Az oroszlán már vicsorog, de még nem lép ki ketrecéből…Momentum jövőértékelő
10 min read
A Momentum percekkel ezelőtt fejezte be jövőértékelőjét Donáth Anna vezetésével, és ugyan rengeteg célzás hangzott el az ellenzéki összefogás tömbjén belüli politika átértékelési kényszeréről (középpontban a DK-val), de ahogy várható volt nem lett végül áttörés…
Pedig Gelencsér Ferenc rögtön az elején megadta az alaphangot : “Elege van abból az embereknek, hogy két KISZ titkár 20 éve veszekszik egymással…:-) Ha valaki esetleg nem venné a lapot Orbánra és Gyurcsányra gondolt. (érdekes, hogy az Index percről percre rovata ezt a mondatot nem hallotta meg., nem idézte… Itt még élt a remény, hogy majd Donáth Anna megteszi a nagy bejelentést, hogy a Momentum végre felvállalja önmagát és kilép ebből a szerencsétlen, kudarcra ítélt ellenzéki szövetségből…. Hát nem történt meg sajnos 🙂 Persze Mátyás király meséjéből tanulva, az adtam is meg nem is alapon, azért belebiggyesztett egy mondatot a beszédbe, amiben “ÚJ SZÖVETSÉGET” ígér Magyarországnak, csak épp lapozott is, így nem derült ki kik lennének ebben a szövetségben, természetesen rajtunk civileken kívül, mert ahogy az várható volt a Civilekkel közös építkezés, változtatás az egyik főgondolat lett.
Nagyon érdekes volt hallani, amikor Donáth Anna arról beszélt, hogy kezd gyökeret verni az országban, hogy ami pártól van az csak rossz lehet, ami civil, az pedig csak jó. Szerintem nem csak Annának, hanem minden politikai pártnak el kell gondolkodni azon, hogyan jutottak el idáig az emberek a kényelmes pártokon keresztüli közvetett demokrácia elfogadásától. Ez a politikusok és a politikai pártok egyértelmű hibája és felelőssége, nem az emberek vágytak, vágynak arra, hogy a munkájuk és a családjuk mellett még közéleti tevékenységet is fel vállalják önmagukért és a többi civil érdekében. Ebbe bele kényszerítik őket az acsarkodó politikai pártok és a megélhetési politikusok.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a teremben ülő 500 Momentumos aktivista mellett online mindössze 485-en követték az egyébként rendesen beharangozott eseményt. Ha ebből levesszük a Fidesz vagy a kemény bíráltra készülő DK-s tagok jelentlétét, no meg a terembe be nem fért Momentumos aktivistákat, akkor vajon hány magyar ember érdeklődését keltette fel a rendezvény ? Ennek is egyetlen oka van, már nem hisznek, nem bíznak az emberek a politikában és a pártokban, már nem hiszik el, hogy egy jövőértékelőben nem marketing kliséket, ígéreteket, no meg részünkről gondolkodás nélküli összefogás kérését fogják majd hallani.
Donáth Anna kifejtette, az ellenzék dolga nem lehet csak az, hogy az ellentétét mondja mindannak, amit a kormány állít, „a látszattevékenységek nem hoznak igazi változást, ki kell menni a fényre, vállalni kell magunkat, mert a hűs árnyékból nem lehet kormányt buktatni. Úgy tűnt, hogy április 3-a után ezt mindenki megértette. Hát, majdnem mindenki”. Egyértelmű, hogy ez is Gyurcsány Ferencnek és a DK-nak szólt
“Ha egy politikus csodát ígér, ne higgyetek neki. Aki ellenzéki szereplőként ma azonnali nagy eredményeket ígér, az nem őszinte veletek. Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígérgeti, az hazudik. Reggel, éjjel, meg este. Az az ellenzék, amelyik tét nélküli ígérgetéssel próbálja túllicitálni a kormány populista szólamait, aki kárörvend az ország nehézségein, és ebből számít politikai haszonra, az ugyanazt csinálja, mint a kormány”
– hangsúlyozta az EP-képviselő. (nos ez is elég egyértelmű célzás volt)
DE és itt jön az a fránya de…ha NEVET NEM IS MONDJUK KI, DE KONKRÉTAN RÁMUTATUNK KI AZ, AKI AZ ELLENZÉK SORAIBAN HAZUDIK, AKKOR MIÉRT TÖRJÜK MEG MAGUNK KÖZT A HAZUDOZÓT ???
Ennek tükrében pedig érthetővé válik, hogy miként történhetett meg Újbudán, hogy miközben a választók elárulásával vádoltuk a DK-tés azok polgármestereit (beleértve Dr. László Imrét is), azzal két nappal később hogyan köthetett ötpárti megállapodást többek közt a Momentum is, és miért hallgattak erről ezt követően minden lehetséges fórumon. (Erről bővebben ITT olvashatsz) Értem én, hogy a Momentum (is) szégyelte ezt a paktumot, na már ha már komolyan gondolta 2 nappal előtti kijelentését, és ez akár beismerjük, akár önmaguk és a saját választóik szembe köpése volt. De Donáth Anna egyik alapmondata volt a jövőértkelőben, hogy legyen bátorságunk igazat mondani, még ha az fájdalmas is. Ezt a fájdalmat, ezt az igazságot söpörte a szőnyeg alá az ellenzéki összefogás részben az ellenzéki paktum aláírásával, de leginkább ennek elhallgatásával. Ha ez nem egyedi eset lesz, akkor pedig DONÁTH ANNA MONDATAI SAJNOS MARKETING KLISÉVÉ FOGNAK SZELIDÜLNI, ÉS NEM FOGJÁK TUDNI FELRÁZNI AZ EMBEREKET A POLITIKAI APÁTIÁBÓL.
Az oroszlán már láthatóan vicsorog, keresi a helyét és a Civilek révén támogatást vár, de a saját maga által felállított ketrecből továbbra sem mer kilépni. Látszik, érezhető, igen értünk a célzásokból, hogy már nem visz előre az ellenzéki szövetség a jelenlegi formában, már saját útjukat járná a párt, vagy legalábbis megváltozott szövetségben, de ehhez még nincs elegendő hit és bátorság. Kicsit olyan mintha azt várnák a DK lépjen és kényszerítse őket a kilépésre. De ha ez így van, akkor a döntés felelősségének elodázásáról kell beszélni, ami ellentétes azzal, amit Donáth Anna mondott beszédében, hogy a Momentumnak fel kell vállalni az országért, a változásokért a felelősséget. Újbudáról hallgatva a jövőértékelőt olyan, mintha az Újbudai Momentum és a Momentum vezetése más utat járna be. Persze Erhardt Attilának teret adni a központ részéről, az meg a Momentum vezetésének a felelőssége. Érdemes meghallgatni Anna mit is mondott az elesettek segítéséről, az alázatról, majd rögtön utána visszanézni a tavalyi közmeghallgatást, hogyan beszélt az alpolgármester egy ilyen elesett közösséget képviselő tanárnővel.
Tagadhatatlan, hogy a Momentum Újbudai csapata elsők kereste a párbeszéd lehetőségét a helyi civilekkel, és mi civilek nem zárkóztunk el a párbeszédtől, de a folyamat éppen azon feneklett meg, hogy folyton-folyvást csak az időt és a megértést kérték tőlünk cselekvés helyett. Talán mára már ők is belátják, hogy sehova nem vezetett a folytonos politikai alkudozás, ha csak nem tekintjük eredménynek a hitelesség elvesztését, a választók bizalmának megrendülését. Az ultimátumok, majd ebből történő kihátrálás, az erős bírálatok, majd az ebből kivezető csendes paktumok nem hoznak szavazókat, hanem visznek. Ha a civilekre alapozva, a civilekkel közösen akarja a Momentum vagy bárki új alapokra helyezni a politizálást, akkor a bizonyítás terhe most ezeken a pártokon áll. Kevesebb ígéret, sokkal több munka és valódi párbeszéd, nem a párbeszéd látszatának imitálása, ami pl. az Újbudai Önkormányzat részéről történt az elmúlt 2 évben a civilekkel, civil szervezetekkel szemben.
Mi pedig addig is felkészülünk a 2024-es önkormányzati választásra, hiszen pont az ellenzéki oldalról hangzott el, hogy pártpolitika mentes önkormányzatokat kell megteremteni… na ebben senkit nem fogunk gátolni. A civilek bárkivel hajlandók leülni egy asztalhoz, akik Újbuda és az Újbudaiak érdekében cselekszenek, de akkor vállaljuk fel a Donáth Anna jelmondatával élve az őszinteséget. Aki pedig nem akarja visszahozni a saját választóinak tett ígérete alapján sem a 2010 előtti korszakot, az ne kössön szövetséget a 2010 előtti korszak szereplőivel, hanem álljon végre a sarkára és merítsen a saját, nem is olyan régi civil múltjából, ami sajnos mintha kezdene behomályosodni.
Az borzasztóan kevés, ha háborgunk Molnár Gyula kabinet főnöksége miatt, de közben lazán beengedtük a kabinetbe, pedig csak a vak nem látta, hogy ez mindössze első lépcső. Az roppantul kevés, ha a választók elárulásával vádoljuk a kerület polgármesterét, de amikor egy vizsgáló bizottságot kellene felállítani, hogy pont azt igazolja vagy cáfolja, amivel Ti magatok vádoltátok, akkor elegánsan bemenekültök a tartózkodom gomb mögé. Hol itt a hitelesség, és hogy vártok így el bizalmat az ellenzéki, vagy a két tömbön kívüli választóktól. De tegyük félre a múltat és mi civilek is tartsunk jövőértékelést, amin kimondhatjuk, hogy ami az Újbudai politikai életben és a testületben zajlik, abból elegünk van, és itt az utolsó alkalom, hogy bizonyítsanak pártok és politikusok, vagy tesszük amit tennünk kell 2024-ben, mert Újbuda az Újbudaiaké, és nem a politikai pártoké.
Donáth Anna önkritikusan elismerte, hogy a momentumosok sem csináltak mindent rendben, az ellenzék kudarca nem kizárólag mások hibája, „csináltunk sok mindent, csak a kutya nem vette észre. A politikában az a munka számít, ami mások számára is látható”. Donáth Anna úgy véli, be kell látniuk és ki kell tudniuk mondani, letértek az eredeti utukról, mert azt gondolták, a kormányváltás annyira fontos, hogy kompromisszumokat is hajlandók megkötni, belementek rossz kompromisszumokba is. (szerk. Tessék ezt meghallani Újbudán is, mert itt aztán rosszabbnál rosszabb kompromisszumokba mentek bele) Az ellenzéki egység megőrzését sokszor fontosabbnak tartották az igazságuknál, nem vállalták fel azokat a konfliktusokat, amelyeket fel kellett volna, „elsodortak minket a magyar ellenzéki politika rossz beidegződései”, most pedig le vannak blokkolva. (SZerk. Hány példát soroljak fel, amikor kerületi szinten nem vállalták fel a konfliktusokat, igaz a többi ellenzéki párt sem)
Az EP-képviselő szerint
“április 3. legalább azt megmutatta, hogy ezt a rendszert egy színtelen, szagtalan, legkisebb közös nevezőre építő sokszereplős összefogással nem lehet leváltani. Ha ezen az úton megyünk tovább újra és újra kétharmad lesz a vége.”
De okos vegyész az ilyen színtelen, szagtalan semmit kiönti és új vegyületet épít, ahelyett hogy még mindig csak célozgatunk, ahelyett, hogy lépnénk. Most akkor ez ködösítés vagy szimpla félelem, választói szempontból egyik sem jó.
Kedves Donáth Anna itt az idő megmutatni a tagságnak, hogy ketrecből vicsorogva a kutya nem fog rátok hallgatni, bontsátok le a magatok által állított ketrecet és kezdjetek el (ahogy ezt Ön is mondta)végre dolgozni politikai alkudozások helyett, kimenni az emberek közé, párbeszédet folytatni, bevonni a civileket és visszaállítani a politika a politizálás presztízsét… és akkor egy távoli jövőben nem 485-en lesznek kíváncsiak a jövő értkelésre, hanem tíz vagy akár százezrek. Én meghallgattam, végig néztem, az irány már akár jó is lehet, de a jelenleginél sokkal több önmagatokba vetett hit kell, sokkal több bátorság, sokkal több alkuk nélküli cselekvés, és saját identitás színtelen szagtalan katyvaszban történő beolvadás helyett.
