Eltérő álláspontok az Önkormányzat és újbudai lakói között a civil közösségek létrejöttének okairól
7 min read
Barabás Richárd alpolgármester néhány napja Facebook oldalán üdvözölte a választási körzetében létrejött újabb civil közösséget, mozgalmat, amire az egyik ott élő érdekes és elgondolkodtató választ írt….
(szerkesztőként szeretném hangúlyozni, hogy ez nem barabás Richárdról, még csak nem is a választási körzetéről szól, ezt telejs álalánosságban, egész Újbudára (sőt azon túl is) kell értelmezni, és alapvetően nem csak a mostani, hanem a mindenkori önkormányzati vezetéseknek kellene levinni ebből a tanulságokat…)
Íme Barabás Richárd bejegyzése:
“Újabb utcaközösség alakult a választókerületemben! 
Hatalmas öröm nekem, hogy a választókerületem lakói helyi közösségeket hoznak létre, amelyekben párbeszédet folytatnak egymással az őket érintő kérdésekről, az igényeikről és elvárásaikról, majd együttesen képviselik azokat felém, a képviselőjük felé.
Ebben a folyamatban lakók maguk egyeznek meg a vitás kérdésekben, döntenek, kapcsolódnak be a közösségi tervezésbe. A folyamat során pedig a szomszédok valóban megismerik egymást, ez több esetben alapja lett egy hosszú távú kapcsolattartásnak, a helyi közösségek valós erősödésének.
Minden esetben, amikor megkeresnek a szerveződő közösségek, örömmel mediálok a polgárok és az Önkormányzat között. Fontos számomra, hogy olyan önkormányzati döntés szülessen, ami a lakosság érdekét szolgálja. Célom, hogy minél több utcát inspiráljunk ehhez hasonló közösségi fellépésre.
Örömmel jelentem, hogy a választókerületemben a Himfy utca, a Ménesi út, a Siroki utca, a Hamzsabégi út után tegnap a Szabolcska Mihály utca utcaközössége is megalakult.
„A csoport az utcában élők közös érdekeinek képviseletére, problémák megvitatására, lokális információk megosztására szolgál. Kérlek, akkor csatlakozz, ha életvitelszerűen itt élsz. Legyünk a legösszetartóbb utcaközösség a kerületben!”
Minden helyi lakost bíztatok, hogy csatlakozzatok !
Sok sikert Szabolcska Mihály utcaiak! “
És akkor íme a megszívlelendő és ekgondolkodtató válasz az egyik ott élőtől:
“Elismerve és értékelve a jó szándékot, nem megbántva senkit, de attól tartok, itt valami félreértés történt. A kerületi utcaközösségek, FB-csoportok és egyesületek azért jönnek létre, mert a civilek elégedetlenül szemlélik a megválasztott politikai képviselőik tevékenységét. Hiányt pótolnak, mivel a kerületi, fővárosi és országos képviselőik nem megfelelően vagy egyáltalán nem végzik el azokat a feladatokat, amikre a mandátumot kapták. Fontos lenne megérteni – mindegy, milyen politikai színű a képviselő – hogy a mesterséges megosztottság és a politikai apátia egyenes következményeként a helyi civilek önszerveződéssel veszik kezükbe a saját sorsukat. Ezekben a közösségekben nem a lakók között vannak vitás kérdések, hanem a helyi és/vagy országos kormányzat döntéseit vagy mulasztásait igyekeznek orvosolni – a megválasztott képviselőik helyett. Szerintem a legkevésbé sem akarnak a civilek ilyen kérdésekkel foglalkozni, van saját életük, de amikor átverve érzik magukat, akkor kiállnak a saját érdekeik védelme érdekében, a maguk módján. A civil szervezeteket politikai lakmuszpapírnak vagy információforrásnak tekinteni komoly hiba. Ezek a szerveződések nem hobbikertész csoportok vagy hímzőszakkörök, hanem elégedetlen választópolgárok.”
Szerkesztői lábjegyzet:
Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy Barabás Richárd tényleg megérdemli az elismerést, mert az egyik legdinamikusabb, leginkább segítőkész képviselő a kerületben, aki nyitott a párbeszédre (ezt magam is megtapasztaltam), szereti a kerületet és fontosnak tartja, hogy annak fejlődésében közreműködjön. Egy régebbi cikkemben már megírtam, hogy végre egy politikus, aki képes egybefüggő, értelmes mondatokban kommunikálni és vannak valódi, kivitelezhető elképzelései, a kulturális területért felelős alpolgármesteri posztra pedig a legjobb választás volt.
Tehát sem a cikk, sem az ott lakó észrevétele, véleménye elsődlegesen nem neki szól, nem róla értékítélet, alapvetően sajnálom, hogy pont nála ugrott ki az, amit a civilek többsége gondol, ahová eljutottunk sok év átverés után. A választ író lakótársunk nagyon tömören, teljesen világosan fogalmazta meg, hogy a civilek maximálisan elégedetlenek a képviselők tevékenységével pártszínektől függetlenül helyi, fővárosi és országos szinten is. Bár érződik a szövegből, de azért egyértelműsíteném, nem az utóbbi egy-két évre vonatkozó gondolat ez, hanem bizony már régóta érvényes és igaz felvetés, szerintem egészen a rendszerváltásig, sőt még annál is tovább visszamehetnénk. Elégedetlenek vagyunk a politikusokkal, a megválasztott képviselőinkkel, mert semmi mást nem látunk, csak a széthúzást és ennek erősítése érdekében az emberek uszítását mindkét oldalon, közben pedig épp azokban a dolgokban nem lépünk, nem történik túl sok dolog, amire ezek az emberek meg lettek választva. Olykor elhangzik a hangzatos transzparens kifejezés, a civilekkel közösen történő ügymenet, döntési folyamat, de legyünk már legalább saját magunkkal őszinték, hát mikor volt ez valójában igaz ? Soha…Ezek a kifejezések csak akkor nyernek értelmet a képviselők részéről, amikor szorul a hurok, amikor a civilek tiltakozása túlzottan hangosra sikeredik, és természetesen ez fokozottan igaz, ha még ráadásul választások előtt is állunk. Ha nem így lenne, akkor ahogy azt fentebb a nyilatkozó megfogalmazta nem is jönnének létre a civil önszerveződések. Igen, van életünk, van bőven teendőnk, így az egyre sokasodó civil szervezetek, lakóközösségi tömörülések és ezek megmozdulásai, petíciói egy kényszerpálya eredménye.
Csak egyetérteni tudok a nyilatkozóval, hogy nem megbántani akarunk senkit civilként, de a végtelenségig elegünk van már abból a tevékenységből, amit úgy akarnak eladni felénk, mintha a mi érdekünkben történne, miközben különböző lobbik, érdekcsoportok, vagy akár egyének (haverok, rokonok) érdekében történnek. Nem véletlen, hogy országos szinten az elmúlt 30 évben soha, senki, semelyik párt nem ment bele a számonkérésbe, az elszámoltatásba, maximum szavak szintjén a választásokig. Kéz kezet mos politika, mindenkinek ott van az a bizonyos vaj a feje búbján, így választások előtt ki-ki a maga szemétdombján hangosan rikácsol, hogy mutogassa micsoda erős kakasa vagy tyúkja lehetne a baromfiudvarnak, ha megválasztanánk, aztán ha ez meg is történik, akkor beáll a csend, fontosabb feladatok lesznek hirtelen. Divatos mondat az is, hogy a választási ígéreteket nem 1-2 évben kell számon kérni, hanem 4 év után, Hát igen, csak mire számon kérhetnénk változik a felállás és már nem lesz akin számonkérhetnénk.
Mi is marad a civileknek, ha mindezt felismerik ? Nos mint láthatjuk az Önszerveződés, az érdekérvényesítés a közösség erejével. ma még csak egy-egy ingatlan panama vagy más egyéb az itt lakók életét negatívan befolyásoló tényező esetén, de hiszem, hogy nagyon közel az idő, amikor a Civilek végleg ráébrednek az erejükre, az elkerülhetetlenre és bizony kiválasztják a saját jelöltjeiket saját maguk közül, és végre érdemi választások elébe nézhetünk, amikor már nem pártokra, nem szakpolitikusokra, nem párt katonákra fogunk szavazni, hanem az emberre, akiben civilként hiszünk.
Az elmúlt 30 évben sikerült megutáltatni velünk a politikát, a politikusokat, a pártokat, és ami a legnagyobb baj, hogy a politikai propaganda hatására sikerült megutálnunk egymást is. De semmi sem tart örökké, és úgy tűnik egyre több civil ébred fel a csipkerózsika álmából, ami inkább a politikai pártok ránk eröltetett mesterséges kómája és egyben agymosása volt. Kezdjük kilapátolni a tudatunkból a politikai ideológiákat, kezdjük kitessékelni az életünkből a politikai pártokat, és növekszik a valódi civil összefogás, kezdjük saját kezünkbe venni az íránytást, ha már azok képtelenek jól irányítani, akiket megbíztunk, és akikkel szemben egyre inkább bekövetkezik a bizalomvesztés. Remélhetőleg új idők elé nézünk és meggyógyítjuk az országot abból a betegségből, amibe a politikusaink taszították a hazánkat és a szűkebb környezetünket egyaránt.
