KATA után minden más lett avagy kifehéredett a gazdaság… vagy mégsem ? Tömeges bejelentések cégeknél vagy azt azért mégsem ?
10 min read
Molnár Gina, a debreceni Best FM rádió műsorvezetője élő adásban jelentette be, hogy távozik a rádiótól. Azt mondta, eddig katás vállalkozóként dolgozott, de a Mészáros Lőrinchez közeli cég tizenkét év után sem jelentette volna be őt munkavállalóként – írja a Debreciner.hu.
A műsorvezető szerdán élő adásban köszönt el a hallgatóktól. Azt mondta, amikor tizenkét évvel ezelőtt a rádióhoz érkezett, akkor még a Best FM-et tartotta a vidéki rádiózás fellegvárának.
„Azóta viszont a politika nyomás miatt itt sok minden megváltozott. Emiatt rég azt érzem, hogy csak egy átutazó vagyok, és tovább kell állnom. Ezt a katás változások is megerősítették bennem. Mert míg a kormány azt hangoztatja, hogy a gazdaság kifehérítése a cél, addig én azt tapasztaltam, hogy bejelenteni senki sem szeretné a dolgozóit. Engem sem fognak, pedig bíztam benne, hogy tizenkét év után, nőként, gyermekvállalás előtt ez nem kérdés, ha Magyarország leggazdagabb emberének dolgozom”
– mondta. Ezzel arra utalt, hogy a Best FM Mészáros Lőrinc egyik bizalmasának, Sakalj Ferencnek a tulajdona.
Hozzátette, hogy döntésével bátorságot szeretne adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, de félnek változtatni. „Szerintem nem kell, mert a bátorság nagyon egyszerű: vessző helyett pontot kell tenni, és valahogyan biztosan lesz” – mondta.
Szerkesztői lábjegyzet :
Természetesen erre rögtön rá lehetne vágni, hogy egyedi eset, de a helyzet az, hogy még sem. Jómagam is a Média világában dolgoztam cirka 10 évig, és a Média, ahogy a Biztosítók, az őrző-védő szolgáltatók, a takarítók és még hosszasan sorolhatnám, olyan szektorok, amelyekbe szinte a rendszerváltás óta az adóelkerülés a vezérmondat, és ebből adódóan akit csak lehet kényszervállalkozásba taszítani és csak úgy “alkalmazni”.
Én még anno 2000-ben kerültem be, léptem be az akkoriban indult METRO ingyenes újsághoz, természetesen az értékesítési területen. AZ állást teljesen hivatalosan hirdették meg, szabályos felvételi beszélgetés zajlott több körben, majd vagy 500 jelentkezőből nyertesként kerültem ki, amikor “bonuszként” jelezték, hogy ha nem lenne épp valamilyen magánvállalkozásom, akkor ideje csinálnom egyet, mert csak számla ellenében tudnak alkalmazni. Még “segítő szándékkal” azt is hozzáfűzték, hogy ha így azonnal bonyolult lenne azonnal vállalkozásba kezdeni (hiszen 48 órával később már munkába kellett állnom), akkor senki nem fogja firtatni, hogy saját vállalkozásom számláját nyújtom majd be a fizetésemért cserében vagy esetleg megvásároltam a számlát némi apanázs ellenében, de nyugodjak meg, elég jók a “bérek”, ez bőven bele fog férni. Tény, hogy már 2000-ben is 500.000 Ft volt az alapfizetés, amiből 360.000 Ft volt a garantált, a többi pedig kvázi “mozgóbér” a tervszámok teljesítésének arányában, és azért akkoriban nagyon más volt az értéke még a 360.000 Ft-nak is. Persze ebből le kellett vonni a vállalkozás költségeit, ha pedig megvettem a számlát, akkor cirka 15-20% “jutalékot” a számlagyárosnak.
Hol volt még EVA, KATA és valahány női név a naptárban 2000-ben ? És már akkor egy 100%-ban Svéd tulajdonú újságnál (és mint tudjuk a svédek a demokrácia, így az ezzel járó munkajognak is éllovasai) az adóelkerülés céljából virágzott a kényszervállalkozás, ami ellen munkavállalóként nem sokat tehettél, hiszen ott álltak sorban mögötted a következő jelöltek, ha esetleg húztad a szád a vállalkozás miatt. A METRO 1999-ben érkezett Magyarországra, ergo svéd barátaink erősen tanulmányozhatták a magyar munkaügyi szabályokat és persze az adózási szokásainkat és már az indulás pillanatától számos munkakörben azonnal a “Legyél Te is vállalkozó” szívet-lelket felszabadító, a munkavállalók megbecsülésének magasfokát mutató rendszert vezettek be.
De hogy mennyire hunyó volt ebben az állam is, azt jól mutatja, hogy már ezt megelőzően is életemben először munkahelyemet elvesztve bekerültem a munkaügyi központba, ahol döbbenetes lelkesedéssel magyarázták nekem, hogy eljött az új világ, és micsoda lehetőség a számomra, ha vállalkozásba kezdek, még azonnal támogatást is adnak hozzá. Na jó de mire vállalkozzak, kérdeztem ? Az mindegy, a lényeg hogy némi induló tőke üti a markomat. Akkor nem igazán értettem mi ebben a biznisz az államnak, de gyorsan rájöttem….Az kis induló tőke nyúlfarknyi befektetés volt az államnak ahhoz képest, hogy a vállalkozás, pontosabban kényszervállalkozás elindításával, azonnal kikerültem az ellátó rendszerből, így ha mondjuk nekem kényszer vállalkozóként felmondott az úgymond alkalmazó cég, akkor rögtön nem járt se segély, se oktatás, se semmi, hiszen vállalkozó vagyok. Arról már nem is beszélve, hogy milyen jól festett a statisztika, milyen kevés ember volt aktívan munkakereső azaz munkanélküli, mert már akkor is több százezer ember maradt pályán kívül a kényszervállalkozói lét miatt, nem számított munkanélkülinek, pedig lehet éppen munkanélküli “vállalkozó” volt. Nem csak segély nem járt, de természetesen a “fizetésed” megszűnésével nem szűnt meg az adó és járulék fizetési kötelezettséged, és mivel nem volt miből fizetni, hát pillanatok alatt mínuszba kerültél, és ugye mínuszban nem lehet visszaadni a vállalkozást, azt amíg be nem fizeted nem szüntette meg az APEH. (én miután végre kikerültem a kényszervállalkozói létből az anno erre a célra vásárolt BT-t, cirka 15 év után tudtam megszüntetni, nem kis harc és vérül 50.000 Ft “bánatpénz” árán)
A MTRO után következett a szocializmus bújtatott maradványaként a NÉPSZBADSÁG, na ott sem volt ez másként, munkásosztály ide vagy oda, szocialista, baloldali életérzés ellenére, itt is az volt a nyitó mondat, számlát tudsz adni , 🙂
A politika, a politikai pártok persze erőteljesen figyelnek a látszatra, így ha jól emlékszem 2002-ben hadat üzent az akkori kormány a fekete gazdaságnak, a kényszervállalkozásoknak, és rendeletben szabályozta, hogy milyen körülmények esetén kell normál foglalkoztatásnak tekinteni, azt aki papíron külsős vállalkozó, ami persze együtt járt visszamenőleges hatállyal nem kis büntetés kiszabásával, no meg elvben állományba kellett volna helyezni az addigi vállalkozót. Meg is bízták az APEH szigorú munkatársait ennek ellenőrzésével, a törvény betartatásával. Mondanom sem kell, sem apparátus, sem kedv, sem források nem voltak odarakva a rendelet mögé, így nagyjából ehhez mérten zajlottak az ellenőrzések. A METRO-nál ért az első ilyen ellenőrzés (persze nem ebből a célból jöttek ki, hanem általános adó és egyéb ügyek ellenőrzésére) az egyik kollégám odament az egyikhez és kvázi “feljelentette önmagát” azaz elmondta, hogy kényszervállalkozó, és pontosan milyen körülmények igazolják, hogy valójában főállású munkavállaló, akit adóelkerülés céljából kiszerveztek. Az ellenőr megvonta a vállát, hogy neki erre nincs se ideje, se energiája, mi meg ott álltunk tátott szájjal, hogy akkor most mi van ? Akkor minek a rendelet, ha eszük ágában sincs betartatni, gyakorlatilag a Magyar Állam rásegített már akkor is bújtatott munkavégzésre, miközben habzó szájjal ordibálta a gazdaság kifehérítésének szándékát.
Nos már 2000-ben, de gyanítom a rendszerváltás első pillanatától csak marketing szöveg volt a mindekori kormányoktól a gazdaság kifehérítése, de közben ment a “Jól van ez így” vállvonogatás, és egyre több és több cég, egyre több munkaterüteten vetette fel, hogy jó lesz ennek a sok marha munkavállalónak a kényszervállalkozás is.
És mi változott az elmúlt 20 évben ? SEMMI…. Mára megjelentek a futárok ezrei, tazezrei (és sok más területen is) , és naná, hogy kényszervállalkozóként és milyen jól jött ehhez az állam asszisztálása, amikor bevezették a KATA-t, szinte biztatták az embereket, hogy itt a szabadság nagy pillanata, érdemes innentől így dolgozni. A Munkaadók is dörzsölték a tenyerüket, hiszen milyen rettenetes költségektől szabadultak meg. Megtörtént a Nagy Nemzeti Összekacsintás, és ment minden a maga kerékvágásában, amíg egyszer csak rá nem jött valaki (mondjuk ehhez sem kellett matematikai zseninek lenni), hogy a hip-hop 2-3 év alatt háromszorosára nővő KATA-sok (közel 500.000 voltak) olyan léket ütöttek a társadalombiztosítási rendszeren, amit divatos kifejezéssel már a Holdról is látni lehetett. Mondjuk nagyon naivnak kellett lenni ahhoz, hogy bárki elhiggye, hogy az igen kedvező adózásért cserében, majd beindítják az öngondoskodást és magán nyugdíj, magánegészségügyi költségeket fognak ebből fedezni. Hát ment ez mindenre, csak erre nem. Alkuszként arról egész pontos adataim vannak, hogy a KATA-s vállalkozók hány %-a kezdett bele megtakarítási termék rendszeres fizetésébe (pl. nyugdíj megtakarítás) le se merem írni, ezt a százalékot, mert annyira szégyenteljes.
Valami isteni szikra lángot gyújtott ezt követően a kormány szakembereinek a fejébe, és egyszer csak rádöbbentek, hogy itt bizony bitang vállalkozók adóelkerülést hajtanak végre, amikor alkalmazottaikat kényszervállalkozóként foglalkoztatják. Legközelebb kérdezzenek, és már a KATA bevezetésekor szóltam volna, hogy ha csak nem öngyilkos küldetésnek szánják, akkor már be sem lett volna szabad vezetni ebben a formában ezt a vállalkozási formát. És akkor még nem beszéltünk a morális, erkölcsi következményekről, hiszen mit lehet mondani pl. egy tanárnak, vagy egy adminisztrátornak, hogy Ő bejelentett alkalmazottként ugyan abból a bértömegből (nevezzük fizetésnek) jóval kevesebbet vitt haza nettóban a valóságban, mint az akár hasonló munkát azonos bértömeggel elvégző KATA-s vállalkozó. Abban se legyen senkinek illúziója, hogy a KATA-s vállalkozó elérkezve a nyugdíjas évekhez elsőként verte volna az asztalt, hogy neki miért ilyen kevés a nyugdíja, hiszen nem az Ő hibája, hogy kényszervállalkozásba kényszerítették. Bizony kevés olyan embert találnánk ilyenkor, aki azt mondaná, hogy igen, így jártam, hiszen az alig adózás után nem tettem félre, nem takarékoskodtam, fizettem be egy biztosítónál nyugdíjbiztosításba pl.
Persze mióta eltörölték a KATA-t én szinte csak olyan volt KATA-s vállalkozóval találkozom, aki nagy hévvel magyarázza nekem, hogy Ő bizony a plusz pénzből befizetett havonta folyamatosan nyugdíj megtakarításra. Persze befizetési bizonylatokat senki nem mutogat, a Biztosítóknál meglévő adatok ennek tekintetében a makacs tények nyelvén azt mutatják, hogy itt bizony sokaknak megnőne az orra a kijelentései után, ha Pinokkio vére folyna az ereiben.
Molnár Gina tehát nem egyedi eset, a kényszervállalkozás pedig sajnos messze nem csak a Fidesz kormányzásához köthető, ahogy a törvények feletti szemet hunyás sem (az a bizonyos 2002 körüli törvény nem szűnt meg, bár ettől még láthatóan halott) és ugyan mit várjak kis, közepes vállalkozásoktól, akik kényszervállalkozók (bújtatott munkavállalók) alkalmazásával próbálnak költségeket csökkenteni, esetleg nyereségüket növelni, ha már az ország leggazdagabb embere is nagy ívben tesz a jogszabályokra vagy kormányunk és pártunk gazdaság kifehérítési programjára.
Nos előre megyünk nem hátra…mondjuk ebben a kérdésben jó esetben stagnálunk, de ha a számokat is nézzük, akkor egyértelműen hátra megyünk, egyre beljebb, egyre mélyebbre, egyre inkább mindent a munkavállalóra hárítva, akik egyre többször vállalkozónak titulálunk saját akaratából 🙂 És még hány évig lehetett volna csendben ellenni a látszólag hadat üzenve a kényszervállalkozásoknak marketing, ha nem jön a gazdasági válság, a covid, a háború, az energia árak elszállása, a nyersanyag hiány, az infláció, ősztől várhatóan a recesszió, és még sorolhatnám.
