2022.01.27.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Tanmese felnőtteknek önmagunkról, jogainkról és lehetőségeinkről…

3 min read

Az Újbudai Civilek Közösségének küldöttei tanmesét kaptak ajándékba a kerület vezetésétől a Civilek által felvetett megoldási javaslatok elfogadása helyett a Kelenföldi Városközpont ügyében. Egy facebook oldalon találtam én is egy tanmesét, amit most én nyújtanék át a másik tanmeséért cserében a kerület vezetésének…

MIRE VALÓK A TÖRVÉNYEK?
Az első tanítási napon a “Bevezetés a jogba” tanár belépett az osztályterembe, és az első dolga az volt, hogy megkérdezte az első sorban ülő diák nevét:
– Mi a neve?
– A nevem Nelson, uram.
– Tűnjön el az osztályomból, és soha többé ne jöjjön vissza! – kiabált a professzor.
Nelson meglepődött. Amikor magához tért, gyorsan felállt, összeszedte a holmiját, és elhagyta a termet.
Mindenki megrémült és felháborodott, de senki sem szólalt meg.
– Rendben, kezdjük el – mondta a professzor. – Mire valók a törvények? kérdezte. A diákok még mindig meg voltak ijedve, de lassan elkezdtek válaszolni a kérdésére:
– Hogy rend legyen a társadalmunkban.
– Nem – válaszolta a tanár.
– Hogy érvényre juttassuk őket.
– Nem!
– Hogy a rossz emberek fizessenek a tetteikért.
– Nem! Tudja valaki a helyes választ erre a kérdésre?
– Hogy igazságot szolgáltassanak – szólalt meg félénken egy lány.
– Végre! Vagyis az igazságszolgáltatásért. Nos, mi az igazságszolgáltatás?
Mindenkit kezdett idegesíteni a tanár aljas viselkedése, a diákok egyre bátrabban válaszoltak:
– Az emberi jogok védelme!
– Emberi jogok … Nos, mi más? – fintorgott a professzor.
– Az igazságszolgáltatás megkülönbözteti a jót a rossztól, hogy megjutalmazza azokat, akik jót cselekszenek.
– Oké, nem rossz, de válaszolj erre a kérdésre: helyesen cselekedtem, amikor kizártam Nelsont az osztályból?
Mindenki hallgatott, senki sem válaszolt.
– Egyhangú választ kérek!
– Nem! – válaszoltak egyöntetűen a diákok.
– Mondhatjuk, hogy igazságtalanságot követtem el?
– Igen!
– És miért nem tett senki semmit ez ellen? Miért akarunk törvényeket és szabályokat, ha nincs meg az akaratunk, hogy alkalmazzuk őket? Mindannyiuknak kötelessége, hogy felszólaljanak, ha igazságtalanságot tapasztalnak! Ne hallgassanak, soha többé! Kérem, menjen és keresse meg Nelsont – mondta a professzor egy közelben ülő hallgatónak.
Tanuld meg, hogy ha nem állunk ki a jogainkért, akkor a méltóságunk elvész, és a méltóságnál nincs fontosabb egy ember számára.
(Forrás és fordítás: MotiWoman)
A történetnek egyébként rengeteg címet lehetne adni, ettől is szép és időt álló ez a gondolatsor, én most szívem szerint azt a címet adnám, ha már anno nagyon-nagyon régen a Madách Imre gimnáziumba jártam…
“Ember Bízz és Bízva Bízzál…” és szabadon folytatva
De a bízakodásod mindig kövesse a cselekvésed is…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest