Az ukrán gabona, amit azért engedtek át a frontvonalon, hogy a főleg Afrikai szegény országokban enyhítsenek az éhségen, de valójában oda alig megy…
6 min readSokáig úgy tűnt, hogy az augusztus elején beindult ukrán gabonaexport számos előzetes várakozás ellenére folyamatosan, probléma nélkül halad előre. A múlt héten azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök azzal vádolta meg Ukrajnát és a Nyugatot, hogy az egész gabonaexport-megállapodás csak arra szolgál, hogy Oroszországgal ellenséges országoknak szállítsanak ukrán gabonát, miközben alig jut gabona a szegény, feltörekvő országoknak. -írta meg a portfólió.hu
Szeptember 7-én Vlagyimir Putyin orosz elnök közölte, hogy fontolóra veszi az Ukrajnával kötött, mérföldkőnek számító gabonamegállapodás módosítását, hogy korlátozza azokat az országokat, amelyek szállítmányokat kaphatnak. Állítása szerint Moszkva tartotta magát a szerződéshez, de a megállapodás nem az éhező, szegény országokat segítette, hanem a gazdag nyugati országok használják csak ki az alku előnyeit.
De vajon igaz, amit Vlagyimir Putyin állít ?
A Portfólio.hu munkatársai utána néztek az elmúlt 1,5 hónap Gabonaszállításainak.
A Közös Koordináció Központ által szeptember 12-ig közzétett adatok alapján a részletesen dokumentált hajókat alapul véve az eddigi ukrán gabonaexport az alábbiak szerint alakult: 1 453 243 tonna kukorica, 573 001 tonna búza, 210 010 tonna napraforgóolaj, 25 772 tonna szójabab, 101 748 tonna repce, 2800 tonna búzakorpa pellet, 94 734 tonna árpa, 16 800 tonna napraforgómag, 123 735 tonna napraforgóliszt, 5 770 tonna borsó, összesen 2 607 613 tonna gabona.
Ezeknek az aránya jelentős eltérést mutat az egy hónappal korábbi adatokhoz képest. Míg korábban a kukorica és kukorica származékok 83,7 % részesedéssel rendelkeztek, most ez 55,7 %-ra mérséklődött. A korábbi második napraforgó és származékai szinte teljesen megőrizték arányukat, 13,2 illetve 13,4 %-kal. A kisebb arányokban feltűnő egyéb termékeket leszámítva jelentős változás a búza esetében állt be, ahol a korábbi 0,7 %-hoz képest már 22,1 %-ról beszélhetünk.
EZ AZÉRT IS EGY FONTOS VÁLTOZÁS, MERT LEGTÖBBSZÖR AZ ÉLELMISZERVÁLSÁGOT AZ ELSŐDLEGESEN KENYÉR SÜTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES BÚZÁVAL ASSZOCIÁLJÁK, AZONBAN EHHEZ KÉPEST MÉG MINDIG SZEMBEÖTLŐ A KUKORICA ERŐS TÚLSÚLYA.
Kérdés, hogy ezek az arányok rögzülnek, vagy az aratási szezon előrehaladtával fokozatosan növekedni fog-e a búza részesedése.
A célországok
Ha célországok szerinti bontásban nézzük a gabonaexportban résztvevő hajókat, akkor megállapítható, hogy a legtöbb, mintegy 49 hajó Törökországba, 12 Spanyolországba, 12 Olaszországba ment. Ehhez képest jelentősen kevesebb hajó ment Libanonba (mindössze 3), Líbiába, Kenyába, Szomáliába vagy Dzsibutiba (az utóbbi országokba mind csak 1-1 hajó ment).
Másfél hónap után talán elmondható, hogy kezd reprezentatív lenni a rendelkezésre álló adatsor az ukrán gabonaexportot illetően. A háború előtti állapotokat rögzítő listához viszonyítva a mostani eredményeket feltűnő, hogy Törökország az abszolút élre tört, de számos korábbi nagy felvevőpiac megtalálható a mostani célországok között is, Egyiptom, Kína, Dél-Korea, Spanyolország és Hollandia például. Egyelőre viszont több korábbi partner hiányzik a kifutó hajók célországai közül, például Nigéria,
EZEN SZÁMOK ALAPJÁN AZ AZ ÁLLÍTÁS, HOGY TÖRÖKORSZÁGON KÍVÜL A SZÁLLÍTÁSOK SZINTE TELJES EGÉSZE AZ EURÓPAI UNIÓBA IRÁNYUL NEM IGAZOLHATÓ, AZONBAN MÁS ORSZÁGOKHOZ VISZONYÍTVA EGYFAJTA TÚLSÚLY VALÓBAN JELEN VAN.
Feltűnő továbbá, hogy Putyin másik állításához mérten tényleg nagyon alulreprezentáltak a szegény afrikai országok, lényegében egy hajó ment a szubszaharai Afrikába, és Egyiptomon kívül egész Észak-Afrikába csak egy Líbiába tartó hajóról beszélhetünk. Eddig tehát úgy tűnik, van valóságalapja annak a kritikának, hogy az afrikai országokba minimális mennyiségű ukrán gabona ment. Azonban ha egészében vizsgáljuk meg a célországokat, elsősorban az állapítható meg, hogy a korábbi nagy felvevőországok közül is azok hiányoznak, amelyek tengeren messzebb vannak, ez alól lényegében csak a kiemelt vásárlóerővel rendelkező Inda, Kína és Dél-Korea a kivétel. Minden bizonnyal a közelség egy fontos faktor, mert a fogadó országok között is a legközelebbiek vannak felülreprezentálva. Azonban ezen túlmenően, ahogy orosz és ukrán források egyaránt tanúsítják: a nyugat-európai vevők jelentősebb anyagi forrásokkal és logisztikai képességekkel rendelkeznek, mint a feltörekvő országok (pl.: biztosítás és hajóbérlés területén), így egyelőre jelentős előnyük van az új szállítmányok lebonyolítására.
Az azonban mindenképpen megállapítható, hogy a bevételhez jutó ukrán gazdákon és gazdaságon túl a megállapodás igazi nyertese nem az Európai Unió, hanem Törökország. Azt nem tudjuk, hogy a Törökországba érkezett szállítmányok mekkora hányada megy tovább más országokba, részben vagy egészben. Vélhetően minimális mennyiségről van szó, mivel Törökország gazdasága kifejezetten rossz állapotban van, így Erdogan elnöknek nagy szüksége van az olcsó gabonára, mind a rekord infláció mérséklésére, mind pedig a szegény választók számára az elérhető árú élelmiszerek biztosítása miatt.
Összességében tehát elmondható, hogy egyelőre valóban úgy tűnik, hogy a gabonaszállítmányok nagy része Törökországba és fejlett, európai országokba megy tovább. Ez azért érdekes, mert ezen országok vezetőinek egy része korábban azzal az érvvel akarta minél korábban megindítani az ukrán gabonaszállítmányokat, mert úgy látták: a feltörekvő országokban súlyos élelmezési válság lehet kialakulóban az ukrán gabona nélkül, különösen Afrikában és Ázsiában.
Idővel persze változhat a felállás, mind a szállítmányok összetételének, mind pedig célországainak tekintetében. Azért is fontos, hogy változzanak az arányok, mert az észrevétel jogos, hogy a túlnépesedett országokban az élelmiszerhiány komoly destabilizációs tényező lehet, ennek következményei pedig Európára nézve is közvetlenek és súlyosak lehetnek.
Szerk. – Mondjuk ki bizonyos országok elég rendesen visszaéltek az ukrán gabona export engedélyezésével és így az eredeti cél héttérbe szorult, hogy ezen gazdagabb országok ‘nyerészkedjenek”, Afrikában pedig marad az éhezés és ennek egyik következményeként egy lehetséges migrációs hullám elindulása Európa irányába.