2021.12.05.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Az Ellenzéki Összefogás Közös Alap programjának kiértékelése 3. rész, Média és Sajtó Szabadság

17 min read

Az Ellenzéki Összefogás Közös Alap programjának Szabad Magyarország cikkely Média és Sajtószabadság pontja sajnos bár jó irányban gondolkozik, de ebben a formájában csak ötlet halmaz megvalósítási tervek nélkül, márpedig a lényeg a részletekben rejlik…

“Tiszta és egyszerű, átlátható és önszabályozó rendszert kell felállítani, ahol egyértelműen és jogszabály adta keretek között különül el egymástól az állami és a magán média. Az előbbi ellátja a pártatlan és sokszínű köztájékoztatás megvalósításához szükséges feladatokat; az utóbbi pedig átlátható tulajdonosi szerkezetben, a tisztességes piaci verseny és a médiaetika normáit betartva működik.”

Ez a tipikus esete annak, amikor egy általános elvről beszélünk, de nem tesszük mellé a megvalósítás módját, így megengedjük, hogy a nesze semmi, fogd meg jól kategóriába süllyedjen.

Tiszta és egyszerű, átlátható és önszabályozó rendszer”

Valaki látott már olyan embert akár a kormány oldaláról is, aki ne ezt mondaná, gondolná ? A jelenlegi kormány is azt gondolja, hogy Média jelenleg tiszta és átlátható, és mivel ezek nagy része megán tulajdonban van, így ebből adódóan önszabályozó is. Mondták is pl. Népszabadság, vagy Index esetében, hogy a kormánynak nincs beavatkozási lehetősége, hiszen egy kereskedelmi jellegű, piaci versenyzőről van szó, ahol a tulajdonosok döntenek annak jelenéről, jövőjéről, sorsáról. Pusztán ezt a 4 szót leírni tehát semmit nem jelent, ha nem határozzuk meg, hogy ezeknek a szavaknak pontosan milyen jelentést tulajdonítunk, és ha a jelentés tartalma alapján az még nem, vagy nem tökéletesen működik, akkor hogyan fogjuk megvalósítani. Az odavezető út nélkül a cél is csak homályos, sokféle módon értelmezhető, már-már frázisba hajló szavak felsorolása. 

Azután ott van a tisztességes piaci verseny fogalma, ami nem Média, hanem általában piaci szereplőkre érvényes gazdasági ágazatoktól függetlenül, és erre még törvényi szabályozás is van, tehát ha ezzel baj van, akkor azt kell leírni a jelenleg érvényben lévő törvény miben nem teljesíti az elvárásokat, és ezt a törvényt milyen formában akarja átalakítani az összefogás a várt cél elérése érdekében. Azt gondolom éppen elég Média van az ellenzéki Összefogás pártjainak a kezében vagy minimum ideológia támogatás alapján sorolható ezen pártok sajtóudvarába, így számomra érthetetlen, hogy ezek munkatársaira, szakértőire támaszkodva nem készült egy olyan anyag, ami pontosan megmutatja miben és hogyan kell változtatni.

Az utolsó baloldali kormány idejében épp országos, kiemelt jelentőségű Média munkatársa voltam, ahol nem is tagadták a baloldali beállítottságot, de azt már természetesen nem ismerték el, hogy politikai befolyásoltság alatt lennének, sőt büszkén használták a már akkor is elkoptatott Független Média jelzőt, pedig a MSZP munkatársai, köztük akkori képviselők is úgy jártak be a szerkesztőségbe, mintha összekeverték volna a saját székházukkal. Pontosan megmondták, hogy milyen cikkeknek, vagy ha azt a szerkesztőség álmodta meg, akkor azon belül milyen tartalmaknak “Örülnének”. Személyesen tárgyalhattam olyanokkal, akik cserében kvázi megfelelő összegekkel támogatták a kiadványt hirdetési felületeknek álcázva a befizetés okát. Azt is pontosan láthattam, hogy akkoriban az állami hirdetések 98%-a az ideológiai barát Médiáknál landolt. (ismerős ez a helyzet?) És aki akkoriban  sajtónál dolgozott az pontosan tudja, hogy az akkori ellenzéknek még annyi média sem volt a kezében, mint a jelenlegi ellenzéknek, még sem beszélt akkoriban senki Média túlsúlyról  és a Sajtószabadságot sem féltette senki azok közül, akik ma ugyanakkor ettől rettegnek. Számomra pont ezért hiteltelen a fenti üres szógyűjtemény, mert akik ezt kimondták, azok között ott ülnek azok is, akik anno ezt valahogy nem tudták értelmezni és pont azt csinálták, mint a jelenlegi kormány. Az egyik kutya, másik eb mondás gyönyörűen érvényesül a Média és Sajtószabadság kérdésében az elmúlt 30 évben.

“Médiaetika”

Ez pontosan az a terület, amit a piaci szereplőknek kellene, kellett volna önszabályozó rendszerben megalkotni, ezt nem felülről kell diktátumként létrehozni, mert onnantól már nem is beszélhetünk majd független sajtóról. Ha valódi Sajtószabadságra vágyunk, ott ebbe semmilyen formában nem szabad belefolyni semmilyen hatalomnak, ott mindent a piaci szereplőknek kell kialakítani. Amikor pedig egy Média bajba kerül, akkor azt állami szinten tilos megmenteni, a gazdasági problémákat azoknak kell megoldani, akik ebbe belemásztak, azaz a tulajdonosoknak. Ahol valódi szerepe van az államnak, az az állami hirdetések elosztási rendszere. Vagy létre kell hozni néhány állami médiát (nem csak TV területén) és akkor onnantól csak ott hirdethet az állam, vagy meg kell határozni előre, hogy a kiegyensúlyozott, politikai hovatartozástól független hirdetési rendszert kell képviselni, megadva, hogy politikai jellegű Médiák esetén kormányt és az ellenzéket képviselő Média között milyen arányban köteles az állam megosztani a hirdetéseit. A nem politikai Média esetében, legyen az szakmai vagy bulvár nagyon pontos számokat kell közölni azok olvasottságáról és egyéb jellemzőiről, hogy pontosan indokolható legyen miért oda kerülnek hirdetések. Az állami, önkormányzati illetve ezek érdekeltségébe tartozó egyéb intézmények hirdetési piaca óriási, amikor az utolsó baloldali kormány Idején pl. a Népszabadságnál dolgoztam, ott is a legnagyobb hirdetési árbevételt ez a szektor adta, jóval többet mint például a kereskedelmi multik, annak ellenére, hogy ott nem volt ritka hirdetési díjak tekintetében legdrágább B/4 hirdetés. 

Összegezve tehát Magyarországon mindig is létezett a Sajtószabadság, ha onnan közelítjük meg, hogy diktatórikus módon az állam bezárt-e Média vállalkozást, vagy tiltotta-e annak létrejöttét jogi eszközökkel, és sosem létezett Sajtószabadság, ha onnan közelítjük meg, hogy a piaci szereplők zöme képes volt függetleníteni magát pártoktól vagy éppen aktuális hatalomtól ideólógiai és elsődlegesen finanszírozási alapon. A sajtó a bulvár hírre kiéhezett, a Hírt ha kell legyártják típusú sajtó valójában már réges-régen elkurvult és bármikor bárkit kiszolgál, ha azt megfizetik. Akik éppen tiltakoznak, azok éppen azért teszik ezt, mert ideológia vagy gazdasági elköteleződésük tárgya épp nincs hatalmon. Az újságírók jelentős része pedig pont olyan megélhetési újságíró, mint ahogy a politikusok zöme is megélhetési politikus. A gazdasági hatalom és a politikai hatalom már nagyon régen összefonodott és messze nem csak Magyarországon, a Média jelentős része pedig már réges-rég vetésforgó alapon az éppen hatalmon lévő gazdasági és politikai hatalomnak a “lakáj” médiája. A lakáj média szót manapság szinte kötelező használni, csak épp ott a hiba, hogy nem egyetlen oldal, párt, hatalmat gyakorló tekintetében létezik ez a szó, hanem az összes oldal, párt, hatalmat éppen gyakorlók vagy nem gyakorlók esetében is. Mivel a Politikában nem kevés pénz lehetősége van, ezért az amúgy normál gazdasági vállalkozásként működő (működni kellene) Média vállalkozások önként és dalolva fekszenek le vagy járnak jegyben hol az egyik, hol a másik oldallal, sőt számos példát lehet említeni arra is, amikor az adott Média ilyen szempontból köpönyegforgató lesz, vagy pontosabb kifejezéssel bárkit, bármikor kiszolgáló, ha annak előnyeiből részesülhet. Nem csak a politikusok, de a Média is lejáratta magát az elmúlt 30 évben, gyanítom éppen ezért hangzatosabb részükről a Sajtószabadság emlegetése, mint amennyire a szó valódi értelmében erre törekednének.

A Sajtó és szólásszabadság, vagy épp a demokrácia az nem úgy értelmezendő, hogy az addig tart, amíg más azt mondja, írja, amit hallani, olvasni szeretnék !!!

“A médiatörvénynek a sajtószabadságot kell védenie, a mindenkori hatalom túlkapásaival, továbbá a hír- és véleménymonopóliumok létrehozására törekvő piaci szereplőkkel szemben.”

Azt azért megnézem miként kívánja bármelyik oldal, politikai szereplő jogi vagy egyéb eszközökkel befolyásolni, megfékezni a hír és véleménymonopóliumok létrehozására törekvő piaci szereplőket anélkül, hogy ez már önmagában ne sértené a tiszteséges piaci versenyt és magát a SAJTÓSZABADSÁGOT csupa nagybetűvel. Ha pedig az adott piaci szereplő Média cég tulajdonosi körében külföldi vállalkozások vagy magánszemélyek is vannak, akkor az ilyen intézkedést az adott külföldi tulajdonos hathatós segítségével még az Unió is támadni fogja. Mindenki a saját kölykét védi, és az Unió vezető tagállamainak azért elég rendesen van pl. hazánkban is jelen lévő vállalkozása, akár a Média szektorban is.

Az RTL klub pont olyan elfogult, a kiegyensúlyozott tájékoztatástól igen csak messze lévő Média, mint a TV2 vagy M1, csak eltérő politikai és gazdasági oligarchiák érdekeit szolgálják. Aki ezt tagadja annak szívesen felveszem és csokorba gyűjtöm bármelyik csatorna megnyilvánulásait és bőven elég 1-2 napot górcső alá venni, mert ordít az elköteleződés, ahogy a véleményterror is, hiszen visszaélnek a Média piacon belüli erejükkel, néző számmal. DE ha csak az adott csatornák Híradó típusú műsoraiba nézünk bele egy-két este, akkor láthatjuk a független média szó jelentésének paródiáját, amit persze rendesen kibélelnek bulvár tartalommal, vérrel, tragédiákkal, hogy ezzel is elfedjék, hogy valójában nem a hírközlés a cél, hanem tudatosan befolyásolni próbálnak politikai hovatartozás jelleggel. 

“Újjá kell építeni a hatósági intézményrendszert. Elvárás a hatósági rendszer apparátusának, elsősorban vezetői tisztségviselőinek újraválasztása során, hogy a vezető testületek összetétele politikailag és szakmailag is kiegyensúlyozott legyen. A hatósági és a finanszírozással kapcsolatos jogköröket szét kell választani.”

Tök jó, ebben sem gondolkozik másként a két oldal marketing szöveg szintjén, csak épp az eltérő értelmezések miatt kellene a hogyant is leírni. Meg kellene határozni egy ilyen pontban miként képzeljük el, hogy önmagunktól is függetlenítsük ezt az apparátust, mert pusztán azt modani, hogy mi így fogunk tenni, az megmosolyogtató és inkább a polititkai kabaré szintjén kezelném. Szóval ismét jól hangzó mondatok, amelyek kivitelezési javaslatok nélkül csak üres szóhalmaz, a politikai marketingnek is egy elég silány változata.

“Elengedhetetlennek tartjuk a közszolgálati média teljes újrastrukturálását a jelenleg egyetlen csúcsintézményben összevont közszolgálati média helyett. Az újrastrukturálás  fő  szempontja és vezérlőelve: a teljes függetlenség és pártatlanság szakmai és politikai tekintetben egyaránt –  úgy, hogy a finanszírozást is új, átlátható alapokra kell helyezni, megszüntetve a homályos hátterű külső vállalkozókkal végeztetett feladatok rendszerét.”

Nem az a lényeg, hogy egyben vagy külön van., hanem hogy miként működik, így ismét azt kellene látni, hogyan képes egy hatalom jogi és egyéb eszközökkel önmagát szabályozni, hogy távol maradhasson egy állami Média az aktuális kormánytól, aki közben üzemeltető is. Nem csak a Média az, ahol mi, Civilek is látni szeretnénk, hogy a mi adóforintjainkból működtetett állami, önkormányzati cégek (bele értve a Médiát is) mire költik a pénzünket és közben Média esetén mennyire képesek betartani a pártatlanságot és mennyire hajlandóak befogadni a civilek, civil szervezetek által érkező tartalmakat. Ez utóbbit jelenleg semennyire, elég csak maradva Újbudán az önkormányzati Média csoport tartalmait átböngészni, de ez pont így igaz fideszes többségű önkormányzatok hasonló típusú Média vállalkozásaira is. “Homályos hátterű külső vállalkozok”, ehelyett azt kell meghatározni milyen eszközökkel, milyen feltételrendszerek kialakításával lehet elkerülni homályos hátterű vállalkozások befogadását.

“Az eljövendő állami (közszolgálati) média nem viselkedhet úgy, mintha piaci szereplő lenne, ha a működését állami forrás biztosítja. Az állami fenntartású, közszolgálati médiumoknak a hirdetési piacról való kilépése elvezethet oda, hogy a közszolgálatiság valódi tartalommal töltődhessen fel.”

Bár valóban jó lenne leválasztani a közszolgálati médiumokról a hirdetések kikapcsolásával a befolyásolhatóságot, de ez egyben azt is jelenti, hogy az államnak az adófizetők pénzéből minden eddiginél többet kell költeni a fenttartásra. Aki pedig azt gondolja, hogy a hirdetési piacról való kivonulás önmagában megoldja azt, hogy a közszolgálatiság valódi tartalommal töltődjön fel az vagy politikailag elvakult, vagy pont a lényeget nem látja, ugyanis a hirdetési piac kiiktatása még nem jelenti a finanszírozás kiiktatását is, ergo a finanszírozóval szembenni kiszolgáltatottság sem fog eltűnni, ami a mindenkori kormánnyal szembeni kiszolgáltatottság. Ha ez nem így lesz, akkor ismételten le kellene írni, hogyan lesz ebben fék, ellensúly az éppen hatalmon lévő kormány tekintetében.

“A magánmédiumoknak is vannak, illetve lehetnek bizonyos kötelezettségei a közszolgálatiság terén, mi több, magánmédiumok is felvállalhatnak részben vagy egészében közszolgálati műsortartalmakat, avagy teljes műsorfolyamok előállítását, amely feladatok ellátásához – műsoraik minőségi színvonalára is tekintettel – igényt tarthatnak állami támogatásokra, szigorúan politikai elvárások teljesítésétől mentesen. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy platformfüggetlen módon kapjanak támogatást a közszolgálati tartalom előállítói.”

Nagyjából innentől lesz komolytalan maga a teljes Média és Sajtószabadság rész. Na most akkor kötelezettségei vannak a Magánmédiumnak közszolgálatiság terén, vagy felvállalhatnak részben vagy egészben közszolgálati műsortartalmakat ? Ha pedig igényt tarthatnak ilyen tartalmak alapján állami támogatásokra vagy nevezzük nevén a gyereket állami megrendelésekre, akkor vissza is érkeztünk a homályos hátterű külső szolgáltatókhoz, maximum majd azt mondjuk nem homályos a héttere, de a lényegen ez semmit nem fog változtatni. Tehát egyfelől az állami Média vonuljon ki a hirdetési piacról ezzel is még jobban kiszolgáltatva önmagát, másfelől meg az állam támogathasson közszolgálati tartalomkészítésre hivatkozva magánmédiumot 🙂 Huu hát ez már közelíti a No comment kategóriát. De meghallgatnám ezután a Közszolgálatiság jelző kibontását azoktól, akik ezt a pontot összehozták.

“Az elektronikus médiumokra vonatkozó új szabályozás legfontosabb célja a törvényesség helyreállítása. A hatósági eljárások, a frekvenciák szétosztása során világos mérlegelési szempontokat kell meghatározni. Meg kell teremteni az érdemi jogorvoslat lehetőségét is.”

Kérdés mi az akadálya annak, hogy már most, a választások előtt meghatározza az ellenzéki összefogás ezeket a világos mérlegelési szempontokat ? Miért csak a hatalomra kerülésük után tudhatjuk meg, hogy mit tartanak világos mérlegelési szempontoknak? Ebben a pontban számtalanszor elhangzik az Új Médiatörvény szó, akkor nem lenne egyszerűbb meg is írni, ezt az új Médiatörvényt és persze nyilvánosságra hozni, hogy ha hatalomra kerülnek azonnal be is lehessen nyújtani… Mikor jutunk már el oda 30 év után, hogy pártok nem arról beszélnek mi nem jó, min kellene változtatni, hanem arról is  beszélnének ők akkor hogyan, miből, milyen formában oldják ezt meg. Nem általánosságokban, nem közhelyekben, nem politikai marketing részeként, hanem ténylegesen… Mikor jutunk el oda, hogyha nem is az ötletbörzék helyett, de után megvalósítási tervek is készülnek, számításokkal, kalkulációkkal, akár hatástanulmányokkal, buktatókat is, tartalékokat is beleépítve. És persze nem a hatalom átvétel utáni időszakra tolva ezt, hanem még előtte. Azt sajnos 30 éve tapasztaljuk, hogy amit a kampány részeként, kampányidőszakban körvonalaznak, annak jelentős része hatalomra kerülés után nem, vagy nem olyan formában valósul meg. Hagy ne kelljen már választóként ötletbörzére, marketing szövegírás stílus gyakorlatára szavaznom.

Helyre kell állítani a Magyar Távirati Iroda önállóságát, és megfelelő állománnyal rendelkező, a közszolgálatiság jegyében működő állami hírügynökséget kell létrehozni. Önálló televíziós és rádiós, valamint külön hírügynökségi gazdasági társaság létrehozása szükséges, működtetésükért holding típusú közmédia-intézménynek kell felelnie. A közmédia holding szakmai, tartalom-előállítási kérdésekbe nem szólhat bele, ezeket nem véleményezheti, illetve nem döntheti el. Átlátható szervezeti működést kell kialakítani, felszámolva az irányítási felelősséget elmosó párhuzamosságokat.

Ennek a pontnak a legelején még épp arról beszéltünk, hogy “Elengedhetetlennek tartjuk a közszolgálati média teljes újrastrukturálását a jelenleg egyetlen csúcsintézményben összevont közszolgálati média helyett.” na akkor most szétválasztunk, vagy holdingot építünk (tartalmi, működtetési szempontból most is az van). És a szokásos közhelyek egyike, hogy a a Közmédia holding szakmai, tartalmi kérdésekbe nem szólhat bele… ennek módját kell meghatározni, leírni, szabályozni, mert így ismét csak üres marketing szöveg.

“A szabályozási rendszer egészének képesnek kell lennie a politikai befolyásolástól és irányítástól való függetlenség garantálására, a szabályozó hatóság(ok) hatásköreit és eljárásait meghatározó jogszabályokkal. Az új médiatörvénnyel szemben alapvető elvárás, hogy minden korlátozást törvény írjon elő, és csak a szükséges mértékben. A kommunikáció szabadságát szabályozó normáknak világosaknak kell lenniük mind jogi értelemben, mind pedig a jogsértés következményeit illetően.”

Örömmel olvasgatnánk ezeket a törvénytervezeteket, javaslatokat még a választások előtt, hogy újabb érveket kaphassanak a szavazópolgárok az ellenzéki összefogás jelöltjeire történő szavazás mellett.

“Vissza kell adni a regionális médiumok szerepét és elveszett presztízsét. Ismét életre kell kelteni függetlenségüket, kiegyensúlyozottságukat, és garantálni kell, hogy ne kerülhessenek politikai befolyás alá.”

Amint a politikai pártok és az aktuális kormány távol marad ezektől, már meg is indul az öngyógyítási folyamat, csak épp erre képtelenek a politikai pártok, kormányok, önkormányzatok.

“Az álhírek, “fake news”-ok mára politikai, titkosszolgálati fegyverré váltak.”

Ezt többnyire arctalan, névtelen politikai vazallusok segítségével végzik a pártok a közösségi oldalakon elsődlegesen. Természetesen van fake news a Média minden területén, de legnagyobb mértékben az ellenőrizhetetlen közösségi oldalakon terjed, és ellenőrizhetőségben nem érdekelt egyik párt sem, hiszen épp saját vazallusaik, ideológia harcosaik állnak a háttérben.

“A Magyar Tudományos Akadémiával, a médiahatósággal, a civil szakértői körökkel, a parlamenti pártokkal és a főbb tartalomszolgáltatókkal együtt létre kell hozni egy digitális tényellenőrző („factcheck”) bizottságot, amely követi az álhíreket, és tudományos alapon cáfolja ezeket.”

A Média és Sajtószabadság pontnak ez volt első viszonylag jól körülírt, meghatározott pontja, amivel maximálisan egyet is lehet érteni, persze azért pl a Civil szakértői körök fogalom kibontása nem lenne hátrányos, mert mint tudjuk hazánkban minden létező témában 10 millió szakértő van.

A Média és Sajtószabadság fogalom nagyon hasonlít jellegében a Demokrácia fogalmára, jelentését mindenki tudni véli, de még soha senki nem találkozott vele abban a formájában, aminek jelentését tudni véli. És ez messze nem csak Magyarországra igaz. Vannak olyan fogalmak, amelyek az emberiség alaptulajdonságaiból adódóan sosem lesznek képesek túllépni az Utópia témakörét…

 
error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest