A helység kalapácsa avagy mai lezsibbasztó kalandom a Fehérvári úti rendelőben
5 min read
Mindenkinek elege van mindenből, de vajon miért mindig azokon éljük ki, akinek semmi köze ahhoz, amiből elegünk van ?
Idén az időpont kérés diabetológiára vagy például szemészetre a lehetetlen küldetésnek bizonyult, de optimista emberként ma épp a Fehérvári úton jártam, hát uccu neki ugorjunk be, próbáljunk szerencsét, hátha…
Azt fejből tudtam, hogy a diabetológián a doktornő, akihez tartozom csütörtök délelőtt rendel (mondjuk nem volt nehéz megjegyezni, mert ezen az egyetlen napon rendel), így felszaladtam a másodikra és amint a lépcsőről befordultam már messziről láttam, hogy a diabatológiáról egy asszisztens kint áll a folyóson betegekkel körbevéve. Fiatalságom legszebb perceit idézve hoztam ki magamból a leggyorsabb időt, hogy mielőtt eltűnne az ajtó mögött még rákérdezhessek tudok-e időpontot kérni bármikorra, tőlem 2024 vagy 2025 is lehet 🙂
A fiatal hölgy arcára volt írva, hogy nagyon elege van a betegek kérdéseiből, főleg az időpont kérésből, de most mit tudok csinálni ? (fenti kép csak illusztráció) Elő van írva a kontroll, ha jól tudom szankcionálhatják is, ha szabotálom megjelenést. Csak hát nem én szabotálom, jönnék én bármikor ha lenne időpont. Közben beugrott, hogy ilyenkor vinnem kell a szemészetről is papírt, de oda éppen egy éve nem tudok bejutni. Na mindegy majd jól ledorgálnak, amiért képtelen vagyok Harry Potter módjára bevarázsolni magam a szemészetre.
Az előttem állok kérdéseimből az nagyon gyorsan megvilágosodott, hogy itt mindenki bejutni szeretne, de senki sem tud 🙂 Volt akinek már gyógyszere sem volt, és mint tudjuk körzeti orvos, csak szakorvosi javaslatra írhat ki gyógyszert, amiről papírost kell innen vinni, de hát hogyan vigyen szerencsétlen, ha nem tud bejutni. Éppen ezt ecsetelte egy 80 körüli bácsi, amikor a fiatal asszisztens vagy nővér vagy tudom is én mi a rangja nemes egyszerűséggel besokalt, és csak annyit bökött felénk, “Na most van elegem” és sarkon fordult, és szó szoros értelmében bebaszta az ajtót (bocsánat a vulgáris szóért, de ha becsapta szót írom azzal messze nem írtam volna le a valóságot). Aki nem ismerte volna fel, Ő volt a helység kalapácsa kicsit átértelmezve. Rá is néztem a falra, keretre, hogy nem sérült-e meg valamelyik. A sarkon fordulás közben még egy “Elnézést..” szót ki tudtam morzsolni a számon, hiszen én eddig csendesen vártam és szerettem volna én is feltenni egy igen rövid kérdést, hogy mikor jöjjek vissza időpontot kérni, de ez szerintem már el sem jutott a tudatáig, pont rohadtul nem érdekelte én mi a fenét akarok, egyébként is még élek, akkor meg mit problémázom itt..
Egyéb lehetőség hiányában a sorstársaktól kérdeztem van-e esetleg információ morzsájuk az időpontok tekintetében. Ők nem vágták rám a széket, amin ültek, hanem megtört mosolyuk közepette jelezték, idénre nincs, és nekik azt mondták januártól már más rendszer lesz, de azt nem árulták el mit jelent, Szerintük érdemes idejönni január első vagy második hetében, és akkor lehet majd megtudjuk, hogy mikor kell majd visszajönni, amikor majd estleg megmondják mikor lehet majd időpont tekintetében is visszajönni ami alapján meg tudjuk, hogy talán mikor találkozhatunk a doktornővel.
Ne feledjük háborús vészhelyzet van, és nekem még meg van minden végtagom, az energia árak is magasak, az infláció meg biztos bekúszott a rendelőbe, így ne panaszkodjak, amúgy is 60 éves ember még nem fog belehalni, ha elmarad egy picit a kontroll vizsgálat. Értem én, de nem mellékesen nem csak 60 éves vagyok, de TB-is fizettem ennek arányában, na mindegy…ez van.
Abba már kezdek belenyugodni, hogy az orvosi ellátás a Fehérvári úton amolyan orosz rulett szerű, ha szerencsém van, akkor olykor sikerül bejutnom, de az még nekem is új, hogy rámvágják az ajtót, az sem várják meg, hogy kimondjak egy öt szavas mondatot, hogy láthatóan nagy ívben tesz arra, hogy itt nekem kellene szolgáltatni és nem én szolgáltatok…
Ha esetleg olvassa valaki ezt a cikket azok közül, akik ott álltak a rendelő folyosóján, annak megköszönöm, ha megerősíti, hogy így történt.
Mit is írhatnék zárszóként ? Szép új világ….
