A szelfi politizálás az elmúlt néhány év legrafináltabb, de egyre unalmasabb és szánalmasabb marketing eszköze lett a pártoknak..
3 min read“A szeretet az nem kérkedik, nem harsány, az egyszerűen csak csendesen cselekszik…” -mondta nekem gyerekként az édesanyám, pedig akkoriban még se szelfi, se facebook vagy más közösségi média nem létezett, de még csak több párt rendszer sem volt…
Manapság elég egy pillantást vetni a facebook vagy más közösségi platformokra és ha nem látunk át a politikai pártok jól átszőtt marketing kliséin, akkor azt hihetnék, hogy valami jó tündér érkezett a földre és az amúgy elég önző, haszonleső, a választókkal maximum választások előtt látszatilag törődő politikusaink varázsütésre megváltoztak és túlteng bennük a szeretett és a segíteni akarás. Minden létező politikus adakozik, sőt másokat is adakozásra biztat, vagy épp látványosan kiáll hátrányos helyzetű emberekért, csoportokért, együtt lázad valósi vagy kreált lázadókkal.
Az egyetlen bökkenő, hogy ennek minden egyes pillanatát dokumentálni akarják, aminek ma jegyzőkönyv írás helyett szelfi háborúban merül ki. Igen szinte betegesen mutogatni akarják, hogy milyen irdatlan jó emberek, akik odafigyelnek embertársaikra. És itt ugranak be édesanyám, szavai arról, hogy milyen is az igazi szeretet, milyen az igazi önfeláldozás, segítőkészség, hát igen elsősorban csendes, nem látványos, nem dokumentált, mert az igaziszeretet az cselekszik, nem kérkedik a cselekvés pillanatával.
Mindig őszintén tiszteltem, becsültem azokat, akik úgy segítettek másoknak, adományoztak bármit is, hogy azt kérték a nevüket, kilétüket még az se tudhassa meg, aki az adományt kapja. Az ilyen emberek jellemzően civilek, átlag polgárok, még véletlenül sem politikusok, párt katonák. Az ilyen embereknek nincs miért és nincs kinek dokumentálni a tettüket, a saját lelkiismeretünk nem kér fotókat a tetteinkről.
Persze nem csak politikusok esnek ilyen hibába, hiszen 2015 körül, amikor a menekült válság elérte hazánkat tömegével mentek ki a keleti pályaudvarhoz emberek egy karton vízzel vagy pár szendviccsel, és természetesen jobbnál jobb beállításban fotózták az adomány átadását. Sokan közülük életükben nem adtak egy szelet zsíros kenyeret magyar éhezőknek, rászorultaknak, igaz annak akkor nem lett volna hírértéke, azaz nulla pontos lett volna a szelfi.
A szelfi politizálás, vagy magánszemélyeknél a karitatív szelfi elárasztotta a közöségi médiát, de ezek éppen azt mutatják, hogy valójában nem másoknak akarnak ezek az emberek segíteni, hanem önmaguknak, önmaguk lelkiismeretét próbáljuk nyugtatni, átverni egy karton vízzel, vagy ami még ennél is rosszabb önmagukról alkotott képet igyekeznek hamis szelfikkel javítani. A politikai szelfi sem dolgozik másként, dokumentáljuk politikusként a jótéteményt vagy a másokért folytatott kiállást, szolidaritást, hiszen mit ér a segítség, ha ez dokumentáció hiányában nem hoz néhány szavazatot.
Gondoltam én is dokumentálok és teszik ide néhány fotót a facebookok fellelhető “sajtó díjas” alkotásokból politikai, politikusi szelfi kategóriában, de egyszerűen lehetetlen volt válasaztani ilyen irdatlan mennyiségű jó cselekedet archiválásból, no meg attól féltem esetleg kihagynék valakit. Ha azt kellene megmondom mely politikusok hűek édesanyám mondatához, hát elég rendesen és igen sokáig kellene gondolkodnom, hogy találjak erre a címre méltót.