Minden idők legjellegtelenebb, leginkább semmit mondó, kizárólag a másikkal szembeni gyűlöletre építő kampány zajlik jelenleg…
11 min readA politika és a politikai pártok pöcegödre már olyan mély, hogy egyszerűen elvesztették a kapcsolatot a választókkal az ebben részt vevők, és már semmilyen üzentre, semmilyen valódi megoldásra nem törekszik egyik oldal sem, a kampány beéri a Gyurcsány-show és az O1G gyűlölet misztériumával.
Az egyetlen különbség a két nagy tömörülés között, hogy az egyik kihívó, a másik meg kihívott, ami némi előnyt ad a kihívottnak, hiszen jól vagy rosszul, de jelenleg is üzemeltet egy országot, így nem neki kell megoldásokkal előállni, hanem a kihívónak. Persze a kihívott is gyakorolhatna önkritikát, és a választási kampány részéként értékelhetné, hogy mit csinált jól és mit kevésbé, és ebből adódóan min változtatna a következő 4 évben, de természetesen ez csak a költői kérdés kategória.
A kihívónak viszont nem lehet más feladata, mint hogy megmutassa mit és hogyan csinálna másként, de marketing szövegek és ötlet börzén kívül ténylegesen kidolgozott megoldásokat nem látni. Talán még soha ennyire kevés politikai pártoktól független gazdasági szakértő nem volt, aki a nevét adná valamelyik tömörülés mellett (mondjuk ezt meg tudom érteni) , így nem csoda, hogy valódi megoldások helyett csak ötletelgetésig jutnak el a pártok. Helyette olyan “szakpolitikusok” állnak csatasorba, akik pl. a magyar nyugdíj rendszer megoldását a svájci indexálásban vélik felfedezni, amit nemzetközi szakértők finoman szólva is megmosolyognak. A nyugdíjrendszer szakadék felé rohanása nem magyar sajátosság, egész Európára illetve a világ számos országára jellemző ahol az elmúlt 30-50 évben dinamikusan megváltozott a korfa, és ebből adódóan az ellátásban résztvevőket egyre kevesebben tarják el, ráadásul politikai okból jellemzően sehol nem merték emelni a az eltartáshoz szükséges járulék összegét, inkább rövid távon gondolkozva, elodázva a problémát a nyugdíj korhatár megemelése irányába mentek el az országok. Nem rég a Dél-koreaiak nyugdíj katasztrófájáról írtam, előtte pedig volt egy cikk, ami pontosan arra mutatott rá, hogy a svájci indexálás bedobása a köztudatba, nem több mint üveggyöngy az indiánoknak. 10-ből 9 embernek fogalma nincs mit jelent a svájci indexálás, viszont Svájc gazdag ország, így biztos csak valami jó dolgot jelenthet.
A magyar egészségügyről csak elvi szinten beszélnek a pártok és politikusok már vagy 30 éve, de valódi változtatást senki nem mer elindítani, mert az bizony választók elvesztését fogja jelenteni, hiszen a rendszert alapjaiban kell megváltoztatni, és nyugat-európai mintára két vagy akár három lábra kell helyezni az ellátást, aminek egyik lába a magán egészségügy. A hazai gyógyítás alapját adó kórházi szerkezetről mindenki tudja, hogy az szétforgácsoló jellegű, de még értelmes változtatási szándékot senkitől nem hallottam. Svédországban hasonló mennyiségű emberre, de 4,5x akkora területen fele annyi kórház jut mint nálunk. Ők nem szétforgácsolják az ellátást (különösen a humánerőforrást), hanem központosítanak és a betegszállítás megerősítésére tették a hangsúlyt.
Valós megoldások helyett jönnek a megalapozatlan, jellemzően licitálás jellegű ígéretek, ki mennyivel emeli meg a tanárok bérét, vagy épp az orvosokét, ki hova emeli a minimálbért, ki mennyire fogja felszámolni a várakozást az egészségügyben és lehetne bőven sorolni. Az államháztartás azonban nem kis lufik gyűjteménye, amelyeken belül a többi lufitól független világ létezik, itt bizony minden mindennel összefügg és minden mindenre hatással van. Akár csak egy sima otthoni háztartásban. A családon belül sem úgy működik a költségvetés tervezése, hogy az egyik szülő azt ígéri a gyerekeknek, hogy innentől dupla annyi lesz a zsebpénz, de szóba sem jön, hogy miből lesz fedezet a többletköltségre. Természetesen az államháztartás ennél sokkal összetettebb éppen ezért lenne elvárható, hogy komplex megoldásokat vázolnak, azaz kiindulva az utolsó költségvetési terv sarokszámaiból konkrétan megmutatják, hogy mely soroknál vesznek el és mennyit, és azt hova csoportosítanák át, de közben azt is megmutatják, hogy az elvételnek és másik oldalon pedig a bevétel többletnek milyen hatásai lesznek. Amikor pedig az ígéret dömpingben sehogy nem találnak már értelmesen és egyéb veszteségeket nem okozó átcsoportosítható tételeket, akkor elárulják miből gondolják előteremteni a többlet forrásokat. Ezt hívják gazdasági modellezésnek, amit egy magára valamit adó vállalkozás minden évben el is végez, hogy majd a gyakorlati megvalósítás során minél kevesebb legyen a hiba forrás. A parasztvakító igérgetésen túl látott bárki a jelenlegi kampányban ilyen gazdasági modellezést, hogy legyen alapja is az ígérgetéseknek ? Természetesen nem, persze ez sokkal több munkát, energiát és főleg tudást igényel, mint marketing szöveget írni, amit tele pakolunk olyan adatokkal, ami előre vetíti hatalomra kerülés esetén a paradicsomi állapot eljövetelét. A baj csak az, hogy már nem gyermeki lelkülettel van megáldva a választók nagy része, eltelt 30 év, felnőttünk a demokráciához, és belefáradtunk az ígérgetés dömpingek utáni szürke hétköznapok valóságába. Ma már tudjuk, látjuk, hogy a politikai elit jelentős része hiteltelen, megélhetési politikus, aki bármire képes a saját érdekében, jobb esetben csak nyelvvizsgát, diplomát, közgazdász végzettséget hazudik, rosszabb esetben cigarettát csempész diplomata autóval, vagy üzérkedik politikai hatalmával és előnyöket ígér némi uzsonna pénzért, és a legrosszabb esetben már rendszer szintre emelik a korrupciót, a lopást, csalást, a választó polgárok tudatos megtévesztését. Illúzióinkat tegyük félre, ez sem új keletű, az előző kormányok idején is így volt, csak akkor még igyekeztek jobban elfedni a valóságot, ma viszont már ebben is pofátlanabb, szemtelenebb lett a politika.
Mi is történik a 2022-es választási kampányban ?
A Fidesz láthatóan arra játszik, hogy az ellenzék feleméssze, szétforgácsolja önmagát, és közben hoznak pár közérzet javító intézkedést biztos, ami biztos alapon. Az ellenzék ugyanakkor folyamatosan arról beszélt, hogy ők nem székeket osztogatnak, hanem feladatokat vállalnak, és ehhez képest 50 nappal a választások előtt még mindig képtelenek összeállítani a közös listájukat. Akkor most mégis megy a harc a jól fizető parlamenti mandátumokért, ráadásul listás formájában nulla megmérettetéssel ? És ha minden igaz 2 olyan párt egyezkedése miatt áll az ügy, akik önállóan a parlementi küszöbet sem biztos, hogy elérnék. Természetesen amíg megy a házon belüli székfoglalós egy még meg sem szerzett teremben, addig vigasztalásként és a saját elkötelezett hívek életben tartása érdekében megy a Gyurcsány-show és az O1G színházi előadás. Ezzel “bizonytalanokat” roppant nehéz lesz választásra bírni.
Nem kampány mondatokkal kellene hozzászólni a választókhoz, hanem a tényleges problémáikra kell nem csak elvi szintű, ötlet börze jellegű javaslatokkal előállni. Az nagyon üres, nagyon hiteltelen, hogy csak váltsuk le az Orbán rezsimet, aztán utána majd kitaláljuk hogyan tovább. A választás láthatóan semmi másról nem szól, mint a hatalom magtartásáról illetve megszerzéséről, az ebből származó előnyök kihasználása érdekében, mi választók pedig ehhez biodíszlet vagyunk.
Azért, hogy ne legyen dögunalmas a választás, MZP olykor bedob egy-két aranyköpést, amin nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, és fevetődik a gondolat, hogy most miniszterelnök jelölt, vagy öngyilkos merénylő, aki rendre eltéveszti a célt és saját térfelen robbangat. Azt gonolom, hogy aki pár hónapja 2/3-os győzelemről beszélt, ma meg azt nyilatkozza, hoyg 40% esélye van a győzelemre, az igazán elmondhatná hol és mivel sikerült elveszetni cirka 26-27% támogatást saját bevallása szerint. A diákjaimnak szinte az első találkozás alkalmával azt szoktam mondani, hogy aki önmagában is bizonytalan, abban ugyan mitől higgyennek mások. Azért kiegyenlített balfaszkodás érdekében a másik oldalon is feltűnnek gondolat bajnokok, erősítve azt a tudatot, hogy a magyar parlament valójában egyfajta speciális nevelésű igényű óvodás közösség.
De nézzük ezt a helyzetet Újbuda szintjén…
Soha nem tapasztalt mennyiségben árasztják el a politikusok mindkét oldalról, az eddig mostoha gyerekként kezelt ügyeket, mint a Kelenföldi Városközpont, vagy a Hamzsabégi sétány. Hirtelen mindenki a Civileket akarja, az Ő érdekükben és velünk közösen nyer meg minden csatát. Nagy kár hogy pár hónapja ennek a lelkesedésnek a szikráját sem láttuk. A Hamzsabégi sétány ügyében jövő héten ítélet várható a bíróságon és Popék az ebből adódó költségek kifizetésére ismét kalapozásba kezdett a kisemberek, az ott élők között. Nekem természetes lenne, hogy ha már egyetlen fillérrel nem támogatta az Önkormányzat az ott élőket a per elindításakor, akkor legalább most azt mondhatnák, hogy azt a pár százezer forintot átvállalják, hogy ne megint a kis nyugdíjasoknak kelljen előkapargatni valamit a pénztárcájuk mélyéről. De ha esetleg ez költségvetési tételbe történő beillesztés problémája lenne, akkor a 4 alpolgármester a pár hete nem kis mértékben megemelt tiszteletdíjának, pontosabban csak az emelés egy havi részének egy szeletével támogathatná az ott élőket. Az egyikük épp ennek a területnek a képviselője is egyben 🙂
De igaz ez a másik oldalra is, hiszen alig pár hét alatt hirtelen megint téma lett a VO megépítése, és ezzel azt sejtetik, hogy az Újbudaiak kárára nem lehet vasútat fejleszteni, különösen nem a teher szállítást. A dologban a trükk, hogy közben senki nem mondja ki még véletlenül sem, hogy a Hamzsabégi sétány részleges kiirtását leállítanák, és ezen a szakaszon nem lesz 3-ik, negyedik vágány. Itt is látható az indiánoknak eldobált üveggyöngy szindróma, hátha megnyugszunk a választásokig, utána mag majd megoldjuk a problémát marketing szöveggel, tereléssel. De akkor legalább egy picivel több üveggyöngyöt dobnának oda és bevállalnák a pár száz ezer forint kifizetését.
Hát igen szavakban, ígéretekben óriási a civilek mellé állás, tettekben, forrásokban ez már nyomokban sem igazán fedezhető fel. Közben pedig dübörög a politikai alkuk tömege, most épp olyan emberek kezét emelik a magasba az ellenzéki összefogás soraiban és jelentik ki, hogy velük közösen fogják leváltani az Orbán rezsimet, akik könyékig sárosak Újbuda tönkretételében. Pont olyan korrupt, az itt élők érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó, hazug politikusokról beszélünk, mint akik leváltására törekednek velük a másik oldalon. Ha ilyen embereket újra beenged az ellenzék a közéletbe, a politikai elitbe, akkor nem leváltja az Orbán rezsimet, hanem konzerválja, és mindössze a politika falán lesz egy átfestés
Az is sokat mond, hogy miközben megszületik egy sajtó nyilatkozat, amiben az áll, hogy a civil kontrolt helyre kell állítani a politikában, addig itt Újbudán, ahol már 2 éve ezek a pártok hatalmon vannak, még arra sem képesek, hogy az egyik nagy Civil szervezet beadványára a Civil referensi poszt létrehozásáról, egyáltalán válaszoljank. Ennek tükrében mennyire hiteles a Civil kontroll emlegetése ? (persze az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a beadványt 2 hete adta be a Védegylet, de lehet annyira fontos az ügy, hogy kivárják a 30 napos ügyintézési határidőt, – de azt is meghosszabbíthatják 10 nappal, – arra, hogy egyáltalán bármit reagáljanak, vagy nem fognak, ahogy az eddigi gyakorlat megmutatta.)
Pár hét és országgyűlési választás lesz, a kérdés lesz olyan párt, aki ezt végre komolyan is veszi, vagy elfogadjuk, hogy a politika pöcegödre majd feldob valamit, utána meg majd megindul a magyarázkodás hadjárat.
” ….. akik könyékig sárosak Újbuda tönkretételében. Pont olyan korrupt, az itt élők érdekeit teljes mértékben …”
ezt kikre érted ? az ujakra vagy a regiekre .?