A párbeszéd az Újbudaiakkal az vajon egy lehetőség vagy kötelesség ?
7 min read
Dr. László Imre polgármester úr már sokszor elmondta testületi üléseken, vagy épp civil szervezeteknek küldött válaszában, hogy azért nem kell civil referens, mert az összes önkormányzati képviselő az. De vajon ez tényleg így van ?
Válaszoljon az árnyék civilreferens 🙂 Bár itt helyesebb a többes szám, mert a civil szervezetek ingyen dolgoznak és demokratikusan működnek, így minden esetben az adott téma dönti el, hogy épp ki képviselje a szervezetet, azaz ki legyen éppen az árnyék civilreferens.
Számtalan levelet, üzenetet, megkeresést kaptam már, amiben a nyilvánosság segítségét kérték rajtam keresztül, mert az adott terület önkormányzati képviselője elérhetetlen, nem veszi fel a telefont, vagy nem reagál emailekre. Fogadóóra tartása is hektikus és ha van sem igazán kommunikált kifelé, így akinek lenne kérdése, problémája lemaradhat az ilyen ritka lehetőségek egyikéről.
A Lokálpatrióta szerkesztó-tulajdonosaként, mint Lokálpatrióta és mint Suszter András is tagja vagyok szinte minden releváns újbudai facebok csoportnak és természetesen rendszeres olvasója vagyok az Újbuda újságnak és az Újbuda facebook oldalnak is, így azt meg tudom erősíteni, hogy igen csak ritkán találkozom olyan bejegyzéssel, hogy adott képviselő fogadóórát tart.(pedig azt havonta egyszer minimum, szinte kötelező jelleggel tartani kellene) Ebben üdítő kivétel Gazdagrét, ahol rendszeresen volt/van kiegészítve utca fórumokkal, és azt is el kell ismerni, hogy kerületünk Polgármestere is ebben a kérdésben igen aktív, de sajnos a képviselők elérhetősége és az általuk a lakosság felé elvégzett kommnikáció, divatos szóval a lakossággal történő párbeszéd finoman szólva is gyerekcipőben jár.
Tisztelt Polgármester úr ! a felém eljuttatott észerevételek és a saját tapasztalataom alapján is egyértelműen kijelenthetem, hogy sajnos…
a helyi önkormányzati képviselőinkre nem mondhatjuk el, hogy egyben civil referensek is, mert még a képviselőségből eredő lakossági párbeszéd is sokaknál igen harmatos.
Saját példából mondhatom, hogy rendszeresen kérdéseket intézek önkormányzati és parlamenti képviselőkhöz (messze nem csak Gazdagréten és parlamaneti képviselőknél kizárólag Újbudai kötődésűekre gondolok) és az esetek túlnyomó többségében semmilyen választ nem kapok, pestiesen szólva levegőnek néznek egy Újbudait. Ez igaz arra is, amikor Újbuda független hírportáljaként, a Lokálpatrióta nevében kérdezek, és igaz arra is, amikor Suszter Andrásként teszem fel a kérdést, és persze akkor is, amikor a Védegylet országos civil szervezet helyi aktivistájaként kérdezek. Teszem ezt számos platformon, ideértve az emailt, a képviselő saját közszereplői, politikusi facebook oldalát, vagy épp messenger felületét, ami arra lett kitalálva, hogy chat formájában kommunikálni lehesen az illetővel. De adott pártok helyi szervezeteinek facebook oldalát is kipróbáltam már, ahol név szerint intézem üzenetem, kérdésem, véleményem adott képviselőnek.
Persze erre rögtön rá lehet vágni, hogy nincs ideje az adott oldalon, vagy saját messsenger felületén, email címén érkező üzeneteket olvasni, csak kérdem én akkor minek vannak ezek ? Vajon kötelessége vagy sem egy képviselőnek minden lehetséges csatornán kommunikálni a választóival ? Ráadásul, amikor valamelyik politikai “rajongó” ír ugyanezen a felületen, hogy “Bravó, veled vagyunk, csak így tovább”, arra valahogy csak rátéved a politikus szemevilága és egyből válaszol is, minimum megköszöni, tehát ott járt és látni kellett az általam megfogalmazott kérdést vagy üzenetet, akkor….. ez is a no comment kategória.
Ha ebből kiemelem azokat a kérdéseimet, amiket független helyi médiaként teszek fel, akkor azt gondolom az pont olyan kordon építés a sajtó irányában, mint aminek okán néhányan meg kordont bontanak. Ott azt mondják ez elvi kérdés, itt kerületen belül nem reagálni akkor az milyen kérdés ?
Vajon amikor letették képviselőink az esküt, akkor mire esküdtek fel ? Nem a választók képviseletére ? Ha igen, akkor hogyan tud valaki választókat képviselni, ha még a kérdéseikre, üzeneteikre sem válaszol, ha nem teremti meg a lakossággal történő párbeszéd formáinak a lehetőségét sem ? Vajon minek nézik a választókat, az Újbudaiakat, ha ennyire félválról veszik a nekik küldött üzeneteket, jelzéseket, véleményeket, kérdéseket ?
Mivel kerületünk polgármestere láthatón meg van arról győződve, hogy az önkormányzati képviselők tökéletesen végzik a munkájukat a választói körzetükben, sőt még civil referensként is maximálisan helyt állnak, ezért a mai Közmeghallgatáson kérdést fogok intézni Dr. László Imréhez, hogy elfogadhatónak tartja-e a fentebb leírtak alapján, ha egy helyi képviselő hektikusan ad lehetőséget a helyiekkel történő párbeszédre, és ha azok megkereséseire számtalan csatornán nem reagálnak. Ahogy azt sokszor megfogalmaztam már, el kellene már tudni dönteni, hogy ki van kiért. Nem mentség ugyan helyi képviselőinknek, de azt el kell ismerni, hogy civil szervezetként megfogalmazott leveleinkre kormány hivataloktól is sok esetben semmilyen választ nem kapunk, nem beszélve Budapest Főpolgármesteréről, aki pedig konzekvensen elzárkozott helyi civil szervezetek megkeresései kapcsán a közvetlen párbeszédtől, pedig még a pártjának is ez a neve. (lásd pl. Hamzsabégi sétány ügyében, vagy Kelenföldi Városközpont jövője, ahol pedig Polgármester úr kijelölte Lakos Imrét a kapcsolatteremtés elősegítésére cirka 1,5 évvel ezelőtt, de természetesen semmi nem történt ez ügyben és még csak visszajelzést sem kaptunk Lakos úrtól sem)
Párbeszéd vagy párbeszédnek csak a látszata ? Választások előtti fellángolások, majd utána még parázsnak is kevés aktivitás ennek tekintetében ? Akkor mi választók, mi Újbudaiak egyes képviselők esetében csak biodíszlet vagyunk ?
A párbeszéd az Újbudaiakkal az vajon egy lehetőség vagy kötelesség önkormányzati és parlamenti képviselők esetében ?
Erre pedig csak ráerősít, amikor egy civil szót kér a testületi ülésen adott téméban érintettség címen és vannak olyan képviselők, akik erre nemmel szavaznak. Ezek a képviselők akkor milyen módon is képviselik a választóikat, ha még a szót sem adják meg nekik. Ezeket a képviselőket pedig hiába ültetem szégyenpadra, mert ez sem érdekli őket, még a szégyenpadon sem szólalnak meg, nem cáfolnak, nem “vitáznak” tettüket értelmezve, nagyjából a ” ki nem ….ja le, hogy mit a véleményetek” állásponton vannak. Az egyik szégyenpadosnak egyetlen mentsége lehet, hogy még csak nem is Újbudai, csak idedobta a pártja, mint bevethető ejtőernyös. Hát mit is várhatok attól a képviselőtől, akinek fogalma nincs az Újbudaiakról és Újbudáról, ugyan hogyan képviselhet Ő itt bárkit. Természetesen képviselő lehet, mert nem tiltja a törvény sajnos, hogy legalább némi helyi identitást fel kelljen mutatnia egy képviselőnek, de attól hogy valaki a pártja zászlajába burkolózva, és nem egyéni teljesítménye alapján megnyer egy választást, az sajnos még messze nem jelenti azt, hogy ettől képviselni is fogja a helyiek érdekeit.
Ezért lesz 2024-es önkományati választás talán legnagyobb, legfontosabb kérdése az, hogy végre merünk-e egyénre, egyéni teljesítményekre, egyéni hitelességre szavazni ? Vagy annyira elönti a lelkünket valamelyik oldal iránti gyűlölet, hogy továbbra is nem valakire, hanem valamelyik oldal ellen szavazunk majd, lehetőséget adva ezzel arra is, hogy képviselői munkára érdemtelen, sőt, mint láthattunk, még újbudai kötődéssel sem rendelkező emberek ülhetnek képviselői székbe. Ennek következményeit pedig 5 évig nyöghetjük.
