2021.12.02.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Voltak felemelő pillanatok, de elkeseredettség, düh és már-már könnyek közti kirohanás is egyetlen rendezvényen. Zöldfolyosó közösségi tervezés 4.0

20 min read

Déli körvasút építésével egybekötött Újbudai Zöldfolyósó közösségi tervezés 4.0

3 óra amiben egyszerre volt jelen akár felemelőnek is mondható, a fenntarthatóságot kiemelő egységes állásfoglalás, de közben a beruházás mentén élő civilek elkeseredettsége, dühe és egyfajta tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése is bizony beleivódott a rendezvénybe. A végén az egyik legaktívabb civil, szinte könnyek közt jelezte, hogy az egész közösségi tervezés egy hatalmas átvágás, amivel el akarják terelni a figyelmet Újbuda és talán Budapest történetének is egyik legnagyobb természettombolásáról a Hamzsabégi sétány mentén, ami több mint 1000 (legújabb források szerint már 1500 fa kivágásával fog járni)

Nézzük hogyan fogalmazott erről az estéről az ott élőket képviselő Popék Civil Egyeseület egyik vezetője, Tóth Péter:

“A mai közösségi tervezés sokkal durvábbra sikeredett, mint az eddigiek. Most a BFK és a tájépítészek hozták fel a támfal témáját, hogy mi is legyen vele. A tájépítészek mindenféle tervekkel hozakodtak elő, például:

– legyen pl. sportpálya a támfalon több méter magasságban, hogy zöldet spóroljunk  és alatta mehessen a bicikliút és más új funkciók, vagy

– legyen minden másféle  funkció a támfalon

– vagy vertikális játszótér a bicikliút mellett stb.

Új infóként megtudtam, hogy a támfal mellett három méteres sávban nem lehet növényzet, mert a MÁV-nak bármikor hozzá kell tudnia férni a támfalhoz darus kocsival. Ezért aztán lehetne ott az odavissza sávos bicikliút, ha már másra úgysem lenne jó. Az átjáróknál azonban ez a sáv duplájára (hat méteresre bővülne), mivel az átjáró előtt nem húzhat el közvetlenül bicikli, kerülnie kell (magyarul: irdatlan sok plusz burkolat lenne az átjárók körzetében).

A 6,5 méter szélességben letarolandó felvonulási terület miatt a sínek menti oldalon a sétány fáinak közel felét pusztítanák el, a töltés mentén húzódó fás-erdős rész teljesen megszűnne – és ebből az átjárók közelében semmit nem lehetne visszapótolni.

Azzal is számolnunk kell, hogy az átjárókat a járdával összekötő szakaszt szintén le kell burkolni, ami újabb zöldterületet venne el a parkból.

Emlékeztettem őket arra, hogy már sokadszorra nyilvánítja ki a lakosság a közösségi tervezéseken (is), hogy nem kellenek az átjárók, vegyék már ezt figyelembe, ha már közösségi tervezés!

Valóban szükség van ilyen áron ennyi átjáróra a néhány száz méteres töltés mentén?

Minél több “funkcionális építmény”, annál több beton és annál kevesebb fa!

Negyven fokban mit sem ér a sportpálya, ha a fák nem adnak árnyékot és levegőt.

A támfal témája nagyon sokkoló volt, egyik egyesületi tagunk a könnyeivel küszködve el is hagyta a helyszínt. Az utolsó csepp az volt, amikor az egyik lakó fluoreszkáló festést javasolt a támfalra. Sajnos van pár olyan lakó, akik úgy tekintenek a közösségi tervezésre, mint valami svédasztalra:  “Jaj de jó ötlet! Ezt a funkciót is kérem, meg ezt is, meg ezt is… stb.” Pont a lényeget nem értik.

Pozitívumként annyi, hogy több módszert is felkínáltak a csapadékvíz hasznosítására. Bakai N. Zita ott volt végig, megemlítette, hogy azokat a funkciókat részesíti előnyben, amit az önkormányzat majd reális eséllyel fenn is tud tartani.

Végül: Én tudom, hogy milyen álságos, keserű dolog nekünk civileknek ez a közösségi tervezés, de mégis el kell menjek az összesre, mert nincs más választásom: menteni kell, ami menthető, nehogy elszaladjon a tervezés lova az üveghegyen túlra.”

Egy másik tgaja az  egyesületnek nagyon röviden és egyben szókimondóan így fogalmazott:

“hülyének néznek minket, s az egész közösségi tervezés egy álca, ami mögé bújtatják az eszement és pénznyelő ötleteiket!”

Szerkesztői lábjegyzet avagy hogy láttam én ezt az eseményt a tervezés folyamatában résztvevőként, de média szempontból független külső szemlélőként is egyben…

Azt a tény elsőként le kell szögezni, hogy a Déli Körvasút fejlesztése, tervezése, kivitelezése és az újbudai zöldfolyosó tervezése (részben közösségi formában), kivitelezése egymással összefüggő, de ettől még két teljesen külön projekt, még az sem mondható ki egyértelműen, hogy a vasútfejlesztési projekt leállítása, vagy teljes áttervezése kapcsán a zöldfolyosó önmagában ne jöhetne létre, bár kétségtelen, hogy nehezen elképzelhető, hogy ebben az esetben is rendelkezésre állnának a szükséges források.

Nem állítom, hogy a közösségi tervezésben résztvevő BFK munkatársak, illetve a megbízott tervező cégek munkatársai nem teljes jó szándékkal és nyitottsággal állnának a Közösségi tervezéshez, de osztom a Civilek álláspontját, miszerint a közösségi tervezés elindításában egy adott szinten (Vitézy Dávid és fölötte állok) benne volt minimum, mint egyik ok, a figyelem elterelés a vasútfejlesztés tekintetében felmerült civil álláspont és a BFK közti jelentős nézeteltérésekről, a jelenleg isfolyamatban lévő per lehetséges kimeneteléről, és leginkább az egyre erősebb, aktívabb lakossági ellenállásból adódó politikai feszültségekről is. Nem szabad tagadni, vagy figyelmen kívül hagyni, hogy a kérdéses szakasz mentén, ahol a példátlan méretű környezetkárosításra készülnek a vasútfejlesztés “érdekében”, nos ott bizony 15.000 emberről beszélhetünk, pontosabban 15.000 választópolgárról, és akár sok ezer szavazat vesztés lehetőségéről azoktól, akik nem ellenzik a vasútfejlesztést normális és ésszerű keretek között, de természetrombolás nélkül. DE ehhez csatlakozhatnak és csatlakozni is fognak a kerület más részein élő környezet és természetvédők, öko és zöld aktivisták is. Ez már akkora tömeget jelent választások idején, ami önmagában képes eldönteni egy előválasztás, majd egy választás kérdését 2022 tavaszán. Nem csoda, hogy éppen ezért minden erővel próbálják az egyre erőteljesebb indulatokat hűteni, elterelni, elfedni, netán még átfordítani is, aminek egyik eszköze lehet a Zöldfolyosó közösségi tervezés. Nem állítom, hogy ez az egyetlen célja, de nem zárhatom ki, hogy ez az egyik célja. Alapvetően jó taktika (döntéshozói szempontból) a kiemelten nagy mértékű természetkárosítással együtt járó vasútfejlesztésnek ezt a módját ellenző, tiltakozó, többnyire ott élő civileket bevonni egy zöldfolyosó tervezésbe, hogy megpróbálják  elbagatelizálni az 1000-1500 fa és egyéb növenyzet kiirtását azzal, hogy látványos terveket kapunk egy létrehozandó zöldfolyosóról, amibe még bele is viszik funkciók tekintetében az elégedetlen lakosság elképzeléseit. Ez amolyan valamit valamiért taktika, hiszen figyelembe vettük mit szeretnél a zöldfolyosónál, akkor most már ne háborogj a vasútfejlesztés ellen… csak hát nem lett ügyesen kivitelezve, így mint fentebb is olvasható átlátnak a civilek a szitán.

Ráadásul meggyőződésem, hogy a tervezésben résztvevő tájépítészek, de még a BFK ott megjelent, adott szinten dolgozó munkatársai is tudtukon kívüli résztvevői, azaz egyben elszenvedői is az átverési kísérletnek (és lám vihetik is a hátukon az olyan problémás helyzeteket, mint a negyedik alkalom végén az egyik civil érzelmektől nem mentes felszólalását, majd kivonulását a teremből). És itt kell kiemelnem a rendezvény pozitívumát, mégpedig a fiatal tájépítészek személyében. Ők nem tehetnek arról, hogy mire kaptak megbízást, viszont amire megbízást kaptak, az láthatóan igyekeznek lelkiismeretesen elvégezni, nyitottak arra, amit a jelenlévők javasolnak, és nincsenek a zöld felületek ellen, sőt Ők maguk is kordában tartanák a funkciós elképzelések sokaságát a zöld felületek nagyságának megóvása érdekében. Nem erőltetik a saját elképzeléseiket, viszont láthatóan nagyon nyitottak voltak az itt élők ötleteire, javaslataira, az pedig szintén nem az Ő hibájuk ha mint fentebb Tóth Péter megfiogalmazta az ott élők is olykor hajlamosak túlzásokba esni ötletbörze szintjén. 

Fentiek alapján én nem verném el a port a kialakult feszültségek mentén a ezeken a fiatal és meglátásom szerint tehetséges tájépítészeken, de még a BFK ott megjelent pár munkatársán sem. Hogy az Ő szintjüknél magasabban mi minden játszódik le a valódi döntéshozók fejében, és milyen okok mentén határozták el a közösségi tervezést zöldfolyosó tekintetében, mögé rendesen elbújtatva a közben már Mészáros család konzorciumának tálcán kínált vasútfejlsztési projektet szerény 337 milliárd forintért, na ez már egy más kérdés. Nem véletlen, hogy a vasútfejlesztés tekintetében már nem voltak ennyire demokratikusak a döntéshozók, ott már nem lehet ezt a fajta közösségi tervezést felfedezni, különösen nem az egyetlen legitim szervezettel, az ott élőkkel és az Őket képviselő Civil Egyesülettel, akiket  pedig nem lett volna szabad kihagyni a tervezésből. Ahogy jómagam is fogalmaztam a cirka egy héttel ezelőtti Élőlánc rendezvényen: ” A Hamzsabégi sétány nem terepasztal, az ott élők pedig nem tologatható műanyag bábuk…”

Ami kétségtelenül nagy előrelépés a közösségi tervezésben, hogy a negyedik találkozó végén, szinte mindenki az élhető és fenntartható zöldfolyosó kivitelezés mellett tette le a voksát, ez pedig mondhatni szinte felemelő érzés volt, hiszen aki a fenntarthatóság mellett érvel, az nem a jelenről, nem önmagáról, nem saját érdekeiről beszél, hanem a jövőről, a következő generációk jövőjének fontosságáról, a gyerekeink és unokáink életteréről, életben maradásához szükséges lépésekről, ez pedig már valódi felelősség vállalás.

Tóth Péter is  a csapadék hasznosítás tekintetében felkínált módszereket pozitívumként emelte ki, ezt én is csak megismételni tudom, igaz nem kis részt vállaltam ebben, hogy az elmúlt 4 alkalommal többször, most a negyedik tervezési napon, pedig kifejezettem erőteljesen kértem a tervezőktől, hogy a zöldfolyosó teljes hosszában minden egyes funkcionáló eszköz, tereptárgy felhasználásával arra törekedjenek, hogy minél nagyobb felületen, minél nagyobb mennyiségben sikerüljön összegyűjteni, majd akár mesterséges tavak formájában tárolni a természet ajándékaként lehulló csapadékot. Minden hír arról szól, hogy egyre szárazabb, egyre kevesebb csapadékot hozó időjárási viszonyok keletkeznek majd itt, a Kárpát medencében is, így a növényzet életben maradásához minden lehetséges csapadék forrást megmenteni, hasznosítani kell, hogy minél kevesebb mesterséges öntözést kelljen alkalmazni, ami a fenntarthatóság szempontjából is nagyon fontos. Külön kiemeltem és kértem a jelenlévő tervezőktől, kivitelezőktől, BFK-tól, hogy már a tervezés kezdeti szakaszában határozzák meg az Önkormányzatunkat is bevonva az üzemeltetés költségeinek megosztását, ne úgy tervezzen az állam zöldfolyosót, hogy közben nem gondoskodik annak fenntartásához szükséges forrásokról. Azt van szerencsénk látni kerületünkben, hogy hány és hány fa, vagy komplett terület száradt ki, mert nem fenntarthatósági elveket figyelembe véve történt azok ültetése, telepítése 

A 4 alkalmat figyelembe véve van némi hiányérzetem az érintett választókörzetek képviselői tekintetében, pedig hát aligha lehetne fontosabb, mint egy olyan rendezvényen ott lenni, és a választók érdekeit képviselni, akik a választókörzet teljes lakosságának egy igen komoly szeletét képviselik. Ugyanakkor köszönet illeti Bakai-Nagy Zitát, aki minden alkalommal jelen volt alpolgármesterként, és aktívan segítette az ott lévők munkáját saját ötleteivel, elképzeléseivel. Kerületünk polgármesterétől ettől függetlenül én személy szerint sokkal aktívabb támogatást várok a Hamzsabégi sétány kérdésében annál, hogy Bakai-Nagy Zitán keresztül figyelemmel fogja kísérni a természetrombolást követően a faültetéseket.

