A magyar közélet kimenekül a lehetséges “vitákból”….
7 min read
A magyar közélet, a politikai pártok eljutottak a párbeszéd és a nyílt, nyilvános viták nevű a számukra szinte ismeretlen fogalom birodalmába….
“A magyar közélet állapotát jól mutatja, hogy ma nagyjából úgy néz ki a helyzet, hogy ha az ember elmegy a jobboldal televíziójába vitatkozni, azzal azt éri el, hogy ott hazaárulónak, a saját oldalán kollaboránsnak minősítik. Ennek ellenére azt gondolom, hogy pont ennek a rettenetes állapotnak az hozhatja el a végét, ha vállaljuk a vitákat, és nem csak azért dolgozunk mindkét oldalon, hogy a párhuzamosan létező buborékok falát minél jobban megerősítsük.” – írja Ungár Péter egy facebook bejegyzésében.
Nos ezzel nehéz lenne vitatkozni, én magam is ezt tapasztalom országos és kerületi szinten is. Talán elfogytak a politikusaink érvei, vagy sosem voltak és ezért inukba száll a bátorság, amikor nyilvános vitát kellene vállalni. Természetesen nem arra gondolok, amikor egy közösség szimpla közügyéből akar valaki politikai ügyet és ebből származó előnyt kovácsolni (sajnos ebből is van rendesen). De maradva például Újbudán a Kelenföldi Városközpont jövője egy olyan, az Újbudaiakat kiemelten érdeklő kérdéskör, aminél jogosan várhatnánk és eddig is várhattuk volna, hogy választási ígéretek és kortes beszédek helyett álljanak oda a pártok és egy nyilvános eszmecserében fejtsék ki érveiket az épület lebontása vagy épp megmentése, felújítása mellett, vagy ellen. Az roppant kevés, ráadásul nevetséges is, hogy egy választási kampány elemeként mindenki megmentő lesz, az is, aki addig lelkesen eladni, lebontani akarta, de a megmentés formája az sosem derül ki, majd a választások lecsengését követően, már maga az ingatlan további sorsa is homályba veszik. A megmentők pontosan addig jelentek meg a Városközpontban magukkal hozva saját lakájmédiáikat jobbról és balról is, amíg a választás le nem ment, onnantól meg soha többet a környékre be nem tették a lábukat.
De biztos sokakat érdekelne, hogy a Szent Kristóf rendelőintézet és ezen keresztül általánosságban az Újbudaiak egészségügyi ellátásának jövőképéről, no meg a jelenlegi már-már tragikus állapotról mi a véleménye és a megoldási javaslata a pártok helyi képviselőinek. Meggyőződésem, hogy nem az a fő kérdés ki üzemelteti, hanem hogy milyen módon akar kilábalni a Szent Kristóf és maga az egész egészségügyi rendszer a jelenlegi válságból. Nem politikai ígérgetésekre, és a közelgő önkormányzati választás apropóján marketing klisékre gondolok, hanem tényekre, adatokra támaszkodó megoldás keresésre.
Nem arról kellene szóljon egy ilyen vita, hogy a felek kölcsönösen egymásra mutogassanak (testületi ülések mintájára), és valójában kicsit lefinomítva, de arról beszéljenek, hogy igen a rendszer úgy …., ahogy van, de a másik oldal idején még ennél is…..volt. Ezek a múltbéli tevékenységekből adódó egymásra licitálsáok már végtelen unalmasak. De ilyen licitálásoknak lehettünk tanúi a jövőre vonatkozólag is, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az egyik ágazat kapcsán a kormány 30%-os bérrendezésről beszélt, majd a másik oldal rálicitált, hogy nem itt 50%nak kell lennie. (gondolom ha az első bekiabáló 50%-ot mond, akkor a másik meg 70%-ot mondott volna) De arról egy büdös szó nem hangzott el egyik oldalon sem, hogy ez miként szeretné megoldani, konkrét adatok, tények a források vagy átcsoportosítások tekintetében már nem jött szóba. Gondolom azért, mert azt már esetleg lehetne cáfolni is, no meg egy általános ígéret tények nélkül valójában semmire nem kötelez.
De az is sokat mond, hogy a Civilek fontossága, a részvételük biztosítása a döntési folyamatokban, a velük történő hatékony együttműködés lassan sláger téma és a választási kampányok vezér mondata lesz, de olyan rendezvényekre, ahol erről, vagy többek közt erről is esik szó, én még egyetlen esetben sem láttam a színpadon, a meghívottak között a civilek, civil szervezetek képviselőit. Pedig ha már beszélünk egy csoportról, legalább adjuk meg azt a tiszteletet, hogy meghívjuk a csoport képviselőit, hogy ők is elmondhassák a véleményüket az Őket érintő témákban.
De ne menjünk el az önkormányzati képviselő testület mellett sem, ahol szinte minden ülésen előkerül egy olyan ügy, ami erőteljesen érinti adott kisebb-nagyobb civil közösséget, vagy akár általánosságban az Újbudaiakat, még sem releváns a testület részéről, hogy meghívják az ülésre az adott közösség képviselőjét, hogy 5 percben elmondhassák az érintettek a véleményüket. Jómagam a Védegylet, vagy pl. az UTC nevében már olykor elmondhattam a véleményemet, de csak úgy, hogy valamelyik képviselőt megkértem (kuncsorogtam) kérjen szót nekem. Ezt eddig egyszer sem tagadták meg, ami érthető, mert utána nehéz lenne a civilekkel közös párbeszédről nyilatkozni. Az más kérdés, hogy egyetlen esetben sem sikerült a felvetett témában a testület többségének a támogatását elnyerni, igaz úgy nehéz lehetett az általam elmondottakra koncentrálni, ha közben egyesek a telefonjukat nyomkodták, vagy olthatatlan szomjuk oltása céljából kifáradtak a büfébe.
Nos a fentiek miatt is érdemes lenne kerületünkben élőket érintő témákban nyilvános, vagy közönség nélküli nyílt vitákat tartani, a színpadon és/vagy a kamera előtt már csak nem vesszük elő a telefonjukat, és az asztalon is lesz víz, hogy ne kelljen kirohangálni a büfébe. Azt megígérhetem, hogy nincs olyan téma, ami alól mi civilek kibújnánk, ha meghívnak minket. Mi, a civil érdekeket képviselő civil szervezetek, közösségek és személy szerint én is bármikor, bármilyen a kerületet, a kerületben élőket érintő témában részt veszünk /részt veszek meghívás esetén nyilvános vitákban.
Jöhet a kérdés, miért nem szervezünk, akkor mi, civilek ilyen vitát, és akkor mi hívhatunk meg politikusokat ? Nekünk nincs rendezvényre alkalmas termünk, nincs technikai hátterünk, apparátusunk, nekünk mindenért fizetnünk kell, miközben jelenleg is minden tevékenységünket saját zsebünkből oldjuk meg támogatások hiányában. Nekünk nincs Újbuda Média csoport, aki megoldja a vita rögzítését, terjesztését, az egyszemélyes Lokálpatrióta megteszi ilyen esetben is, amit csak lehet, és terjeszti, ahol csak tudja, vagy pontosabban, ahol megengedik neki az adminok, de ez sokkal szűkebb lehetőség. (legutóbb az egész kerületünket érintő Hamzsabégi sétány névvel elhíresült perben is egyedül én voltam ott a tárgyaláson, ítéleten, hogy hiteles tájékoztatást adjak, pedig nem én vagyok az egyetlen kerületi média)
De vissza a cikk elejére, Ungár Péter mondataira, sajnos a magyar közéletnek hiába áll a rendelkezésére számtalan példa más, ezek szerint nálunk fejlettebb demokráciákból példa arra, hogy a pártoknak, politikai elitnek, (kerületi szinten is) bizony nyilvános vitákban is helyt kell állni saját igazukért, elvégre közszereplők (mondjuk a helyes megfogalmazás itt úgy hangozna, hogy a “közért” szereplők, vicces kedvű olvasókat kérem most hagyják ki a közért ténykedés elviccelődését az élelmiszerkereskedelmi jellegű bolt általános nevével) Nem a viták (ami ha kulturált formában zajlik, akkor az valóban vélemények cseréje, ütköztetése) gerjesztenek gyűlöletet az emberekben, sokkal inkább a viták hiányában a tények elhallgatása, vagy elferdítése, a csúsztatások tengere. A gyűlöletet elsősorban az érvek, tények, adatok nélküli általános lufieregetés szítja, amit politikusok, és politikai pártok hű követői, fanatikusai naponta bemutatnak a facebook és más közösségi média felületeken illetve a hagyományos sajtótermékekben.
Milyen érdekes, hogy tőlünk nyugatra a nyilvános megmérettetések bevett gyakorlat, aztán még sem taszítja ez önmagában gyűlölködésbe az embereket.
