Újbuda óvodai pedofil botránya után már “Rémovi” is van ? Megoldások helyett inkább a halogatás és a hallgatás….
7 min read
Rémálom az újbudai óvodában, a rendőrséghez fordulnak a szülők…
A fenti címmel jelent meg cikk a napokban a Magyar Nemzetben egy évek óta húzódó ügyről, ahol kisgyermekek rettegnek egy viselkedésre, beilleszkedésre képtelen társuk miatt, ahol egy óvodás korú gyermek még az óvónőkre is rá támad olykor.
Persze most biztos lesznek, akik legyintenek, hogy ha a Magyar Nemzet ír róla, akkor anak a fele sem igaz… Azért az még is csak furcsa, hogy nem egy, nem két szülő nyilatkozik a cikkben, miközben az intézmény fenntartó hallgatásba menekül. Ráadásul 2 éve tartó folyamatról beszélnek, így bőven lett volna idő a fenntartónak cselekedni, no meg nyilatkozni, magyarázatot adni is. Sajnos olyan mélyre jutott a társadalmunk a politkai pártjaink gyűlölet és az embereket egymással szembe állító cunamijának eredményeként, hogy már gyermekeket érintő ügyekben is politikai ideológiánk, párt hova tartozásunk alapján ítélünk meg eseményeket. Inkább behunyjuk a szemünket, bedugjuk a fülünket, hogy ne kelljen szembesülnünk azzal, ha az általunk támogatott párt inézkedése nem éppen előre mutatóak. És ez mindkét tömörülés “katonáira”, fanatikusaira, aktivistáira, támogatóira igaz.
De nézzük mi történt, lássuk néhány szülő nyilatkozatát, amit szó szerint idézek a cikkből.
(érdemes lesz majd a cikk után fenti képre klikkelni, mert az oldlaon jobban kezelik a problémát általánosságban, mint a hatóság…)
Harapás- és ütésnyomok, fojtogatás, kimerült és rémálmokkal küzdő óvodások, személyiségtorzulások – így telnek az óvodás évek az egyik újbudai óvodában, ahol egy agresszív, sokszor kiszámíthatatlan gyerek miatt a bántalmazás gyakorlatilag mindennapossá vált. A szülők azt mondják, hiába kérték az intézmény vezetőjét, nem kaptak valódi segítséget, most a rendőrséghez fordulnak.
– A beszoktatás ideje alatt minden simán ment, a fiam könnyedén és örömmel vette az óvodai életet, néhány hét elteltével viszont nagyot fordult a helyzet, éjszaka rémálmai voltak, reggel nem akart bemenni a csoportjába, bepisilt, pedig kétéves kora óta szobatiszta. Decemberre már egyre több szülő próbált rájönni, mi történik a gyerekével – kezdi Tamás, aki többedmagával lassan két éve küzd azért, hogy meg tudja védeni a gyermekét.
– Az újévet azzal kezdtük, hogy az óvónők elé álltunk, de kiderült, a nevelők sincsenek könnyű helyzetben, a napok a túlélésről szólnak, sokszor szó szerint, átlagos óvodai életre csak akkor van mód, ha a szóban forgó kisfiú távol marad – idézi fel Erika, akinek arról is tudomása van,
a kisfiú az óvónőket is bántalmazza, egyik alkalommal olyan erősen rúgta mellkason a nevelőt, hogy mammográfiára kellett mennie.
Amikor az oviból hazafele menet egy alig négyéves arról beszél, hogy mennyire fájt az óvó néninek, amikor mellkason rúgta ez a kisfiú, és doktor nénihez kellett mennie, megpróbálod elhinni, hogy ez egyszeri eset volt. Ám ahogy teltek a hetek, bebizonyosodott, hogy a gyerekeink nincsenek biztonságban – tette hozzá. De nem ez volt az egyetlen eset, hogy orvosi látlelet is készült a garázdálkodás miatt. Egy kisfiú esetében – többszöri harapás, karmolás után, végül egy fejsérülés miatt – a gyermekorvos volt az, aki közölte, ez már messze túlmutat az ovis cicaharcon, kötelessége jeleznie.
Az intézmény végül az óvónők folyamatos jelzése és a szülői nyomás miatt elindította a vizsgálatot: a kerületi pedagógiai szakszolgálat megállapítása szerint a kisfiú nem integrálható, ám az ügy ezután a fővárosi pedagógiai szakszolgálathoz került, ahol úgy találták, „belefér” a sajátos nevelési igényű kategóriába.
Nos ezt meghallgatva mondaná a L’art pour L’art Társulat a szakszolgálatról: “Nooormális ???”
Rettegnek a gyerekek
Az erőszakos kisfiú ügye ezután megrekedt, a probléma viszont állandósult.
– Teltek a hónapok, de nem történt semmi, miközben a fiamat még most is naponta bántalmazza, fojtogatja, ököllel veri. Anyaként látni, hogy a gyermeked a szemed láttára hullik szét, hogy minden, amit te felépítettél, semmivé válik, csak egy zaklatott, testi és lelki sérülésekkel teli kisfiú marad, borzalmas – csatlakozik a beszélgetéshez Éva.
Az édesanya ugyanakkor úgy látja, maga a problémás kisfiú is áldozat, hiszen megfelelő diagnózis híján ő sem jut hozzá az indokolt fejlesztő vagy terápiás foglalkozáshoz.
A szülők tehetetlensége tovább fokozódott, amikor a folyamatos jelzések ellenére nem történt érdemi előrelépés, az intézmény vezetője pedig azzal próbálta meg elcsitítani őket, hogy megszervezett egy „integrált előadást”, ahol egy szakember arról beszélt két alkalommal, hogyan tudják a szülők elfogadni azokat a gyerekeket, akiket integrálni kell. Akkor most megint idézzem a L’art pour L’art Társulat mondatát ?
Az nem integrálás, hogy egy problémás gyermekből húsz lesz, és egy gyermek miatt a csoport többi tagja traumatizálódik azáltal, hogy nap mint nap egy bántalmazó, nem biztonságos közegben töltik a napot, és ahol azt látják, hogy sokszor az óvópedagógus sincs biztonságban…
– véli Tibor, aki szerint az intézmény elbagatellizált minden olyan ügyet, ami a gyermekeiket érintette, és arra helyezte a fókuszt, hogy nekik, szülőknek a feladata, hogy elmagyarázzák a gyermekeiknek, hogy elfogadónak, empatikusnak kell lenniük.
Egyetlen lehetőség maradt: a rendőrség
A családapa arról is szólt, a gyermekükben kialakuló szorongás, a megváltozott viselkedés miatt egy pszichológustól is segítséget kértek, aki arra hívta fel a figyelmüket:
a gyermekük viselkedése pont olyan, mint azoké, akik bántalmazó családban nevelkednek.
– Ezeknek a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, milyennek kellene lennie egy óvodai napnak. Nekik az lett a normalitás, hogy bármikor bánthatják őket – mondja. Az már csak hab a tortán, hogy a gyerekek többségéről már most lehet tudni, nem lesznek iskolaérettek. – Az óvónők a legnagyobb igyekezetük ellenére nem tudják biztosítani, amit mondjuk a pedagógiai program előír, mert folyamatosan tüzet oltanak a csoportban. Még arra sincs kapacitás, hogy fogat mossanak ebéd után – fűzik hozzá az érintett szülők. Úgy érzik, már így is túl sok időt vesztettek, ezeket az éveket senki sem fogja visszaadni a gyermekeiknek, de az ott kapott traumák gyógyítása sem lesz egyszerű.
Azt gondolom bőven elegendő ennyi véleményt idézni szülőktől, hogy végre felfoghassuk nem politikai hova tartozás kérdése a gyermekeink megvédése, vagy épp az ügyük eltussolása.
A történtek nyomán a Magyar Nemzet is megkereste a XI. kerületi önkormányzatot, ám kérdéseik többségére nem érkezett válasz,
csupán annyit közöltek, szerintük minden jogszabályi követelményt betartanak, betartatnak, legalábbis ezt remélik.
Mi van ? Mi az, hogy remélik ? Nem reménykedni kell ilyen ügyekben, hanem eljárni és cselekedni. Ja és ha szerintük minden rendben van, akkor azok a szülök akiknek a nyilatkozatát olvashatták, azok ezek szerint sík hülyék, akik túl reagálják a történteket ? Döbbenetes, hogy mennyire semmitmondó, ostoba, már-már nevetséges válaszokat képesek adni hivatalokban tényleges intézkedés helyett…
És hol van ilyenkor Orosz Anna, kerületünk országgyűlési képviselője, aki nem mellesleg a gyermekvédelem élharcosaként igyekszik beállítani magát ??? Ja,hogy ez Újbudán történt, Ő pedig köztudottan mindenhol ott van, és cselekvésre buzdít, csak Újbudán nem. Igen, így már érthető a hallgatása. Az Újbudai pedofil botrányt is teljesen eltérően, mondhatni lefinomítva kezelte, mint más hasonló ügyeket, és abban az ügyben is csak igen ritkán nyilatkozott és mindössze odáig tudott eljutni a következtetéseiben, hogy az illető kinek az idejében került óvodai alkalmazásba…
Anna most is, ebben az ügyben is ott kellene felháborodva megoldásokat követelni a kamera előtt…
A cikk végén egy dolgot újra ki kell emelnem:
2 éve zajlik az ügy megoldások nélkül, vagy bizonyos helyeken lehet azt tekintik megoldásnak, hogy lassan kijárja az óvodát bántalmazó és bántalmazottak is, aztán akkor fellélegezhetünk, vége lesz ügynek, már csak picit kell hallgatásba menekülve várni….Persze kérdés mi lesz abban az általános iskolában, ahová majd a bántalmazó kerül ? Akkor elkezdődik majd Újbuda “Rémiskola” története is ?
