásait.

Nem másolok ide tengernyi szolgáltatást árát, de a példa kedvéért aki szeretné íme az egyik magán klinika árlistája

Amit azonnal láthatunk az árlistából, hogy az alkalmazottak 42%-át kitevő minimálbéren alkalmazottak, a maguk kötelező 8000 Ft-os befizetéseikből gyakorlatilag egyetlen szolgáltatást sem tudnának kifizetni.

Csak egy rutin labor 15.300 Ft, de ha ott megállapítanak valamit és megyünk szekrendelésre, akkor egy diabétes komplex kivizsgálási csomag 38.000 FT, egy belgyógyászati alap szakorvosi viszgálat, ez a nagyjából a körzeti orvosi ellátás, persze magasabb színvonalaon 25.000 FT.

Vajon a dolgozók zöme ezeken az árakon hogyan tudna eljutni bármilyen vizsgálatra, az a 44%, aki innentől nem szeretne fizetni a kockázati közösségbe, az élet folyamán hányszor is mit tudna igénybe venni, ahogy idősödik hányszor tudna lemenni ebbe a “magán” körzeti rendelőbe ? És akkor még nem beszéltünk a kórházi ellátás költségeiről, bár jelenleg ezt magán szektorban az egynapos sebészeten kívül még nem is igazán tudnánk igénybe venni, mert hogy nincs. A Duna Medical Center lesz az első valódi magánkórház. Ebből adódóan itt visszakerülnénk az állami ellátásba, de mivel kiszálltunk, és nem fizetnénk a kockázati közösségbe, így ajtón kívül maradnánk.

Az már egy következő cikk témája lehetne, hogy miként folyik össze a magán és az állami egészségügy, hogy milyen formában pakolták sok éven át a költségeket az állami ellátás, a kockáztai közösség terhére, míg a magén betegek befizetései természetesen nem ide érkeztek. Arról is lehetne beszélni, hogy az állami egészségügynek jelenleg miért rossz a struktúrája, miért tudja Svédország közel hasonló mennyiségű állampolgárát, de 4,5x akkor területen felel annyi kórházzal ellátni, hogy hány éve látja idehaza a politikai elit és még sem nyúlt hozzá az elavult ellátó rendszerhez, és még számos kérdést tudnék felvetni, de ezek mind-mind önálló cikket érdemelnek.

A végső következtetés, hogy abromi könnyű azt mondnai, hogy köszi én kiszállok és majd magam fizetem az ellátásaimat, de a nagy poféra esés akkor jön  amikro szembesülünk ezek tényleges költségével. Természetesen az állami egészségügyi ellátás mellett a magánegészségügyi ellátást magán biztosítók segítségével is igénybe lehet venni, így költséget csökkentünk, de ne felejtsük el, hogy az pontosan olyan kockázati közösség, mint az állami, így az Ő áraikat erőteljesen meghatározza a kockázatoi közösségen belüli egyének egészségi állapota. Jelenleg a világ minden pontján az állami egészségügyi ellátás mellett egyéb “lábak” is működnek, ezek egyike a Biztosítótársaságokon keresztül igénybevehető magánegészségügyi ellátás.  Azt gondolom sokat mond, hogy Svájcban a lakosság közel fele rendelkezik ilyen magánbiztosításs, pedig az Ő állami ellátásuk színvonala azért egy hangyányit jobb, mint a mienk, de ezek szerint még sem elegendő az állami ellátás az ott élőknek.

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest