2022.05.18.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

A fészek – The Nest 2020

11 min read

A fészek –  The Nest

16 éven aluliak számára nem ajánlott angol-kanadai filmdráma, 107 perc, 2020

magyar feliratos verzió

Tartalom:

Rory ambiciózus vállalkozó, aki amerikai feleségét és gyermekeit szülőföldjére, Angliába hozza, hogy új üzleti lehetőségeket fedezzen fel. Miután elhagyta biztonságos amerikai külvárosi környezetük szentélyét, egy brit udvarházban élik szerénynek cseppet sem nevezhető életüket. Ahogy egyre többre és többre vágynak, a családi egység egyre inkább megbomlik.

A kritika szó előtti fülecskére kattintva kinyílik és olvaható a film kritika. Csak akkor kattints erre, ha nem zavar a spoiler veszély !

Sean Durkin második nagyjátékfilmjét nem csak az első, a Martha Marcy May Marlene sikere miatt vártuk nagyon. A Jude Law és Carrie Coon főszereplésével készült A fészek (The Nest) egy feszült családi dráma, ami nagyon egyben van.

 

 

 

A nyolcvanas évek Amerikájában járunk, ahol a brit üzletember, Rory O’Hara nem igazán találja a helyét. Habár látszólag jómódban élnek feleségével és két közösen nevelt gyerekükkel, Rory többet akar. Így jön részéről a váratlan bejelentés: egy üzleti lehetőség miatt úgy gondolja, szülőhazájába, Angliába kéne költözniük.

A film elég hamar felvázolja Rory és felesége, Allison viszonyát, amit leginkább a ridegség jellemez. Megtanultak egymás mellett élni, de mindketten a saját álmaikat kergetik és szerepekbe szorítják magukat még egymás előtt is. Rory nem avatja be feleségét a költözés részleteibe, sem az ott rá váró munkájába, Allison pedig „asszonyi” kötelességének eleget téve fejet hajt Rory döntése előtt és hagyja, hogy ő irányítson. Ám a beígért nagy üzleti siker, a pénz és az ezáltali kiegyensúlyozott élet nem akar összejönni: a férj által megteremtett családi idill képe pedig repedezni kezd.

A film meghatározó hangulata ez a nyomasztó üresség, hiába várják a változást, mintha ezen az angliai birtokon megállt volna az idő.

Allison őszinteséget szeretne a kapcsolatban, ezt viszont nem kapja meg. Megdöbben, amikor rájön, hogy Rory társaságban mintha más ember lenne. Annyira beleéli magát a felvett szerepébe, hogy képtelen gátat szabni annak. Ráadásul a férfi otthon is a gazdag üzletembert játssza, számára a munka az első, ez pedig egyre mélyíti a szakadékot közte és a családja között. A film a család minden tagjának lelki világába betekintést nyújt, mégis Allison női szemszöge talán a legmeghatározóbb. Ő az, aki a legtöbbet küzd a körülötte kiüresedett világgal. Ezt az érzést pedig csak erősíti a környezet, melybe beköltöznek: az óriási vidéki ház. A feszültségkeltés fontos elemévé válik ez a hely. Az épület akkora, hogy vannak olyan részei, ahova soha be sem mennek. A méretek érzékeltetésére egyik kedvenc képem, amikor a család az étkezőasztalnál ül, a hosszú fa asztal vége azonban kilóg a kompozícióból – négyüknek elég a sarka is, ott is kényelmesen elférnek.

Hasonló helyváltozáson megy keresztül Kate Winslet feleségként Sam Mendes filmjében, A szabadság útjaiban, bár a felmerülő problémák és a kor is más, a párok eltávolodása, a nők elszigetelődése mégis összecseng. Ahogy Sean Durkin találó eredeti címe is lefesti ezt: a „nest” egyszerre jelent egy védelmező fészket és egy olyan helyet, ahonnan nincs menekvés. Nem is csoda, hogy a házban igazából egyikük sem érzi otthon magát, ez az érzés mégis a munka nélkül maradt nőn uralkodik el legjobban.

A hely, a családi fészek mintha a legrosszabbat hozná ki mindenkiből:

ahogy az otthon légköre rájuk telepszik, úgy távolodnak el egymástól a szülők és válik mindenki frusztrálttá. Folyamatosan ott lebeg a lehetősége egy másik, elvontabb értelmezésnek: vajon a ház csak metaforája a házaspár megrekedt kapcsolatának, vagy több ennél? A feszültség fenntartásának egyik fontos eleme ez a lebegtetés, mintha bármelyik pillanatban történhetne valami megmagyarázhatatlan dolog. A film ügyesen egyensúlyoz ezen a határon. Az épület nem tölt be olyan funkciót, mint a ház David Koepp horrorjában, a You Should Have Leftben, ami magához vonzza a bűnös lelkeket, de fontos szerepe van, akárcsak a képi világában is hasonlatos Éjszakai ragadozók jellegzetes helyszíneinek.

A forgatókönyv ügyesen építkezik, minden a minimumon van tartva, nincsenek felesleges mondatok vagy történetszálak, mindenről maximum annyit tudunk meg, amire a film értelmezése szempontjából szükségünk van.  Így például Allison és Roy szüleiről, családi múltjukról egy-egy jelenetben kapunk információt. Majd a fokozódó tébolyt Durkin a suspense eszközeivel teremti meg, egyre fokozza a család helyzete és a helyszín adta feszültséget. Ráadásul látszik, hogy a rendező fejében tűpontosan ott volt, mit akar: a lassú kameramozgások, a nagy kongó terek, a korhű díszletek, ruhák, autók, a letisztult, de végig feszült párbeszédek mind a színészek játékát támogatják. Ezekkel egyszerűen beszippant a film, ott tudtam érezni magam a ’80-as évek Angliájában, egy vállalkozó életében, aki az üzleti világban próbál érvényesülni. Sean Durkin számára fontos volt, hogy hitelesen ábrázolja ezt a világot, és hogy Rory karaktere egy olyan valaki legyen, aki átlátja ezt a rendszert. Fel is került egy érdekes videó a netre, ahol Durkin és Jude Law elemeznek egy kulcsjelenetet a filmből.

Jude Law remekül alakítja Rory O’Hara szuggesztív, vívódó karakterét.

A színészt az elmúlt években rengeteg műfajban láttuk már, hol könnyedebb, hol súlyosabb produkciókban. A közönségkedvencek mellett, mint például az Alfie vagy a Sherlock-filmek vannak azok az alkotások, melyeknek hangulata, a színészek meghatározó alakítása hosszú évekkel később is élesen megmarad. Nekem ilyen a Hideghegy, a Közelebb vagy az Az ifjú pápaJude Law-nak ez a filmje is ilyen lesz.

A fészek magyar vonatkozása, hogy Erdély Mátyás fényképezte,

aki többek között olyan nagy sikerű moziknak volt az operatőre, mint a Saul fia, a Napszállta vagy a Szelíd teremés – A Frankenstein terv. Ahogy a két Nemes Jeles László film, úgy A fészek is 35 mm-es filmre forgott. Karakteres képi világának nagy szerepe van a kísérteties légkör megalkotásában, vizuálisan erősítik a szereplők elszeparálódását. A film egésze részletgazdag, ez az operatőri munkára is igaz. Ahogy Erdély Mátyás korábbi munkái során, itt is érzékenyen reagál a kamera a szereplők, illetve a sztori meghatározó érzelmi töltetére.

 

Sean Durkin drámája nagyon egyben van, végig fenn tudja tartja a figyelmet, s közben olyan örök érvényű kérdéseket vet fel, amiken mindenki elgondolkodhat a saját élete kapcsán is.

 

Sean Durkin 2011-ben első filmje, az elismert Martha Marcy May Marlene bejárta a világot, s megfordul a Cannes-i Filmfesztiválon és a miskolci Jameson Cinefest versenyprogramjában is. Második nagyjátékfilmje, a Családi fészek (The Nest) a koronavírus okozta körülményes fesztiváloztatás okán sajnos ilyen érdemekkel nem büszkélkedhet. Pedig igazán remek alkotás.

Jude Law és Carrie Coon főszereplésével készült film az O’Hara család krízisét mutatja be a nyolcvanas évek fordulóján, akik váratlanul lecserélik az amerikai kertváros idilljét egy London vonzáskörzetében lévő kúriára, ahogyan a vállalkozó szellemű, brókerként dolgozó Rory (Law) új álláslehetőséget talál magának a virágzó piacgazdaságban. Azonban a család az új közeghez nehezen tud alkalmazkodni, és felszínre törnek az ellentétek a háztartásbeli feleségként vegetáló Allison (Coon) és ambíciókkal teli férje között. A nyolcvanas évek gazdaságpolitikai változásai erőteljesen átfedik a film világképét. A reaganizmus okozta deregulációkat Thatcher-féle monetarizmusra lecserélő O’Hara család kénytelen belátni, hogy nem tartoznak az új világhoz.

Visszatérő motívuma a Családi fészeknek a boldogtalan, reggeleket átalvó Allison-t gyöngéden ébresztő Rory jelenléte. A férfi láthatólag sokkal jobban szereti közös gyereküket, Ben-t (Charlie Shotwell), mint az Allison korábbi házasságából való lányt, Samantha-t (Oona Roche). Az apa a fiúval baseballozik, közösen pózolnak családi képeken, s Rory a tőle eltávolodott anyjának is Ben-nel büszkélkedik. Ezt Samantha szörnyen viseli, és tinédzser módjára lázad a traumát feldolgozva. Rory gyűlöli a szegénységet, imád rizikót vállalni és mindent megtesz, – látszólag családja anyagi biztonságáért, azonban valójában öncélúan – hogy nagyot szakítson. A férfi kóros hazudozó, igazi bróker alkat. Feleségével számos rendezvényen, flancos vacsorán megfordulnak, azonban Allison-t valami nagyon aggasztja. A nő a klinikai depresszió állapotának vékony jegén táncol, s nem képes elviselni a férje hazugságait és képmutatását. Egy boldogtalan háziasszony, akivel férje állandóan dicsekszik az üzletemberek előtt, azonban a fészekben lekicsinylően kezeli Allison-t, akit nem a gyermekei, hanem a lovaglás tesz boldoggá. A házassági intrika a két karakter között rendkívül ízléses módon kerül bemutatásra.

Jude Law karrierje legjobb alakítását hozza a pénzéhes bróker és csalárd családapa szerepében. Carrie Coon tündököl a passzív-agresszív, megtört feleség figuráját alakítva, s talán az év egyik leginkább kiemelkedő színészi alakítása ez a felkapott színésznőtől. Tulajdonképpen mindenki a két főszereplő játékán kívül elhanyagolható tényező, hiszen két erőteljesen ellentétes pólus, legkülönbözőbb ideológia találkozása Law és Coon színészi teljesítménye. A karaktereket lélegezni hagyó, minimalista forgatókönyv bravúrokkal teli, ám nem a Családi fészek legjobb része, ugyanis ez az operatőrnek járó elismerés. A filmet Erdély Mátyás fényképezte, és a Saul fiával és a Napszálltával ellentétben tág, kontrasztos hosszú beállításokat, minimális plánozást, szikár formanyelvet kapunk, mely képek szinte horrorfilmbe illőek. A 35 mm-re forgatott alkotás komor és helyenként hátborzongató hangulata remekül megmutatkozik az atmoszférateremtő és költői kinematográfiában. A misztikus és feszült hangulathoz illő filmzenéért Richard Reed Parry felelős, aki egyébként elismert indie rockzenész (Arcade Fire).

A film tételmondata Rory üzleti partnerének (Michael Culin) szájából hangzik el: „Az emberek rengeteget várnak el párjuktól az igények kielégítése terén. Talán azért van annyi válás, mert sok az elvárás.” Válással végződne Rory és Allison kapcsolata? Előrevetíti a férfi kijelentésével a jövőt, és nem lehet megmenteni kettejük házasságát, vagy a probléma társadalmi szinten gyökerezik, és az egyszobás panellakásból érkező, gyerekkel beházasodott Allison az anyagi biztonság ellenére sem lehet teljesen boldog? Talán Allison számára nem is ez a lényeg, hanem egy szerető férj, mely Rory saját kijelentése szerint nem lehet. A férfi ugyanis egy vita során megjegyzi, hogy amíg Amerikában volt, csak egy szerepet játszott, és a szigetországban igazán boldog. Találkozik-e félúton a két elvárás, illetve köthető-e kompromisszum? Látszólag teljesen belefásult a nő az otthon ülő anyuka szerepkörébe, s a férfi sem sikeres az üzleti életben, mert túl vakmerően kockáztat. Kettejük kapcsolatának, és különösen Allison vágyainak remek szimbóluma a fekete ló, mely sanyarú sorsra jut a narratíva során.

Családi fészek elegáns utat talál arra, hogy beszéljen – gyakorta direkt módon, ám többnyire mértékletesen – a házassági szerepkörökről, s kortárs példázattal szolgál a hazugságok következményeiről, a globális szintű piacgazdaság árnyoldaláról és a széthulló családról. Egyszerre szól a nyolcvanas évekről és jelenünkről Durkin második filmalkotása, mely ízlésesen, hangulathoz illően fényképezett, kontrasztos és ijesztő korkép, egy család meghökkentő drámája frappánsan és manírosan tálalva. Bár nem egy könnyen fogyasztható romantikus történet, a Családi fészek valóságos tűzfészek tematikai és filmművészeti szempontok alapján egyaránt. Csak ajánlani tudom.

Fenti mozi üzemeltető logójára kattintva az adott filmre szóló mozijegy foglalási/vásárlási felületére jutsz…

Trailer (Előzetes)

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest