Közel a választás, és az eddigi álmodozások már átcsapnak a felelőtlen és teljesen megalapozatlan ígérgetésekbe. Néphülyítés felsőfokon…
10 min read
Már csak pár hét a választás, így minden muníciót igyekeznek bedobni a siker érdekében a politikai pártok. Egyrészt az időzített botrányok ideje elérkezett, természetesen a választások előtt utolsó pillanatokban derülnek ki egyik és másik oldalon is, hogy mely politikusok milyen botrányokban érintettek, másrészt beindult a megalapozatlan, a szakmaiságot totálisan nélkülöző ígéret cunami…
Az indexen jelent meg tegnap Márki-Zay Péter tolmácsolásában az ellenzéki összefogás programja. Már önmagában az is katasztrófális hiba, hogy a választások előtt alig 3 héttel jön csak ki a program, előtte csak bizonyos részeiről voltak olykor felvillanások, “szakmai” értekezések, de ennél is döbbenetesebb az ebben leírt ígéret cunamik, amelyek mellé természetesen semmilyen számítás (költségvetés tervezet) nem kerül, hogy ugyan miből gondolják megvalósítani. Ebből az ígéret cunamiból és most egyet ragadnék ki, ami a társadalomban meglévő problémák szempontjából kiemelt helyen van, és ez a nyugdíjak, a nyugdíjasok helyzete.
- “A családtámogatások megtartanák, a béreket és nyugdíjakat emelnék.
- Megtartanák a 13. havi nyugdíjat és visszahoznák a vegyes indexálást.
- A rendőrség és minden más fegyveresek testület tagjai 30 év szolgálat kérhetnék nyugdíjazásukat.
- Mindenkinek rugalmas nyugdíjba vonulást tennének lehetővé.”
4 ígéret a nyugdíjak témakörében, amihez persze semmilyen elképzelés nem csatlakozik, hogy ez milyen többlet költséget jelent és milyen forrásból szeretnék ezt megteremteni.
2021 februárjában jelent meg egy cikk a Lokálpatriótában:
“A jelenlegi nyugdíjrendszer nem fenntartható ebben a formában” -címmel
“Minden tényező változatlansága mellett 2060-ra 10 aktív korúra 6 nyugdíjas fog jutni, ami kockázatot jelent a nyugdíjak fenntarthatósága szempontjából. A szülőképes korú nők számának csökkenése miatt csökken a születések száma, így a családpolitikai intézkedések szükségesek, de nem elegendőek a gazdasági és nyugdíjkockázatok mérséklésére – állapítja meg legfrissebb jelentésében az Állami Számvevőszék.” – ez volt a cikk nyitó bekezdése.
Itt kell megjegyezni, hogy nem magyar sajátoságról van szó, egész Európa, és nem kevés Európán kívüli ország is hasonló problémával küzd, mint mi, ketyeg a nyugdíjbomba, és a hosszú évek óta tartó halogatás és látszat megoldások miatt hamarosan fel is fog robbanni több országban is.
Magyarországon már a rendszerváltás idején tudható volt, hogy korfa totális átalakulásban van a születések számának csökkenésével, és közben a várható életkor tartamának emelkedése mentén. Egyértelmű volt már akkor is, hogy a felosztó-kirovó típusú nyugdíj rendszer nem fenntartható, azt nem erre a negatív tendenciára találták ki, hanem éppen fordítva. Ezt látva már akkor el kellett volna indulnunk a szolidaritásra épülő nyugdíjrendszer helyett az egyéni nyugdíjszámlák irányába, azaz mindenki önmaga nyugdíjas éveire tesz félre, és nem az adott nyugdíjasok nyugdíjához járul hozzá. Majd a negatív tendenciák miatt, mire az aktív befizetőből nyugdíjas lesz, egyszer csak hoppon maradhat, mert a bevétel a nyugdíj kasszában már réges-rég nincs arányban a kifizetésekkel, azaz nyugdíj deficit van, amit más forrásokból kell betömködni. Ha a jelenlegi rendszer mellett maradunk, akkor az egyre szűkülő befizető rétegtől kellett volna, kellene nagyobb mértékű befizetést elvárni és/vagy emelni a nyugdíjkorhatárt, hiszen a második hatására csökken a kifizetés, és közben az időeltolódás miatt növekszik a bevétel a munkában maradás éveire. A negatív tendenciára nem megoldás a nyugdíj korhatár emelés, de a probléma kitolására, azaz idő nyerésre igen. Ezt egyébként jellemzően minden országban meg is lépték, nagyon sok országban magasabb a nyugdíj korhatár, mint nálunk.
Kérdés egy ilyen helyzetben mennyire felelősségteljes ígéret, a fenti 4 állítás, ami egyértelműen növeli a nyugdíj kassza kiadásait, miközben nem növeli annak bevételét, sőt a korkedvezményből, rugalmas nyugdíjba vonulásból adódóan még csökkenti is. Lehet azt mondani, hogy jó de közben a béreket is növelik, így több pénzből több jut a nyugdíjkasszába is. Igen csak a nyugdíjak mértékét is felefelé húzza az utolsó évek mondjuk béremelésből adódó nyugdíj számítása, azaz bevétel növekedés közben kiadás növekedést is okoz. Arról már nem is beszélve, hogy az állam csak ott tud bért emelni, ahol Ő a tulajdonos, ez pedig hazánkban a foglalkoztatottak 10%, a maradék 90% esetében a minimálbér emelésével lehet némileg nyomást gyakorolni, de persze ennek is meg vannak a negatív vonzatai, ráadásul láthatóan a minimálbér nem emelte meg a felette lévő bérsávokat, hanem jellemzőan a bérszakadék csökkent valamilyen mértékben. Annak is társadalomra kiható vonzata van, ha pl. a szakmunkás és a segédmunkás közötti bérszínt elkezd közelíteni egymás felé, de ez már egy másik cikk anyaga lehetne.
Arra most nem térek ki, hogy a svájci indexálás (amit az index cikkében vegyes indexálásnak hív MZP) miért nem megoldás a nyugdíjak emeléséhez, az életszínvonal megtartásához a nyugdíjas évekre, mert ezzel egy külön cikkben foglalkoztam…
“Miért fog öszeomlani a magyar nyugdíjrendszer, és miért csak illúzió keltés, hogy erre a svájci indexálás a megoldás“
A megoldás tehát sajnos nagy áldozatokat követel, mert el kellene kezdeni a Biztosítókra épülő magán megtakarítási rendszerek beépítését az emberek gondolkodásába, azaz az öngondoskodás tényét tovább erősíteni, de ezt nem lehet kihasítani a jelenlegi állami nyugdíj befizetésekből, mert az már így sem elégséges a kifizetésekhez. Ezt bizony nekünk kell kigazdálkodni, és közben el kell dönteni, hogy a jelenlegi népesség növekedési (vagy inkább fogyási trend mellett) mi az az összeg határ a nyugdíjba vonulás előtti időszak nettó béréhez viszonyítva elbír a nyugdíj kassza a jelenlegi befizetések mellett. Vagy fordítva milyen mértékben kell megemelni a befizetők terheit, hogy az el tudja tartani a jelen nyugdíjasait megfelelő élet színvonal mellett. Természetesen, ha az öngondoskodási modell gyökeret ver a társadalom széles rétegeiben, akkor az egész felosztó-kirovó rendszer leválthatóvá válik, de ott még 10-20 év átmenettel kell számolni, hiszen aki már közel van a nyugdíjkorhatárhoz, azoknak már nincs reális esélye arra, hogy elegendő pénzt tudjanak összegyűjteni, azok kamatoztatása mellett sem, így a számukra szükséges ennek kipótlása az állam részéről (ami szintén a nyugdíj kassza terhe) Persze lehet emelni a nyugdíj korhatárt is, de az emberek már a mostani nyugdíj korhatár mellett is teljesen kiégnek, leépülnek, és sokaknak lerövidül a nyugdíjban tölthető pihenés ideje (korai elhalálozás)
KSH adatai szerint 2021-ben 2.514.969 ember részesült nyugdíj ellátásban, ebből 2.028.758 öregségi nyugdíj, míg 281.840 ember megváltozott munkaképesség okán kapja az ellátást. Az öregségi nyugdíjban lévők áltagos nyugdíja 150.571 Ft, a megváltozott munkaképeségűek átlag nyugdíja 82.191 Ft. Nem bonyolult feladat ez alapján kiszorozni, hogy a kiadási oldal éves szinten 2021-ben : 328.636.832.258 Ft (kerekítve 329 milliárd forint/hó, éves szinten majdnem 4000 milliárd Forint) A nyugdíj alap bevétele ezzel szemben 3900 milliárd forint volt, tehát ha nem is jelentős, de már veszteséggel zárt, de tegyük hozzá, hogy ebben 446 milliárd forint már költségvetési hozzájárulás, azaz más adókból befolyt pénzből kellett átcsoportosítani, ergo ez valójában a nyugdíj kasszában 2021-ben 446 milliárdos deficit) és ez a deficit láthatóan évről évre növekszik.
