A Momentum holnap Magyarországáért Terv anyagának egyik legellentmondásosabb fejezete az MINŐSÉGI IDŐSKOR címen jegyzett anyag, lássuk miért…
(nem lesz ez egy rövid cikk, de ha valaki elolvasta a Momentum értekezését, akkor érthető sok-sok oldalnyi anyagot nem lehet 3 sorban kiértékelni, még akkor sem ha sokan elfelejtettek olvasni)
“Magyarország lakossága a fejlett világ országainak többségéhez hasonlóan elöregedik. Míg 2010-ben csak 17%, ma már 20% feletti a 65 évesnél idősebbek aránya a teljes népességben.” Idáig teljes mértékben igaz Donáth Anna anyaga, csak épp ennél a pontnál be kellene mutatni, hogy hazánkban hogyan működik a nyugdíj rendszer, mert a fenti számok tükrében válhatna világossá, hogy hol van a kutya elásva azaz mi probléma gyökere...
Hazánkban felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszer működik, ami azt jelenti a ma aktív dolgozója a társadalombiztosítási alapon belül befizetett nyugdíjbiztosítási “járulékából” a ma nyugdíjasának adott havi nyugdíját fizetik ki. Pontosabban ezt is csak úgy tudják kifizetni, hogy más adóbevételekből (pl. ÁFA) hozzá kell pótolni, mert a társadalombiztosítási alapba befizetett összegek és onnan az emberek felé kifizetett összegek közt óriási a szakadék, azaz mínuszos a kassza és ez a mínusz évről évre növekszik.
Nézzünk ehhez tényszámokat (az egyik legnagyobb hibája az ellenzéknek, hogy úgy beszélnek változtatásokról, hogy közben nem rendelnek hozzá költségeket, márpedig így a változtatási elképzelések kívánság füzetté szelidűlnek)
Társadalombiztosítási alap bevétele: 9504,6 milliárd
ebből a nyugdíjbiztosítás 5554,6 milliárd
egészségbiztosítás 3950 Milliárd Ft
Kiadás ugyanerre:
egészségbiztosításra: 5756,6 milliárd Ft
nyugdíjbiztosításra: 5965,3 milliárd Ft
összesen tehát 11,721,9 Millird Ft
A TB kassza hiánya tehát egyetlen év alatt : 2217,3 milliárd ft (és ez minden évben újra termelődik, sőt növekszik), AMIT MÁSHONNAN KELL ELŐVENNI, JELLEMZŐEN SÉ ÉRTHETŐEN AZ ÁFA bevételekből. (még bőven van tétel a költségvetésben., ami mínuszos, és amit szintén ÁFÁ-ól foltoznak, Talán így az is érthető miért nem akarnak ÁFÁ-t csökkenteni, abba belerokkanhatna a költségvetés)
A nyugdíjakra kifizetendő összegekből tehát éves szinten közel 500 milliárd Ft hiányzik, amivel Donáth Anna anyaga nem számol, így erre megoldási javaslat sem szerepel benne.
A Jövőértékelés egyik alapmondata az volt, hogy merjünk végre igazat mondani, akkor is, ha esetleg fájni fog… Nos kedves Anna itt a lehetőség igazat mondani, és ha már az elöregedés problémáját beismerjük, akkor merjük beismerni azt is, hogy a jelenlegi biztosítási rendszerünk fenntarthatatlan, illetve csak akkor lenne fenntartható, ha reprodukciós szám (azaz a szülések és halálozások + kivándorlások száma kiegyenlítődne). Ez természetesen nem fog megtörténni, mert a szülési kedv az nem csak hazánkban sok-sok éve leszálló ágban van.
Akkor mi a megoldás, mert a civilek nem félnek kimondani az igazságot és az ebből adódó megoldási kényszert sem. A felosztó-kirovó rendszert, ami elsődlegesen a szolidaritás elve miatt lett kitalálva le kell váltani egy sokkal kevésbé szolidarításra épülő magán nyugdíjrendszer és egy jelenleginél jelentősen kisebb szolidaritást biztosító állami nyugdíjrendszer keverékére. Nem találtuk fel a spanyol viaszt, a világon mindenhol a nyugdíj ellátás 2 vagy 3 lábra épül, amiből csak egy az állami nyugdíj (ennek köszönhető a sokat emlegetett jólétben élő német nyugdíjas világjárása 🙂 , bár mostanság ők is kezdenek leszokni erről forrás hiány miatt)
Egyszerű nyelvre fordítva a fentieket egy olyan állami nyugdíjrendszerre van szükség, ami a tényleges nyugdíjunknak a felét vagy inkább harmadát adja, míg a többit az öngondoskodás, azaz a második, esetleg harmadik láb. Az öngondoskodás legstabilabb alapja a Biztosítók megtakarítási termékei, mert azok elérhető nagyságú befizetések mellett, ha azt időben (azaz fiatalon) kezdjük, akkor a nyugdíjas évek szükségleteit bőségesen fedezni tudó megtakarításokat eredményeznek. (Ezt ne keverjük össze a nyugdíjpénztárakkal, ahol a jelentősen kisebb tagság miatt meg sem közelítette az ott elérhető hozam a biztosítókét.) Aki fél a NER típusú vállalkozásoktól, a kizárólag külföldi tulajdonú óriás biztosítókhoz fektesse be az öngondoskodásra szánt forintjait.
Persze itt jöhet a szokásos ellenvélemény, hogy az állam lenyúlta a nyugdíjpénztárakat, ami hasonlóan öngondoskodó jelleggel működött, hiszen az ide érkező befizetések nem lettek kifizetve, ezek saját számláink voltak, amelyeken a pénzt próbálták hosszútávon kamatoztatni. Erre még Donáth Anna is tesz utalást az anyag elején:
“Pedig a háztartások 90%-ának nincs érdemi megtakarítása az időskorra, így nyugdíjba vonuláskor kizárólag az állami nyugdíjkifizetésekre támaszkodhatnak. Ebben óriási szerepe volt a kormány 2010-es drasztikus lépésének, amikor államosították az emberek magánnyugdíj-megtakarításait, 3000 ezer milliárd forintot. Ez nemcsak megfosztotta a magyarokat az időskorra addig összegyűjtött összegektől, de egyértelművé tette, hogy nem éri meg az öngondoskodás Magyarországon, hiszen az állam azt pénzszűkében bármikor elveheti. “
Nos megint azt kell mondanom merjünk igazat mondani és lássuk reálisan mi is történt nyugdíjpénztárak tekintetében. Anno egy megalapozatlan, teljesen hibás döntés következménye volt a nyugdíjpénztárak bevezetése olyan módon, hogy nem öngondoskodásra ösztönzött (ahogy ezt tőlünk nyugatra történik), hanem csak annak látszatára. A fentebbi számok, a kassza hiánya már akkor is igaz volt maximum kisebb volt a mértéke, ezért ezt lyukat nem befoltozta, hanem kitágította egy olyan rendszer, amiben a nyugdíjpénztárakba nem a leadózott pénzünkből kezdtünk öngondoskodni (ahogy ezt tőlünk nyugatra teszik), hanem az addig a nyugdíjjárulékba fizetett összeget ketté vettük valamilyen arányban, és annak kisebbik részét soroltuk át automatikusan a nyugdíjkasszákba azaz a magánszámlákra.
Mit is jelent ez ? Az állam megszegte képletesen azt a szerződést, amit a felosztó-kirovó rendszerben a társadalommal kötött, hiszen a mai aktívok befizetéseinek egy részét nem a mai nyugdíjasok nyugdíjának kifizetésére fordította, hanem azt átsorolta a mai aktívak saját kamatozó vagy kamatoztatható nyugdíj számlájára. Ez matematikai értelemben nonszensz, hiszen egy rendszer amúgy is hiánnyal küszködő kasszájába ütünk egy még nagyobb lyukat, amit egy ideig persze lehet foltozgatni más adóbevételekből, de mivel elöregedés van, ez a hiány egyre nagyobb és nagyobb lesz, azaz megyünk a szakadék felé.
Az egy következő kérdéskör, hogy egy nyugdíjkassza esetében mekkora létszám szükséges ahhoz, hogy a befizetéseket megfelelő hozammal tudja kezelni, így nagy számban létrejött nyugdíjkasszák bukása kódolva volt a kis létszám és ebből adódó forgatható tőke nagysága miatt. Nagyjából a Covid, majd az azt követő mostani gazdasági válság döntötte volna romba őket. De persze ezek már csak fikciók az idő múlásával.
A leírtak alapján megint csak merjünk őszinték lenni Anna.. Az állam nem elvette a mi nyugdíjmegtakarításunkat később, hanem visszavette azt, ami a felosztó-kirovó rendszer alapján sosem volt a miénk, mert az társadalmi szerződés alapján a ma nyugdíjasainak a kifizetését kellett volna szolgálnia. Hogy ezt a 3000 milliárdot a nyugdíjkassza feneketlen kútjába öntötték, vagy másra használták fel, azt nem tudom megmondani, nem én őriztem a trezor kulcsát. DE ettől még a tény tény marad, hogy nem a nyugdíjkasszába befizetett összegek visszaolvasztása az állami nyugdíj alapba volt a hiba, vagy az emberek átvágása, hanem a magán nyugdíj bevezetésének olyan formája, ami csak látszat jelleggel volt öngondoskodás, mert nem az állami nyugdíjrendszerbe történő befizetéseken túl, leadózott pénzből történt, mint a világ más országaiban.
MEGINT CSAK ANNÁT IDÉZEM, MERJÜNK ŐSZINTÉK LENNE, MÉG HA EZ FÁJDALMAS IS…
Minőségi időskorhoz minőségi megtakarítások, minőségi és valódi öngondoskodás szükséges, miközben el kell indítani a felosztó-kirovó rendszerű állami, szolidarításra épülő nyugdíjrendszerének a visszaépítését egy olyan szintre, ami a következő 15-20 évben azokat segíti, akik már korukból adódóan nem tudnak elegendő tőkét felhalmozni nyugdíjas éveikre, illetve egy általános körben egy előre meghatározott, a nyugdíjellátásunk felét vagy annak harmadát biztosító ellátást, és némi szolidaritási alapot azoknak, akik önhibájukon kívül kerülnek nyugdíjas éveikre lehetetlen helyzetbe.
Merjünk őszinték lenni és mondjuk ki azt is, sosem lesz egyenlő a nyugdíj, ahogy a fizetés sem volt az, és a kifizetések csak befizetések mértékében oszthatóak ki, ezért is jó a saját számla, mert ha arra nem tettünk félre elegendő pénzt nyugdíjas éveinkre, az a saját felelősségünk. ( Ez nálunk fejlettebb országokban sincs másként)
És még mindig merjünk őszinték lenne és mondjuk ki az emberek jelentős része felelőtlen, vagy képtelen előre gondolkozni, ezért az állami nyugdíjba befizetett összeg mértékét épp úgy szabályozni és kötelezővé kell tenni, mint a leadózott pénzből a saját nyugdíj számlára történő befizetést, persze többet fizethet bárki a saját számlára, de kevesebbet nem. Ha ezt nem tesszük, akkor az emberek jelentős része nem vagy nem a megfelelő mértékű pénzt fogja eltenni a nyugdíjas éveire, majd nyugdíjasként be áll a “szociális alapon adjanak nekem nyugdíjat kérők” sorába.
Mit is ír még Anna: “Miközben az állami nyugdíjrendszer teljesen átláthatatlan: az átlagembernek nincs információja arról, hogy mennyi nyugdíjra számítson az eddigi befizetései alapján. Így végképp semmilyen ösztönző nincs a rendszerben arra, hogy a magyarok gondoljanak a jövőre, és gondoskodjanak a saját időskorukról.”
Igen a nyugdíjrendszerünk átláthatatlan, de ennek oka sajnos elég egyszerű, a feloszto-kirovó rendszer hiánytermelése, az elöregedés, az “okosban ” dolgozás egyre nagyobb mértéke és még sorolhatom. Ha egy rendszer tele van bizonytalan, kiszámíthatatlan elemekkel, akkor a kifizetések oldal is folyamatosan csak lyukak tömködéséről, korrekciókról fog szólni évente változó mértékben. Ezért kell a rendszert átalakítani, és a fő hangsúlyt az öngondoskodásra tenni, mert tőke felhalmozás esetében van lehetőség megfelelő befektetések mellett kamatoztatni, kamatos-kamatoztatni a felhalmozott pénzünket, ami persze nem egyszerű olyan infláció környezetben mint a mai, de annál még mindig jobb, mint tőkefelhalmozás nélkül, amit ma befizetek azt ma ki is fizetni.
És végül mit is ír megoldásként Donáth Anna:
“A legsürgősebb feladat azon rendkívül alacsony nyugdíjak megemelése, melyek nyilvánvalóan nem teszik lehetővé az emberhez méltó életszínvonalat Magyarországon.”
Persze de fentebb írt adatok birtokában itt azt is le kellene írni, hogy miből, mert a jelenlegi befizetéseink még erre a szerény ellátásra sem elegendőek, mint látható. Pusztán azt mondani, hogy jogunk van normális élethez nyugdíjasként vagy még előtte az csak kívánság füzet, egy kormány és egy felelős ellenzék feladata éppen az, hogy megmutassa ezt miből fogja finanszírozni, vagy milyen plusz bevételeket teremt meg, amiből majd finanszírozható. Ha elegendő kimondani, hogy kinek mihez van joga, akkor Afrikában már jóllakott, elégedett embereket látnánk. A kapitalizmus lényege még mindig az, hogyan sokan termelik ki kevesek örömét.
“Lehetővé kell tenni a rugalmas nyugdíjba vonulást: aki szeretne, mehessen nyugdíjba korábban, valamivel alacsonyabb nyugdíj mellett, vagy később, további munkával megnövelt összegű nyugdíjhoz jutva. Az átláthatóság és a tervezhetőség érdekében pedig az államnak egyéni számlán kell vezetnie a nyugdíjbefizetéseket, hogy mindenki számára követhetővé váljon a későbbiekben elérhető nyugdíj összege.”
Persze a jelenlegi rendszer is finanszírozhatatlan, hát tegyük lehetővé még a rugalmas nyugdíjba vonulást 🙂 (Tényleg nem volt egy olyan szakember, aki ismeri a nyugdíjbiztosítás működését a Momentumnál? Itt sem magával az ötlettel van baj, de az ehhez szükséges háttér megteremtésének feltételeiről is beszéni kell, mert nélküle ez csak üres ígéret ) És igen egyetértek be kell vezetni az egyéni számlát, én is ezt írom, de ehhez meg kell oldani néhány generáció helyzetét, akinek már nincs elég ideje a magán számlákon reális tőke felhalmozásra, ez minimum a nyugdíjba vonulást megelőző 15-20 évnyi korosztály. Nekik a reális megtakarításaikat ki kell pótolni. És egyetlen szó nem hangzik el arról, hogy ha nem lesz vagy nem lesz elegendő befizetés a mai aktívaktól, mert saját magánszámláikra fizetnek, akkor miből lesz nyugdíj a ma nyugdíjasának, akik már nem tudnak öngondoskodni. Ha erre nem ír megoldást, sőt még a témával sem foglalkozik a Momentum anyaga, akkor foLYtatják az elmúlt 12 év (szerintem meg 30 év) előző kormányainak és “felelős 🙂 ” ellenzékének a választókat megtévesztő rendszerét.
“Az államnak újra ösztönözni kell az öngondoskodást, és vissza kell állítania az emberek bizalmát a nyugdíjas évekre szolgáló takarékosság iránt. A cél az, mindenki úgy menjen nyugdíjba, hogy az állami nyugdíj mellett további megtakarítással, befektetéssel vagy jövedelemmel rendelkezik.”
Ez így lufi, azt írjuk le, hogyan kell ösztönözni, hiszen a KATA rendszere megmutatta, ha ezt az ösztönzést odaadjuk az emberek kezébe, mint lehetőség, akkor nem élnek vele, aztán a jövőjüket meg majd oldja meg az aktuális kormány.
“Az anyagi lehetőségek mellett az időskor életminőségét az egészség és a mindennapok kényelme határozza meg. Célul kell kitűzni, hogy a magyarok egyre egészségesebben menjenek nyugdíjba, hogy a nyugdíjaséveket ne a krónikus betegségek okozta nehézségek határozzák meg. Ezért erős ösztönzőkre van szükség a 40-es és 50-es korosztályban a szűrővizsgálatokon való részvételre, valamint az egészségesebb életmód választására. Ezt az állami költségvetésnek finanszíroznia kell, mert az itt befektetett összegek jelentősen emelik az időskori életminőséget, miközben csökkentik az egészségügyi kiadásokat.”
Nos az egészségügyi ellátás egy következő kávéház, nem csak nyugdíjasok számára, így most erről csak annyit, hogy ez is pénz kérdése, és a cikk elején látható számok matatják, hogy 3x akkor hiány van, mint a nyugdíjkasszában, ergo azt is át kell gyökeresen alakítani, és egy ilyen jövőértékelésnek éppen ezekről az átalakítási folyamatokról és azok finanszírozási hátteréről kellene szólni.
Kicsit szomorú vagyok, mert ugyan a teljes anyagból most csak a MINŐSÉGI IDŐSKOR fejezetre tértem ki, de ebből is látszik, hogy ez az anyag inkább marketing, mint valós megoldás, inkább álmodozás, mint reális folyamatok leírása. Kicsit olyan már megint, mint általában a pártpolitika, azt mondják, amit hallani akarunk, de arról már nem beszélünk, hogy ennek mi az ára ránk nézve is. Pedig ha felnőttként kezeljük az állampolgárokat és azt mondjuk el kell kezdeni igazat mondani, még ha fáj is, akkor javaslom tényleg kezdjék már el az igaz mondást politikai marketing szövegelés helyett a pártok és politikusaink.