 

 

És végül meg kell említsem azt a Civil lakost, aki elkeseredettségének hangot adott, majd könnyeivel küszködve elhagyta a rendezvényt. Az utóbbi időben volt szerencsém olyan facebook bejegyzéseket írni, ahol néhányan, (szerencsére tényleg csak néhányan) úgy fogalmaztak a vasútfejlesztés érdekében az itt végrehajtandó természetrombolás méltányos és egyben szükséges áldozat, és az ott élőknek a többség érdekeit szemelött tartva kell ebbe beletörődni. Nos végtelen könnyű mások lelkiismeretére és a többségre hivatkozva elvárásokat tenni úgy, hogy az illető a kerület más részében és volt aki nem is ebben a kerületben él. És ami ennél is fontosabb, jó lenne már megtanulni a politikában, a politikusoknak, de magánszemélyeknek is, hogy ne dobálózzunk már a többség kifejezésével. Én értem, hogy ha sületlen marhaságokat vagy épp ordas hazugságokat megfelelő hangerővel, és elegendően sokszor ismételjük el, akkor az egy idő után már úgy tűnhet, mintha az egy kőbe vésett igazság lenne, de ettől az még koránt sem biztos, hogy többségi akarat, és az sem hogy valóban igaz lenne. Ott vannak például a vírus tagadók és az oltás pártiak, akiknek a vitájában is rendre többségről beszélnek az oltás tagadók, pedig csak meg kellene nézni a beoltottak számát, mert ugye a számok nem hazudnak, ha mi emberek olykor viszont nagyon is. De itt lehet megemlíteni a politikai kommunikációban is sűrűn emlegetett statisztika vagy piackutatások jelentőségét, és mint tudjuk, látjuk a statisztikai adatokból vagy a piackutatási előrejelzésekből  mindenki azt emeli ki, ami számára előnyös, illetve olyan formában, ha kell elferdítve tálalják, amiből mi egyszerű halandók levonhatjuk azt a következtetést, amit ők, a politikai pártok és politikusok belénk táplálni szeretnének. A könnyeivel küszködő újbudai lakos reakciója bizony nagyon is érthető, hiszen a számára sokat jelentő zöld felület kiirtását, a helyette emelt betonfalat és annak negatív hatásait neki, és hozzá hasonló ott élőknek kell majd elviselni, ahogy magát a látványt is. Úgy nem lehet még jószándékkal és nemes célokkal sem tervezni, hogy közben csereszabatos marionett bábuknak nézzük azokat, akik nem mellesleg élő emberek, akiknek épp irdatlan módon átkívánjuk alakítani az életterüket. A nem ott élő, de újbudai lakosoknak pedig nem lehet lényegtelen, ha a kerületünkből teherszállítási zónát csinálnak közúton és vasúton egyaránt. A nem Budapestre érkező teherszállításnak a városon kívül van a helye.

Az “Újbudai Zöldfolyosó Közösségi Tervezés 4.0” tehát pozitiv és negatív érzésekkel telilett rendezvény volt, többek között azért is, mert ha beszélünk róla, ha nem, a zöldfolyosó tervezése kapcsán, közben kiakarunk írtani egy meglévő zöldfolyosót. Miközben a világon mindenhol az egyre nagyobb visszazöldítés szükségességéről beszélnek és ennek azonnali kivitelezéséről, addig vannak akik tudják, hogy mi a teendő a túlélés érdekében és nem holnap, hanem már ma, és sajnos vannak (nem csak idehaza), akik még mindig rövidtávú és sajátos érdekeik mentén gondolkoznak, és nem zöldítenek, hanem újabb fákat vágnak ki.

És végül íme a POPÉK felhívása a vasútfejlesztés témájában:

A POPÉK szeretné felmérni az itt élők, és csakis az itt élők véleményét a tervezett vágánybővítést illetően, nem az utólagos környezetrendezést (ahogy azt a BFK teszi), hanem a valóban releváns kérdéseket és témákat érintve.

A kérdőív kitöltése anonim (a név és e-mail cím megadása opcionális), és kb. 4-5 percet vesz igénybe.
Kérjük, csak akkor töltse ki, ha valóban a Hamzsabégi sétány környékén él, és nem csak átközlekedik a területen!
A kérdőív kitölthető:
➡️ online űrlap formájában aug. 25. és szept. 12. között
➡️ aug. 28-án, szombaton, az élőlánc előtt a Levendulás parkban (16:00-18:00)
➡️ a postaládákba bedobott kérdőíveket szept. 10-ig a Tranzit kávézóban (Bukarest u.) lehet leadni
 

Hogy miért van szükség erre a felmérésre ? Íme:

A “közösségi tervezésnek” nevezett rendezvények keretében a Budapest Fejlesztési Központ csak a tervezett fakivágások és vágánybővítés utáni parkrendezésről kíván egyeztetni a lakossággal, az igazán lényeges kérdéseket érintően nem kíváncsiak a Hamzsabégi sétány környékén élők véleményére. Szerintük nincs helye társadalmi egyeztetésnek egy több százmilliárd forintba kerülő, több ezer ember életét negatívan befolyásoló építkezésről, amely a teherforgalmat további évtizedekre betonozná be egy sűrűn lakott fővárosi lakóövezetbe.

A Polgárok a Pályán az Élhető Környezetért Egyesület szeretné felmérni az itt élők, és csakis az itt élők véleményét a tervezett vágánybővítést illetően, nem az utólagos környezetrendezést, hanem a valóban releváns kérdéseket és témákat érintve.

A kérdőív kitöltése anonim (a név és e-mail cím megadása opcionális), és kb. 4-5 percet vesz igénybe.
Kérjük, csak akkor töltse ki, ha valóban a Hamzsabégi sétány környékén él, és nem csak átközlekedik a területen!

Egyesületünk céljairól és tevékenységéről itt olvashat bővebben:
– online petíció: https://szabad.ahang.hu/petitions/ne-vagjak-ki-a-fakat-a-hamzsabegi-setanyon-1
– blog: https://popek11.blogspot.com/

 

A vasútfejsztésből adódó természetrombolás ellen volt egy ÉLŐLÁNC nevű rendezvény cirka egy hete. Az ott történő felszólalásokról vágatlanul teszem közzé a POPÉK Civil Egyesület álláspontját saját facebook oldalukról:

“Kinek és miért járt a taps egy hete a Levendulás parkban?
Véleményünk az újbudai alpolgármesterek felszólalásairól az élőlánc előtt:
 
Annak mindenképp örömmel tapsoltunk és értékeltük, hogy a tavalyi 0-hoz képest most 3 alpolgármester is megjelent a rendezvényünkön (az önkormányzat levelét, amelyben a járványveszélyre hivatkova mondták le a részvételt a tavaly szeptemberi szabadtéri, maszkos fáklyás felvonuláson, ebben a posztban tettük közzé: https://popek11.blogspot.com/…/a-popek-kozlemenye…).
 
Eléggé visszás és zavarbaejtő volt azonban, amikor megtapsoltatták velünk saját, eddig elért “kimagasló eredményeiket” – holott megmozdulásunk egyik célja éppen az volt, hogy felhívjuk a figyelmüket a velük való elégedetlenségünkre és arra, hogy szerintünk a saját önkormányzatunk is mennyire KEVESET tesz az ügyünkért. (Véleményünket az önkormányzat & BFK & NIF háromoldalú megállapodásáról itt írtuk le februárban: https://popek11.blogspot.com/…/popek-allasfoglalas…)
 
Ahogy az önkormányzat képviseletében is elmondták az egyesület segít nekik is napirenden tartani a kérdést.
Így elég érdekes volt azt hallani, hogy mi mindent tettek és elértek miközben sok javaslat és vélemény az egyesület hatására került bele azokba a tárgyalásokba, amelyekről kimarad(t). Ezért fordulhatott elő, hogy a POPÉK által igényelt és elindított lakossági fórumot a BFK saját nagylelkűségeként adta el, miközben az önkormányzat kezdeményezte. Vagy hogy a közösségi tervezés kapcsán kiküldött favizsgálóval véletlenül találkoztunk és így derült ki, hogy a védendő fajok és a menthető/átülttehető fák felmérése nem szerepelt a megbízásában.
 
Nem kellett volna visszaélni a helyzettel és kampánybeszédet mondani a civil rendezvényen. Barabás Richárd inkább segíthetne abban, hogy Karácsony Gergellyel beszélhessünk, aki alibizöld politikai karrieristaként másfél éve hátbaszúrta az újbudaiakat, amikor áldását adta a beruházásra. Aztán ugyanezt tette az önkormányzat is a háromoldalú megállapodással. Ezek a politikusok már korábban becsaptak minket. Miért bízzunk meg bennük?
Úgy tesznek, mintha az ablakcsere ígéretével minden el lenne intézve. Ablakcserével nincs megoldva a probléma. Ez a parasztvakítás kategóriája. Éljünk nyáron zárt ablak mellett, kibámulva a betontámfalra, és várjuk mikor hullik ránk a rezgés terhelés mellett a vakolat??
 
 
Akkor mennének el a falig az Önkormányzat részéről,
-ha ostromolnák a kormányzatot nagy sajtónyilvánosságot generálva
-és ha fő érintettként beszállnának a perbe
 
Pont azt tapsoltatta meg velünk, amivel elégedetlenek vagyunk – épp ezt szerettük volna jelezni feléjük. Inkább a sétányért vért izzadó, ingyen dolgozó civilek érdemelnének tapsot, nem pedig az álomfizetésért hanyagul dolgozó politikusok. Ha már megválasztottuk őket, képviselhetnének minket a saját karrierjük építgetése helyett.
Jól látszottak a leosztott szerepek a már visszalépett Barabás Richárd kényelmesen mondhatta meg az “őszintét”, majd Orosz Anna erre építve világíthatott rá arra, hogy az egyesület és annak munkája nélkül még itt sem tartanánk. (Na végre valaki beszél az itt élők és a civil szervezetük munkájának fontosságáról, eredményeiről – Szerk.)
 
Kényelmes és kockázatmentes állítás, hogy “minél előbb vigyék el a teherforgalmat” és hogy “ha kormányra kerülünk, mindent meg fogunk tenni” – ráadásul akkor már késő lesz. Azt a szerződések ismerete nélkül is lehet tudni, hogy elhibázott a beruházás – ráadásul ezek a szerződések most még nem is léteznek. MOST lehetne még tenni valamit, viszont az idő szorít, a mai hírekből is ez derül ki: https://24.hu/…/2021/09/06/meszaros-v-hid-deli-korvasut/
 
 
2022-re már tényleg igaz lehet, hogy “nincs esélyünk kihátrálni a kötbér miatt”. Most lehetne valamit tenni, most kellene állást foglalni.
Ha komolyan gondolnák, hogy segíteni akarnak, már két éve aktív ellenállást tanúsítanának az újbudaiak érdekében. A legtöbb politikus még mindig nem vallott színt, hogy melletünk és a kerületiek mellett áll-e. Mindig csak mesterkélt, lavírozó válaszokat kapunk. Mindig csak a “meg van kötve a kezünk” kezdetű hárítást skandálják, ahogy azt László Imre, a hárítás nagymestere kezdte el alkalmazni. Mikor lesz tiszta víz a pohárban? Hol volt László Imre a lakossági fórumok idején? Egy rendezvényünkre sem jött el.
 
Ha az önkormányzat az újbudaiakért végezné a munkáját, akkor nem alakult volna ki ilyen erős civil ellenállás az ügyben. Az önkormányzat és a főváros közönyének nagy szerepe volt abban, hogy megalakult a POPÉK. Ahelyett hogy már rég erdősítés folyna, polgármestereink engedik telepumpálni betonnal a kerületet.
Emelett rendezvényünkön és a kitelepüléseink alkalmával újra és újra szembesülünk vele, hogy mélyen gyökerezik ez a közöny, de ha meg tudjuk szólítani az embereket még mindig rengeteg rácsodálkozást kapunk, hogy nem is tudja az utca embere, hogy mit is jelent ha tapsol a beruházás mostani formájának.
És lehet azt mondani, hogy az emberek nem tájékozódnak, de nekünk az a benyomásunk, hogy amikor elér a frissen ideköltözőkhöz a beruházás terve és rátalálnak az egyesületre akkor nagyon hálásak a tájékoztatásért. “
 
És ha valaki szeretné meghallgatni a fent említett felszólalásokat, akkor az ebben a témában írt cikk elovasását javaslom, annak legalján található az összes felszóló nyilatkozatát
error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest