Szélesedik a kormányellenes front Németországban, amiből nekünk is vannak tanulságok
7 min read
Forr a levegő Európa legnagyobb gazdaságában, már kivannak a nyugdíjasok is.
Szélesedik a kormányellenes front Németországban, ahol az elmúlt hetek tüntetéseinek sorában hétvégén a középosztály képviseletében már a kisvállalkozók, nyugdíjasok és magánszemélyek is utcára vonultak az egzisztenciális félelmek miatt. Vészharangot kongatnak a gazdasági szereplők is.
Münchenben több ezer kis- és közepes vállalkozó, köztük vendéglősök, kereskedők, kézművesek, továbbá nyugdíjasok és magánszemélyek tiltakoztak a szövetségi kormány politikája miatt mélypontra jutott megélhetési helyzetük miatt.
„A középosztály feláll” mottóval összehívott, újabb tüntetésen többek között a kamiondíj emelése, a mezőgazdasági gázolaj-támogatások eltörlése, a szén-dioxid-adók és a vendéglátóipari áfa újbóli emelése ellen tiltakoztak, illetve olyan problémák miatt is, mint a lakáshiány, az időskori szegénység, az ápolók és a napközi helyek hiánya és a túl sok bürokrácia.
Hubert Aiwanger bajor gazdasági miniszter a megjelent tömeg nevében felszólította Olaf Scholz szövetségi kormányát, hogy álljon szóba az emberekkel az adóemelések és a magas energiaárak következményei miatt, amely sok vállalkozás bukásához és emberek elszegényedéséhez vezetett – tudósít az Abendzeitung müncheni napilap.
Az, hogy ropognak a dolgok, nem hangulat kérdése, hanem számok igazolják az eladásoktól az adóterhekig – mutatott rá Clemens Baumgärtner (CSU) gazdasági tanácsadó, miközben az emberek azt skandálták, hogy elegük van a jelzőlámpás koalíció alkotta kormányból, amely tönkretette a gazdaságot.
A bankszektor is új gazdaságpolitikát sürget
Eközben kongatják a vészharangot a gazdasági szereplők is.
Az emberek és a cégek aggódnak a pénzükért és a jólétükért, a befektetők elpártoltak, ezért Németországnak sürgősen szüksége van egy úttörő menetrendre, amely rendezi a gazdaság fő irányait – jelentette ki a Commerzbank vezérigazgatója egy berlini csúcstalálkozón.
Manfred Knof közölte: átfogó gazdasági kezdeményezésre van szükség az oktatás, a digitalizáció, az energia és az infrastruktúra területein, mert az egyedi intézkedések, törvények már nem elegendők a versenyképeséghez. Ehelyett nagyon erős magánbefektetésekre van szükség az új technológiákba és a mesterséges intelligenciába, viszont a befektetők elpártoltak Németországtól, amivel a zöld és a digitális átalakulás forog kockán.
Az ország vezető közepes méretű bankjának vezetője szerint szégyen, hogy strukturális problémák miatt a gazdaságpolitika nem teremti meg a jelentős beruházásokat vonzó környezetet.
Kifejtette azt is, hogy nagyobb reformok nélkül Németországnak az elkövetkező időkben hozzá kell szoknia a csekély, évi 0,5-0,75 százalékos növekedési ütemhez.
És milyen tanulságok vonhatóak le számunkra a németországi folyamatokból ?
Elsődlegesen a hazai munkavállalók és nyugdíjasok összefogásának hiánya, hogy nálunk minden társadalmi osztály csak önmagára koncentrál, és akár más társadalmi csoportokat is simán beáldozna saját vélt vagy valós előrejutása érdekében. De még adott társadalmi rétegeken, csoportokon belül sincs egységes álláspont (lásd pl. a tanárokat). Újbudai példánál maradva civil szerveződések saját facebook csoportjukon belül tiltják más helyi civil szervezetek tartalmi megjelenését, mondván az adott csoport saját környezetük, belső rendszerük problémáira és örömeire fókuszál. Nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni adott csoport említésével, de számos példát tudok mondani, amikor adott civil szerveződés a problémája felmerülésekor általánosságban kérte az Újbudán élők segítségét, de közben más civil szerveződések problémáinak kiterjesztését, saját facebook csoportján belül megtagadta.
Összességében tehát nem elég, hogy a politikusok és politikai pártok megosztják az embereket, de maga a megosztott társadalom is megosztja önmagát, és kisebb-nagyobb csoportok kizárólag saját érdekeik mentén kommunikálnak vagy akár egyeznek meg politikai pártokkal, önkormányzatokkal, pártokkal, politikusokkal, akár más civil szervezetek, közösségek munkáját gyengítve ezzel. (konkrét Újbudai példák tekintetében erről egy külön cikkben fogok írni)
Az időskori szegénység fentiek alapján nem csak hazánkra, de Németországra is igaz, ami egyben tagadása annak a hazánkban rendszeresen közölt népi legendának, miszerint a német nyugdíjasok gondtalanul élik az életüket, utazgatnak, és természetesen nem csirkafarhát a rendszeres menü alapja. Ezt a legendát természetesen politikai erők is terjesztik, erősítik, általában ellenzékben (AZ MÁS KÉRDÉS, HOGY OLYKOR VÁLTOZIK KI VAN ELLENZÉKBEN). A valóság azonban az, hogy a németek sem kizárólag az állami nyugdíjra építik a nyugdíjas éveik örömét, hanem nálunk sokkal jelentősebb mértékben van jelen ott az öngondoskodás, elsődlegesen Biztosító társaságok által nyújtott megtakarítási /befektetési szolgáltatások segítségével. A magyar emberek természetesen a facebookon rendre írogatják, hogy szeretnék én német nyugdíjas módjára nyomorogni, és ennek legfőbb oka, hogy az emberek fejében az a generált kép van a német nyugdíjasról, amit fentebb is írtam, közben pedig egyetlen adat, tény sem áll a rendelkezésére többnyire a témában a posztolóknak. Viszont ha a németek már az időskori elszegényedést vizionálják, akkor hazánkban az aktív dolgozók számára ez komoly figyelmeztetés lehet, hogy az öngondoskodás útjára lépjenek, és elkezdjenek megtakarítani és azt befektetni.
Persze ilyenkor jön az általános válasz, hogy OK, de miből ? Ilyenkor érdemes megtekinteni az egészen döbbenetes adatokat, hogy mennyi pénz költünk évente cigarettára, dohányipari termékekre, szeszes italokra, egészségtelen ételekre, szerencsejátékra, luxus termékekre. Érdekes kontraszt, amikor a TV-ben tűzesetekről számolnak be, aminek kiváltó oka sok esetben a cigaretta, közben pedig nem volt a házon, lakáson biztosítás. Pár doboz cigaretta ára egy átlagos lakás, ház éves biztosítási költsége, tehát még azt sem lehet elmondani, hogy a biztosítás érdekében le kellene szokni a dohányzásról. Közben pedig európai viszonylatban szintén döbbenetesek az adatok negatív értelemben, hogy a magyarok mennyit költenek nyugdíj megtakarításokra vagy magán egészségügyi ellátásra.
Természetesen kereshetnénk jobban is, de a bérek általánosságban a gazdaság teljesítőképességének is a viszonyszámai, és hogy miért tartunk ebből a szempontból ott, ahol, arról külön cikket érdemes írni. (hogyan lettünk Európa éléskamrájából Európa összeszerelő üzeme) Ahogy az is külön cikk lehetne hogy alakult, működött a munkavállalók érdekképviselete az elmúlt 30 évben, azaz miért harmat gyenge a magyar szakszervezeti mozgalom nyugat-európai társaihoz képest.
És végül még egy levonható tanulság, ha a német gazdaság beszakad, akkor magával rántja a magyart is, mert erős a gazdasági kitettségünk a németek felé. Sebaj közben a facebook népe ezerszer leírja, hogy “kimegyek németbe, mert ott ezerszer jobban élnek 🙂 ” Pedig én magam nagyon sok olyan embert ismerek, aki kiment és máról holnapra él, messze nem azt kapta, amiről álmodozott, miközben természetesen másodrangúként kezelik, de közben azt írogatja a facebookon, hogy neki aztán bejött az élet odakint 🙂
