Lelepleződött Dobrev Klára egyik legnagyobb csúsztatása
10 min read
Az elmúlt években sokszor hangoztatta Dobrev Klára hazai bérek felzárkoztatását az Uniós bérekhez, ezért Leyen asszonnyal egyetértésben bevezetésre kerül az európai minimálbér..
Az uniós minimálbér bevezetése nem volt hazugság, csak a körítés, ami hozzá lett fűzve idehaza, amitől azt hitték a megszólított választók, hogy onnantól a hazai bérek, legalábbis minimálbér tekintetében egységes lesz az európaival, nos az finoman szólva is csúsztatás volt. Erről ugyanis nem véletlenül soha egyetlen egyszer sem beszélt
Ursula von der Leyen, az Európai Parlament elnökasszonya.
Jövőre az unió államai bevezetik az Uniós minimálbért. (a magyar parlement erről tavasszal dönthet) de….
Az irányelv szövege szerint azonban a kötelező legkisebb kereset összegének megállapítása továbbra is tagállami hatáskör maradna, Brüsszel a tagállamok eltérő minimálbér-megállapítási gyakorlatába sem akar beleszólni. Az irányelv három legfontosabb célkitűzésének megvalósításáról a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány rendszeresen egyeztet.
Tehát a minimálbér mértékét továbbra is a gazdagság állapota fogja eldönteni minden tagállamban, ahogy eddig is, ergo marad minden úgy, ahogy volt, a Dobrev Klára által felfújt lufi pedig kidurrant. Pedig 2-3 éve, amikor ez slágertéma volt többek közt a közösségi média területén, hát nem kevés hálálkodó, már-már földreborulva hallelujázó posztot lehetett olvasni a hiszékenyebb, többnyire idősebb emberektől.
A szocializmus szellemvasútjának egy újabb darabja tört össze, bizony a gazdaság teljesítménye nélkül, nem hullik senki ölébe ingyen kenyér, ahogy a másik nagy illúzió az euró bevezetése sem old meg önmagában semmit, sőt az első időszakban rendesen meg kell fizessük az átállás következményeit. (természetesen évek múlva ezek a hatások letompulnak és összességében majd jobb lesz az euró, mint egy folyton le-föl száguldozó forint, de amikor megtörténik a váltás, akkor sokakat fog mellbe vágni az első sokk, mert maga az euró nem teszi majd olcsóbbá az életet és a béreket sem emeli azonnal uniós szintre)
Az EU azt várja a tagállamoktól, hogy
- a legalacsonyabb keresetűek se legyenek kitéve a szegénység kockázatának,
- néhány éven belül a foglalkoztatottak legalább 80 százalékára vonatkozzon kollektív megállapodás,
- minden munkavállaló számára legyen hozzáférhető a minimálbér, és minden szükséges információt könnyen megkaphassanak az érintett alkalmazottak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az irányelv három legfontosabb célkitűzésének megvalósításáról a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány rendszeresen, egyeztet és konszenzus alapon határoz. (ahogy idehaza eddig is) A csomagról jövő tavasszal dönthet az Országgyűlés. Ez az átfogó harmonizáció az uniós csatlakozásunk egyik feltétele volt. Mind a magyar jogszabályokat, mind az európai minimálbér-irányelvet a nemzetközi előírások és ajánlások alapozzák meg.
JELENLEG MAGYARORSZÁGON MÉG HIÁNYZIK A MINIMÁLBÉR SZINTJÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ AZOKNAK A SZEMPONTOKNAK A MEGHATÁROZÁSA ÉS JOGSZABÁLYBA FOGLALÁSA, AMELY VÉGET VETNE AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKBEN TAPASZTALT GYAKORI PATTHELYZETNEK,
vagyis annak, hogy a munkáltatók nem engednek az ajánlatukból, de a szakszervezetek sem tágítanak a követeléseikből.
De az még nem világos, hogy ezt a patthelyzetet hogyan fogja tudni kezelni bármilyen törvény, hiszen a két oldal közötti szakadék egyelőre mély és gazdaság helyzetéből adódóan inkább mélyül, mintsem csökkenne. De ha valaki azt hinné ez csak nálunk probléma, az téved. A nálunk 3x-4x többet kereső nyugat-európai országokban is állandó a bérfeszültség és a bérek értékének megőrzéséért illetve emeléséért folytatott közdelem, sztrájkkal és egyéb eszközökkel. Kimondható, hogy láthatóan az alkalmazotti réteg sehol nem érzi jól magát a bőrében (már az infláció és a háború előtt sem), ahogy a vállalkozói réteg meg egyre inkább úgy látja kitermelhetetlen az állandó béremelési kényszer. Természetesen az tény, hogy a hazai munkavállalók helyzete ilyen szempontból (is) ROSSZABB, MINT NYUGAT-EURÓPÁBAN, de azt is látni kell milyen harmatgyenge a magyar szakszervezeti mozgalom kinti társaikhoz képest. Ergo van még min javítani idehaza munkavállalói érdekképviselet szintjén.
A szakszervezetek javaslata
A Liga Szakszervezetek és a Munkástanácsok Országos Szövetsége már korábban előterjesztett egy eljárásrendi javaslatot. E szerint a legfontosabb nemzetgazdasági mutatók és a háztartások életszínvonalának változását jelző adatok figyelembevételével döntenének a következő évi összegről.
Ez azt jelenti, hogy a bértárgyalások kiindulópontja a következő évi minimálbér meghatározásánál egyebek mellett
- a GDP változása,
- az infláció mértéke,
- a bruttó átlagkeresetek alakulása,
- a foglalkoztatottság és a munkanélküliség,
- a munkatermelékenység és
- a vállalati hozzáadott érték
lenne.
Több uniós országban automatikus, törvényben meghatározott gazdasági folyamatok fennállása esetén automatikusan változnak a legkisebb keresetek. Ilyen szabályozást idehaza nem szeretnének bevezetni a képviseletek, de a tárgyalásokat megalapozó általános megközelítések meghatározásáról a következő hónapokban megszülethet a döntés.
Azért a munkatermelékenység szempontjából lesznek problémák, hiszen jelenleg is az egyik legfőbb probléma, ami nehezíti az uniós bérekhez igazodást az ez. És minden más mellett ez kihat GDP alakulására is.
Magyarország számára a legnehezebb feladat az alkalmazottak kollektív szerződéses lefedettségének 80 százalékra emelése lesz a következő években. Jelenleg ugyanis a munkavállalók kevesebb mint 10 százalékára vonatkozik csak kollektív szerződés. (Mivel állami foglalkoztatásban a dolgozók cirka 10%-a van, tehát kérdés hogyan lehet majd elfogadtatni a nem állami szektorral a szabályozást, többek közt azokkal a multikkal, akik eddig az anyaországbeli bérnyomást többek közt a kelet-európai piacokon megnyert bérkülönbözetből is fedezhették. Azaz abból adhattak otthon, amit máshol nem osztottak ki (kicsit mi is adakoztunk az adott cég anyaországában dolgozók béréhez 🙂 ), természetesen a termelékenységre hivatkozva, pedig…de ez már egy másik történet)
A TÖBB ÉVES ÁTMENETET TARTALMAZÓ PROGRAM A HAZAI – EURÓPÁBAN EGYEDÜLÁLLÓ – KETTŐS MINIMÁLBÉR-RENDSZERT A JELENLEGI FORMÁBAN MEGSZÜNTETNÉ.
A minimálbér, vagyis a kötelező legkisebb munkabér megmaradna, ugyanakkor a szintén központilag megállapított, középfokú végzettséghez kötött garantált bérminimum megszűnne, és a mai munkaerőpiaci elvárásokhoz jobban alkalmazkodó, rugalmas ágazati minimálbérek lépnének a helyébe.
Összességében tehát bekövetkezett amit Dobrev Klára évek óta ígérgetett, csak épp nem úgy, nem olyan mértékben, nem abban a formában…
Íme egy 2019 februári nyilatkozata Dobrev Klárának:
“Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke megerősítette, hogy támogatja az európai minimálbér bevezetését, jelentette be hétfőn Budapesten Dobrev Klára. Az Európai Parlament DK-s alelnöke az MTI szerint azt mondta: megválasztása után levélben gratulált Ursula von der Leyennek, akinek arra is felhívta a figyelmét, hogy elnöki programja sok ponton hasonlít a Demokratikus Koalíció programjához.
Válaszlevelében Ursula von der Leyen azt írta, hogy már hivatali ideje első száz napja alatt olyan javaslatot tesz, ami biztosíthatja, hogy az EU minden munkavállalója igazságos minimálbért kapjon. Dobrev Klára úgy számolt, hogy az európai minimálbér az átlagbér hatvan-hetven százaléka lenne.”
Na akkor ezt most vessük össze fentebb idézet valósággal, igaz Leyen asszony sem hivatal első 100 napjában jutott el a mostani változathoz, ami sok újat nem fog behozni sem itthon, sem máshol a minimálbérről folytatott tárgyalásokba. De az átlagbér 60-70%-a egységesen az bizony roppant messze van valóságtól, hogy minden tagállam maga dönthet a minimálbér mértékéről.
2019-ben ekkora különbségek voltak az Európai minimálbérek tekintetében:
Ezek 3-4x különbségek a legtöbb kelet-európai ország tekintetében, és ezen a fenti szabályozás a világon semmit nem fog változtatni.
Von der Leyen korábban már többször is beszélt a minimálbér kérdéséről, amiből kezd kirajzolódni, hogy milyen tervei lehetnek. Elnökjelölti meghallgatásán, júliusban arról beszélt, hogy “minden embernek meg kell tudnia élni a fizetéséből”, és harcolni fog azért, hogy valamennyi uniós tagállam bevezesse a minimálbért. Hozzátette, hogy a szociális program más elemeiről is konzultált az EP vezetésével. Látható, hogy von der Leyen itt sokkal óvatosabban fogalmazott, hogy mindössze annyi mondott, hogy mindenhol legyen minimálbér, van ugyanis néhány tagállam, ahol nem határoznak meg legkisebb kötelező bért. (ebbe a néhány államba mi nem tartoztunk bele)
Von der Leyen egyik beszédében hangsúlyozta, hogy a szociális piacgazdaságban minden embernek, aki teljes munkaidőben dolgozik, olyan minimálbért kell kapnia, amely tisztességes életet biztosít számára. Ehhez ki kell dolgozni egy keretrendszert, amely igazodik az (egyes tagországok) eltérő munkaerőpiacaihoz. Von der Leyen tehát minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy egy egységes (eurócentre megállapított, központi) minimálbér káros lehetne az egyes tagországok számára. Annál is inkább igaz lehet ez, mert az új bizottsági elnök hazájában már sikeresen levezényelte az ágazati minimálbér bevezetését. Hasonló megoldáson gondolkodhat az EU egészében is, hiszen júliusban azt is mondta, hogy a legjobb megoldás, ha a munkavállalói szervezetek és a munkáltatók tárgyalások során a szektorokhoz vagy a régiókhoz igazítják a béreket.
Ebből kiindulva mekkora csúsztatás volt, amikor idehaza az európai minimálbérről egyesek úgy beszéltek, mintha az a tagországokban egységesen értendő lenne, azaz hip-hop a gazdaság teljesítményének emelkedése nélkül felemelnék pl. az itthoni bérek vagy a minmálbér mértékét, mondjuk a német vagy francia bérekhez, minimálbérekhez.
Ha 2019-ben megvalósult volna, hogy nem valamely európai ország átlag bérének 60-70%-ra, csak az akkor magyar átlagbér 60-70%-ra emeltük volna a minimálbért, akkor hirtelen 210-250 ezer forintra kellene növelni a minimálbért. Ez több szempontból is komoly problémát jelentene:
- azonnal kiárazna több tízezer, de inkább több százezer alacsony képzettségű munkavállalót a munkaerő-piacról, akik munkanélkülivé válnának,
- a magyar (illetve alacsony termelékenységű) vállalatok közül igen sokan csődbe mennének, hiszen nem tudnák kitermelni a magasabb bérköltségeket (a jegybank egyik tanulmánya szerint a külföldi cégek még képesek, a magyarok nem képesek nagymértékű béremelésre),
- miközben összecsúszna a bérskála, így nem csak a minimálbéreseket, hanem minden munkavállalónak a bérét jelentősen emelni kellene a bérfeszültségek elkerülése érdekében.
Na akkor most tessék ugyanezt elképzelni, ha mondjuk 2019-ben vagy akár most pl. a Német átlagbér 60-70%ra emelnék a magyar minimálbért.
Értem én, hogy a politikai nagy illúzió teremtő saját túlélése érdekében, de ilyen mértékű csúsztatás, irracionális dolgok tényszerűnek állítása, az nem is tudom megáll-e a csúsztatás fogalmánál, és nem kellene ennél erőteljesebb jelzőt használni.
