Újbudai Zöldfolyosó közösségi tervezés 2.0 avagy a nyitottság és konstruktivitás olykor csodákra képes még ha nem is értünk mindenben egyet
12 min read
Tegnap késő délután lezajlott az Újbudai Zöldfolyosó tervezésének második találkozója.
A múlt heti első találkozón is ott voltam, és erről egy cikkben be is számoltam, ami alapvetően nem sikerült túl jól, mert a vasútfejlesztés jelenleg tervezett koncepciójában igen jelentős eltérés mutatkozik a BFK és az itt lakók között, ami rányomta a bélyegét az első találkozóra. A vasútfejlesztés és a zöldfolyosó építése bár egymás mellett valósulna meg, de ettől még két külön projekt, így elvben zöldfolyósó megvalósításáról akkor is beszélhetünk, ha pl. a folyamatban lévő perben veszít a magyar állam, és a jelenleg tervezet formában nem végezhetik el a vasútfejlesztést, azaz nem áldozhatnak be cirka 1000 fát, nem rombolhatják le Újbuda belvárosának utolsó zöld szigetét.
Az első találkozó alapvetően nem is szólt másról, mint a civilek és a BFK között kialakult lövészárkok bemutatásáról, ahol valójában nem a zöld folyosóról beszéltünk, hanem az át nem gondolt, ésszerűtlen és természetromboló vasútfejlesztés jelenlegi változatáról. A civilek akkor is végig hangsúlyozták, hogy nem a vasútfejlesztés ellen vannak, hanem a jelenlegi koncepció természetrombolása ellen, és azt szorgalmazták, hogy legyen már valós párbeszéd az ott élők és a BFK illetve a döntéshozók között. A rendezvényen megjelent szakemberek pedig azt hangsúlyozták, hogy Ők a zöldfolyosó tervezésével-kivitelezésével vannak megbízva, így érdemben még nyilatkozni sem tudnak vasútfejlesztésről. A résztvevők így akaratuk ellenére elbeszéltek egymás mellett és az indulatok uralták a terepet, indulatok, amit nem a résztvevők gerjesztettek, hanem éppen azok, akik jó magyar szokás szerint elbújtak valahol a távolban, mert nem volt bátorságuk szembe nézni az ott élőkkel. Ne titkoljuk kikről beszélünk, Vitézy Dávid és rajongó tábora, valamint Dávidot marionett figuraként a háttérből mozgató döntéshozó politikusok. Sajnos az emberek egymásnak ugrasztása, az emberek feje feletti döntés, a párbeszéd fontosságának emlegetése valódi párbeszéd nélkül nem újdonság a hazai (és gyanítom a nemzetközi) politikai életben, elvégre egy projektben fellelhető pénz osztogatásának a lehetősége mindennél fontosabb, a területen élők meg a döntéshozók fejében mindössze biodíszletek a saját terepasztalukon. Tökéletesen fogalmazta meg az egyik civil résztvevő a mostani, második rendezvény végén, hogy bármikor szívesen látja egy teára a saját erkélyén a döntéshozókat, mert csak innen lehet látni azt, ami a Hamzsabégi sétány lényege, terepasztal mögül, csak az építkezést zavaró és kivágandó fák együttese a táj. Az első rendezvény egyik legnagyobb hibája Egri Orsolya rövid, lényegtörő és egyértelműen konstruktív, nem a fejlesztést ellenző hozzászólására adott válasz, aminek nem csak a mondanivalója, de a stílusa is bicskanyitogató volt, és sikeresen tovább gerjesztette az amúgy is meglévő indulatokat. Szerencséra a második alkalomra érkező tervező-kivitelező csapat ezt megértette és egészen más hangot ütöttek meg.
Miben volt más ez a második találkozó ?
A kölcsönös nyitottságban, konstruktivitásban, az egymásra történő odafigyelésben, a “zöldre” történő koncentrálásban, a jövő generációja érdekében puhatolódzó kompromisszumokban, a magyar közéletre jellemző acsarkodás eltemetésében. Őszinte gratuláció illeti a tervező-kivitelezők és a civilek csapatát is, hogy félre tudták tenni az ellentéteket, és megpróbáltak arra koncentrálni, ami közös cél lehet és ki kell emelni a moderátor szerepét betöltő két hölgyet is, akiknek nem volt egyszerű a dolga egy ilyen helyzetben, főleg az első találkozón tapasztaltak után. A rendezvény levezetése a részükről és feszes tempót diktálva, de még sem belé fojtva a szót senkibe, az ott lévőkben olykor pattanásig feszülő érzéseiket is megérezve, átélve nagyon korrekt módon, emberséggel kezelték. Nem lehetett egy pillanatig sem azt érezni, hogy valójában a tervező-kivitelező csapat előre tolt bástyája, érdekeik szerint moderáló megbízottja, azt gondolom azért, mert komolyan vették a feladatukat és valóban a lényegre koncentráltak, hogy mederben tudják tartani a 3 órás meetinget, időkeretekkel gazdálkodva, de közben mindenkinek szót adva. A profizmusuk és leginkább az emberi megnyilvánulásuk elismerésre méltó, s örömmel látnám őket politikusok nyilvános vitáiban az alapvetően valamelyik oldal irányában elfogult lakáj médiás moderátorok helyett.
De térjünk vissza a közösségi tervezés második alkalmára, sajnos a kép és hangfelvétel készítése most is tilos volt, amit nem csak azért sajnálok, mert így nehezebb korrekt módon mások mondatait visszaadni, hanem azért is, mert ha most megmutathatnék egy fotót arról, hogy milyen irdatlan mennyiségű ötlet került ki az óriási méretű papírokra, akkor lehetne igazán érezni milyen mértékű volt a rendezvényen a konstruktivitás. A rendezők azt ígérték, hogy az előző találkozón elhangzott kérdések és azokra adott válaszok is kikerülnek a BFK oldalára, illetve megküldésre kerülnek a résztvevőknek, úgy a mostani rendezvény ötletbörzéjének igen csak tekintélyes anyag is nyilvánosságra fog kerülni hasonló módon. Ez jövőhét elejére várható és természetesen a Lokálpatriótában teljes terjedelmében meg fog jelenni, hogy azok is pontosan láthassák mi zajlik ezeken a közösségi tervezéseken, akik nem voltak jelen.
Milyen felvetések történtek a teljesség igény enélkül ?
A teljeség igénye nélkül, mondhatni csak a felvillantás kedvéért idézek néhány konkrét ötletet, kérést a civilek részéről, ami számomra úgy tűnt meghallgatásra is talált a másik oldalon, sőt sok felvetésnek kifejezetten örültek. Már oly sokszor hangoztatták a Civilek nem csak ebben a projektben, hogy az esővíz elvezetés-hasznosítás elkerülhetetlen kell legyen a fejlesztések során, mert a klímavészhelyzet rámutatott arra, hogy nem lehet az esővizet felelőtlenül kezelni, elpocsékolni, az amúgy is betontengerbe kényszerített, még meglévő zöldfelületeink rovására. Egész Budapest általános problémája sűrűsödött be a zöldfolyosó fejlesztésbe, amikor nyilvános illemhelyek elhelyezését kértük a fejlesztőktől a területen és véletlenül sem egy darab jelenlétével. A Hamzsabégi sétány nyugalmának, árnyékos idilljének a megőrzése alapcél továbbra is (tehát továbbra sem támogatjuk ott a felvonulási területből adódó természetkárosítást), amiben a lehető legtöbb pad (részben árnyékban) elhelyezése szükséges, és több helyen ezek félkör alakban történő csoportosítása, hogy a közösségi élet, az ott élők beszélgetéseinek fóruma lehessen. A jelenlegi Hamzsabégi sétány inkább a nyugodt sarok, míg fentebb a Duna irányában a fiatalosabb jelleg miatt az akció dúsabb kikapcsolódás helyszíne legyen. A Karolina út bevezető szakaszánál a közlekedési csomópontnál olyan szinten lekorlátozott a mozgási (kanyarodási, átjutási lehetőség több irányból), hogy ez a környező mellékutcákba tereli a forgalmat, mint egy menekülő útként, ezért nem egyirányúsítás a cél, ami forgalom csillapítási szempontból érthető, de ez nem csillapítani, hanem csak átterelni fogja a közlekedőket a lakóövezetbe. Ezt lehetne elkerülni a csomópont többszintűvé tételével, azaz ha a föld alá terelnék a forgalmat, ahol megoldható lenne a bármely irányba történő folytatását az autósoknak, míg felette a villamos közlekedés és akár még több zöld terület kialakítására volna esély. Nagy öröm volt látni, hogy az idősebb részvevők igyekeztek a fiatalok fejével gondolkodni és számukra gördeszkás pályát vagy másszófalat, egyéb extrém sportolás lehetőségét kérték, míg a fiatalabb résztvevők az idősebbek fejével gondolkodva fontosnak találtak a számukra kialakítható csendes környezet kiépítést, de ide sorolhatjuk a komposztáló és/vagy a közösségi kert felvetését is. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a gyalogos és a kerékpáros forgalmat teljesen el kell választani egymástól, hogy egymás zavarása, és egyben veszélyeztetése nélkül lehessen közösen együtt élni majd ezen a Zöldfolyosón. A parkolók számának növelése és csökkentése érdekében is hangzottak el érvek, de nem estek egymásnak az emberek, mindenki meghallgatta a másikat, sőt elgondolkozott annak érvein, és közben még össze is tudtak mosolyogni, nevetni. No kedves politikusok, el lehet jönni közénk és tanulni valamit a politikai kommunikáció és marketing helyes értelmezéséről. Abban is egységes volt a vélemény a Civilek részéről, hogy a lehető legkevesebb, szó szerint minimális átjárót szeretnénk a töltésen, mert hajléktalanok által okozott problémák már így is a kerület egyik legnagyobb gondja lett, nem szeretnék az itt élők ezt “nyitott hajléktalan szállók” lehetőségével bővíteni. Aki nem képes 100 métert gyalogolni az átjárás érdekében, az nem értette meg a Hamzsabégi sétány üzenetét. Még hosszasan lehetne sorolni az ötleteket, de ez most maradjon meg ízelítőnek és a teljes anyagot, amint a szervezők elküldik meg fogom jelentetni.
Mik a legnagyobb tanulságai ennek a rendezvénynek ?
Talán a legfontosabb, hogy nyitottsággal, konstruktivitással mindenki nyerhet, az ütköző zónákat értelmes beszélgetéssekkel, mások meghallgatásával inkább piknik jellegűvé kell változtatni. A tervező-kivitelezők csapata azt gondolom nyitott volt és őszintén érdeklődött, hogy az itt élőknek milyen vágyaik, elképzeléseik vannak. Engem nyugalommal tölt el, hogy a zöld terültek védelme és azok tovább fejlesztése ott volt minden egyes mondatukban, a levegőben jó értelemben ott vibrált, hogy ebben nagy az egyetértés, sokkal több zöldet és minimális betont. (Ingatlanfejlesztőknek is van mit tanulni ebből a találkozóból) Végre valódi párbeszédnek lehettünk a tanúi, és bár “sajnos” vannak felettük állók, akikre ez a fajta nyitottság és párbeszéd egyáltalán nem jellemző, de bízom benne, hogy ennek a találkozónak az üzenetét elviszik a döntéshozók irányába is, és az urak/elvtársak hajlandóak lesznek olykor lemászni az elefántcsont tornyaikból és szembe nézni a valósággal, szemébe nézni a civileknek. A tervező-kivitelező csapat nagyon jelentős része, főleg a tájépítészek rendkívül fiatalok voltak, ami ad némi reményt, hogy a fiatalok lendületét, tehetségét, természet szeretetét nem lehet elfojtani, és így van remény a változásra nem csak zöldfolyosó, de a közélet tekintetében is. Jómagam tegnap megszerettem ezeket a fiatal tervezőket, akik tagadni sem tudták volna az arcukon megjelent kíváncsiságot, akik szinte lesték, mit vihetnének még bele jó értelemben talán az első nagy projektjükbe. Sokan itt jártak egyetemre a kerületünkben, így ők is ott ülhettek a padokon, sportolhattak a jelenlegi környezetben, így nem terepasztalként tekintettek erre a térségre, hanem érzelmekkel dúsított emlékeikből meritkezve szeretnének úgy építeni, hogy közben megmaradhassanak ezek az emlékek, ezek a pillanatok az újban is. Egyértelműen Zöld és Öko barátok ezek a tehetséges fiatalok, így én zöld utat szavazok nekik, sőt erősítették bennem a reményt, hogy még nem késő, hogy lehet másként élni, és hogy lehet bizalmat szavazni a mai fiataloknak is, hogy nem kell félni attól, ha a marsall botot a kezükbe veszik. Sok ilyen fiatalt szeretnék látni tájépítészetben, de a magyar politikai közéletben is, az elmúlt 30 év regnáló politikusainak az ideje lejárt.
Elismerés és őszinte gratuláció illeti azonban az ott részvevő civileket, és az Őket képviselő POPÉK egyesületet is, hiszen bebizonyították, hogy minden olyan állítás hazugság, amiben azzal vádolják őket, hogy csak keresztbe tenni tudnak, hogy fejlesztés ellenesek. Kár, hogy nem készült videofelvétel, mert az dokumentálhatta volna, hogy milyen hihetetlen konstruktivitással, mennyi ötlettel álltak elő, milyen mértékben tudtak teljesen normális hangvételben együttműködni a másik oldallal. Megértették, hogy bár hibás elképzelés elválasztani a vasútfejlesztést a zöldfolyosó közösségi tervezésétől, mivel ezek szervesen egymásba és egymásra épülnek, de a döntéshozók hibái miatt nem érdemes azokat büntetni, akik eljöttek és a segítségünket kérték ebben a tervezésben. Lehet úgy tüntetni az átgondolatlan és felelőtlen vasútfejlesztés jelenlegi változata ellen, hogy közben nem akadályozzuk a Zöldfolyosó projektet, sőt segítünk abban, hogy a zöldintenzitás kerületünkben végre emelkedhessen valamennyit. Az egy más kérdés, hogy a döntéshozók ismét ügyesen kikerülték a szükséges párbeszédet, mintegy elbújva a Zöldfolyosó tervezés mögé, hogy elkerüljék a konfrontációt. A POPÉK és az itt élők harca jogos a meglévő, 50 év alatt kialakult természeti csoda megőrzése érdekében, ideje lenne őket azon szinten is meghallgatni, ahol a terepasztal felett döntéseket kreálnak.
Újbuda Zöldfolyosójának közösségi tervezése tehát összességében pozitív irányt vett, és kíváncsian várjuk a harmadik alkalmat, viszont idézem az egyik civil záró gondolatát: ” érthetetlen és nagyon fájó, hogy milyen kevesen jöttek el a területen élő, közvetlenül érintettek közül, így nekünk, civileknek is van még amin változtatnunk kell ”
Legyen ez a zárógondolat egyben felhívás is, hogy augusztus 25-én 17.00 órától gyertek minél többen és tegyétek bele Ti is a tervezésbe az ötleteiteket, érzéseiteket, véleményeteket …..
