2021.12.01.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Életképek és “Lélekmélyek”…. Lokálpatrióta sorozata újbudai közéleti személyiségek otthonában. Daam Alexandra, egy fiatal, tehetséges nő története

29 min read

Újbuda egyik erőssége, hogy sok jószándékú,  tettre kész, másokat segíteni akaró vállalkozás vagy épp lokálpatrióta lakos található…

Független hírportálként eddig is igyekeztem megszólítani az itt élők számára érdekes embereket, cégvezetőket, lokálpatriótákat, vagy akár kerületi képviselőket is, hogy megismerjük a riport alanyok gondolkozását, életszemléletüket, vágyaikat, örömeiket és bánataikat, jövőbeli terveiket, feladataikat Újbuda tükrében. Az elmúlt félévben többször is belebotlottam, rátaláltam egy nagyon fiatal önkormányzati képviselő posztjaira, megnyilvánulásaira, és az első pillanattól úgy éreztem, hogy egy nagyon érdekes személyiség és kifejezetten tehetséges, emberközpontú, a választók és általában Újbuda boldogulása, szépülése érdekében dolgozó hölgy került a látóterembe. Aki ismer, az tudja, hogy én nem sokat szoktam vacilálni és neki szegezem a kérdéseimet mindenkinek, bátorságért sem kell a szomszédba menni, így felhívtam a képviselőnőt és megkérdeztem megengedi-e hogy bemutassam azt az oldalát is, amit talán kevésbé ismernek, hogy kinyithatom-e a kaput a személyisége, a belső világa, a gondolatisága felé, nem kihagyva a politikát, de nem elfelejtve, hogy elsősorban egy nagyon mosolygós, rendkívül nyitott, szerethető ember. És amit gondoltam beigazolódott, hezitálás nélkül igent mondott, így itt a lehetőség, hogy a Lokálpatrióta olvasói, Újbuda lakosai is megismerhessék Daam Alexandrát, a kerületünk ifjúsági tanácsnokát, Újbuda 6. sz választókörzetének önkormányzati képviselőjét, egy igazi lokálpatriótát, aki nagyon szeret itt élni, dolgozni és közösségeket építeni.

Fontosnak tartom a képviselőink megismerését olyan szempontból is, hogy megtaláljuk-e a közös hangot, amihez persze két ember kell, mert közös hang, közös gondolkodás és persze egymás gondolataink befogadása nélkül, ebből adódó akár vita jellegű párbeszéd nélkül nem lehetséges minket, itt élőket képviselni. Remélem, hogy eljön hamarosan az az idő, amikor egy képviselő esetében az embert, a személyiségét, a munkáját értékeljük vagy épp bíráljuk, és totálisan lényegtelenné válik, hogy valamely politikai pártnak a tagja-e és még ennél kevésbé lesz lényeges, hogy melyik ez a párt. Ha pedig egyszer eljutunk idáig, mi választók, akkor talán reális esélye lesz annak is, hogy például Újbuda érdekében képesek lesznek különböző gondolkodású, politikai, vallási, stb ideológiával bíró emberek, csoportok, pártok, civil szervezetek, stb. együtt dolgozni.

Akkor jöjjön a riport, és utána mindenki szabadon eldöntheti, mennyire szimpatikus neki egy fiatal hölgy, akinek úgy hozta az élet, hogy nem kevés Újbudainak egyben önkormányzati képviselője is. A magam részéről nem ítélkezni, hanem megismerni szeretném Szandrát, mert az Ő nyitottságáért cserében nekünk is nyitottságot kell mutatni, majd a riport után eldönteni, hogy abból amit elmondott, mi az amit tisztelettel befogadtunk, és mi az amit ebből (magunkban kiértékelve) el is fogadunk vagy épp köszönjük tisztelettel, de elutasítunk, illetve számunkra semlegessé válik. Mondom ezt azért, mert helyesen így kellene működni a demokráciának ahelyett, hogy zsigerből mindenkit lebirkázzunk (vulgárisabb jelzőt hagy ne írjak le), csak mert nem annak a pártnak  tagja, amelynek mi épp adott pillanatban bizalmat szavazunk. Épp a politikusaink hangoztatják reggeltől estig a párbeszéd fontosságát, majd ezt követően valahogy sosem marad idő és energia részükről a valódi párbeszédre, ezért most mi Lokálpatrióták, Újbudán élők és dolgozók mutassunk példát a politikai vitakultúrából és hogy mi komolyan gondoljuk  a párbeszédet.

Lokálpatrióta: Kedves Szandra ! Köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, hogy beengedtél az otthonodba és megengeded, hogy a kerületünkben élők picit beleláthassanak a privát szférádba, és megismerhessük az érzéseidet, a gondolkodásodat, a személyiségedet.

Daam Alexandra: Én is köszönöm a lehetőséget, hogy önkormányzati képviselőként most van lehetőségem egy picit más szempontból is megnyílni a választók, az Újbudán élők, dolgozók irányába. 

