A “békefenntartó” agresszor és a nyugati típusú áldemokrácia közös vergődése előjátéka a jelenlegi világrend összeomlásának…

Az oroszok ráéreztek az Unio és az USA alapvető gyengélkedésére, ahol a saját érdekek dominanciája mindent felülír, amit észszerűnek és elvárhatónak tartanánk. Persze, hogy a színházi élmény teljes legyen Putyin is a maga világuralomra törő, a Szovjetunió régi csillogását visszahozni akaró agresszor politikáját  “békefenntartó” manővernek minősíti.

“Az autoriter vezetőknek nincs sok választásuk, amikor elkezd gyengülni a hatalmuk. Sikertelenségeiket az emberek elhallgattatásával, a hírek teljes meghamisításával ellensúlyozzák, és megtévesztik a nemzetközi közösséget. Oroszország példáján keresztül ideje lenne megtanulni, hogy az autoriter rezsimek nemzetközi kereskedelembe való integrálása, a Nyugat által támogatott felemelése egyrészt nem hozza el a demokratizálódást, másrészt nem csak olcsó energiát, ruhát és okostelefont eredményez. A rezsimek ilyen közvetett támogatásért a demokratikus világ előbb-utóbb súlyos árat fizet.” – írta Hornyák József a Portfólio.hu oldalon megjelent cikkében, és menyire igaza van.

A fogyasztói társadalomban gazdasági oligarchiáknak a kiszolgálása mindenek felett, és ebbe bőven beleférnek háborús konfliktusok, kialakulóban lévő polgárháborúk lehetősége pont úgy, mint a mértéktelen gazdasági kizsákmányolása a fejletlen és a fejlődő országokban. (persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a legnagyobb gazdasági lobbik egyike a fegyvergyártók a gyógyszeripar mellett, mert hát előbb eszközt adunk sebek beszerzésére, majd gyógyírt ezek enyhítésére 🙂 ) A modern feudalizmus, gazdasági gyarmatosítás, munkaerő szempontjából a modern rabszolgatartó társadalmak korát éljük. A globalizáció és a neoliberalizmus szó szerint felépítette azokat az országokat, akik valójában a nyugati demokrácia ellenségei vagy ellenség képébe illeszkedő országok voltak. A szűntelen profit hajszolás és maroknyi kisebbség féktelen pénzétvágyának, gazdagodásának eredménye, hogy a gyártási folyamatokat kiszervezték az éhbérért dolgozó Ázsia országokba, ahol persze a helyi rezsimek is megerősödtek, és lásd amikor Kína felemeli a középső úját a nyugati demokráciák felé, akkor egyik pillanatról a másikra összeomlik az addig jól működő fogyasztói társadalom gyártási modellje. Ma már alapanyag hiánnyal küszködnek a legfontosabb iparágak, a gyártási-szállítási rendszerek összeomlásával harcolnának, csak nem tudni hogyan. Az eddig csicskásnak minősített ázsiai országok szépen fenékbe rúgták azokat, akik eddig “úgymond” befektettek ezekbe a gazdaságokba.

Persze a fejlett nyugati demokrácia sem nézi ezt jó szemmel, és élen az évtizedek óta a “Világ Csendőre” szerepet játszó USA-val megpróbálnak rendet rakni és sokszor (lásd Irak) totális hazugságokra épülő álindokokkal háborút szítanak, amiben lám-lám egyfajta békefenntartó szerepet játszva jelennek meg a hadszíntéren és “demokratizálják” az országot, amibe természetesen simán belefér a saját hazai cégek helyi kizsákmányoló politikájának támogatása, országok természeti, ásványi kincseinek a kirablása, és persze bólogató bábszínház állítása a most már roppantul demokratikus országok élére. De a recept ennek ellenére nem tud hathatós gyógyszert hozni a a kapitalizmus kiváltságosainak soha meg nem szűnő éhségére, és előbb-utóbb kiderülnek az irdatlan hazugságok a békefenntartók részéről, a helyi lakosság ellenállása pedig napról napra dagad, illetve tért nyernek a vallási szélsőségesek kihasználva az ott élők dühét és elkeseredettségét, majd egyszer csak jön a az USA dicstelen kivonulása a területről. Persze Putyin sem különb, csak ott a kapitalizmust a szocializmus rég megbukott eszméinek és a nacionalista-soviniszta eszmékre amúgy is nyitott oroszok vágyainak zászlójába csavarták. Irak nem létező atomfegyvereinek okán indított népírtással is büszkélkedhető háborújának kirobbantása örök szégyenfolt marad az USA zászlóján, amolyan plusz egy csillag a zászlón negatív értelemben. (bár ott már alig van hely pl. Vietnám hasonló csillaga miatt ) De Afganisztánban az orosz és az amerikai “békefenntartás” is megbukott egymást követve, viszont, ahogy az USA az afgánokat  (na már akik hittek a felszabadító nyugati demokráciában, és persze azokat is, akik ezt  még segítették is munkájukkal, közreműködésükkel) cserbenhagyta, na ez az, ami a haldokló vagy sosem létező nyugati típusú demokrácia utolsó szögeinek egyike volt a saját koporsójába.

Természetesen az USA-ban, de az Unióban is egyre több az éles bírálat a saját lakosságuk részéről, az USA-ban már azt latolgatják politikai elemzők, hogy hány százalék az esélye a polgárháború kitörésének. A demokrácia bölcsőjének tartott országban bárki, gyakorlatilag bármennyi fegyvert tarthat otthonában és használhatja is, használja is, ha kell, ha nem, az erőszak már évtizedek óta elburjánzott és egyre nagyobb méreteket ölt. Közben olykor letérdelünk, és eljátsszuk a demokráciát, ezzel mondhatni bűnbocsánat cédulákat adnak maguknak egyesek, de ez a helyzeten semmit nem változtat. A fosztogatás, dézsmálás és már nem csak tüntetések alkalmával és helyszínén már szinte részévé vált a nagy demokráciának, a postavonatok csomagjainak napi szintű fosztogatását már az egyébként ilyen ügyekben hallgatást fogadó kinti sajtó sem tudja elnyomni. Kimondhatjuk tehát, hogy az USA-ban kezdetét vette az általunk ismert nyugati demokrácia módszeres felszámolása. De hogy ne csak az Egyesült Államokat gondoljuk az egyetlen ördögi lénynek, hát érdemes megnézni mit művelnek az Unióban a demokratikus világrend őrei. Pár hete hazánkban is a Francia filmhét alkalmával vetítették Az erőszak kizárólagos joga – Un Pays Qui Se Tient Sage 2020 című filmet, ami teljes őszinteséggel mutatja be a rendőri brutalitás csúcsra járatását és a tüntetők egy részének vandalizmusát is az Európai demokrácia egyik fellegvárában. Érdemes megnézni a filmet, azoknak különösen, akik pont a francia demokráciával példálóznak lépten nyomon. DE ne legyenek illúzióink hasonló szigorral lépnek fel más ügyekben Belgiumban, Hollandiában, Németországban vagy épp a Briteknél is, miközben liberálisnak álcázott ügyekben meg olyan szelíd bárányokká válnak ugyanazok, hogy az a saját lakosaik számára is érthetetlen.

És most itt van Ukrajna, egy 40 milliós államot használt az Usa, a Nato és az Unió is kísérleti patkányként, hiszen bátorított, sőt hergelte az országot az Uniós tagságra pont úgy, mint a NATO tagságra, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy ezt már nem fogja elnéző mosollyal kísérni Putyin és csapata. Ahogy mostanság írja a sajtó húzogatták az orosz medve bajuszát, majd amikor az medve nekilódult, akkor Ukrajnát ott hagyták prédának, és csak ötletelget a nyugati demokrácia akkor, amikor a XXI. század Európájában háború zajlik, és emberek, köztük civilek százai , lassan ezrei, majd tízezrei az áldozatai ennek a töketlenkedésnek.

A CIA és a Pentagon előre jelezték, szintre napra pontosan, hogy az oroszok támadni fognak hamis indokok, előre gyártott sztorik alapján, még sem ültek le a nagy nyugati demokráciának az országai, hogy előre megbeszéljék milyen szankciókat és milyen időpontokban vezetnek be, ha az Oroszok bármilyen indokkal is átlépik az ukrán határt. Pedig nem ez lett volna az ésszerű, hogy azonnali válaszokat tudjanak adni adott cselekmények bekövetkezése esetén ?  De lásd a politikai dilettantizmus iskola példáját, a fejlett nyugati világ, akkor kezd gondolkodni, egyeztetni, mérlegelni, amikor az Orosz tankok már haladnak Kijev felé, amikor folyamatos  rakéta és bombatámadások érnek városokat, falvakat benne lakóépületekkel és persze civil áldozatokkal. Kinek, kiknek a “Bűne” a késlekedés ? És hogy fordulhat elő, hogy a nagy nyugati demokráciába még mindig vannak országok, akik mérlegelnek szankciók bevezetéséről, megakasztva a folyamatokat, mert saját érdekeiket helyezik közös célok elé. De még ezt is meglehet fejelni azzal, hogy saját késlekedéseiket más országok megvádolásával igyekeznek leplezni. A legerősebb gazdasági fegyvert a SWIFT bankközi rendszerből Oroszország kiléptetését a németek halogatják, de közben nemzetközi sajtót is felhasználva azzal próbálják ezt a tényt elfedni, hogy másik két ország vétójáról beszélnek, köztük Magyarországéról. Mit lehet erre mondani, és persze közben tovább haladnak az orosz tankok és újabb és újabb polgári áldozatai is lesznek az eseményeknek.

De ne feledjük azért a másik oldalt sem, hiszen Ukrajna az utóbbi cirka 8 évben, ahogy a kisebbségekkel bánt, az valóban olyan irányt mutat, ami a felsőbbrendűségi elveket idézi. A nem csak a magyarokat érintő nyelvtörvény egész Európában példanélküli volt, és akkor a nagy nyugati demokrácia hallgatott, nem lépett semmit, pedig lásd Putyin indokait, épp az egyik legfőbb indokát, az orosz kisebbséggel szembeni bánásmódot semlegesíthették volna. És akkor csodálkozunk, hogy Kárpátaljáról tízezrével menekülnek az ott élők és mondják azt, hogy nem kívánnak részt venni a háborúban? Hát mit adott Ukrajna az országában található kisebbségeknek, megaláztatáson és jogaik csorbításán kívül ? Semmit, de most elvárják, hogy harcoljanak Ukrajnáért, ami ilyenkor hirtelen természetesen a hazája lesz ezeknek a kisebbségeknek. Sebaj most mindenhová ukrán zászlót tűzünk a szolidaritás kifejezéseként, mert az sokkal egyszerűbb és rizikómentesebb, mint olyan gazdasági szankciókat bevezetni, ami természetesen a szankciót hozóra is visszaüthet. De akkor most mi a cél ? Eljátszani a szankciókat úgy, hogy az valójában az oroszoknak szúnyogcsípés, számunkra meg ártalmatlan legyen, vagy tényleges szankciókkal áll elő a fejlett nyugat, aminek érdekében saját maga is felvállalja ennek következményeit. Vagy azért a nagy kivárás, hátha közben Ukrajna kapitulál, és akkor valódi szankciók nélkül lehet majd utána a béketárgyalások, a megmentők jelmezében páváskodni… A nyugat áldemokráciája, és saját gazdasági oligarchiának a kiszolgálása már teljes erővel ássa az általunk ismert és várt demokrácia sírját, és jön egy új világrend, ahol már minden jogunktól meg leszünk fosztva éljünk bárhol is. Adós és bérrabszolgaként a túlélésért fogunk küzdeni, miközben minden eddiginél szélesebbre és mélyebbre nyílik a szakadék az az 1% haszonélvező és a 99% rabszolga közt.

És végül egy kis adalék miért annyira fontos Ukrajna a világ vezető országainak azon túl, hogy a világhatalmak erőfitogtatása és erőpróbája is a jelenlegi háború, de nevezhetjük egy világháború stratégiai felmérésének is…

Miben hányadik helyen áll Ukrajna?

Share on Facebook

Tweet

Follow us