“2022 után lehetővé tesszük, hogy a befizetett TB-nk egy részét magánegészségügyi szolgáltatónál is elkölthessük” – jelentette ki Dobrev Klára
11 min read
Dobrev Klára üzenete Orbán Viktornak: „az egészség nem lehet üzlet!”
“2022 után lehetővé tesszük, hogy a befizetett TB-nk egy részét magánegészségügyi szolgáltatónál is elkölthessük” – jelentette ki Dobrev Klára
Online sajtótájékoztatóján arra hívta fel a figyelmet a politikus, ma már hivatalos európai kutatás bizonyítja, hogy a magyar egészségügy állt le a legnagyobb mértékben a járvány alatt. A járvány előtt sem rövid kórházi várólisták ma már akár két évesek is lehetnek, és emiatt ma több tízezren várnak különböző műtétekre – emlékeztet, hozzátéve, ennek következményeként a társadalom két részre szakad. Szerinte egy szerencsés kisebbségre, aki megteheti, hogy sok pénzért a magánegészségügyben vegye meg a gyógyulását, illetve a sokakra, akik ezt nem engedhetik meg maguknak, hiába fizetik a TB-t. Pedig – mint állítja, van megoldás, hogy ez ne így legyen.
„2022 után lehetővé tesszük, hogy a befizetett TB-nk egy részét magánegészségügyi szolgáltatónál is elkölthessük” – jelentette ki Dobrev Klára. „Mi, magyarok sem két éves késéssel fizetjük az adóinkat, itt az ideje, hogy a gyógyulásra se kelljen két évet várnunk! Ha a mindenkori kormány nem tudja garantálni, hogy belátható időn belül meggyógyítanak minket az állami egészségügyben, akkor tegye lehetővé, hogy a már befizetett adónk egy részét felhasználhassuk a magánegészségügyben is. Ezt fogom tenni 2022 után. Mindenkinek jár a gyógyulás, de hogy Orbán Viktor is értse: az egészség nem lehet üzlet!” – fogalmaz a DK miniszterelnök-jelöltje.
Szerkesztői lábjegyzet: A lokálpatrióta szerkesztő-tulajdonosaként a független hírportált az újbudai közösségnek és érdekében társadalmi munkában végzem, a munkám, főállásom azonban a biztosítás alkuszi tevékenység. Ebből adódóan az egészség vagy akár a nyugdíjbiztosítások tekintetében elég pontos információkkal rendelkezem a nagy multinacionális biztosítókon keresztül. Én magam is a magánegészségügyi, valamint a magán nyugdíjbiztosítások híve vagyok. Abban igaza van Dobrev Klárának, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat nem szabad, nem lehet kizárólag az állami ellátás keretei közé szorítani és bizony a magánegészségügyi ellátásnak helye van állami ellátás mellett, sőt… Azonban az az elmélet, hogy a jövőben az állami ellátásba befizetett forintjaink egy részét a magánegészségügyben is elkölthetjük, az sajnos nem fogja megoldani az emberek széles tömegének a jelenlegi problémáit, mégpedig az állami ellátásba befizetett összegek igen csak szerény mértéke miatt.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék összege 2021. január 1-jétől 8.000,- Ft (270,- Ft/nap), ha valaki önmaga kénytelen megváltani a szolgáltatást, azaz nincs olyan állása, ahol a béréből lehetne levinni az erre a célra kötelezően levonandó összeget. 2020. június 30-áig a biztosított magánszemély esetében 10%-os nyugdíjjárulék, valamint 8,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék volt fizetendő. 2020. július 1-jével az egyéni járulékkötelezettségek összevonásra kerültek és egy egységes társadalombiztosítási járulék került bevezetésre. A törvénymódosítás értelmében kivétel nélkül minden jogviszonyban a járulékalapot képező jövedelem után egy összevont 18,5%-os társadalombiztosítási járulék fizetendő. A 18,5%-os járulékkulcs azokra is vonatkozik, akik korábban nem voltak kötelezettek az összevont járulékba „beolvadó” 1,5%-os munkaerőpiaci járulék megfizetésére (a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, választott tisztségviselő, mezőgazdasági őstermelő esetén). Az érintett személyek azonban így jogosultságot szereznek álláskeresési támogatásra.
Tehát bár elvben nehezen szétválasztható, hogy a levont járulék kulcsból mire mit költ az állam, de ha az eddigi rendszerből indulunk ki, illetve havi járulék összeghez viszonyítunk, akkor 6-7%-al számolhatunk a bruttó bérünk után. Az ITM anyaga szerint a mikrovállalkozásoknál (5 fő alatt) az emberek 63%-a kapja a legkisebb bért, miközben a több mint 250 főt foglalkoztató cégeknél már csak 24%-os az arányuk. A közepes cégeknél 30%-os a minimálbéren és a bérminimum foglalkoztatottak együttes aránya. Az állami szektorban mintegy 100.000 ember el sem éri a minimálbér mértékét.
