Izgalmas, és egyben nehéz, olyor már-már keserves éven vagyunk túl pár nap múlva, mert nem csak a Coviddal kellett megküzdenünk, de lokálisan is számtalan ügy borzolta fel az Újbudán élők és dolgozók életét. Ezért is tartom fontosnak, hogy elismerjük azokat a közösségeket, akik minden egyes nap félretéve saját terheiket, problémáikat mások életét próbálták szebbé, mosolygosabbá tenni.
A sok-sok ügy és rengeteg fantasztikus közösség, a civilek példátlan erejű összefogása és kérlelhetetlen harca 2021-et örökre emlékezetünkbe vési, mert talán ez az év, amikor szó szerint felnőttek lettünk, kiálltunk önmagunkért és másokért, nem féltünk szembe menni sem a kormánnyal, sem az Önkormányzattal, vagy bárki mással. A hitünk és akaratunk pedig meghozta a gyümölcsét, hiszen számos ügyben sikert értünk el, megvédtük a természetes környezetünket, megállítottunk értelmetlen és értelmezhetetlen közvagyon értékesítést. A harc azonban nem ért véget, sőt csak most kezdődőtt el igazán, mert még számos ügyben kell megmentenünk a környezetünket, megóvni emberek életét, életminőségét vagy megmenteni munkahelyüket és ezen keresztül családokat is.
A rengeteg ügyből is kiemelkedik a Kelenföldi Városközpont ügye, és az ott élők és dolgozók kis közössége, akik egymás kezét fogva és egymás lelkébe erőt öntve ellenálltak annak a felelőtlen döntésnek, hogy az általunk szeretett Kelenföldi Városközpontot Újbuda és a Főváros eladja, bontásra és ezzel halálra ítélje. Több mint 10.000-en írták elá, hogy követeljük az értékesítési pályázat leállítását, és a Városközpont felújításának elindítását. Ugyan még nem zárult le az ügy, de a jelenlegi információk alapján várhatóan január hónapban eredménytelenné lesz nyilvánítva a pályázat.
Ennek a kis közösségnek, a Városközpont üzleteit bérlők és az üzletekben vásárlók nem kis közösségének van egy fantasztikus csapata, A Vudiz és Retro étterem legénysége, és az Ő kapitányuk Atilla és kedves párja Edit. Alig 2 hónapja ismerem Őket, de végtelen büszkeséggel tölt el, hogy van egy csapat Kelenföldön, akiknek egyik-percről a másikra el akarták venni a munkahelyüket, családok egzisztenciája omlott volna össze pillanatok alatt, mégis azt láttam, amikor betértem hozzájuk, hogy minden fájdalmukat, kétségbeesésüket félretették reggel, és fogukat összeszorítva, de mégis szívből jövő mosollyal fogadták a sok kisembert, nyugdíjasokat, kispénzű fiatalokat, akiknek Ők adják a mindennapok egyszerű, de elérhető árú és végtelenül finom ebédjét. Azok az önkormányzati képviselők, akik nem jártak itt, és nem látták az itt élők arcán a mosolyt, az elégedettséget, amikor az első korty levest kortyolgatják, nem látják ahogy az ízek harmóniája és a személyzet kedvessége teszi nekik ünneppé a hétköznapokat, nos ezek a képviselők nem is érthetik meg, hogy ezek az emberek nem pusztán egy tétel a költségvetésben, hanem sorsok, küzdelmek, apró örömök, kitartás, hit és remény, hogy holnap is lesz ebéd, holnapo is finom lesz, és nem nem kerül a Vudiz vagy a Retro helyére valami csilivili, számukra megfizethetetlen étterem.
Soha nem fogom elfelejteni, amikor Attila, a két étterem tulajdonosa a könnyeivel küszködve állt oda önkormányzati képviselők elé, és azt mondta nekik, hogy higgyék el, Ő holnap is kitalál majd valamit, ha most elűzik innen, Ő életben fog maradni, de ő 20 ember életéért, sorsáért felel, akik nem puzstán alkalmazottak, hanem társak, mondhatni családtagok az üzletben, akiktől a két Önkormányzat egyik pillanatról a másikra el akarja venni mindazt, amiben hittek és amiért dolgoztak. Attila és a kedves párja Edit emberségből előttem jelesre vizsgázott, Ők igaz emberek, akiknek nem nem saját sorsa a legfontosabb, hanem a közösség minden tagjának az élete, az értük érzett felelősség. Mindenkinek ilyen főnököt, ilyen tulajdonost kívánok, egyben ilyen barátot, mert Attila és Edit és a teljes kis scapat mindenkit barátként fogad, mindenkihez van egy jó szavuk a meleg ételen túl, mindnekinek jut a mosolyukból, mert az sokaknak jobban kell mint egy falat kenyér. Sajnos olyan világot élünk, amikor a szegénység, kilátástalanság, az elkeseredettség, a magány, a frusztráltság rabjai lettünk, és ennek a világnak óriási szüksége van olyan közösségekre, akik apró örömöket és ezáltal hitet csempésznek a lelkünkbe. Nagyon kellenek azok a közösségek, ahová lehet egyedül térsz be, de mindig lesz aki hellyel kínál az asztalánál, és elűzi belőlünk a magányt és a szomorúságot.
Mindezen értékek miatt, a Lokálpatrióta, Újbuda független hírportálja és a Védegylet közösen alapított egy díjat (elismerést), amit minden Újbudai Civil szervezet nevében adnak át, a legjobb Újbudai Közösség és jelen esetben egyben vállalkozás díjának 2021-es birtokosa, a
Vudiz és a Retro étterem csapata a Kelenföldi Városközpontban.
Kérek mindenkit, aki szeretne együtt ünnepelni, örülni ezekkel a fantasztikus emberekkel, vagy kifejezni szeretetüket, elsimerésüket, tiszteletet a mindennapjaik küzdelméért, az szánjon rá 2 perc és 20 másodpercet az életéből, és tekintse meg ahogy a kis csapat átveszi a mi kis szerény díjunkat. Semmit nem tudtak előre, így nagyon megható látni az arcukat, és a video végén Ők is üzennek minden Újbudán élőnek vagy dolgozónak sok szeretettel.
Köszönjük Attila, köszönjük Edit, köszönjük kis csapat, hogy vagytok, hogy naponta örömet szereztek és mosolyt csaltok az arcunkra. Nagy öröm és megtiszteltetés volt megismerni titeket, példaképek vagytok, az ügyetek, amiért és ahogy harcoltok az pedig mára már jelkép, hogy a mi hitünk is erős maradjon, hogy soha semmit ne adjunk fel, hogy higgyünk egymásban és álljunki ki önmagunkért és egymásért is, hiszen Újbuda ki másé is lehetne, ha nem a Miénk.