Lokálpatrióta: Igyekszem kerületünk képviselőit sok szempontot figyelembe véve megismerni és ne tagadjam kiértékelni, hiszen magam is ebben a kerületben élek 30 éve, én is választópolgár és leginkább Lokálpatrióta vagyok. Olvasgatva posztjaidat, hozzászólásaidat, látva a nyilvános Önkormányzati üléseken a mondandódat úgy éreztem, hogy igazi közösségi ember vagy, és ami még fontosabb, a szívedet, lelkedet bátran megmered nyitni és a közvetlenségeddel bizalmat tudsz sugározni. Nemrég pedig lett egy posztod Imre bácsiról, kerületünk hajléktan kiskertészéről, aki számtalan embernek édesíti meg a szürke hétköznapjait. Természetesen nagyon fontos az ember, akiről írtál és az is amiről írtál, de ami számomra megdöbbentő volt, ahogy írtál. Végtelen  egyszerűséggel, roppant nagy alázattal, de közben az illető személyiségére hihetetlen nyitottsággal, már-már rácsodálkozással beszéltél, megérintve az olvasók lelkét, felébresztve a lelkiismeretünket és egyben cselekvésre is késztetve. Maximálisan átjöttek az érzéseid, a bácsi iránt érzett aggódással teli szereteted, így akkor és ott egyszerre két embert lehetett megszeretni, Imre bácsit és Téged. Hogyan botlottál bele ebbe a történetbe, képviselőként járod az utcákat és keresed azokat a dolgokat, amelyek megoldásra várnak, vagy ez valami véletlen nagy találkozás ?

Daam Alexandra: Egy barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy van egy idős bácsi aki az utcán lakik, és még sem elkeseredett, nem az alkoholban keresi a kiutat, hanem egy életvidám, másoknak segíteni akaró, természetet kedvelő ember. A kerületünk amatőr kertésze, aki abban találta meg a boldogságát, hogy a közterületeinken, parkokban, játszótereken gondozásába veszi, mondhatni örökbe fogadja a növényeket, és gondozni, ápolni kezdi. Ez annyira hihetetlen volt, hogy egyszerűen kíváncsi lettem az emberre és hogy mi lehet az életszemlélete mögött, mert az ilyen emberektől van mit tanulni, így a barátom útmutatása alapján elmentem és megkerestem Imre bácsit. (szerkesztői beszúrás, hogy aki szeretné megismerni Imre bácsi és Alexandra találkozásának történetét, az a Lokálpatrióta cikkében megtalálja Alexandra facebook posztjának másolatát vágatlanul, ITT Imre bácsiról egyébként azóta aggasztó hírek érkeztek,  eltűnt és a kis kertjei környékén élők  szerint rosszul lett és mentő vitte el, azóta pedig nincs hír róla. Mivel nem tudom a családnevét, így nem tudok utána érdeklődni a kórházaknál. Ha bárki bármi bíztosat tud Imre bácsiról akkor kérem írja meg nekem, hiszen egy ilyen jóindulatú, segítőkész ember nagyon megérdemelné, hogy páran meglátogassuk és egy kis finomsággal kedveskedjünk neki, illetve a legfontosabb dologgal az életben, a jószóval és szeretettel, hiszen eddig Ő hozott a Mi életünkbe örömteli perceket, most itt lenne az alkalom, hogy ezt viszonozzuk) Amit a találkozásunk alkalmával tapasztaltam nem csak visszaigazolta, de túl is szárnyalta azt, amit előzetesen hallottam vele kapcsolatban, nagy hatással volt rám, hogy még léteznek Imre bácsik az életünkben, és úgy éreztem, úgy érzem most is, hogy felelősséggel tartozunk az ilyen emberek tekintetében, nem mehetünk el szó nélkül a helyzetük, a nehézségeik mellett, még akkor sem, ha Ők erről nem beszélnek, nem mutatják ki. Éppen fordítva számukra a mások boldogsága, öröme jelenti a saját boldogságukat. Sosem fogom elfelejteni, amikor azt mondta az egyetlen vágya egy kis kamra, ahová esténként beteheti a kiskosarát, szerszámait, esetleg Ő maga is meghúzódhat a fedél alatt. Olyan dologról álmodozott, aminek természetesnek kellene lenni, és az a mi felelősségünk is, hogy ez mindenki számára természetes is legyen.

Lokálpatrióta: A posztodra, illetve a Lokálpatrióta cikkére, ami a történeted megosztotta másokkal is, nagyon sok pozitív visszajelzés jött, hiszen ilyen pozitív példákra lenne igazán szükségünk a hírcsatornák napi szinten ránk ömlő,  horrorfilmszerű  gyilkosságainak, baleseteinek, tragédiáinak a bemutatása helyett. Többen is megírták amiről itt most én is beszélek, hogy mennyire örülnek annak, hogy van egy fiatal lány, aki oda tudja adni egy másik embernek a szívét legyen az csak egy ötperces találkozás, egy olyan embernek, aki meg szívét teszi ki értünk, szóval ez egy nagy találkozás volt, a híre pedig megmozgatta az emberek gondolatait és reményeim szerint megnyitotta a szívüket. Én megmerem kockáztatni, hogy a kellő szimpátia és kíváncsiság irányodba a cikket olvasók közt megindult akkor is, ha eddig semmit nem tudtak rólad, és talán azóta kicsit jobban figyelünk, hogy hol ütközünk bele Imre bácsikba vagy épp Margit nénikbe. Nos ez Neked köszönhető, és ezért a magam részéről hálás vagyok és egyben köszönöm az Újbudán élő jólelkű emberek nevében is. Viszont ha már ilyen formában elkezdtünk egy picit megismerni, mit lehet tudni Rólad? Ismeretim szerint nem Magyarországon születtél. Hogy kerültél Újbudára, mi a Te élettörténeted még a politikusi pálya előtt ?

Daam Alexandra: Sok helyen éltem, az otthont viszont lassan több mint tíz éve Újbuda jelenti számomra. De valóban Németországban, Münchenben születtem egy magyar családban, majd 12 éves koromban költöztünk haza egy német nagyvárosból Baja mellett egy kis faluba, ami azért egy tinédzser lány lelkének hát finoman szólva is óriási váltás volt. A dolgot tovább árnyalta, hogy valamelyest azért beszéltem magyarul, de ne tagjuk a német azért jobban ment. A szüleim egymást közt magyarul beszéltek Németországban, de én a nővéremmel érthető okból elsődlegesen németül kommunikáltunk, szóval volt mit behozni a kis bajai faluban nyelvi oldalról. Közben pedig alapvetően kommunikatív (ismerőseim szerint rengeteget beszélő 🙂 )  vagyok, így akkoriban én mondtam, amit gondoltam, csak nem mindig sikerült másoknak ezt megfejteni a keverék nyelvből, a talán nem minden esetben legtökéletesebb magyarsággal megfogalmazott gondolataimból. A cél persze egyértelmű volt, így sok tanulással, kitartással remélem mára már sikerült elsajátítanom a szép magyar beszédet 🙂

 

Lokálpatrióta: Maximálisan, ha nem olvasom, hogy kint születtél, nekem a beszéded alapján eszembe nem jutna, hogy nem a számunkra természetes itt  született magyar lányból lett később egy kifejezetten szépen kommunikáló önkormányzati képviselő.

Daam Alexandra: Szerencsémre egy nagyon kedves tanító néni lett a mentorom, aki átsegített a nyelvi problémán kellő türelemmel és kitartással, és sok  minden másban is számíthattam rá. Az első lecke, amit kaptam tőle, és azt azóta sem felejtem el, hogy a kezembe adta a magyar himnuszt és azt kérte ezt most tanuljam meg és nem csak felolvasni, de meg is érteni mindazt, amiről szól. Nem volt egyszerű a feladat, de nagyon örülök, hogy ez volt ahonnan indulhattam, mai napig hálás vagyok ezért a tanítónéninek. Tinédzserként tehát nem volt egyszerű az életem, de nagyon izgalmas volt és nem csak a nyelvi nehézségek miatt, hiszen egy kultúra, sőt szemléletváltáson mentem át, nem beszélve arról, hogy egy teljesen más, sokkal szabadabb, az egyén fejlődésére koncentráló tanítási rendszerből érkeztem, amiből nem volt egyszerű váltani, átállni, a német és magyar mentalitás között most nem jó vagy rossz értelemben, de óriási különbség van. Ez először nekem nagyon fura volt, nem volt könnyű megérteni és még nehezebb volt elfogadni, váltani, majd ebben tovább szocializálódni. Az első talán picit vicces élményem, hogy amikor ideköltöztünk kaptam egy csomó könyvet, és elindult a becsomagolás intézménye 🙂 A kinti világban ez nem létezett, ott amúgy is kikölcsönözni lehetett a könyveket, majd ebből adódóan arra vigyázzni kellett és visszaszolgáltatni, és egy könyvet nem a csomagolás véd meg, hanem a használója gondossága.

Az is furcsa volt számomra, hogy egy órán a tanár elmondott, olykor szinte felolvasott egy fejezetet a könyvből és a következő órán ezt vissza kellett tudni mondani, pedig talán értelmezni, és ebből kialakuló véleményünket, reflexióinkat visszaadni talán érdekesebb és hasznosabb lett volna. A kinti tanítási rendszerben ez a fejezetről fejezetre mész és azt bemagolod, az nincs vagy nem jellemző.

Lokálpatrióta: A közösség szemléleted, közösség szereteted az valahol itt kezdődött el nálad, tehát miközben megbirkóztál a nyelvi nehézségekkel és tanulási metodika másságával, közben magába szívott a közösség élménye ? Hiszen mára azt látni, hogy egyfajta kohéziós erő van benned, amivel össze tudsz fogni embereket és fel tudsz építeni közösségeket, ezt pedig valahonnan meríteni kell. Láthatóan keresed a közösségeket, azok problémáit, és ha nem is feltétlenül bekerülni akarsz ezekbe, de segíteni igen, és nekem ez egy nagyon fontos tulajdonság egy önkormányzati képviselőnél. 

Daam Alexandra: Szerintem ezt a génjeimben hoztam, mert világéletemben nagyon emberszerető, nyitott és kíváncsi voltam. Ezért azt gondolom a személyiségemből fakad, hogy nagyon szeretek közösségben lenni, másokat megismerni, meghallgatni őket, elgondolkozni azon, amit gondolnak, tesznek, éreznek, és persze ami ezekből számomra jó, azokat “ellopni”, magamévá tenni, hiszen egymásból fejlődhetünk igazán. Mások véleménye, tapasztalatai igazi kincs, amiből vehetnénk szabadon, ha mernénk és használhatnánk saját fejlődésünkre, boldogulására.

Lokálpatrióta: Politikát még félretéve mi lett a végzettséged, mivé fejlődött a cserebogár ? 🙂

Daam Alexandra: Nemzetközi tanulmányokat hallgattam, ami picit a múltamból is adódott, de ettől függetlenül is mindig érdekelt mások gondolkozása, más országok kultúrája. Innentől pedig már természetes út vezet a politikai érdeklődés irányába is. Egyébként borzasztóan érdekes, amikor a történelem eseményeit átgondolva, vizsgálva láthatóvá válik, hogy igen a történelem ismétli önmagát, és milyen egyszerűvé válik mondhatni megjósolni a jövőt a múlt ismeretében és jelen megélésében. Fiatalként szinte megőrjített, hogy milyen izgalmas ez a világ, és milyen izgalmas lehet a világ változásaiban tevékenyen részt venni. Újbudára egyébként az egyetemi éveimben a kollégium kapcsán kerültem, és innentől napról napra, hétről hétre és évről évre jobban és jobban megszerettem ezt a kerületet. Nem mellesleg tevékenykedtem egy kerületi Kollégiumi Hallgatói Önkormányzat égisze alatt és érdekében is.

Lokálpatrióta: Esetleg itt indul a Momentum mozgalommal történő kapcsolódásod is?

Daam Alexandra: Olyan szempontból igen, hogy ebben az időszakban szerettem meg  foglalkozni a közösségek építésével, és ez magával hozza az érdeklődést a politikai irányában is, a Momentum pedig egy fiatal mozgalom, tele fiatalokkal, szóval ez kicsit olyan magától is adódó ez a kapcsolódás. Amikor az egyetemen már lejáróban volt a hallgatói önkormányzati mandátumom, és már féllábbal kifelé lépkedtem a “felnőtt élet” felé  szó szerint beleütköztem a Momentum Mozgalomba. Ismerősök jöttek és mondták, hogy Szandra van ez az új mozgalom, és ez mennyire jó, szinte neked találták ki, gyere és lépj be Te is. Tetszett, de elsőre azért még inkább csak tájékozódtam, nem is léptem be egy darabig, amolyan kíváncsiskodó szektorba tartozhattam. Pénzügyi területen kezdtem el dolgozni, és emlékszem nagyon örültem, amikor  kezemben tarthattam a kis fizetésemet, számolgathattam, tervezgethettem. Nem volt ez hű de sok pénz, de átélhettem, hogy az én munkám eredménye, és ez nagyon jó érzés volt. Aztán amikor ezt a munkába állás “eufóriáját” feldolgoztam úgy érztem, hogy kell még valami más az életembe, amiben tevékenykedhetem, amiben igazán hasznát vehetem a kommunikációs készségemnek, az egyetemi tanulmányaimnak, a közösség és ember szeretetemnek, na akkor érett be a Momentum és egyben a politikai térben történő szerepvállalás.

Lokálpatrióta: Miután beléptél a Momentumba egy vihar gyorsaságú karrier következett, hiszen nem volt ez annyira régen, most is nagyon-nagyon fiatal vagy még, szóval viszonylag rövid idő telt el a belépés, és a mostani önkormányzati képviselői állás között a Momentum színeiben. Gondolom nem Te voltál az egyetlen belépő és sejtésem szerint nem is az egyetlen jelentkező vagy jelölt a mostani posztodra. Miért pont Te lettél, hogy jutottál el idáig ? Hogy zajlik egy ilyen folyamat, aminek a végén valaki képviselőjelölt lesz egy pártban. ?

Daam Alexandra: Ez is amolyan organikus fejlődés, nyilvánvalóan sokat segítettem a mozgalomnak önkéntesként, de óriási szerepe lehetett annak is, hogy a Mozgalomnak volt egy ilyen nemzetközi kapcsolatokért, kommunikációért felelős részlege, ami megint a múltamból adódóan szinte bevonzott. És az is tudott volt rólam, hogy az önkormányzatiság, annak a felépítése, működése, emberekre gyakorolt hatása mindig is érdekelt, így mindezek összességében azt eredményezték, hogy felmerült az én nevem is a képviselőség tekintetében, illetve felkerültem arra a listára, ami a Momentum európai képviselőjelöltjeit tartalmazta.

