2022.05.18.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Honnan hová jutottunk a rendszerváltás óta hitünk, elképzeléseink és ezekből adódó aktivitásunk tekintetében legyen az politika vagy közélet ?

5 min read

Minden ember számára fontos saját és környezete,  életkörülménye, boldogulása, boldogsága, mégis az elmúlt 30 évben lejtmenetbe került az ennek érdekében történő aktivitásunk. Vajon kik ennek a felelősei ?

Manapság a Petíciók korát éljük, ami azt mutatná, hogy egyre lelkesebbek és aktívabbak vagyunk, de vajon tényleg így van-e ? 

Ha kiindulunk Újbudából, ami azt gondolom elég reprezentatív, mivel legyen aláírás gyűjtés, szavazás, rendre más kerületekhez, településekhez képest a legaktívabbak között végez, akkor azt látjuk, hogy pár ezer aláírást már komoly eredményként kell elkönyvelni egy több mint 160.000-es kerületben (lásd saroktelek ügy, vagy Hamzsabégi Sétány megmentése 5-6000 közötti, kelenföldi városközpont megmentése 11.000-nél valamivel több) de például a BKK által szervezett kerületünk közlekedés fejlesztésebe illesztett zöldfolyosó közösségi tervezés webes felmérés, még az 1000 főt sem érte el válaszok tekintetében (mégis erre is hivatkozva tekintik legitimnek a tervezés folytatását), az ennek kapcsán megrendezett 5 alkalmas közösségi tervezés nyilvános rendezvényeken pedig sosem voltunk többen (szervezőket és szakértőket leszámítva) 20-30 főnél többen

Ha ezeket a számokat összevetjük Újbuda lakosainak számával, akkor mindenki megítélheti, hogy sikeres vagy sem az elért aláírások száma. Egy biztos, a Peticóknak óriási előnye, hogy részben vgy egészben online is elérhetőek, így komoly munkát nem kell belefektetni tiltakozásunkba, hiszen otthon, fotelból is tiltakozhatunk. Sokat mond, hogy adott peticiók mentén szervezett megmozdulásokra hányan jönnek el az aláírók közül. Inkább le se írom, ami szerintem azt mutatja, hogy a fotel tiltakozók, vagy fotel forradalmárok korát éljük, de nevezhetem a kényelem demokráciájának is, pedig ez önmagunk ellen van, hiszen azt erősítjük azokban, akik ellen tiltakozunk, hogy van keresnivalójuk, mert a tiltakozásunk szorványos és szokványos, így kivéreztethető.

Választások előtt állunk, alig három hónap van hátra és ha az ezzel kapcsolatos utca fórumokon, egyéb rendezvényeken, megmozdulásokon megjelentek számát nézzük, hát őszintén szólva elég szerény, sokszor többen vannak a szervezők és/vagy a sajtó, mint az érdeklődök. Még a nagy országos jelentőségű, ilyen típusú rendezvényeken is már igen komoly számnak kell tekinteni a tízezres, olykor pár tízezres megjelensét (de ez a második már elég ritka). Ismereteim szerint évekkel ezelőtt, szintén választásokhoz köthetően sikerült egyszer összeverbuválni 100.000 embert, ami  aztán a tömegmozgatás ismereteinek teljes hiánya, és a rendezvény nem pontosan és egyértelműen megfogalmazott alapvető céljai miatt felmorzsolódott és céltalan bolyongássá vált, aminek következményait már a következő tiltakozó gyűlésen érzékelni lehette a létszám jelentős megcsappanásában. Persze ott van még a Békemenet, ami át tudja lépni ezt a bűvös százezres létszámot, de közben az országhatárt is át kell lépnie ehhez, mert tucatnyi országból verbuválnak ilyenkor résztvevőket, ki tudja milyen ígéretekkel, vagy apró ajándékkal, vagy pusztán az ingyenes hazánkba történő látogatással.

Most épp a két népszavazási kérdésben gyűjt aláírásokat az ellenzéki összefogás, idestova közel egy hónapja, és bár  január első napjaira ígérték a szükséges 200.000-et jelenleg 170,.000.nél tartunk . (Magyarország lakosainak a száma gondolom ismert). Ezen belül Újbudán hatalmas sikernek könyveljük el, hogy 5000 aláírás itt jött össze. Nos nem kívánom leértékelni ezt az 5000-es számot és mai viszonyohoz képest lehet azt mondani, hogy ez tényleg hatalmas siker, de ettől még a mai állapotokat tükrözi vissza, hogy az 5000-et sikernek lehet elkönyvelni, egy 160.000-es kerületben. (ez a szám vagy arány természetesen a másik oldal megmozdulásain sem jobb) Csak viszonytásként hoznám a példát, hogy Molnár Gyula Polgármesterségének időszakában, egy Gazdagrétiek életét erőteljesen befolyásóló adott buszjárat eltörlése miatt általam indított aláírásgyűjtesen jött össze közel ennyi szavazat egyetlen hét alatt, úgy hogy egymagam álltam kint civilként és szólítottam meg az emebreket nulla reklámozás mellett, segítség nélkül napi max 2-3 órában, mivel ezt civilként a munkaidőmön kívül tudtam csak végezni. Ez a példa talán jól szemlélteti, hogy honnan hová jutottunk, hogy ma  ami fantasztikus adatnak számít, az valójában egy visszajelzés az emberek kiábrándultságáról, poliitkai apátiájáról, közönyéről. Meggyőződésem, hogy nem az én munkámból vagy lelkesedésemből, netán kommunikációs képességemből adódhat ekkora különbség, hanem sajnos ekkorát változott a világ, pontosabban az emberek érdeklődése és leginkább hite, meggyőződése abban, hogy van értelme tiltakozni, lehet eredménye annak, ha adott ember adott ügy mellé áll.

Egyetelen kérdés marad ez alapján, hogy vajon kinek, kiknek a hibája, hogy ide jutottunk, és ha vannak, akik önmagukra ismernek személyként vagy szervezetként, akkor levonják-e a konzekvenciákat, hajlandóak-e változatatni ?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest