Miközben a Momentum magabiztosan hozta Újbudán a képviselőhelyeket, közben az ellenzéki összefogás országosan óriásit bukott…
6 min read
Többször is elhangzott Márki-Zay Pétertől és az ellenzéki összefogás más politikusaitól, hogy meg lehet a 2/3-is…. Nos meg lett, csak nem úgy…
A közvéleménykutató cégeknek meg lehet el kell gondolkozni azon, hogy pályát módosítsanak, hiszen most már évek óta egészen elképesztő mértékben becsülik alá vagy épp fölé a politkai pártok lehetséges szereplését választások idején. Tény, hogy az utolsó 30 napban már azok is fidesz győzelmet jósoltak, akik egyértelműen az ellenzék szekerét tolták, ahogy csak tudták, de szoros verseny végeredményeként. Nos ez a verseny sok minden volt, csak nem szoros. De lépjünk túl ezeken a cégeken, hiszen láthatóan nem érdemes foglalkozni a jóslataikkal.
A kérdés mi lesz most az ellenzéki összefogással, hány napig marad meg az egység, ami valójában sosem volt az, de legalább igyekeztek a látszatot fenntartani.
Persze nem kell hozzá vegyész diploma, hogy értsük, lássuk, hogy hiába öntünk egy petri csészébe 6 féle igen csak eltérő tulajdonságokkal bíró, talán még halmazállapotukban is más síkon mozgó elemet, abból még nem lesz összerázás után mindenki számára kívánatos örök boldogság eszencia. De ha még lennének illúzióink, akkor már a választások utáni reggelen megtapasztalhattuk, hogy a résztvevők közül többen sem akarták a véletlenre, vagy a támogatóik okfejtéseire bízni a bödületes vereség okainak a keresését, így hát elő is kapták a leginkább kézenfekvő “Bűnöst “, a pártokon kívüli MZP-t. Tény, hogy szerencsétlen miniszterelnök jelöltünk épületes marhaságokat volt képes kijelenteni, majd néha gyorsan elnézést kérni, vagy nem is így gondaltam, esetleg szándékosan félremagyarázták, és hasonló magas röptű szónoklatokkal menteni, ami esetleg még menthető, de….. Egy bukott miniszterelnöktől azt a kijelentést hallani már bukást követő reggelen, hogy a kapitány nem attól kapitány, hogy kinevezik, hanem hogy biztonságban viszi a hajót a kikötőbe…hát azért ez sokat mond a fenti összefogás valódi mibenlétéről. Gyurcsány Ferenc sem épp úgy vitte az ország hajóját biztonságban a kikötő felé, ahogy az elvárható lett volna, hiszen mint tudjuk bele is bukott a tevékenységébe. Azért elég álságos a kapitány szerepéről példabeszédet mondani egy miniszterelnök jelöltnek egy bukott miniszterelnöktől.
De sokat mond a tegnapi eredményváró rendezvény a Városligetben, ahol Karácsony Gergely és Donáth Anna mondot rövid beszédet, a többiek elpárologtak vagy ott sem voltak. MZP végül a családjával ment fel a színpadra és ismerte el a vereséget, és idézem tőle „szokták mondani, hogy a sikernek sok anyja van, de a kudarc mindig árva”.
Talán még ennél is találóbb a Védegylet által megfogalmazva a Civilek véleménye fenti jelenségről:
CIVIL KONKLÚZIÓ.
„Egy bajba jutott ember barátjának együttérzéssel kellene fordulnia hozzá, még akkor is, ha az elhagyja a Mindenható félelmét” (Jób 6,14 GW).”
„Az első dolog, amire mindenkinek szüksége van egy válságban, a többiekre…”
Nem tartom elegánsnak azt, hogy akivel egy tábort alkotott egy politikai közösség, akivel együtt harcoltak, azt most magára hagyják, amikor bajban van, sőt még „követ is dobnak rá”!
Persze Jakab Péter is kitett magáért, ahogy azonnal neki esett MZP-nek a szégyenteljes vereség okán, pedig Önmagát is boncolgathatná, hogy vajon a közel 300.000 Mi hazánkra voksoló szavazóból hányan lehettek a miatta a Jobbikból kiábrándulók.Ez a bukás az összes ellenzéki pártnak és azok vezetőinek az együttes felelőssége, ezért nem bűnöst kell keresni, hanem stratégiát és tematikát váltani, mert amit eddig nyújtottak az egyszerűen nem jött be. Talán nem kellett volna hónapokat tökölödni a még el sem nyert parlamanti helyek listás osztozkodásával, jobb lett volna a “bizonytalanok” megnyerésével foglalkozni.
Térjünk vissza azonban Újbudára, ahol a két Momentumos, Orosz Anna és Tóth Endre elég jelentős mértékben megverte a fidesz két régi, tapasztalt politikusát. Ez is azt mutatja, hogy az Újbudaiak már csak generációs váltással tudják elképzelni a valódi rendszerváltást, a már régóta nyakunkon ülő politikai elitnek nem hisznek, azok távozását akarják, valódi érdekképviseletre vágyunk a Parlamentben. Nem csak Újbuda példájából kiindulva, de azzal akár reprezentálva fel kell tenni a kérdést a Momentum vezetésének önmaga felé, hogy vajon többet nyer vagy veszít egy olyan koalícióval, amiben hemzsegenek azok, akiknek a leváltására törekszenek a választók. Ezt a kérdést már csak azért is fel kell tenni, mert valamikor nyáron Újbudán időközi választások következnek, Bedő Dávid és Orosz Anna megüresedő képviselői mandátuma tárgyában (Gazdagrát és Lágymányos). Vajon az ellenzéki összefogás pártjai udvariasan meghajolnak a Momentum két új jelöltje előtt, vagy indítják velük szemben saját jelöltjeiket ? Vajon akarja-e a másik 5 párt vagy azok egyike-másika a mostani fiaskó után Újbuda önkörmányzatában erősíteni legalább saját pozíciót a Momentum kárára. Erre a kérdésre is hamarosan választ kapunk.Végül nézzük név szerint kik kerültek be a Parlamentbe, és ez alapján megállapíthatjuk kik búcsúznak a politika adta előnyőktől.
Azt rögtön láthatjuk, hogy Újbudán sem Simicskó István, sem Molnár Gyula nem kap lehetőséget a Parlamentben, ahogy az Önkormányzatunkban sem. Az is kérdés, hogy Gy. Németh Erzsébet listás helyével él-e, és akkor Budapest elveszti egyik főpolgármester-helyettesét, de Dr. Bősz Anettel és Szél Bernadettel sem fogunk találkozni a jövőben a Parlamenti vitákban. A kerületünk szintjén is sok vihart kavart Dr. Czeglédy Csabának sem sikerült egy nagyott ugrani a bírósági eljárásoktól a parlamenti székig. Az LMP-s Dr. Schmuck Erzsébetnek sem sikerült bekerülni. A sort még lehet folytatni, de nem akarom elvenni az Olvasóktól annak a lehetőségét, hogy újabb általuk ismert és/vagy fontosnak tartott politikus búcsúját fedezhesse fel a parlamenti székekből.
És hogy mi jön ezután, mire számíthatunk a kormánytól úgy általában, és mire az ellenzéki önkormányzatok, azon belül is Újbuda tekintetében, az egy következő cikknek lesz a témája.