Lokálpatrióta: Ebben a listában az kilencedik helyen álltál, ami azt gondolom komoly elismerés, így amikor jön az önkormányzati választás, akkor a Momentum  vezetés fejével gondolkozva adja már magát az, hogy itt vagy a kerületben egyébként is, amúgy is láthatóan már komolyan számítanak rád a párt vezetésében, és még az önkormányzatiság is érdekel, kifejezetten jó közzösség építő vagy…Szóval jól gondolom, hogy innentől ez már “terített betli” volt ?

Daam Alexandra: Én ezt nem éreztem ennyire tudatosnak, még ha volt is egy közéleti kérdésekkel foglalkozó közösségi oldalam, de tény, hogy kerületi múltam és tevékenységem által úgymond már politikusnak tarthattak a párton belül. Mondjuk akkoriban nagyon furcsa volt azt kimondani, hogy politikus vagyok, kicsit talán még féltem is tőle, de minimum ízlelgettem és keresgéltem magamban a választ, hogy alkalmas vagyok-e rá…és igen nagyon izgalmas volt, nagyon csábító, hogy másokért és úgy általában a kerületét tehetek majd valamit, hogy picit én is részese lehetek a változásoknak.

Lokálpatrióta: Többen is voltatok egyébként jelentkezők, tehát egyfajta belső előválasztás volt, hogy végül ki legyen aki képviselheti majd a Momentumot ?

Daam Alexandra: Igen nem voltam egyedül, és végül nagyon örültem és egyben megtisztelőnek tartottam, hogy rám esett a választás. és ezzel egyben a bizalom is megadatott nekem.

Lokálpatrióta: És pontosan mi is történt az önkormányzati választáson, nagyon megnyerted vagy éppen hogy ? Illetve magad is meglepődtél a   sikeren, esetleg magától értetődőnek tartottad ? Nem is olyan egyszerű feldolgozni egy ilyen sikert, vagy tévedek ? Hogy dolgozza fel egy huszonéves lány, hogy egyszer csak bekerül egy Önkormányzat apparátusába, nyakába szakad a felelőség, ami mások képviseletével jár együtt.

Daam Alexandra: A választások előtt van egy felvezető fázis, amit kampánynak hívnak, és ilyenkor készülnöd kell potenciálisan arra is, hogy meg is nyerheted, így valójában ezt feldolgozni nem utána kellett, hanem alatta, átélni és elfogadni ennek a lehetőségét.

Lokálpatrióta: Hittél abban, hogy megnyerheted ?

Daam Alexandra: Alapvetően hittem benne, mert hiszek a számokban, láttam az előzetes felmérések eredményét, és érzékeltem, hogy az én választókörzetemben a többség változást akar. Persze nagyon sokat voltam a „terepen”, beszélgettem emberekkel, meghallgattam a problémáikat és az ötleteiket, javaslataikat is, igyekeztem teljes nyitottsággal lenni feléjük, és megpróbálni beépíteni a programomba, az elképzeléseimbe az ott élők véleményét. Szerettem volna reményt adni, hogy lehet másként is, a választási eredmény pedig visszaigazolta, hogy a remény adás és cselekvésre készség táptalajra, bizalomra talált, az itt élők hite tett engem végül képviselővé.

Lokálpatrióta: Mit éreztél, és most tegyük félre a statisztikákat,  mi volt a sikered titka ?

Daam Alexandra: Mágikus formulákba és arany igazságokban nem hiszek, egyszerűen szorgalmasnak kell lenni, nyitottnak mások érzéseire és problémáira, és nem nagy ígéreteket kell tenni, hanem a “nagy” politizálás helyett a lokális cselekvésre helyezni a hangsúlyt. Nem feltétlenül az életünket megváltó kérdésekben kell azonnal győzni, de ha sok kis apróságban tudunk tevékeny részvétellel előre lépni, változtatni, akkor ezek az apró dolgok egyszer csak összeállnak és egyre nagyobbnak fogjuk érezni, egyre jobban elhisszük, hogy igen az egyén kis dolgokon keresztül képes lehet nagy változásokat is elérni. Nagyon hálás vagyok ezért az időszakért a választási győzelmemtől függetlenül, hiszen nagyon sok embert ismerhettem meg, olyan sorsok, életek rajzolódtak ki, amt elképzelni sem tudtam volna korábban. Nagyon sokat adott nekem, és ad mai napig a választók szeretete és egyben bizalma; borzasztóan fontosnak tartom, hogy mernek hozzám fordulni, hogy megosztják velem a gondolataikat, és persze azt is, ahogy az utcán rám köszönnek, megszólítanak, vagy csak rám mosolyognak. Egy önkormányzati képviselőnek ezek az apró mosolyok a legnagyobb elismerés, amiért érdemes dolgozni. 

