Még két hete sincs, hogy sikerült egy heti élelmet adományozni Bereczky Gáborral közösen a Budaörsi Állatmenhelynek, ahol megismerhettem Wanda Történetét…
Wanda a szomorú szemű kislány kutya, aki megbirkózott a rákkal aranyszívű állatbarátok fáradságos küzdelmeinek eredményeként, aki éveken át volt a menhely lakója, akit soha senki nem vitt haza egy szerető, meleg otthonba.
Wanda mindig bízott egy szebb jövőben, még ha évről-évre egyre jobban vesztett is a szeme csillogásából. Az utolsó üzenetet általam küldte a világnak, amikor bemutattam Őt (is) a Budaörsi Állatmenhelyen készített riportban. Akkor azt mondtam, hogy ennek egy szegény kislánynak a szemében ott van az egész életének a tragédiája, de abban bíztam, hogy talán épp ez a riport segíthet, és valaki meglátja benne az örök és igaz barátot… Sajnos elkéstem, Wanda tegnap feladta a küzdelmet, és csak remélni tudom, hogy a lelke békére lelt, és valahol egy sokkal szebb, emberségesebb világba költözött…
Bereczky Gábor barátom így búcsúzott Wandától:
“ÚJRA “SZABADON”!
“Ők már ketten, Wanda és Artúr a két kenneltárs együtt rohangálnak a menybéli réten.”
Sajnos nem sikerült az utolsó napokat sem megszepiteni Wanda számára.
Belenéztem még pár napja a szemébe, melegség és fájdalom sugárzott a tekintetéből, majd, hogy nem szégyen, hogy még él és így.
Ő már akkor beletörődötten állt a kennelben, nézett rám, már nem csillogott a szeme, nem volt benne remény, hogy hazaviszik, erőtlen farkcsóválással jelezte felém, hogy örül hogy lát és, hogy kap tőlem pár perc figyelmet, pár perc együttérzést.
Tudta, hogy kilátástalan a helyzet, de az utolsó pillanatig hitt bennünk, emberekben, még úgy is, hogy pár négyzetméter volt számára a nagyvilág, egyetlen barátja gondozója, aki, amikor tudta vitte sétálni, világot látni, aki orvoshoz ment vele, aztán eljött az idő, a test itt maradt, a lélek szabadon szárnyalt ki a kennel fogságából, oda, ahol már nincs bánat, bezártság, fájdalom, ahol nincsenek ketrecek és kerítések… Ég veled barátunk, leld meg az igaz, feltétel nélküli szeretetet és bocsáss meg nekünk!”
Ha szeretnéd elolvasni a Budaörsi Állatmenhelyről készített riportot, benne az interjút, ahol még életben volt a szomorú szemű kislány, akkor azt ITT teheted meg.
A cikk végén a Kishercegből idéztem, és az ember felelősségéről beszéltem a legjobb barátunk és általában a védtelen kisállatok kapcsán. A felelősség továbbra is velünk marad, kérdés hány jobb sorsa érdemes kutyát, macskát vagyunk képesek megmenteni Wanda emlékére 🙁
