2022.06.27.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Egy, kettő, három, KÉSZ….ami sajnos nincs kész, és ki tudja még meddig kell elszámolnunk, mire ebből konkrét egyeztetés lesz…

10 min read

Tavaly év végén, a Kelenföldi Városközpont körül kialakul viták és egyben anomáliák tükrében született döntés, hogy a lakosságot, a lakosságot képviselő civil egyesületek képviselőit be kell vonni a a kerületi építési szabályzat (KÉSZ) átalakításának folymatába. Nos azóta eltelt félév, és az a bizonyos meghívó erre az egyeztetésre eltévedt valahol….

Annyi információ eljutott hozzánk, hogy mintha a kerület főépítészétől a koncepció átkerült volna az önkormányzathoz, bár ez a hivatalosan meg nem erősített információ kategória, de hogy miért nem ezt megelőzően indult el az egyeztetés, azt nem igazán értjük. A KÉSZ átalakítása elvben az itt élők érdekében készülne, hogy a még meglévő eszközeink segítségével valamilyen mértékben befolyást gyakorolhassunk a túlépítkezésre vagy pl a kerület zöld intenzításának növelésére, az egyre erőteljesebb hősziget hatások mérséklésére, az energihatékony módszerek alkalmazására. Viszont ha elfogadott tény, hogy az itt élők érdekében van szükség a KÉSZ elég jelentős mértékű átalakítására, akkor elég nehéz magyarázatot találni, hogy miért nem az első pillanattól vonják be a civileket ebbe a folyamatba. Persze ha lenne az Önkormányzatban civil referensi poszt, amit kezdeményeztünk, de a képviselők és/vagy a kerület vezetése megvétózták, akkor talán jobban értenénk, hogy hol is tart a folyamat, és rajta keresztül talán erőteljesebb lehetne a nyomás gyakorlás a döntéshozókra.. Ennek hiányában maradnak a kérdőjelek, a bosszankodás, vagy az egyre fokozódó felháborodás.

“Sajnos az eredeti ígérethez képest, mégsem lettek a civilek bevonva a KÉSZ kidolgozásába, a kezdetektől, mint megtudtuk, majd a kész, KÉSZ-t véleményezhetjük, ami lássuk be problémásabb és nagyobb az esély rá, hogy egy kész koncepciót nem igazán akarnak majd ránk szabni.

Vagyis egy olyan ruhát „varrnak nekünk”, ami előtt nem vettek méretet…”

Itt van a probléma gyökere sajnos, az önkormányzathoz bekerül egy anyag, amihez még semmi közünk sincs, pedig nem lett volna ésszerűbb azt beadni, amiről már megtörtént az egyeztetés, maximum kiemelhette volna ebben az anyagban a főépítész úr, hogy miben egyezik meg és miben nem az illetékes szakemberek és a civilek véleménye.

Bereczky Gábor, a Védegylet civil szervezet főtitkár helyettese, egyben az Újbudai Civil Tanács (UCT) szóvivője nagyon pontosan fogalmazta meg, hogy mi a probléma a jelenlegi helyzettel és egyben ízelítőnek máris feldobott néhány gondolatot a zöld minimum programról, aminek jelentkeznie kellene a KÉSZ átalakításában is.

 

“ZÖLD “MINIMUM” PROGRAM.
Sajnos az eredeti ígérethez képest, mégsem lettek a civilek bevonva a KÉSZ kidolgozásába, a kezdetektől, mint megtudtuk, majd a kész, KÉSZ-t véleményezhetjük, ami lássuk be problémásabb és nagyobb az esély rá, hogy egy kész koncepciót nem igazán akarnak majd ránk szabni.
Vagyis egy olyan ruhát „varrnak nekünk”, ami előtt nem vettek méretet….
Ezért fontosnak tartjuk, hogy még időben megküldjük számunkra fontos és elérni kívánt céljainkat, jelezzük, hogy nem “konfekció öltözékre” és nem “egyenruhára” vágyunk.
Nézzük néhányat, mik lennének a kéréseink, ajánlásaink?
„Újbuda megtelt!”. Ebben egyetértünk, csak épp a definíciója hiányzik! Mit jelent az, hogy megtelt? Úgy érezzük, vagy számszakilag is tudjuk? Jelen pillanatban semmilyen adat nincs arra vonatkozóan, hogy a kerület befogadóképessége mennyi? 2017-ben 150.000 fő körül volt a lakosság száma, most lehetünk 170.000 körül és az elkövetkező 1-2 évben még 20-30.000 fővel többen leszünk! Ezért a legfontosabb, hogy meg legyen határozva a lakosság létszámának plafonja, ennek megfelelően a kerület befogadóképessége!
A másik szükséges intézkedés az lenne, hogy lakosszámra meg legyen határozva a minimális zöldfelületi mérték, ami jelenleg Bécsben 9 m2. 2019-ben Budapesten ez a mutató 6,5 m2 volt, ami sajnos nem stagnáló, hanem egyre csökkenő adat.
Különösebb szakértői tudás nem kell hozzá, hogy kimondhassuk, Újbuda túlépítése gyakorlatilag kiteljesedőben van. A Dunaparton, a főváros átszellőző légcsatornáiban, de még a tájvédelmi körzet határában is többemeletes monstrumok épülnek, melyek elzárják a friss levegő áramlását, gátolják Budapest átszellőzését, hőszigetet hoznak létre stb.. Ezért újra kell gondolni több helyszínen is a megengedhető legnagyobb homlokzatmagasság kérdését. A cél, a homlokzatmagasságok csökkentése.
Ökologikus gondolkodáson alapuló építési szabályok kellenek, melyek tartalmazzák kötelezően létesítendő zöldtetők megépítését, zöld homlokzatok alkalmazását, az esővíz hasznosítását és a napenergia munkába fogasát, pl. napelemekkel.
Fontos rendelet lenne, ha jogszabályban rögzítenék, hogy lakosságszám alapján mi a minimális humáninfrastruktúra elvárás, melynek megléte, vagy létrehozása esetén lehessen csak építési engedélyt kiadni….
És még számtalan egyéb javaslat van terítéken, melyek kidolgozása folyamatban van.”
Nagyon fontos kiemelnem Gábor gondolataiból, hogy a XXI században adat és információ hiányban szenvedünk, szenved az önkormányzat, emiatt pedig csak saccolgatunk, körvonalazunk, pedig bekötött szemmel céltáblára lövöldözni, azért nem a leghatékonyabb megoldás.
Jól szemlélteti a problémát a kerületünkben a parkolás helyzete, amiről azt tudjuk, pontosabban érzékeljük, hogy nincs elegendő parkoló, hogy a kerület számos pontján nem kis időt töltenek az autósok a parkoló keresgélő cirkálással. Olykor felmerül ennek okaként, hogy az agglomerációból érkező ingázók ingyenes parkoló övezetként használják Újbudát (ergo elegendő növelni a fizető övezetek számát), de hogy valójában hányan érkeznek és teszik le itt az autójukat napközben, arról nem készült felmérés, ahogy arról sem, hogy a kerület különböző részein hányan élnek, és az itt élő ingatlan tulajdonosok vagy bérlők hány autót használnak rendeltetésszerűen, milyen időszakokban parkoltatják autóikat közterületen, ezáltal milyen mértékű a parkoló helyek természetes cirkulációja. Arról sincsenek adatok, hogy  a kerületben hány olyan autó van, amelyek napi rendszerességgel vannak használatban és hány autó mozgása alkalmi, azaz tartósan köt le parkoló helyeket. Nincsenek adatok a közlekedési szokásainkról, ideértve a közösségi közlekedést és a tömegközlekedést is. De vajon adatok hiányában miből gondoljuk, hogy kizárólag az agglomerációból érkezők és egyben leparkolók okozzák a mára már tragikus helyzetet, miközben lehet már oylan mértékű a helyben lakók közterületen parkoló autóinak a száma, ami már megközelíti, eléri vagy meghaladja a tényleges parkolóhelyek számát (ingyenest és fizetőst összesen)
Kampányolunk a kerékpározás és a kerékpárutak mellett, de fogalmunk sincs, hogy valójában az itt élők és a kerületbe érkező itt dolgozók esetében hányan használják ezt a közlekedési formát és milyen gyakorisággal, sőt még azt sem tudjuk, hogy hány ember rendelkezik egyáltalán kerékpárral, akikből részben alkalmi vagy hétvégi kerékpáros lesz, részben pedig aktív, fő közlekedési eszközként használó ember lesz. És vissza a gyökerekhez, hányan dolgoznak a kerületben napi rendszerességgel, akik nem újbudai lakosok, azaz miylen mértékű adott időszakokban ebből adódóan a közutak és ezen belül a tömeg és/vagy közösségi közlekedés terhelése, nem beszélve az így képződő plusz parkoló hely igényekről.
És itt van a humán infrastruktúra kérdése is, pl az óvodák, bölcsödék helyzete (de beszélhetnénk  a körzeti orvosokról és egészségügyi ellátó rendszerről épp úgy, mint a szociális ellátó rendszerben tapasztalható adathiányról), amiről szintén azt érzékeljük saját napi tapasztaltunk alapján, hogy nincs elegendő hely, különösen nincs elegendő önkormányzati/állami fenntartású intézmény, de adatunk erről sincs. Az Önkormányzat nem rég elkészült reprezantatív felmérése azt mutatta, hogy a megkérdezettek 90%-a nem a kerületi intézményeket veszi igénybe (vagy már nincs a családban olyan személy, akire igénybe vehetné). De vajon mit kezdünk az eredménnyel, keressük az okokat ? Levonunk következtetéseket, hogy akkor most elegendő vagy sem a bölcsödei, óvodai helyek száma ? Ennek hiányában pedig nem tart attól senki, hogy a legfrissebb beépítések eredményeként ránk ömlő újabb tízezrek gyakorlatilag maguk alá temetik a kerület jelenlegi humán infrastruktúráját vagy azok egy részét  ? Hogyan akarjuk bebizonyítani az államnak, aki úgy adja ki a kiemelt állami beruházások jogkört normál laóparkokra, mint amikor a cukros bácsi osztogatja a nyalókát az elkerekedő szemű gyerekeknek, hogy bizony a kerület megtelt, és ha látunk is még esetleg műszaki szempontból beépíthető területeket, már nem képes élhető módon eltartani az itt élőket semmilyen szempontból a kerületi infrastruktúra, a zöld területeink védelméről már nem is beszélve.
A kérdések tehát sokasodnak, a válaszok vagy a következtetések levonása pedig rendre elmaradnak.
Persze fenti kérdőív összeállítóinak a munkája is megkérdőjelezhető, hiszen, ha már felteszünk egy kérdést, hogy használja-e a kerüet ilyen jellegű intézményeit, akkor elő kérdésként fel kellene tenni azt is, hogy van-e a családban és ha igen hány fő, akik ilyen típusú intézményeket igénybe vesznek a kerületben vagy bárhol másutt. Nagyon nem mindegy, hogy a kérdezettek 90% nem a kerületi/állami fenntartású intézményekbe járatja a gyermekeit Újbudán, vagy a kérdezettek 50%-nak nincs ilyen korú gyermek a családban és ennek 90% nem ide járatja. 3,8 millió forintos díjért cserében azért illene logikusan feltenni kérdéseket, mert ha ennek hiányában van egy felmérés, amivel láthatóan nem tud mit kezdeni az Önkormányzat, nem tud helyes következtetéseket levonni, majd ezek alapján megfelelő cselekváési tervet kidolgozni (meglévő vagy lehetséges forrásoktól függetlenül). A közvéleméyn kutatásban sajnos messze nem ez volt az egyetlen kérdés, ami szakmai szempontból rosszul megfogalmazott, így levont következtetések is helytelenek lehetnek, azt kell mondjam ez egy meglehetősen silány munka volt. És mi lett az egész kutatásnak a tényleges haszna, vagy felmutatható eredménye ? Az Ujbuda facebook oldalon kimeletünk 3-4 olyan slide-ot, ami első ránézésre azt mutatja milyen kedvezőek a vissszajelzések az Újbudaikatól néhány (szó szerint néhány) kérdésben, de sajnos rosszul megfogalmazott, nem alaposan körül járt kérdések alapján levont következtetések nem csak megmosolyogtatóak, de erősen félrevezethetik éppen azokat, akiknek módjukban állna a szükséges változtatásokat elrendelni.
XXI. században, amikor már bizoonyos szolgháltatók szinte már azt is tudják, hogy épp mie gondolunk, akkor ott tartani, hogy az életünk, életkörüményeink szempontjából nagyon lényeges adtatokkal nem rendelkezünk kerületi szintén, hát az nem pusztán érdekes, de elszomorító is.
És végül visszatérve a kiinduló témához a KÉSZ átalakításában a Civilek részvételéhez, ismét szembe találkozunk a rossz kommunikációval, még pontosabban a NEM kommunikációval. Természetesen megörténhet, hogy előre nem látható okokból nem tudja tartani valaki a saját maga által beígért határidőt, de ezt nem lekommunikálni és ott hagyni a kérdőjeleket a civilek fejében, az bizony szarvas hiba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest