Mi is bajom pontosan a magyar ellenzékkel, miközben a fideszt is a pokolba kívánom
9 min read
Ahogy azt sokszor leírtam már egyetlen pártot sem szeretek, vagy támogatom, aminek múltban győkerező végtelen egyszerű és egyben logikus oka van, de erről majd később írnék.
A cikk azonban most az összes párt helyett az ellenzéki öszefogásra fókuszál, nem mintha a megállapítások nem illenének olykor a kormány pártra is.
Rögtön a lényegre törve az egyik legnagyobb probléma velük, hogy nem társadalommal szembeni érdemi párbeszédre fókuszálnak, mondjuk ki még csak nem is kiváncsiak az alulról, a választók felöl érkező véleményekre, bírálatokra vagy épp javaslatokra. Alapvetően Újbudáról szeretném a példákat hozni állításaimra, de amiről beszélek országosan pont így igaz.
Bár olykor társadalommal történő párbeszéd látszatát akarják megteremteni utca fórumok szervezésével, de ez csak önámítás egyben önigazolás, hogy Ők aztán nagyon odafigyelnek a párbeszédre, de valójában egyáltalán nem kiváncsiak arra, hogy mit várnak el tőlük a választók, akik nem mellesleg bizalmat szavaztak nekik. (A megfogalmazásom pártokra vonatkozik összességében, de olykor “fehér holló” jelleggel ebben vannak kivételek helyi önkormányzati képviselők tekintetében) Pont ezért nem szabad azon csodálkozni, hogy rendre 2 órásra tervezett utcai fórumoknak milyen irdatlan kevés látogatója van, és ezek egy része is az adott párt saját támogatói, aktivistái, fanatikusai. Valójában nem tudnak mit mondani marketing kliséket leszámítva a választóknak, de hát hogyan is lenne mondanivaló, ha valódi nyitottság nincs a saját főnőkeik, azaz a választól felől érkező reakciókra. (korrektség érdekében itt kell megjegyeznem, hogy pont ugyanezt el tudom mondani a fideszre is)
Én rám nem mondhatja senki, hogy nem szólalok fel elégszer, nem írok, kommentelek akár a fidesz, akár az ellenzéki politikusaink (most picit maradjunk ennek tekintetében Újbudán) posztjaira vagy kommentjeire, és ugyan melyikre válaszoltak eddig a megszólítottak. Alapvetően szinte egyikre sem, és ezzel olvasgatva a megnyivánulásokat messze nem vagyok egyedül. Kérdés, hogy ez valamilyen felsőbbrendűségi tudat kivetülése a részükről, vagy az irdatlan magabiztosság visszajelzése (mondjuk ez alapvetően a Fidesz elvitathatatlan tulajdonsága), vagy tudatos menekülés a válaszok elől valós érvek, tények, esetleg adott témákban a tudásbeli hiányosságok elöl ? Egy biztos, nagyon rossz taktika, mert a hallgatás, a visszajelzések hiánya saját felvetéseiknél az sokszor beszédesebb, mintha bármit is válaszolnának.
Persze, hogy némi mentséggel is szolgáljak a részükre, talán érthető, hogy még az ellenzékiség hatalma is ( a tényleges hatalom hiányában) elvarázsol és elvakítja annak élvezőjét, főleg ha saját fanatikusainak majom szeretettel vetélkedő imádata övezi őket. Lássuk be nem nehéz elhinni, hogy az ilyen politikusoknak, hogy egyfajta lángelméjű világmegváltok, ha ennyi agyatlan hülye veszi körbe őket. A szerencsésebbeket, akik parlamenti kondérhoz jutottak, azokat meg álimádat mellett a megnyiló pénzcsapok is megerősitik abban, hogy tök fölösleges olyan apróságokkal foglalkozni, hogy ugyan mit szeretnének a választók. Újbudán erre is találunk tökéletes példát, aki helyi képviselőként egy körzet ügyeiben sem volt képes megtalálni a helyes utat, most meg parlementi listásként 56-os forradalmárok reinkarnációjának képzeli magát, amint elvadult arccal szigorúan kamerába pislákolva próbálja előadni a begyakorolt mozdulatait és mondtait a “NÉP” nevében, csak az alakítás túl lihegése ripacskodás jelleget ölt.
A társadalmi párbeszédre nyitottság, a civilekkel történő egyeztetés, sőt hatalomba történő aktív bevonás, érdekképviseletük gyakorlása már az öszes ellenzéki párt mantrájaként fogható fel, de lásd Újbudán még egy nyomorult civil referensi poszttól is megijedtek, és legszívesebben 6 méterrel a föld alá ásnák ennek még csak a gondolatát is. Épp eleget írtam már, hogy hány és hány ügyben tértek ki a valós párbeszéd elől, a civilek hány és hány felvetésére, ötleteire, javaslataira még csak nem is válaszolnak, kivéve ha valamit megdícsérünk, sőt megköszönünk. Itt a következő probléma, hogy az ellenzéknél is addig terjed a demokrácia, a vélemény és sajtószabadság, amig azt hallják, olvassák, amit hallani, olvasni szeretnének. Kicsit olyan, mintha egy másik dimenzióban élnének, ahová csak a számukra megszűrt és saját politikai hasznukat erősítő vélemények érnének el, no meg saját fanatikusaik ömlengése. Csak szólok, ha hidegen hagyja adott ellenzéki politkusokat az irányukban történő kérdezés, akár megánszemély, akár média részéről, akkor bizony úgy bontuk kordont demoráciára hivakozva, hogy magunk köré meg sajátot építünk.
Vajon miért nem tudja értékelni az ellenzék kerületi vagy országos elitje, ha vélemények, ötletek, javaslatok érkeznek hozzájuk civilektől, vagy civil szervezetektől, vajon miért képzelik magukról, hogy ők a teljesség és minden dolgok tudója, akik éppen ezért már nincsenek rászorulva halandó emberek véleményére. Sajnos láthatóan ők is egyfajta tekintélyelvűség katonái, ahol nem az számít miről beszélünk, hanem hogy ki volt, aki erről beszél. Nem az számít igaz-e, ha fény derül valamire a saját tyúkolban, rögtön az a kérdés ki vitte ki a hírt, ergo fontosabb az “áruló” ténye, mint kikerült információ igazság és/vagy valóság tartalma és az abból levonható következtetések. A hierarchia mindent visz a pártokon belül, ezért nem tudnak változni, megújulni. Megcsontosodnak, betokosodnak, idejét múltá válnak, azokat pedig akik ezen változtathatnának koruknál vagy romlottságuk alacsonyabb szintje okán padlóhoz szegezik, nem történik meg a generáció váltás.
Mi választók tehát a jelentéktelen szükséges vagyunk, akiket biodíszletként fognak fel, amolyan senkik, akiknek a véleménye is pont ezért lényegtelen. (azért ez majd jusson eszébe néhány újbudai képviselőnek 2024 elején, amikor majd azon morfondírozik miért nem sikerült újabb 5 évre mandátumot kapni. Abból külön regényt tudnék írni hányszor éreztették vagy egynesen kimondták testületi ülésen ezt a fajta “maradj nyugton a seggeden mint választópogár, elégedj meg azzal, hogy 5 évente köhöghetsz egy kicsit” álláspontot. Többen szinte kikérték maguknak, hogy ha számonkértünk valamit, mert hát Ők már megkapták a bizalmat, innentől miért is akarunk mi itt bármibe is beleszólni. (nagyjából ilyen alapon árusítják ki a kerület vagyonát már vagy 30 éve, függetlenül attól épp milyen színú zakóban ül a vezetés.) Azért hogy valamit mi is kapjunk, ontják ránk a szelfiket, amin megcsodálhatjuk, hogy milyen eredményesen végzik a munkájukat.
Gondolom azért is tartják magukat távol a választói kritikától vagy épp javaslatoktól, ert ha foglalkoznának ezzel, akkor reagálni is kellene rá, az meg lássuk be veszélyes, mert ki tudja a reakció milyen vlasz reakciókat szül. Arról nem beszélve, mi van akkor, ha még jó is az ötlet, akkor még adják is a lovat a civilek alá ? Célszerűbb hallgatni, a saját fanatikusaik meg majd úgy is kitöltik az űrt túlfűtött imádattal, még ha mindez érvek, tények nélkül csak üres lufi lesz, amit meztelen királyok markolnak.
Pedig már olyen sokszor kiderült, hogy a civilekben mennyi akarat, elszántság, ötlet van, hogy mennyire konstruktív lehetne az összefogás, ha ezeket az embereket és szervezeteket megfelelő nyitottságal hallgatnák meg és dolgoznának velük együtt. Ehelyett érdektelenségükkel, a párbeszéd látszatának elég gyenge színházi előadásával érvről évre hízlalják az un. bizonytalnok táborát, akiknek totálisan elege van már mindkét nagy politikai tömbből. Megmaradnak az ostoba, választói szempontból értelmetlen pártok közti alkudozások, marad a párt és frakció fegyelem béklyója, marad a megélhetési politizálás az ellenzék térfelén is, aminek eredménye az elmúlt 14 év. Már csak azon megy a verseny lehet-e együtt vagy külön még nagyobat bukni, illetve ki tud jobban bújkálni a válsztások estéjén, ha oda kell állni a színpadra a választók elé és bocsánatot kérni az újabb és újabb vereségek miatt.
Sajnos a rendszerváltáskor illúziókat kergettünk azzal, hogy ha ledől a sarló és kalapács, akkor a hazánkba betörő nyugati szabadság mámor, meg a falszabadult tiszta lelkünk együttesen majd mindent megold, de lásd nem oldott meg semmit. Azóta pedig folyton valakiben, valamiben bízunk, hiszünk, csak magunkban nem. Majd az Eu, majd Brüsszel, majd egy ellenzéki jövőbelátó, tán még a jóindulató marslakókban is bíznak a páran, akik majd helyettünk megoldják azt, ami a mi feladatunk lenne. Ilyen posványban pedig nem nehéz a Fidesz gátlástalan lovagjainak dagonyázni, és ebbe még olyan mélysötét lovagok is beleférnek, mint Mészáros Lőrinc a Nobel-díjas gázszerelő. Az ellenzék fanatikusai pedig ellensúlyként természetesen megtalálják a saját felkent szentjeiket, akik majd elhozzák a dícső jövőt. Sajnos az a baj a fanatikusokkal, hogy ott butaság és szorgalom jegyben jár, abból pedig csak földrengés szerű vajúdás születhet értelmes gondolatok helyett. Politikai fanatikussal és galambbal sose állj le sakkozni, mert pont úgy szarnak a szabályokra, mint a logikus gondolkozásra, ha csak nem vesszük mindent felülíró szabálynak, hogy ki dönti le előbb a bábukat játszma nélkül.
Láthatóan azt sem akarják megérteni a politikusok pajkos csapatában, hogy nem az atyaúristen személyére szavaztunk a parlementben vagy az Önkormányzatnál, pusztán ügyintézőket választottunk a munkánk (életünk) megkönnyítésére, a vagyontárgyainknak pedig őrzésére, maximum haaznosítására, nem pedig eladására kértük fel őket. A bankba sem azért teszek pénzt, hogy eldorbézolják, hanem azért, hogy azt kamatoztassák nekem, máégha ebből le is “csipegetnek” munkájuk gyümölcse címen. (Mondjuk jelenlegi betéti kamatokat látva ez most nem a legjobb példa volt 🙂 ) Tehát nem szabadna elfelejteni a kéviselő uraknak és hölgyeknek, hogy ki az alkamazott és ki az alkalmazó. Mi választók, mi Újbudaiak vagyunk a Megbízók, nekünk kell szolgálni,teljesíteni, felénk kell elszámolni.
Mindezt jó lenne átgondolni ellenzéki politikusoknak épp úgy, mint a fidesz embereinek, mert 2024 itt van már a kapuban, aztán sokan logó orral mehetnek szerencsét próbálni a polgári életbe.