Amikor politikus úgy fogalmaz, hogy Ő bizony minden tudás birtokában van, mindenre meg van a tuti megoldása, na az hazugság, egy jó politikusnak nem szabad szégyelni a saját gyengeségeit vagy képességeinek határait sem. Nem szabad tagadni, ha valamilyen probléma, kérdés esetén plusz információkra van szüksége, nem akar zsigerből csak “valamit” mondani, hanem tényleg a legjobb tudása szerint akar megválaszolni kérdéseket, megoldani problémákat, és ha ehhez idő kell, akkor mernünk kell ezt is kimondani. Nem lehet egy választókörzet minden kis utcájának minden apró problémáját ismerni, ezért kell venni a kis noteszt és járni utcáról utcára, kérdezni és a bizalmat kérni a helyiektől. És el ne felejtsük, hogy utána pedig megszolgálni kell a bizalmat, hiszen keserű egy olyan  képviselő győzelme, aki öt évente, a választásokat megelőzően bukkan csak fel.

A bizalmat nem kiharcolni vagy kisarcolni, elvárni, netán megkövetelni kell, hanem kiérdemelni kell.

Lokálpatrióta: Ez a fajta szellemiséget hogyan értékeli, értékeli-e egyáltalán a Momentum, át megy-e ez a pártban más képviselők irányába is? Elvégre közeledik a 2022-es parlamenti választás… Tehát a Daam Alexandra féle politikai gondolkozásmód, az egy momentum jelenség?

Daam Alexandra: Azt gondolom igen, az egész mozgalom szeretné, ha a politikai kultúra megváltozna, ha meg lenne a választók által is elvárt felelősség érzése. Itt jön képbe az, hogy miért fontos a kapcsolattartás a lakossággal és a kerület különböző közösségeivel. Bizony sok politikai kérdés még szakértői szemmel sem fekete-fehér, így  abban van feladatom nekem és más momentumos képviselőnek is, hogy meghalljuk és megértsük a kerületi lakók kéréseit. Természetesen minden esetben van magánvéleményem is, viszont  nem a saját elképzeléseim képviseletére kaptam felhatalmazást. A feladatom minden esetben az, hogy az itt élők hangját felhangosítsam az Önkormányzatban.

Lokálpatrióta: Szerintem ami a mai politikai közéletből borzasztóan hiányzik az a valós párbeszéd, annak ellenére, hogy a csapból is az folyik, hogy maguk a politikusok is ezt mantrázzák. Csak a hát a párbeszéd az nem állhat meg a mantrázásnál, azt a valóságban meg is kellene tenni. Igenis ki kell menni az utcára és meghallgatni az itt élőket, igenis szóba kell állni a civil szervezetekkel, és velük együtt kooperálni, bevonni őket az önkormányzatiságba. Itt Újbudán ráadásul nagyon sok tevékeny civil szervezet van, különösen a zöld és öko problémák jegyében. Újbudán is ez a nagy fájdalma ezeknek a szervezeteknek, hogy sulykolják beléjük a párbeszéd fontosságát, csak épp nem nagyon van jelen a másik oldalról, akinek ott kellene lenni a párbeszéd elindítására. A hatalomtól (legyen az kormány vagy önkormányzat) nagyon ritkán és nagyon visszafogott válasz jön, vagy épp nagyon elkésve. Te hogy látod ezt ?

Daam Alexandra. Azt gondolom a munkám is, és amit erről itt fentebb elmondtam azt bizonyítja, hogy hiszek és fontosnak tartom a párbeszédet a lakossággal, vagy épp a lakosságot képviselő civil szervezetekkel, és a magam részéről nyitott voltam és nyitott leszek erre.

Lokálpatrióta: Legyünk egy picit önkritikusak 🙂 Hogy látod a választási ígéreteidet most így félúton ? Hogyan sikerült teljesítened, mi az ami esetleg nem sikerült és miért, mit szeretnél még feltétlenül elérni a hátralévő időszakban ?

Daam Alexandra: Anno nem fogalmaztam meg magamnak illetve a választóknak sem nagy kaliberű ígéreteket, hiszen még magam is ismerkedtem a megoldandó feladatokkal, át kellett látni milyen szerződéseket, itt maradt problémákat, félbehagyott megoldásokat örököltem. Amit anno a szórólapomon is ígértem, mondhatni a kampányom vezér gondolatai voltak,  hogy nem leszek számítógép mögött bujkáló képviselő, ezt szerintem sikerült maradéktalanul teljesítenem. A másik, hogy komoly problémának éreztem, amikor pl. Újbuda önkormányzata is nagy reflektorfényben, ünnepélyes szalag átvágások mentén adott át valamit, pl. egy játszóteret, aztán pedig majd csak lesz valahogy, majd csak gondozza valaki, majd csak megoldja valaki, ha másnem az ott lakók kényszerpályán mozogva. Szóval azt ígértem, hogy ebben a körzetben nem lesznek ünnepélyes átadások, helyette hétköznapi gondoskodás legyen folyamatosan, hogy amit egyszer sikerült elérnünk, megépítenünk mindenki örömére, az holnap, holnapután , hónapok és évek múlva is örömünkre szolgáljon. Különösen taszított, amikor öltönyös politikusok megjelentek adott helyszíneken és gyerekeket maguk előtt tologatva, önmaguk fontosságát hirdetve, egy alapvetően jó dolgot saját kampányunk hátterévé süllyesztettek. 

Lokálpatrióta: És ebben sikert értél el ?

Daam Alexandra: Voltak és remélem lesznek is sikereim ebben, de kétségkívül nem sikerült minden esetben, bármennyire is szerettem volna.

Lokálpatrióta: Gyakorlatilag naponta hallom, hogy elvontak Újbudától forrásokat, nincs pénz semmire, akkor most rendesen elcsodálkoznék, ha pont virágágyásokra, játszóterekre lenne pénz. Rosszul gondolom, pont a Te ügyeidre bármekkora forrás van, vagy picit igazam van, és kissé halálra ítélt, magányos lovag küzdelmét folytatod ? Nem ütköztél falakba ?

Daam Alexandra: Én azt szoktam csinálni, hogy egybegyűjtöm a problémákat, igényeket és egyben megyek vele az Önkormányzatnál az illetékesek irányába, nem egyesével százszor, és reménykedem, hogy csak nem vérzik el minden ügy ezekből a csomagokból..:-) .és ez alapvetően be is jön. És persze igyekszem alapos lenni, mindent befényképezek, elkészítem a szükséges táblázatokat, mindazt, amivel az érveimet minél jobban alá tudom támasztani. És igyekszem időben, gyorsan gondolkozni, majd beterjeszteni, hogy minél nagyobb legyen az esélyem a lehetséges források elnyerésére.

Lokálpatrióta: Nagyon érdekes amit mondasz, és egybe cseng azzal, amit én úgy fogalmaztam meg a néhány cikkemben, hogy vannak olyan képviselők, akik politizálás helyett aktív cselekvésre teszik a hangsúlyt. Ilyet tudok mondani gyakorlatilag az összes pártból, aki megtalálható az önkormányzatból, csak sajnos a példájuk nem ragadós, nem fertőzik meg pártjukon belül a többi képviselőt.

Szerintem Te pontosan ezt mutatod meg, nem csak a cikkben adott válaszaiddal, hanem azzal is,  amit én megismerhettem a munkádból, és én ezért tartalak jó képviselőnek. Te is az vagy, aki rájöttél, hogy teljesen felesleges az embereket a kis és nagy politikával untatni, felesleges reggeltől estig siránkozni, hogy mi van, vagy mi nincs, helyette elmegyek és megpróbálok megoldani problémákat ha kell kicsiben, ha úgy alakul nagyobban is. Te is egy ilyen politikus vagy, aki mindenfajta szlogenek gyártása, politikai ígérgetések helyett teszed amiért megválasztottunk, cselekszel, segítesz. Jól érzékelem az ars poeticádat, akkor Te ezt képviseled és ezt fogod képviselni a jövőben is ?

Daam Alexandra: Igen egyértelműen ezt képviselem, és ezen nem szeretnék változtatni, de hogy meséljek kudarcokról is vannak és lesznek is olyan problémák a választókerületemben, amelyekre készítettem megoldás terveket, beterjesztettem, megköszönték, örültek neki, de nincs rá forrás…és bizony ilyenkor el kell tudni viselni a kudarcokat is, majd megrázni magad, ismét erőt meríteni a választóid bizalmából és a lehetőségek mentén tovább dolgozni, újabb és újabb megoldásokat keresve, ötleteket hozva. Az élet nem habostorta, mint azt egy fantasztikus magyar filmben megfogalmazták, és én sem szeretném a tökéletes politikus képét magamra ölteni vagy annak látszatát kelteni. Hibázunk, tanulunk a hibáinkból, és reményeim szerint fejlődünk és összességében képesek vagyunk sikereket elérni és a választók életében változást, örömöket hozni, persze lesz amikor könnyek is kellenek a mosoly megszületéséhez, mert semmi sem fekete-fehér.

Lokálpatrióta: Van olyan dolog amit feltételen szeretnél megvalósítani az önkormányzati ciklus második felében ? És most picit engedjük el az elvonások történetét. Mit várhatnak tőled a választóid, ha nem a pénz lesz az egyetlen kardinális kérdés, milyen vágyaid vannak, ami nagyon szeretnél megvalósítani mindenki örömére ?

Daam Alexandra: Nyilvánvaló, hogy a gondolataim az önkormányzati büdzsé lehetőségein belül száguldoznak…

Lokálpatrióta: Harry Potter varázspálcájával ünnepélyesen felszabadítottalak, keret rengeteg van 🙂

Daam Alexandra: A riport végén egy picit itt hagynád ezt a pálcát, ígérem visszaadom 🙂 De félre a viccet, pl. a Soproni útnál a vízelvezetés például ki sem merem mondani hány évnyi restanciája az Önkormányzatnak, de el kell fogadnom azt is, hogy ezek iszonyatos pénzek rendelkezésre álló büdzséjéhez képest. Ebben a kérdésben varázsolhatnál picit 🙂 Már az előző két képviselő is a körzetben ezt erősen forszírozta, de eddig ebben nem volt siker. De régi álmom a Fehérvéri úton a zöldsáv elkészítése is, mert olykor a helyi lakók, olykor a főváros  csinálgat valamit, de nem áll össze ez így egy igazi zöldsávvá.