2021 februárjától 4%-kal nőtt a minimálbér, ezzel bruttó 167 400 forintra emelkedett, a garantált bérminimum pedig 219 000 forintra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a nettó minimálbér (családi adókedvezmény nélkül) 111 321 forintra, a nettó garantált bérminimum (hétköznapi nevén szakmunkás minimálbér) pedig 145 635 forintra emelkedett.
A KSH adatai szerint Magyarországon 2021 márciusában 4.616.000 fő volt a foglalkoztatottak száma. Ezekből az adatokból tehát kiolvasható hogy hazánkban a foglalkoztatottaknak minimum a 1/4-e minimálbér vagy az alatt keres , így ezeknek az embereknek a társadalombiztosítási alapba, az állami egészségügyi ellátásaink a fedezete céljából cirka 10.000 – 11.000 Ft fizet be. Ehhez hozzá lehet számolni azokat, akik önmaguk után fizetik be többnyire a fent idézett 8000 Ft-ot havonta (Katás vállalkozó, vagy munkanélküli, aki egészségügyi szolgáltatást szeretné megváltani, stb) És természetesen rengetegen dolgoznak épp csak a minimálbér felett, így az Ő befizetéseik is csak minimálisan magasabbak.
Kérdésem ezek után, milyen előnyöket rejt ennek a 1,5-2 millió embernek, ha a jövőben a befizetésének egy részét magánorvosi ellátásban költheti el ? Gyakorlatilag semmilyen előnyt, mivel olyan kis összegről beszélünk éves szinten is, aminek nem csak a része, akár a az egész befizetése is mondhatjuk, hogy maximum beugró lehetne a magán egészségügyi ellátásban. Vajon mire elég havonta 8000 – 12.000 Ft befizetés ? Egy nem túl drága gyógyszer 90%-os támogatás mellett nekünk 1000 Ft-ba kerül (és tudnánk sorolni hány ás hány gyógyszer kerül ennél sokkal többe és azt is, hogy egy átlagos állampolgár hány féle gyógyszert szed). Mivel a gyógyszergyár felé a teljes összeget kell megfizetnie a társadalombiztosításnak, így ennek a 1,5-2 millió embernek nagyjából erre lenne elegendő a teljes befizetése, és akkor még hol van a háziorvos munkadíja, ne adj isten egy labor vizsgálat a gyógyszer felírása előtt. Az állami egészségügyi ellátás állandó csődközeli helyzetének az egyik oka pontosan a befizetések rendkívül alacsony mértéke. A szinte semmit pedig hiába osztjuk kétfelé, sokfelé, a részek is szinte érzékelhetetlenek lesznek a tényleges költségek birtokában.
Dobrev Klára ígérete így pont semmit nem ér, ha közben nem emeljük meg a befizetések mértékét, márpedig a jelenlegi, európai szinten is alacsony bérek (nem csak minimálbér) mellett ennek sok realitása nincs. Természetesen lehetne magánegészségügyi ellátásra átcsoportosatni a magán emberek még alacsony keresete mellett is, hiszen aki napi a cigaretta, a szaszes ital és rengeteg más totálisan haszontalan, értelmetlen élvezeti eszköz nagyon sok pénzbe kerül, mondjuk ki többe, mint amennyit jelenleg befizetünk az állami egészségügyi ellátásra, de természetesen arra senki nem kötelezhető, hogy innentől másra fordítsa, amit káros szenvedélyre költ. Mivel Dobrev Klára azt nem nevezte meg, hogy a befizetett pénzünk hány %-át fordíthatnánk magán egészségügyi ellátásra, így ilyen szempontból is rejtély, hogy ez mire lenne elegendő, de fenti adatok alapján szinte mindegy mekkora %-ot mondunk, mert annyira kevés maga a teljes összeg is. ÉS kérdés, hogy amennyit átcsoportosítunk erre a clra, azt hogyan pótolja ezt követően az állami társadalombiztosítás, ami jelenleg is irdatlan veszteséggel üzemel, hiszen attól, hogy elszaladnánk egy olyan műtétre ebből a pénzből, amire hónapokat kell várni állami szinten, az még nem jelenti azt, hogy innentől állami ellátást nem fogunk igénybe venni.
Az a reménykeltés, hogy az átcsoportosítás majd megoldja a várolisták kérdését illetve hogy akkor jobb ellátáshoz fogunk jutni, az a leírtak, a tények alapján maximum politikai marketing szövegként értelmezhető, de valós alapja nincs az elhengzott ígéretnek.
Az ilyen irreális ígéretek helyet inkább ki kellene állni az emberek elé (ideértve minden pártot. kormányt, politikust) és végre őszintén kellene beszélni arról, hogy az egészségügyi ellátás és főleg annak mértéke, valamint a nyugdíjak mértéke az nem annak függvénye, hogy valaki egy életen át befizetett ezekre járulék formájában, a kérdés az, hogy mennyit, mert ahogy minden más dolognál, úgy ennél is kiosztani csak azt lehet, amit befizettünk erre a célra. Számon lehet kérni az államot, ahogy a magán nyugdíjpénztárakat, nyugdíjbiztosítási termékek és egészség biztosítási termékeket működtető biztosítókat, hogy jó gazdakánt bántak-e a befizetett pénzzel, azt jól kamatoztatták-e (elsődlegesen megtakarításra ösztönző termékeknél, hiszen ott nem folyamatosan vesszünk ki a befizetésekből), de azért maradjunk a realitások talaján kamat elvárások tekintetében. Az egészségbiztosítási termékeknél még ennek sincs realitása, mert miközben befizetünk, közben ebből fel is használunk, nem biztos, hogy minden évben egyformán, de teljes élethosszra vetítve nagyvalószínűséggel átlagot számolva többnyire jelentősen többet veszünk ki az adott szolgáltatások, termékeken keresztül, mint amennyit a járulék formájában befizettünk. (ezért van óriási hiánya a társadalombiztosításnak évről évre) És végül azt is el kell dönteni, hogy a szolgáltatások (kifizetések) szolidaritási alapon működjenek-e, és milyen mértékig vagy mindenki a befizetéseivel gazdálkodik. Elsőre jónak tűnik a szolidaritás, de ehhez elegendő alapot is képezni kell hozzá, és jelenleg már szinte minden réteg valamilyen formában elégedetlen azzal (a legszegényebbeket leszámítva), hogy mások által igénybe vett szolgáltatásoknak az árát is megfizessék. Amikor a nyugdíjak esetében is egyre többen a magánszámlákat követelik a nyugdíj célú befizetéseikhez, akkor ezzel éppen a szolidáris alapon működő felosztó-kirovó rendszer koporsójába vernek egy újabb szöget. Ebből is látszik, hogy a társadalom egyre inkább eltávolodik az olyan rendszerektől, amelyek a szolidaritásra építenek, ergo nem egyforma befizetések mellé egyforma igénybevételi szintet ígérnek. A szociális háló természetesen elkerülhetetlen, mert ha teljesen magára hagyjuk azokat az embereket, akiknek bevételi alapján fenttarthatatlan lenne az egészségügyi ellátásuk a erre a célra fordítható befizetéseik alapján akár még alap szinten is, akkor ebből egyéb területen jelentkeznek majd feszültségek és forrástöbblet igények, de azt pontosan ki kell mondani, hogy milyen mértékű befizetésekhez milyen mértékű szolgáltatások járnak (ez a magánegészségügyi szektorban is így működik), el kell engedni végre a szocializmus egyik megalapozatlan ígéretét, miszerint teljes, mindenre kiterjedő egészségügyi ellátásra vagyunk jogosultak ingyenesen, mivel az életünk folyamán tőlünk levonták a TB járulékot. Pont így kell elengedni azt az illúziót is, hogy ha egy életen át vontak tőlünk valamilyen mértékű nyugdíjjárulékot, akkor azzal olyan mértékű nyugdíjra vagyunk jogosultak, ami alapján az általunk elképzelt életszínvonal biztosítható a hátralévő éveinkre. Sajnos vagy sem végtelen egyszerű matematika kérdése, hogy a befizetéseink alapján mire vagyunk jogosultak.
És igen ilyenkor zsigerből válaszolhatjuk, hogy ha többet keresnénk, többet is tudnánk befizetni, akár ugyanolyan mértékű járulék mellett is, de ez már egy másik történet, ahogy az Unióban sem egységes még a minimálbér sem. Eltérő gazdasági fejlettségű országokban azonos béreket adni, nos az közgazdasági szempontból is értelmezhetetlen, nincs realitása. Egyenlő bérekhez előbb a gazdaságok teljesítő képeségét kell azonos szintre hozni. Kérdés ez vajon kinek az érdeke ? Akik ma olcsó béren kiszervezik a tevékenységük egy részét a fejletlenebb országokba, hogy ezzel is a profitot növeljék, azok aligha fognak rajongani az egységes bérért. Azt pedig szintén nem szabad elfelejteni, hogy a minimálbér mértékével tudja valamilyen módon és mértékben szabályozni az állam országos szinten a bérpolitikát, de ennek egyéb negatív hatásai miatt is elég szűk a keresztmetszete. Az állam az állami cégeknél, hivataloknál tud ráhatni a bérekre közvetlenül, de a gazdaság teljesítőképességét ott is figyelembe kell venni. A többi (Magyarországon az alkalmazottak cirka 90%-át foglalkoztató) szektorban (magánszektorban) a bérek mértéke a munkavállaló és a munkáltató közti bérmegállapodás függvénye a világon mindenhol. És itt jönne képbe a szakszervezeti mozgalom, de ez már egy harmadik történet.
