Barackmag utcai építkezésről leveszik a hatósági zárat és mehet tovább az építkezés ?
6 min read
Egyes források szerint múlt héten a NAV és a kormányhivatal kivonult a Barackmag utcai építkezésre és gyakorlatilag megállapodtak az építőipari vállalkozóval….
A tényről már tudnak az Önkormányzatnál, de azt Ők sem tudják, hogy mi a megállapodás tárgya, miközben érintettek, ezért tájékoztatást kellett volna kapniuk.
A hírt megerősíteni látszik, hogy szombaton és ma hétfőn is megjelentek ismét a munkások az elvben hatósági zár alatt lévő területen és neki álltak dolgozni. Természetesen nem a leszakadt út helyreállítását végezték, nem is támfalat építettek, amit a kormányhivatal előírt, hanem a szálloda épületén dolgoztak tovább.
Mondanom sem kell, hogy a feltöltött szakasz eredeti szintre történő visszaállításába sem kezdett bele a cég, és az az érzésem nem is fog.
Van olyan nem hivatalos info, hogy állítólag a szálloda falát tekintik majd támfalnak, és ha az akész, akkor majd a leszakadt járda és úttestre ráöntenek földet , bármit, oszt jóidő. Na már most az eddigi építkezési szakszerűség láttán, sok reményt ne fűzzünk ahhoz milyen út fog itt épülni, ha egyáltalán épül, hiszen Gubijev úr tagadta, hogy az Ő hibájából szakadt le az úttest és el is zárkózott annak helyreállításától. Benne van a pakliban tehát, hogy majd épül a szálloda fala, az úttestet meg majd csinálja meg, aki akarja, az ott élők pedig még ki tudja mennyi ideig nem fognak tudni bállni a saját garázsaikba, a szemetet is reggeli edzésként még hónapokig, évekig lehet majd kihúzogatni a 100 méteres szakasz valamelyik végéhez.
Persze várjuk meg, hogy a kormány hivatal kegyeskedjen tájékoztatni az Önkormányzatot, meg az ott élőket, de sok jót ne várjunk, ha már ezt sem várta meg az építőipari cég és nyugodtan neki állt dolgozni.
Ugyan morbid, de lehet az itt élők azzal járnának a legjobban, ha leszednék a behajtási tilalom táblákat, hajtsanak csak be a teherautók, munkagépek, azt szakadjon le az utca úgy, ahogy van, magával rántva a szennyvíz csatornát is. Akkor talán ismét vakarja majd a fejét a kormányhivatal, a NAV, meg minden olyan szervezet, ami csak látszatilag védi emberek érdekeit.
A helyzetet látva egy helyi írt is egy tanulságos mesét, ami ha esetleg egybevágna azzal, ami Madárhegyen zajlik, az természetesen csak a véletlen műve 🙂
FÜTTYÖS-HEGYI FEKETE LEVES/MESE. (A történet a képzelet szüleménye, bármiféle, bármivel kapcsolatos hasonlóság a véletlen szüleménye!)
Egyszer volt, hol nem volt…? Na, na, na, „álljunk meg egy szóra”! Már az elején fordulatot kell, hogy vegyen a mese, mert már nem egyszer és már lassan mindenhol volt hasonló történet. És az is biztos, hogy nem kell az Óperenciás tengeren túlra sem utaznunk, elég, ha egy BKK járatra ülünk fel. Na de folytassuk a történetet!
A Füttyős-hegy oldalában található, kis tisztáson zajlott az élet, melynek jó része hasonlított a kereke erdőre, ahol rengeteg kisebb, nagyobb állat, rovar és madár élt, madár zsivajtól hangos volt a környék, a denevérek „stuka” repülő bemutatót tartottak esténként, a sünök beleittak a cicának kirakott tejbe, az ásóbékák, „dagadt” hasukat vonszolták a fűben, és ebben az idillben egyszer csak megjelent a Földhányó.
A békés táj egy pillanat alatt átalakult, a Földhányó, rengő léptekkel lábát vetette, hatalmasat harapott a zöld gyepbe, majd az erdő felé fordulva, ráokádta szájának tartalmát a zöld birodalomra, amit nem is hagyott abba, míg több méteres magasságig nem temette be a kerekerdőt lakóval együtt! Volt jajgatás, segítségkérés, de mire a segítség megérkezett hetekkel később, már csak pár fa állt fejfaként, megcsonkítva, jelölve a tömegsír helyét, ahol legalább 5000 fa, lakóival együtt lelte halálát!
Mit lehet tenni, hiszen ami a föld alatt van, az már nem látszik, így az elöljáró nem tehetett mást, mint előírta, hogy a majd egy tucatnyi, még látható csonka fa helyett egy tucatot kell ültetni! A földhányó az elöljáró tehetetlenségén felbátorodva, tovább okádta a sírhantra a földet, míg a király nem szerzett tudomást az ügyről. Ami sok, az sok, de mint kiderült nem elég „sokk”, mert a király is erőtlennek bizonyult és a földhányó többször is rászedte a hiszékeny királyt, azt ígérve, hogy mindent jóvá tesz.
Esze ágában sem volt jóvá tenni, inkább gurított néhány garast a király udvarának, bűnbocsánatként. Aztán a nagy mohóságnak köszönhetően, veszélybe kerültek mások is, szakadni kezdett a föld és már haza sem lehetett jutni a megszokott erdei úton, mert szó szerint a föld nyelte el azt. Ajjaj, nagy lett a kár és bár kezdetben mindenki tudta, hogy a Földhányó a hóhányó, mégis csak igen keservesen mondták ki! Jött is a hadsereg, állig felfegyverkezve, hogy megállítsák a földhányó mohóságát, de kezdetben nem jártak sok sikerrel. Aztán úgy látszott, mégis megértették a földhányóval, hogy ez így nem mehet tovább, mert a falánksága csak tetézi a kárt és a bajt. Meg is született az udvari tanácsnokok fejében, a megoldás, hívták is a szaktudósokat, akik azt mondták, hogy a földhányó semmi máshoz nem ért, csak a faláshoz, ezért ne higgyük el, hogy bármit is jóvá fog tenni. Ezért úgy döntöttek, hogy mástól fognak segítséget kérni, hogy az erdei út újra a hegyen lakóké lehessen. Kitalálták, a tuti megoldást, gyorsan fallal vették körül a földhányó által behabzsolt területet. Bár a földhányó a falon többször is átmászott, hogy mohóságát kielégítse, de a szigor elérte hatását látszólag. Aztán eltelt pár nap, jött ismét a hadsereg, elbontotta a falat, szanaszét szaladtak a szakértők, a korábbi megmondó emberek is, aztán a király is mély hallgatásba burkolózott.
Magára maradt a volt kerekredő? De nem, mert ismét döngő lábakkal megjelent a földhányó, mindent visszakapott, amit elvettek tőle! És mi a történet vége? Hát nem az, mint egy jó mesének, mert itt a jó nem nyeri el méltó jutalmát és a rossz sem bűnhődik meg, sőt a földhányó, jólakottan a képébe böfög a megdöbbent embereknek, akik örüljenek, hogy őket még nem tűntette el a föld színéről, mert pár garas ellenében azt is megtehetné. Mára nincs madárcsevej, a denevérek rég eltűntek, az ásóbéka kilapulva az úton hever, a környéket a szálló por fedi be. Út sincs, minek is az! Az erdő zsongását eszeveszett kopácsolás, csörömpölés váltja fel. Az erdő helyén, a hegyből, hatalmas beton „szemfogak” merednek majd ki, hirdetve, hogy még ebbe sem törik bele fog, csak ki kell várni, míg a normalitás belefárad a józan ész keresésébe.