Lokálpatrióta: Ha kilépünk a körzetedből és Újbudában gondolkodunk, mint egészben, akkor neked, mint képviselőnek milyen típusú ügyek a legfontosabbak, pl. a beépítések korlátozása, a zöldintnezitás növelése, stb…  Szóval milyen ügyekben számíthatnak rád más körzetek képviselői, vagy mit érzel leginkább Újbuda általános problémáinak ?

Daam Alexandra: Engem leginkább olyan ügyek mozgatnak meg, mint az áltáthatóság, szabad verseny, teljesítményelvűség. Nagyon nagy potenciál van ezek tekintetében is az önkormányzatokban, amit még nem használtunk ki maximálisan. Mindemellett meglátásom szerint a múltban nem tárgyalt eléggé keményen az előző önkormányzati vezetés az ingatlanfejlesztőkkel, Nagyon fontos lett volna településrendezési szerződések révén rábírni az ingatlanfejlesztőket, hogy járuljanak hozzá a kerület műszaki és humán infratsruktúra fejlesztéséhez. Orosz Anna alpolgármesterként ebben rengeteget letett már az asztalra, de sajnos amióta áthelyezésre került az Építésügyi Hatóság hatáskörei a Kormányhivatalhoz számottevően beszűkült az önkormányzati vezetés mozgástere.

Hivatali és politikai kultúra váltásra is szükség van, hiszen ilyen ügyekben pártpolitikai ideiológiától független együttműködés kellene, hogy kormány, önkormányzat, hatóságok együtt tudjanak olyan szabályozást megteremteni, ami az ingatlanfejlesztést érintő területen az ott élők megelégedésére szolgálnának., és maximálisan megfelelnének a jelenkor öko és zöld politika kihívásainak, elvárásainak. Alapvetően minden ügyben átláthatóság, nyitottság és verseny legyen. A pályázatok időben és rendesen legyenek meghirdetve, bárki által hozzáférhető módón.

Lokálpatrióta: Záró kérdésként ragadd meg az alkalmat, és nem is mint a Momentum képviselője, hanem mint Daam Alexandra mondj pár gondolatot arról, hogy miért Orosz Annát javaslod nekünk itt élőknek az előválasztáson és siker esetén majd a 2022-es választáson is.

Daam Alexandra: Baráti társaságban pont ezt a kérdést szegezték nekem pár napja, és ha nagyon röviden kellene megfogalmaznom, akkor azt mondám azért mert olyan mint “MI” emberek, újbudaiak. Hihetetlenül normális, nyitott, érdeklődő, aki nem mellesleg tősgyökeres újbudai, itt született, itt él jelenleg is, ismeri, érti és fogékony az itt élők problémáira. Fiatal, zöld, modern, progresszív gondolkodású és olyan értékrenddel rendelkezik, ami szerintem egy garancia is arra, hogy az itt élők érdekeit maximálisan fogja képviselni, divatos mondással el fog menni a falig, sőt szerintem ha kell át is töri 🙂 Egy kedves, közvetlen személyiség, aki nem csak politikusként hiteles, de emberként is szerethető. Ilyen képviselőre van szüksége a reményeim szerint a megújuló politika gondolkodásnak.

Lokálpatrióta: Nem kell attól félnünk, hogy abban a közegben, mármint a parlamentben elfárad, beletörődik, felőrlődik és végül beleszürkül, elfogadva a jelenlegi politikai elit jelentette posványt ? Nem kell attól félni, hogy egy harcos ember egyszer csak meghátrál, elpuhul ?

Daam Alexandra: Kizártnak tartom, igazi kemény csaj és végig fogja csinálni, nem lehet lerázni, elfárasztani, megvesztegetni sem, és az élete alapján kompromittálni sem. De ne feledjük itt él közöttünk, Lágymányoson, ergo könnyen összefuthatunk vele az utcán és feltehetjük neki a kérdést: “Anna menni fog ez neked, bírni fogod, nem adod fel az érdekeink képviseletét?”  Habozás nélkül azt fogja válaszolni, hogy újbudaiként, újbudai lokálpatriótaként nem kérdés, hogy menni fog-e, mert mennie kell értünk, a kerületért, egy igazságosabb, boldogabb, élhetőbb élet reményében.

Szerkesztői lábjegyzet:

Jó érzés látni, hogy a maifiatal generációban sok ilyen felelősen gondolkozó, tehetséges ember van, így ez a riport is megerősítette bennem, amit más cikkemben már megfogalmaztam, hogy eljött az ideje a generációváltásnak, és egyáltalán nem szabad nekünk idősebbeknek félni attól, hogy átadjuk a stafétabotot a politikában vagy épp a munkahelyen. Remélem ennek a generációnak az érkezésével megváltozhat a közéleti és politikai kommunikáció éppen úgy, mint a választópolgárok közti eszmecserék tartalma és színvonala is, és ha ez megtörténik, akkor talán még a klímaválságra is meg fogják találni a sikeres válaszokat. 

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest