Az előválasztás tanulságai és nagy meglepetései, ami valójában nem meglepetés, sokkal inkább a választók értékítélete
11 min readLezárult a demokrácia ünnepeként aposztrofált előválasztás, azonban ez korántsem lett ünnep nem egy régi politikusnak, ami egyértelmű visszajelzés az elmúlt 30 év politizálásának kudarcára a választóktól párt színektől függetlenül…
Az előválasztás talán két legnagyobb vesztese Jakab Péter és Fekete-Győr András, de meglepetésnek nem nevezném, hogy beleszaladtak egy hatalmas pofonba. Jakab Péter, a Jobbik elnökeként egyetlen lapra tette fel a politikai karrierját a valódi szakmai hozzáértés hiányában, a Ludas Matyi és az igazmondó Juhász keverékéből kialakított nép egyszerű gyermekéből királyfi leszek mottóra. Nos ilyen csak a mesében létezik, és ezt most maga is megtapasztalhatta. Ha nagyon egyszerűen szeretnénk definiálni Pétert, akkor nevezzük porondmesternek vagy show műsor készítőnek, ami népszerűséghez jó, és az ellenzéki összefogás pártjainak hozhat szelet a vitorlába, de lássuk be sokszor szívet melengető, de többnyire megmosolyogtató bohócokból sosem lesz cirkuszigazgató, ráadásul elég sok embernek bánja a pénztárcája, hogy ezt a showt rendre a parlamentben tartotta és nem azon kívül, így tálcán kínálta az egyébként félidióta Kövér Lászlónak a pénzügyi büntetések kiszabását. Péter nem értette meg, hogy ha már leáll egy galambbal sakkozni, akkor tegye ezt köztéren, ott pont olyan látványosan bizonyíthatta volna, hogy a galamb csak beszél a sakkról, meg a parlament tekintélyéről, de még ahhoz is hülye, hogy megértse a sakk szabályait, viszont így nem kellett volna a látványos parlamenti show műsorok jegyárat lelkes ellenzéki aktivistákkal és támogatókkal megfizetni. Nos ez azt bizonyítja, hogy Péter ha nem is galamb, de egy veréb.
Péter bár folyton önfeláldozó paprikás krumplin és parizeren élő szegény, velünk osztályrészt vállaló politikusként próbálta magát beállítani, de azért a hazai képviselő fizetések és egyéb juttatások mentén ezt hajtogatni és megint csak a show műsor részeként látványos videókon illusztrálni csak szemfényvesztés, igaz ezzel a bohóc egyben bűvész is lett. Jakab Péter pont olyan hataloméhes figura, mint bárki más a Parlementben és annak környékén zsibongó óvodás, csak Ő elhitte, hogy ehhez jelmezbe bújni és nevettetni elegendő, és így majd felejthető lesz, hogy szakmai szempontból nem sokat villantott az elmúlt években. És ennek a hatalom vágynak a beteljesítése érdekében ment szembe pártja alapelveivel és nem kevés párttaggal, de bohócként azt azért megmutatta, hogy van elég bátorsága tisztogatni házon belül és a politikai ellenfeleit, különösen a Jobbik alapvető eszmeiségéhez ragaszkodókat likvidálni. Az egész pártját valójában betette egy baloldali zaciba, majd az itt kapott tőkét meg feltette a zaci tulajdonosára, azt remélve, hogy így majd sikerül hatalomra jutni. Jakab Péternek most szembe kell néznie a pártjával, aki az előválasztáson jól szerepelt, míg Ő leszerepelt, mondhatni nagy volt neki ez a kabát. Egy párt pedig ha sikeres, de a vezetője sikertelen a politikában az előbb-utóbb meghozza a szükséges döntést, mert gyenge vezető a pártot is visszaveti az elért eredményeiből.
Fekete-Győr András annyiban hasonlít Jakab Péterhez, hogy retorikájával beállt Ő is mutatványosnak, aki szerintem maga se hitte el az olyan totálisan megalapozatlan, maximum nevetésre okot adó mondatait, hogy az uralkodása első 3 napjában börtönben lesz Mészáros Lőrinc és a jelenlegi kormánytagok. Én értem, hogy a népet hevületben kell tartani és úgymond nagyokat mondani, de azért a nép sem együgyű tátottszájú marha, így nem szabad összekeverni a merjünk nagyot álmodni mondatot, a teljesen alaptalan, teljesíthetetlen ígéretek zagyvaságával. Most szembesülhetett vele, hogy ezt a választók egy szinte nullával egyenértékű pontszámmal jutalmazták. Ha van vér abban a bizonyos pucában, akkor a napokban András lemond a Momentum vezetéséről, hiszen vannak ott nála sokkal tehetségesebb, kommunikáció szempontjából megfontoltabb emberek is, akik nem fogják a hitelesség kérdését kockáztatni olcsó show műsor érdekében. Valóságshowk kiesőinél szokás a távozáskor bejátszani annak legjobb pillanatait, nos FGYA tekintetében nehéz feladat lenne ez a szerkesztőnek, mert egész pályafutásának egyetlen értékelhető, jobb pillanata a Miniszterelnökjelölti vita második fordulója volt, ahol végre sikerült érvekkel is megtámasztott kényes kérdésekkel zavarba hozni versenytársait. Ott azt képviselte -ezt kellett volna előtte is – hogy összefogás ide vagy oda, nincs bocsánat az elmúlt 30 év politikusainak, az elszámoltatás párt színektől független kell hogy legyen. Kedves András itt az idő levonni a tanulságokat és átadni a stafétát a Momentumban lehetőleg egy nőnek, mivel az elmúlt 30 év kudarcaihoz ezerszer jobban köthetőek a férfi politikusok.
Molnár Gyula veresége kapcsán már hajnalban készült egy vele és veresége okaival is foglalkozó cikk, ami ITT olvasható, így röviden csak annyit, hogy Mi választók nem nagyon toleráljuk, amikor valaki megélhetési politizálás érdekében az általa süllyedő hajónak vélt MSZP-ből átugrál az általa győztes versenylónak gondolt DK-hoz. Újbudán ráadásul pontos emlékei vannak az embereknek a polgármesteri ténykedéséről, és ezzel se írta be magát az osztály azaz a kerület emlékkönyvébe vagy annak dicsőség falára. Finoman fogalmazva Ő sem a párbeszédről volt híres anno és a Kopaszi gát történetét attól még nem felejtik az itt élők, hogy ezzel kapcsolatban mit volt képes feltárni a hatóság. Az ott felhúzott elitgettónak és a Mol toronynak is, ha nem is Ő az építője, de az ehhez szükséges uradalmat Ő biztosította.
Aztán itt van egy újabb show műsor karakter, Bangóné Borbély Ilona, aki képességeit megcsillogtatva tanácsolta földön fekve tiltakozó társainak, hogy tegyék a kezüket közben a fejük fölé, mert az úgy hatásosabb. A választók neki is üzentek, hogy nem hatásvadászt szeretnének a porondon látni, hanem kérlelhetetlen, a választói bizalmát megszolgáló, szakmailag hozzáértő. logikusan és időben cselekvő politikust. Persze látva eddigi karrierjét fel sem merül bennem, hogy nem kerül vissza a parlamentbe pártja listás helyén, mert hát a pártja is azt gondolja a népnek, nekünk a választóknak csak cirkusz és némi kenyér kell, erre pedig Ilona tökéletesen megfelel.
Demeter Márta pont úgy bánthatja az ugri-bugri politikát, mint Molnár Gyula, tetszik vagy sem nem artistákat várunk a Parlamentnek nevezett cirkuszba, aki belépés előtt párthajóról párthajóra ugrál. Nos az a fránya hitelesség, az lesz a legtöbb megélhetési politikus veszte, persze nála sem kizárt, hogy az új pártja értékeli és jutalmazza a cirkuszi mutatványát egy listás hellyel.
Tóth Csaba érzékelte, hogy súlyos vereséget fog elszenvedni, így a cél vonal előtt pár méterrel feladta, de rá kár szót vesztegetni, a választók inkább azon morfondírozhatnak még egy darabig, hogy kinek volt mersze Őt egyáltalán elindítani, hiszen pont az a politikus, akinek nem sok köze van a hitelességhez és alapvetően csak aláásta az ellenzéki összefogás tekintélyét azzal, hogy kiharcolta indítását, ráadásul pont Hadházy Ákossal szemben, aki éppen azt képviseli, amit Tóth Csaba még véletlenül sem.
Mesterházy Attila veresége is borítékolható volt, hiszen még saját pártja soraiban sokan a Fidesz beépített emberének tartják, de ha igaz, ha nem nála tehetségtelenebb politikust nehéz lenne felsorolni az MSZP nem túl rövid történetében.
Kálmán Olga másodszor veszít, talán érdemes lenne elgondolkodnia, hogy nem neki való ez a politikai pálya, itt nem úgy megy, mint az elhíresült műsorában, ahol miután felteszi a kérdést meg sem várja a megkérdezett válaszát, belevág, terel, megpróbálja uralni az egész beszélgetést saját előre felépített ideológiája alátámasztása érdekében. Már riporternek is inkább erőszakos, mint tehetséges volt, de politikusként maximum pártja polcon tartott és onnan szükségesetén előrángatott barbie babája.
Gy. Nemeth Erzsébetnek sokadjára sem jött össze, nem azért mert annyira alkalmatlan lenne politikusként, mint a fentebb felsoroltak, Erzsébet rutinos politikus, aki ha legyőzné a merevséget kommunikációja közben, akkor igen csak képes megizzasztani az ellenfeleit. Ő egyszerűen rossz időben és rossz helyen indult, mert Újbuda erősen lokálpatrióta kerület, ezért itt irdatlan nehéz nem Újbudaiként képviselői poszthoz jutni. Persze megtéveszthette, hogy pár éve itt minimális különbséggel vesztett Simicskóval szemben, de azt is látni kell, hogy anno megcsömörlöttek az akkori kerületi Fidesz vezetéstől és ez hozta a szavazatokat neki, viszont azóta megcsömörlöttek a jelenlegi DK-s polgármestertől is, így most fordítva ez meg vitte a szavazatokat tőle. Újbuda döntésén látszik a két fiatal Momentumos győzelmével, hogy teljes megtisztulást és ennek érdekében politikai értelemben generációs váltást támogatnak. A főpolgármester-helyettes asszony tehát rosszkor volt rossz helyen, de politikusi kvalitásaival messze felül múlja az ebben a cikkben említett gyengécske politikusokat, ráadásul pozícióban marad a Fővárosban, így ez alapvetően nem veszteség, csak súlypont áthelyezés a számára. Ráadásul, ha a Miniszterelnök jelölti vita második fordulójában Karácsony és Márki-Zay lemond egymás javára és ennek következményeként veszít Dobrev Klára, akkor borítékolható, hogy az ellenzéki összefogás akár teljes egyetértésben, akár az összefogás pártjainak többségének támogatásával Őt indítja majd a Főpolgármesteri címért.
Számomra az egyetlen meglepetés, hogy ha hajszállal is, de kikapott Ungár Péter Czeglédy Csabától, igaz a DK minden bizonnyal ide rakta bele a legtöbb muníciót és az egyébként legerősebben mozgósítani tudó ellenzéki párt itt mozgósíthatott igazán gőzerővel, hiszen itt nem pusztán képviselői helyről, hanem ezzel együtt járó mentelmi jogról is beszélünk.
Az ellenzéki előválasztásnak tehát vannak nagy veszetesei, bármint írtam a pártok listás helyeinek mentőövei könnyen tehetnek veszteseket nyertesekké (többek közt ezért is kell alapjaiban megváltoztatni a jelenlegi választási rendszert), és természetesen nyugodtan hívhatjuk a demokrácia ünnepének az előválasztást minden egyes buktatója, politikai háttér alkui ellenére, maximum kicsit foltos, kicsit sáros az ünneplés, de okulni is kell ebből, mert 600.000 ide vagy oda ez még így kevés a kormány leváltásához. A pártok kétségtelenül igyekeztek mozgósítani, így még inkább gyors cselekvésre, a kommunikációban történő változtatásokra int ez a létszám. Legyen ünneplés, bánja isten, hogy ezt most történelmi győzelemnek igyekszik mindenki beállítani, pihenje ki magát az ellenzék most hétvégén, de hétfőtől jobban teszi mindenki, ha elkezd azon gondolkodni min változtasson ahhoz, hogy a teljesen alaptalanul bizonytalanoknak titulált és eddig rendre bűnbaknak beállított, a választásra jogosultak 40%-át jelentő, legnagyobb csoport ne kirekesztett és bűnbak, hanem megszólított legyen. Ha az ellenzék nem tud megbirkózni ezzel a feladattal, és nem képes elérni, hogy hitelesség megteremtésével ezt a réteget vagy annak egy részét maga mellé állítsa, akkor nem fogja tudni megverni a fideszt. A számukra választ kell adni az elmúlt 30 év politikájának lezárására, amihez reális ígéretek és politikai hitelesség kell. Amíg csak a másik kertjében keressük a “Bűnösöket”, a sajátunkban meg mindent legjobb esetben is botlásnak titulálunk, amíg elszámoltatást csak az elmúlt 12 évre ígérünk, addig ezt a réteget nem lehet maga mellé állítani az ellenzéknek. Ezek az emberek nem bizonytalanok, hanem teljesen bizonyosak abban, hogy egyik oldalból sem kérnek, pontosan a soraik közt megtalálható és nem megbúvó, hanem továbbra is vezető pozíciókban lévő hiteltelen politikusok miatt, akik párt színektől függetlenül egyértelmen felelősei nem az elmúlt 12, hanem az elmúlt 30 évnek. Ha nyerni akar az ellenzék, akkor szüksége van a messze legnagyobb választásra jogosult csoport támogatására, de ehhez tisztogatni, gyomlálni kell a saját kertjében, és első lépésként tanuljuk már meg, hogy nem bizonytalanok, mert már a megszólítás is sértő. Legyen az ellenzék önkritikus, és ne bűnösnek akarja beállítani ezeket az embereket egy esetleges vereség előre vetítéseként, helyette tessék úgy politizálni, érdemi döntésket hozni és cselekedni ellenzéki térfélen is, hogy ne kelljen azon gondolkodni senkinek, ennek a csoportnak sem, hogy rájuk szavazzon. A BIZALMAT és a tekintélyt nem megkövetelni kell a “Bűnösök vagytok, mert a Fidesz szekerét toljátok” mondat lelkiismeretre apelláló unalomig ismételt mondatával, a BIZALMAT és a tekintélyt kizárólag kiérdemelni lehet munkával, önkritikával, öntisztulással, reális tervek felállításával, nagyot mondásokkal, vállalhatatlan és teljesíthetetlen ígéret bombák bedobása nélkül.