Az Újbuda oldalán az Önkormányzat megjelentette az álláspontját a sok vihart kiváltott Galvani-híd kapcsán. Az ott kirakott álláspontot vágatlanul, teljes terjedelmében teszem ki a portálon (ezt követően teszem meg szerkesztőként a saját észrevételeimet a témában):

Milyen híd kell Újbudának?

Pro és kontra érvek a Galvani híd ügyében. Az önkormányzat egy „városi” híd mellett érvel.

Híd biztosan lesz. De milyen?

Egy dolog biztos: új híd épül Dél-Budán. Szinte eldöntött tény az is, hogy a híd a Galvani utcánál épül meg. Az állam és a Budapesti Fejlesztési Központ által finanszírozott projekt 2022-ben indulhat el. Ha a tervek és ígéretek megvalósulnak, nem kérdés, hogy a híd számos pozitív változást hozhat Újbuda életébe: közvetlen autós és tömegközlekedési kapcsolat lesz Dél-Pesttel, a rozsdaövezet és az új lakóparkok közlekedési lehetőségei bővülnek, és az újbudai belváros is fellélegezhet a forgalomcsökkenés miatt.

Mégis, a gyönyörű látványtervek számos bizonytalanságot is hordoznak: a Rákóczi híd esetében húsz évbe telt az ígért villamos megépítése, itt mennyi lesz? Ki finanszírozza a Duna-parton a sétány kialakítását? Gondoltak-e a tervezők a kerület déli részére? Mekkora terhet jelent majd például az Andor utca vagy a Fehérvári út környékének az új híd?

Összeállításunkban ebbe a komplex kérdésrendszerbe próbálunk betekintést adni, hogy aztán következő számainkban mélyebben bemutassuk Újbuda javaslatait, a várostervezési szakértők és a civilek véleményét, kövessük az érdekérvényesítési folyamat híreit.

Városi híd vagy forgalmi híd?

Újbuda Önkormányzata egy úgynevezett városi híd kialakítása mellett tenné le a voksát. De mit is jelent ez? Szemben a jelenleg tervezett 2×2 sávval és a hídra rávezető 2×3 sávos városi autópályával, olyan fejlesztést szeretne a kerület, ahol a fenntartható közlekedési módok (közösségi közlekedés, gyalogos, kerékpáros) kellően támogatva vannak. Egy olyan autómentes híd, mint például az utrechti Dafne Schippers Brug, valószínűleg nem megvalósítható, de egy a Megyeri hídhoz hasonló forgalmi híd se ideális. Az igazság valahol a kettő között kell, hogy legyen: olyan híd, amit szívesen használnak autósok, gyalogosok és kerékpárosok is.

Ami északnak jó, délnek kevésbé?

Egyértelműnek tűnik, hogy egy új híd pozitív hatással lenne az újbudai belváros forgalmára, különösen a Budafoki út Szent Gellért tér felé vezető szakaszára és a Petőfi híd környékére – bár vannak olyan vélemények, melyek szerint a projekt igazából a belváros helyett a Rákóczi hidat tehermentesítené.

A kerület déli területeire gyakorolt negatív hatásokról kevesebb szó esik. Elviseli-e a környék – különös tekintettel a Fehérvári út–Andor utca–Egér út–Szerémi út által határolt területre – az óriási kereszteződések, a soksávos levezető utak jelentette akár napi 70 ezer járműves forgalomnövekedést? Beleszámították-e a tervezésbe, hogy mire a híd elkészül, a jelenleg lakatlan, rozsdaövezetnek tekintett környéken új lakóparkok és irodaházak épülnek? (Csak a Kondorosi és a Hengermalom utca között két-háromezer új lakást fognak átadni.)

Újbuda szerint…

Újbuda Önkormányzata folyamatosan nyomon követi azt a tervezési folyamatot, amelyben a főváros azt szeretné, hogy a belváros tartós forgalomcsillapítási projektje csatlakozzon egy élhető Galvani körúthoz és egy ehhez szervesen illeszkedő új híd megépítéséhez. A társadalmi vita jelenleg is tart, és a budai oldalon feltételezhetően jelentősen megnövekedő forgalom miatt egyre több civil szervezet emelte fel a hangját. Ilyen körülmények között Újbuda támogatta a budapesti vezetés törekvését, miszerint az egyeztetések határidejét tolják 2020. december 31-nél későbbre. Az úthálózatról az ott lakók részvétele nélkül nem születhet döntés, mert nem mindegy, hogy városi főút vagy városi autópálya épül a hídhoz.

A szakértő szerint…

„A városrendezési terveknek évtizedek óta meghatározó eleme a Budát és Pestet összekötő hidak bővítése. A Galvani híd megépítése a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején került előtérbe, amikor Budapest a világkiállításra készült. Az expo megvalósításának legesélyesebb területe eleinte a IX. és XI. kerület, illetve Csepel volt, ami aztán leszűkült az újbudai részre. Bár a városszerkezet szempontjából a Galvani híd kivitelezése lett volna az ideális megoldás, az idő rövidségére hivatkozva végül a hatástanulmányokban és előmunkálatokban sokkal előrehaladottabb Lágymányosi híd (mai nevén Rákóczi híd – a szerk.) valósult meg. Ez az építmény csak részleges megoldást kínált az akkori problémára, hiszen Csepelnek így nem lett közvetlen összeköttetése a budai régióval, ráadásul ez sem mérsékelte jelentősen a városközpont forgalmát. Ugyanakkor a Lágymányosi híd megléte miatt a Galvani híd szerepe jelentősen csökkent – Budán éppen ugyanazt a térséget szolgálják ki. A városi élet segítésének valódi alternatíváját a délebbre fekvő területek – Albertfalva, Határ út – összekapcsolása jelentheti. Ehhez először a városszerkezeti összefüggéseket kellene tisztázni, és annak alapján határozni a híd helyéről, nem pedig a híd helyét rögzíteni, és azután kezdeni gondolkodni, hogy merre vezessen tovább az út a pesti hídfőből.”

Fleischer Tamás mérnök – a Budapest Kör tagja

Van, aki teljesen máshová vinné…

A Duna mindkét oldalán civil szervezetek – köztük Újbudán a KörTér – vetették fel, hogy talán van még lehetőség a Galvani helyett a délibb verzió, az albertfalvai híd létesítésére. Hogy a beruházó mennyire nyitott erre gondolatra, az erősen kérdéses, de az egyértelmű, hogy intenzívebb egyeztetésekre van szükség a civilekkel és az érintett kerületekkel mind a híd jellegéről, mind pedig az olyan kiegészítő elemekről, mint a kerékpáros fejlesztések, az ősfás területek védelme, a zaj- és légszennyezés mértéke, a lakossági nyilászárócsere program, vagy akár a helyi lakók esetleges kompenzációjának mértéke.

Ez az Önkormányzat álláspontja, a Lokálpatrióta szerklesztő-tulajdonosaként ehhez magánvéleményként az alábbiakat tudom hozzátenni:

Újbuda túlerőltetett ingatlanfejlesztésének csak egy momentuma a Galvani-híd , már sokan és sokszor leírták civil szervezetek részéről és magánemberek is, hogy Újbuda megtelt, az ingatlanfejlesztés soha nem volt összhangban az infrastruktúra fejlesztésével, így évről évre vesztett a kerület az “Élhető” címből, évről évre csökken a zöld területeink nagysága. A közlekedés és a parkolás évek óta egyre kaotikusabb, az ingatlanfejlesztésekkel, új lakók érkézésével messze nincs összhangban az iskola, óvoda, bölcsöde fejlesztés, de ide sorolhatom az orvosi ellátást és rengeteg más közszolgáltatást, ami nem a jelenlegi és továbbra is csak nagy mértékben emelkedő létszámra lett kiépítve.

Újbuda lakosságának visszajelzései alapján ( közösségi oldalak, egyéb portálok, fogadóórák, stb) nem jó irányba tartunk, és persze értjük, hogy mindenki mindig másra mutogat, azt is értem, hogyha valaki kiadta az építési engedélyt, onnantól már csak komoly kártérítés mellett lehet ebből kilépni. Viszont aki itt él, az nem azzal kíván foglalkozni, hogy kibogozza kik és milyen mértékben felelősek a felelőtlen ingatlanfejlesztésért, pusztán csak érzékelik és elszenvedik ennek nagatív hatásait. Hozzáteszem sokszor azok is, akik épp a beköltözők, mert amikor az ingatlant vásároltak nem mindig az hagzott el a kerület tekintetében, amit aztán tapasztalnak a beköltözés után.

De vissza a híd kérdéséhez, ismereteim szerint egyetlen civil szervezet sem a híd ellen érvelt, bár sokan megpróbálták ebbe az irányba terelni a kérdést. A kérdés az volt, hogy a megfelelő helyen van-e a híd, és ha ez valamiért nem változtatható, akkor annak a forgalom terelése hogyan történhetne meg úgy, hogy a már jelenleg is túlterhelt Andor utca – Egér út forgalmát ne terhelje tovább. Az önkormányzat leírása szerint is 60%-os forgalomnövekedésről fogunk beszélni. Állt már valaki az Egér út – Andor utcai szakaszon araszolgatva ? Ha igen az érzékelt gépjármű forgalmat 60%-al emelje meg, és mondja ki, onnantól az eddigi araszolgatásnak mi lesz az új megnevezése.

Tök jó, hogy a neten lehetett szavazni a híd és környezetének fejlesztése kapcsán, de vajon mennyire torzította a képet, hogy bárki szavazhatott. Én megértem, hogy a belvárosban élőnek ez totál pozitív, mert nem Ő él itt, viszont szavazatikkal azok élete felett is “döntenek”, akiknek el kell viselnie a belvárosiak örömének tényleges budai terheit. DE ne menjünk a belvárosig. Több civil szervezet felvetette, hogy a hídnak nem itt, hanem a Savoya park magasságában kellene lennie, mert mértanilag nagyjából az a középpontja a Galvani előtti-utáni hídaknak. Természetesen hevesen tiltakoztak ez ellen azok az Újbudai lakosok, akik ott élnek, és akik persze nem értették az Andor utca téréségében élők problémáit, hogy Ők pontosan miért is állnak a fejlődés útjában a Galvani híddal. Nos láthatóan mindnekinek csak a saját érdeke számít, és nem a közösség szempontjából nézi, hogy mi lehet a legideálisabb megoldás. Nem célom igazságot tenni még kerületen belül sem, de azt gondolom merjünk már nyíltan beszélni arról, hogyan, hol kívánja levezetni azt a bizonyos 60%-os forgalomnövekedést az Önkormányzat és a Főváros. A híd szerepéből adódó forgalom növekedéshez pedig még nyugodtan adjuk hozzá, az elmúlt 4-5 évben kiadott építési enegdélyekből adódó újabb forgalom növekedést. Pár hete a kezembe került az Önkormányzat egy 2018 elején kiadott dokumentuma, amiben a 2017-es év döntéseit összesítette, és ez pontosan a 2017-ben kiadott építése enegdélyekkel kezdödött. Hosszú oldalakon sorolták a lakóparkokat, irodaház projekteket, egyéb ingatlanfejlesztéseket, és minden egyes tételnél szerepelt, hogy az adott engedély hány darab lakás, iropda, stb megépítésére adott engedélyt. Nos sokezer csak 2017-ben, és a már említett infrastrukturális fejleszetéseknek ehhez mérten a nyomát sem láttam ugyanebben az anyagban. És nem csak 2017-ben volt építési engedély kiadási láz önkormányzati szinten.

De ha valaki nem nyilvános dokumentumok között olvasgat, pusztán csak megpróbál közlekedni Újbudán, az személyesen tapasztalhatja és nem csak a hídak mentén, hogy ez embert próbáló feladat lett közutakon, a parkolás pedig egy külön délutáni-esti szabadidős program, mire valaki helyet talál, a közben felszabaduló üzemanyag bűz már csak hab a tortán.

Azt gondolom nem csak a Galvani-híd kapcsán kell elgondolkozni Újbuda ingatlan, közlekedés és minden egyéb fejlesztésén, mert az elmúlt 30 év meggondolatlan, vagy ki tudja kinek az érdekeit szolgáló intézkedések következményeit kellene orvosolni, azt már leírni sem merem, hogy felszámolni, mert már akkora a lemaradás, hogy az szinte behozhatatlan.

Share on Facebook

Tweet

Follow us