Ehhez a 446 milliárdos deficithez kell hozzáadni azt a kiadás többletet, amit a fenti 4 ígéret betartása eredményezne. Na itt kellene szakembereket foglalkoztatni és konkrét előrejelzéseket kérni, majd nyilvánosságra hozni, hogy mibe kerül ez a 4 ígéret, mert azt a jelenlegi formában mint deficit hozzá kell adni ehhez a 446 milliárdhoz, majd megkeresni a költségvetésben azokat a pontokat, amelyek terhére ez átcsoportosítható, no csak mert mindig mindennek ára van, amit egyik oldalon adsz, azt valahol el is kell venned, ha csak nem emelsz adót, vagy jelen esetben társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, ami jelenleg a 18%-os társadalombiztosítási hozzájárulásban 10%-ot képvisel. Ráadásul a fegyveres erők korkedvezményes nyugdíja és a rugalmas nyugdíjba vonulás általánosságban a bevételi oldalon jelentős kiesést fog eredményezni, miközben a kiadási oldalon pedig jelentős többlet terhet.
Fentiekből talán érzékelhető, hogy elég komplex problémát jelent a nyugdíjak kifizetése illetve reálértékének megtartása és messze nem csak Magyarországon, de az egyértelműen a politikusok felelőssége, hogy az elmúlt cirka 30 évben a probléma ismerete ellenére nem léptek semmit. (ezt majd a következő kormány oldja meg 🙂 persze mert olyan intézkedések szükségesek, amelyek nem fognak osztatlan sikert aratni az emberek részéről, Ők pedig egyben választópolgárok is 🙂 ). És most erre telepedik rá a pandémia, majd most az orosz-ukrán háború egészen elképesztő gazdasági következményei, azaz mire lépnénk talán, addigra a gazdasági környezet romlok le olyan mértékben, hogy akár ellehetetleníti a nyugdíj rendszer átalakítását. Épp a napokban hallgathattam meg Bod Péter Ákos előadását az ellenzéki összefogás szervezésében, és Ő sem tudott, mert jósolni arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi háború gazdasági hatásai milyen mértékben döntik romba az Unió és ezen belül hazánk gazdaságát, és már nem az a kérdés, hogy a gazdaság padlót foghat, csak az, hogy milyen mértékben.
Ebben a helyzetben ilyen felelőtlen ígéreteket tenni pl. a nyugdíjak tekintetében, minden féle megalapozott számítás, ellenköltségvetés bemutatása nélkül… hát no comment… És ez csak egy kiemelt téma az ígéret cunamiban, de van ott még bőven más ígéret is, aminek szintén nem látni a hátterét, alapját.
Természetesen a kormánynak sincs láthatóan semmilyen eszköze, terve, fegyvere a fenti problémára, csak abban a szerencsés helyzetben van, hogy kihívottként nem neki kell ígéreteket megfogalmazni, hanem a kihívónak, mert ő jelenleg üzemelteti azt, amire a kihívó elképzeléseket vázol. Aki ezt a mostani választást megnyeri, az szinte biztos, hogy a következőt el fogja bukni, mert a jelenlegi és hosszú távon érzékelhető gazdasági problémákat minden bizonnyal az éppen hatalmon lévő kormány nyakába fogják varrni az emberek, függetlenül attól, hogy ennek okai, vagy azok egy része sokkal mélyebb összefüggéseket mutat a határainknál. Nehéz hónapok, évek, következnek, éppen ezért csínján kellene bánni a felelőtlen ígérgetésekkel, mert az később vissza fog ütni.
