2021.10.26.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Újabb fagyilkolás Újbudán gyorsan, szervezetten, mert a pénz előtt meghajlik tövény és ember egyaránt…

10 min read
Az alábbi rövid cikket a Védegylet írta, miután szemtanúja volt, amint egy focipályáni fát módszeresen kiirtottak, hogy egy újabb betonerdő legyen helyette. Engedélye volt-e erre a kivitelezőnek ? Valószínűleg igen, hiszen az engedélyeket kiadók mondhatni az ingatlanfejlesztő lobbi saját belső, beépített emberei, akik kényszeres aláírni akarás betegségben szenvednek vagy csak pontosan ismerik a saját érdekeiket. Az emberek, akik itt élnek meg csak néznek ki bambán a fejükből és nem hisznek a szemüknek, hogy ezt megint meglehetett csinálni akaratunk ellenére, pofátlanul a szemünk láttára.
 
FELADOM…..
20 perc alatt eltűnt egy futballpályányi, spontán, 15 év alatt kinőtt erdő. 15 évet, 20 perc alatt lehet letarolni és gyorsan el is hordani, hogy pár órára rá, már nyoma sincs.
Miért ez a nagy sietség, ha azt hallom, hogy biztos van rá engedélye? Rend a lelke mindennek!?
Én úgy látom, hogy semmiből sem tanulunk, ha beledöglünk, akkor is csináljuk. Miért? A több és még több pénzért! A környezetünk pusztítása nem másról szól, mint pénzről. A politika miről szól? A pénzről?

Szóval egy nagy színjáték közepében vagyunk! Beültettek minket egy bábszínházba, ahol meghatódva ülünk és együttérzünk a gonosszal hadakozó, kisemmizett hőssel… Aztán a végén jön hősünk és elpanaszolja, hogy a sárkányt nem tudta legyőzni, mert elvették a lovát, a kardját is és amúgy a sárkányt védett állattá minősítették.

alószínleg igen, hiszen az engedélyket kiadók az ingatlanlobbik zsebében vannak. Mi emberek meg csak nézünk ki bambán a fejünkből és nem hisszük el, hogy ezt megint megmerték csinálni velünk, itt élőkkel.

 
Szerkesztői gondolatok: Az idő változik, de az emberek nem, azok egy külünleges és kivételezett csoportja, az ingatlanfejlesztők meg pláne nem, és természetes kebel barátaik, a politikusok sem. Megy az egymásra mutogatás a politikában és feltartott kéz esete, miszerint mi megállítanánk az ilyen barbarizmust, de sajnos nincs hatáskörünk, megy a propaganda és mellébeszélés egyaránt. Közben hol egyik, hol másik oldal klimaválságról, sőt klimakatasztrófáról beszél, meg valami 24-ik órában vagyunk közhely is elhangzik. Kihirdetjük, törvénybe iktatjuk a klimavészhelyzetet, elvégre a papír mindent elbír, az embereknek meg bőven elég a hangzatos és olykor már-már szinpadias igazmondó juhász és igazságtevő Mátyás király keverékeként ordibálás. Az elmúlt 30 évben ebben sem változott semmi, hogy mikor ki a kormány és ki az ellenzék az már számunkra teljesen mindegy, hiszen egyik is, másik is hatalmat, pénzt akar, amiben egy ingatlan lobbi lelkes társ. Rendeleteket alkotunk egyik oldalon, tiltakozunk a másik oldalon, majd jön a választási vetésforgó nevű színjáték segítségével a pályacsere és aki eddig rendeleteket gyártott (na nem a mi, hanem a saját maguk érdekében), azok most tiltakozni kezdenek, hogy az eddigi tiltakozók, most elkezdtek saját maguk és holdudvaruk érdekében rendeleteket gyártani. Közben pedig nap mint nap dőlnek ki a fák és folyik a beton, ravaszkás mosolyú emberek pedig kezüket dörzsölik, és nyálcsorgatva számolgatják a fák, a zöldterület vérén szerzett judás pénzüket.
 
Ennek sosem lesz vége, mindig van indok, ok és a felelős természetesen mindig a másik oldalon van. A civilek pedig lassan odajutnak, hogy ha a fához láncolják magukat, akkor a fákkal együtt őket is ledózerolják. És  modanom sem kell mindig ott fog állni a háttérben maga az ember, a telhetetlen, aki túlnépesedésével már felemészti a föld utolsó tartalékait is, az ember aki alig várja, hogy beköltözhessen egy betondzsungelbe. Budapesten és az agglomerációjában már jelenleg is az ország lakosságának harmada él, szép lassan Magyarország majd beköltözik egy budapest nevű Megacitybe, ahol egymást bámuljuk majd az erkélyről, vagy az ablakból pár méteres távolságról és s csendet nem madarak zaja töri meg, hiszen nem lesz fa, ahonnan énekeljen, hanem bulldózerek távoli hangja, akik fáradhatatlanul zabálják tovább a Megacity környezetét. 
 
Mondanám szívem szerint én is, hogy emberek Ébresztő, de minek. Csak fel kell menni a facebook nevű kibeszélő show szinpadára, és láthatjuk, amint emberek saját idióta politikai ideológiájukban fürdőzve, kedvenc pártjuk szólamait, dogmáit és persze rendkívül ostoba mémjeit osztogatva, birkakánt egymással gyűlölködve versenyt bégetnek. Politikusaik és pártjaik mintájára ők is egymásra mutogatnak, napi rendszereséggel birkázza le egyik birka a másikat, természetesen mindenki troll és fizetett bérenc, aki valamit másként lát. Nincsenek érvek, nincsenek tények, csak tényeknek kikiáltott féligazságok és hazugságok, mert még azt a fáradtságot sem veszik a politikai vazallusok, hogy elgondolkodjanak, hogy utána nézzenek, igaz-e a hír, amit pártjuk, nekik, számukra gyártott le. (egyébként is, ha egy hazugságot sokáig és hangosan mondogatunk, akkor az egyszer csak értelmeszerű és megkérdőjelezhetetlen igazság lesz…) Természetesen mindenki saját szólamait tekinti az egy isten igazságnak, és miközben a demokrácia féltésről, a szólásszabadság megsemmisüléséről beszélnek, ahogy más véleményt hallanak, annak kimondóját istenkáromló, társadalomra veszélyes elemnek titulálják. ( értsd hol nácinak, hogy vérben gözőlgő komcsinak, netán libernyáknak, annak függvényében épp ki melyik oldal harcosa)  Hát igen ilyen a demokrácia értelmezés egyik és másik oldalon is, a demokrácia és a szólásszabadság addig tart, amig azt mondod, amit hallani akarnak.
 
A politika így táplálja a gyülőletet benned, és egyben hamis illúziókat és reményt, hogy elhihesd, ha Ők lesznek, akkor aztán minden más lesz. Aztán Ők lesznek és semmi nem változik. 30  év nem volt elegendő ahhoz, hogy felismerjük ez az egész demokráciának kikiáltott valami csak egy színház, amiben nekünk nem jut szerep, mi csak nézők vagyunk, azok is csak a legtávolabbi zsőlyéről, hogy még véletlenül se sikerüljön a dolgok mögé látnunk, legyen bármennyire éles a szemünk, netán az elménk. Persze ne higgye senki, hogy ez máshol, más országban másként történik, csak azért mert országok is egymásra mutogatnak és egymásnak értelmezik a sosem volt demokráciát és jogállamiságot, a szólásszabadságot és az alapvető emberi jogokat. Lobbik, érdekszövetségek, és töménytelen pénz, és persze pénzéhség nem csak itthon, tőlünk keletre és nyugatra is van. A korrupció nem magyar találmány, maximum a mi vezetőink, politikusaink eminens tanulók, és esetleg jobban űzik az ipart, mint olykor lemeradó világkormány társaik.
 
Ne csodálkozzunk, ha már egy civil szervezet, most épp a Védegylet egyik vezetőja is azt mondja feladja, mert már belefárad a szélmalom harcba.
Szerencsére ugyanaz az ember már így fogalmaz egy következő bejegyzésben:
 
“NE ADJAM FEL? MIÉRT NEM?
 
Vujity Tvrtko egy Facebook bejegyzésében pontosan leírta, hogy mi is a probléma. Hosszú írás, sajnos sokan nem fogják elolvasni és mivel inkább politikai, pontosabban görbetükör politikusainknak, ezért itt nem osztom meg, aki akarja, megtalálja az írását.
 
Miért ne csináljam tovább? Azért, mert egyszerűen már nem látom értelmét munkámnak, mert a megszólított célszemélyek nem értik, hogy mekkora a baj! Ha életet kell menteni, nem azon kell gondolkodni, hogy véres lesz az új ruhám, hanem azon, hogy mi a kötelességem!
 
“Fordítva ülünk a bilin”! Az emberi életnél, az egészségnél, környezetünk megóvásánál nincs fontosabb és nekünk civileknek nem az lenne a dolgunk, hogy azon “izzadjunk”, hogy azt harsogjuk, hogy valaki, figyeljen már oda, például arra, hogy minden egyes kivágott fa, a koporsónkba egy újabb szeg!
 
A mi dolgunk az lenne, hogy akár az államfő jól hangzó környezetvédelmi megnyilatkozásait, vagy a helyi szintű környezetvédelmi ígéretek megvalósítását támogassuk. Ehelyett mindenhol falakba ütközünk… mert a helyzet az és megint csak apámat tudom idézni, hogy “nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” Ma egy tehetetlen világban élünk!
 
És van még egy örök igazság, hogy “az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!” Ezért csak olyat ígérjünk, amit teljesíteni tudunk, mert az ígéret felelőssége visszahull a fejünkre és nem kifogásokat, hanem megoldásokat, de nem fél megoldásokat kell keresni.
 
Sok ügy, amitől jobb lehetne az életünk nem pénz kérdésén múlik, csak akaraton. Ha megnézzük honatyáinkat, politikusainkat, mindenre van energia, idő és pénz, csak arra nincs, hogy 100%-osan azt csinálják, azzal foglalkozzanak, ami a feladatuk és amit ígértek nekünk azt megvalósítsák.
 
Remélem megérthető, hogy morzsákkal már nem érhetjük be, látszat intézkedésekből, hangzatos szlogenekből nekem, de szerintem sokunknak már elegük van. Sértőnek is tartom ezt a hozzáállást, mert azt hiszik egyesek, hogy ezt megkajáljuk és nem látunk át a szitán.
 
Egy emberélet elvesztése is sok, nemhogy ezreké. Egy fa kivágása is sok, nemhogy erdőké, a kicsi, a sok része, így válik fontossá a mellékes, így lesz súlyos, a súlytalannak tűnő kérdés.
Szerencsére, csak pillanatokig tart, amig egy valódi civil, egy lokálpatrióta úgy fogalmaz FELADOM….
mert ha tényleg feladná, feladnánk, akkor már a remény sem maradna, és önként hajtanánk a fejünket igába, hogy mi magunk legyünk a fákat írtó bulldózerek kapitányai… de mi civilek, lokálpatrióták sosem leszünk azok. Hát ezért nem leszünk soha politikusok sem, mert számunkra még van jelentősége a kimondott szónak, úgymond ígéreteknek, mert mi nem csak magunkra gondolunk, szeretnénk a gyermekeink, és az unokáink, vagy ezek hiányában a gyermekeid, az unokáid jövője érdekében megmenteni a világból (ez alatt ne az embereket értsd elsődlegesen) amit még lehet.”
 
2022-es választás…én szívem szerint inkább itt írnám, hogy feladom. Köszönom nem kérek jegyet egy olyan színházba, ahol velem nézetik, amit ellenemre írtak meg 4 éves (4 felvonásos) darabnak. Készüljön mindenki, pillanatokon belül ránk zúdítják ennek a színháznak a hamiskás színészei propaganda  beszédeiket, az általuk is a háttérben megmosolygott ígéreteiket, indul lassan a krumpliosztás, ha már az észosztás nem volt elég, de ami ennél sokkal szörnyűbb, hogy nagyon sok embernek bőven elegendő a krumpli és egyéb osztogatás ígérete is, ami aztán idővel a feledés homályába vész. És maradva a kinduló témánél, hirtelen mindenki zöld lesz, klimaaktivista, aztán a nagy hajtásban ebédkor előveszi, mint környezettudatos állampolgár az egyszer használatos műanyag evőeszközeit, ételtárolóit, és miután csillapíthatatlan étvágyát legyőzve jót böfögve ad hangot a klimaváltozás feletti aggodalmának, a műanyagot jó esetben a kukába dobja, rosszabb esetben meg ahová épp gondolja, az pedig megkezdi természetes útját a vízek irányába. A halak meg előbb lelnek műanyag ételre, mint valódira. Jópofa dolog ez a klimavészhelyzet kihirdetése, ismételgetése, de néha tenni is kellene már valamit. Mondjuk kezdjük azzal, hogy nem bólintanak rá, nem enegdélyezik újabb fák, erdők kiirtását sem itthon, sem a világ más országaiban.
 
 
error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest