• 14 – DK (teljesült 12)
• 12 – Jobbik (teljesült 9)
• 8 – Momentum (teljesült 6)
• 8 – MSZP–Párbeszéd (5+2)
• 3 – LMP (teljesült 3)

És ebben nem volt benne még a Mindenki Magyarországáért Mozgalom Képviseletében Márki-Zay Péter. Láthatóan csak az LMP vágyai teljesültek, ergo az a 3 hely jól volt pozícionálva, de az MSZP-Párbeszéd páros is jól hozta magát, hiszen csak egy helyet bukott el. A Jobbik viszont bár  a legtöbb helyett vesztette el a listán, de ha hozzáteszzük, hogy egyetlen helyet sem hozott egyéniben, akkor valójában Ő a legnagyobb nyertese az előzetes egyezkedésnek.

A 45 várt befutó helyből végül 38 lett a listán, így ha azt is megnézzük a 39-s 45 hely között kik álltak, akkor ilyen szempontból a jobbik 3 helyről maradt le, a DK 2, a Momentum 1, az MSZP pedig 1  listás helyről, tehát itt a Jobbik lenne a nagy vesztes, de mivel Ő segítette hozzá a legkevésbé mandátunokhoz az ellenzéki összefogást, így ezt a 3 helyet sem érdemelte volna ki, de ez is azt mutatja, hogy jól taktikáztak saját embereikkel a várt listás helyeken belül. Akik a nagy bukás miatt lecsúsztak a listás bejutásról: 39. Végh Noémi (Jobbik); 40. Manhalter Dániel (DK); 41. Dr. SZelényi Zoltán (MSZP); 42. Paróczai Anikó (Momentum); 43. Glázer Tímewa (DK); 44. Németh Zoltán (Jobbik); 35. Szabó Gábor (jobbik)

A listás helyek Újbudai vonatkozása, hogy Baranás Richérd a 111-ik, Molnár Gyula a 135-ik, Lados Tamás a 154-ik helyen volt jelölve.

Mondjuk ha 45 listás hellyel számoltak az ellenzéknél, és a közös listán ehhez képest felsoroltak 279 nevet, akkor ez a névsor inkább csak falidísz, vagy képeletesen egy oklevél azoknak, akik felkerültek rá, de esélyük sem volt ez alapján bejutni. Természetesen vannak olyan nevek a listán hátra sorolva, akikben biztosak voltak, hogy nyernek egyéniben, aztán jött a pofára esés, mint Czeglédy Csaba vagy Szél Bernadett (ez csak két példa, de jóval több van), olyanok is voltak, akik azért voltak hátra sorolva, mert biztosak voltak és bejött a számításuk ebben a tekintetben, így nem volt szükségük listás helyre és voltak olyanok is, akik aligha jönnének hazai parlementbe veszekedni, ha kint lehetnek az Unióban hazánkat képviselve. Azért picit más a juttatás odakint, még ha nekünk már a magyar juttaás is túlzó és felháborító.

És végül a legfontosabb, mik lehettek az okai most illetve az elmúlt 12 évben az ellenzék folyamatos KO szintű vereségeinek…..

1.Amiben nem történt változás, így az összes bukásban része volt, az a rendkívül átgondolatlan, már-már amatőr kommunikáció, amiben most már negyedszer is elhiszik, hogy elegendő az Orbán fóbiára koncentrálni a kommunikációban. Nem voltak világosan megfogalmazott üzenetek, és főleg nem voltak az üzenetek mögött ténylegesen kidolgozott, tényekkel, számokkal, költségvetési tételekkel kidolgozott elképzelések. Alapvetően ötletbörze jellegű lett az ellenzéki program, konkrét háttér nélkül, amit persze ki is használt a Fidesz, és belevitte az ellenzéket egy alapokat, tényeket nélkülöző alkudozásba és licitálásba. A most lezajlott választási kampányban a fidesz 30 %.-os fizetés emelést ígért pl. a tanároknak, amire azonnal bedobta az ellenzék az 50%-ot, de sem azt nem kommunikálták, hogy ez az 50% pontosan hány tanár bérének az emelését jelenti, és azt sem, hogy ez az 50%-OS EMELÉS EGÉSZEN PONTODSAAN MEKKORA PLUSZ FORRÁS IGÉNYT TÁMASZT MAJD A KÖLTSÉGVETÉS FELÉ.  Vagy MZP a nyugdíjak tekintetében könnyítéseket és nyugdíjemelést is ígért, nem is kicsit, de nem tudta mellé tenni, hogy ennek pontosan milyen kihatása lesz egy olyan nyugdíj kasszára, aminek 2021-ben is már 500 milliárd forint volt a deficitje. Persze vannak olyan hangok, hogy az ilyen számokat úgy sem értik a választók, így nem is érdekli őket…hát egyrészt ne nézzük már le a választókat, és önös érdekből is érjük el az ilyen adatokkal, hogy akik értik, és számításokat helyesnek tartják, azok ne bizonytalanok maradjanak, többek közt a rendszeres ígérgetések és be nem teljesülések miatt, hanem elkötelezett szavazók lehessenek.

Az ellenzék sem tudott kitörni ebben a 12 évben az ígéret cunamikból, igaz a kormány sem, de éppen ezért ilyen sok a “bizonytalan”, akik önmaguk eldönthetnének egy választást, mert már nem hisznek egyik oldalnak sem. Én már évek óta mondom, hogy nem ellenkormányt kell létrehozni, hanem ellenköltségvetést választások előtt, és a számainkat, adatainkat valódi szakértőkre bízni, nem szakpolitikusokra, akiknek képesek vagyunk hinni is.

A kommunikációt nem lehet a véletlenre bízni vagy ad hoc jelleggel kezelni, mint MZP (na erről még később), így azt kell feltételeznem, hogy az ellenzéki politikusok önfejűek és nem hallgatnak a kommunikációs szakemberekre, vagy egyszerűen nem alkalmaznak ilyen szakembereket, esetleg családi, baráti viszonylatban keresnek ilyeneket, és ha a szakember amatőr, akkor az általa irányított kommunikáció is az lesz. Egészen döbbenetes, hogy folyamatosan csak arról olvashattunk, miért rossz a másik oldal, ahelyett, hogy azt kommunikálták volna, hogy milyen megoldásokat hoznak (persze tényszerűen). Természetesen az adott pártok elvakult, és persze elkötelezett híveinek bőven elég ezerszer felírni a falra, hogy O1G, de mint látható az elvakult, politikai értelemben fanatikusokból nincs annyi, amennyivel meg lehet nyerni egy választást, ráadásul az ilyen fanatikusokhoz alapvetően nem is kell kommunikáció, önszántukból követik és mondják, amit a szájukba adnak. Összességében az ellenzék kommunikációja 12 éve nem azokhoz szól, akik szükségesek lennének a győzelemhez, hanem csak azokhoz, akik már maguktól is mellettük állnak. Jópofa dolog a saját híveket hergelni, de az ilyen érvek nélküli vazallusok nem fognak újabb embereket behozni a párt választói közé, hiszen értelmes ember galambbal nem csak nem sakkozik, de még csak meg sem hallgatja őket, és hát az ilyen párt vazallusok elég közel állnak ennek a bizonyos galambnak a szintjéhez.

2.  Gyurcsány Ferenc személye az egyik legnagyobb probléma, mert annyira megosztó személyiség, még az ellenzéken belül is, hogy pusztán az Ő szerepvállalása maximalizlja, az egyáltalán elérhető és meggyőzhető emberek számát, nem csak az ellenfél táborában, de az onnan kiábrándultak, vagy a “bizonytalanok” között is. Ki kell mondani, amíg Gyurcsány Ferenc nem száll ki a politikából, (és s DK vezetéséből, és sajnos ide kell sorolni a feleségét is, mert senki nem fogja elhinni Gyurcsánynak a kiszállást, ha a felesége marad, Dobrev Klárát trójai falónak fogják tartani), addig esély sincs a valódi ellenzéki összefogásra,  sem rövisebb-hosszabb együttműködésre, sem választási győzelemre.

3. A magyar társadalom lepusztított morálja és abból képződő politikai apátia, közöny.  Az emberek elvesztették a hitüket, magát a reményt, egyre inkább feladják, és politikai, sőt általános apátiába, közönybe süllyednek, igaz a politikai elitnek nem kizárt, hogy éppen ez volt a célja. A problémáink sokasodnak, de a figyelmünket elterelik a Bűnösök keresésével, a másokra mutogatással. Gyakorlatilag egymás ellen hergelik az embereket, mert addig sem velük foglalkoznak, és ebben az ellenzéki pártok is rendesen részt vesznek, még ha próbálják is ennek az ellenkezőjét kommunikálni. Ez az állapot választásról választásra romlik, a politikai pártok közéletet aknásító munkájának köszönhetően, és ennek hatása nem csak abban nyilvánul meg, hogy ennyien lesznek, akik végül  nem mennek szavazni, hanem abban is, hogy milyen sokan lesznek, akik elmennek, de alapvetően mások gondolatait benyelve szavaznak, többnyire valami ellen és nem valami mellett, így már fel sem merül ezekben az emberekben, hogy valódi érveket keressenek a döntésük mellé, pusztán sodródnak az aktuális párt propagandák és a média napi szintű hazugságai és ferdítései mentén.

És mi az ami fentiekre rápakolva jelentkezik, kifejezetten az ellenzéki pártok összefogásából adódóan, azaz a legújabb okok, amik hozzátettek a 2022-es választási bukáshoz….

1. Márki-Zay Péter, akinél rosszabbul kommunikáló, ad hoc nyilatkozó politikussal még nem találkoztam. Akit meg lehetett sérteni, azt megsértette, akibe bele lehetett gyalogolni rosszabbnál rosszabb nyilatkozatokkal, abba belegyalogolt. Ráadásul ezt sokáig tágra nyílt szemekkel, rácsodálkozva, de intézkedések nélkül nézték a pártok. MZP egyszemélyben is képes lett volna elveszteni ezt a választás, ha az ellenzéki összefogás pártjai mindent tökéletesen csináltak volna (MZP szerencséjére ez nem így történt, és sok más hiba is a bukáshoz vezetett, amihez neki nem sok köze volt.) Márki-Zay Péter egyfajta megváltó szerepében tetszelgett önmagának és még el is hitte, így egyben tévedhetetlennek és támadhatatlannak is gondolta magát, akit majd  a nép megvéd, ha szükséges, hiszen a nép nem fogja megkérdőjelezni a megváltóját. Hát nem így lett megkérdőjelezte, és a megváltóból napról napra egyre inkább udvari bohóc lett, akit legalábbis én a végére már megsajnáltam, de tagadhatatlan nagy volt ez a kabát neki, sőt úgy általában a politikai szereplés sem neki lett kitalálva. Most nem idézem MZP bölcsebbnél bölcsebb mondatait, szerintem mindenkinek tucatjával van ezekből az emlékezetében.
2. Az összefogás már önmagában rossz megközelítés volt, még ha jól is hangzott, mert hiába öntünk egy pohárba más fajsúlyú, más tulajdonságú, más célok mellett létrehozott elemeket, abból még összerázás után sem lesz a mindent megoldó, örök boldogságot, de még csak egységet sem garantáló manna. Vajon ki gondolta komolyan, hogy a Jobbik, aki azért jött létre, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben ellenpólus legyen, annak a tagjai most majd hirtelen keblükre ölelik a DK-t. Jakab Péter szerelme az ősellenséggel, mint a mostani választás is mutatja valójában kiürítette, tönkre tette, vágóhídra küldte e Jobbikot, és mostani vereség után, ha lecsengett az “MZP tehet mindenről, mert alkalmatlan kapitány volt” mantrázás, a második fogás a Bűnös keresők vacsoráján a Jobbik lesz. Ez még bele is illik a távlati elképzelésekbe, hiszen Gyurcsány Ferencnek nem is volt más célja a politikai túlélésén kívül, mint szépen bedarálni az ellenzéki tömörülés “baráti pártjait”. Mint látható az összefogás nem hozott szavazat többletet, sőt bizonyos mértékben még vitt is a bázis szavazókból, a Jobbik támogatói tekintetében egészen biztos, de az MSZP-ben sem nagyon örülnek a DK agresszív politikájának, és a Momentumnál, valamint az LMP-nél is sokan voltak, akik nem támagatták hű de lelkesen ezt az összefogást. Ideje rájönni, hogy egy pártnak  önmagában kell építkezni, és az közösködés buktatóinak kerülgetése, és számos keserű pirula lenyelése helyett, inkább a kiábrándult és a bizonytalan szavazókra kellene támaszkodni, őket megszólítani.
3. Fentebb már érintőlegesen kitértem Jakab Péter totálisan félrevezető, saját pártját mélybe taszító politikájára, de mivel ennek a közös vereségben is óriási része van, ezért kell külön pontba tenni. Jó ez a megmondó ember szerep, meg a nép egyszerű gyermeke stílus, de olykor hozni kell a megoldásokat is a nem értek egyet vele gondolaton kívül. Jakab Péter hangos, nagyszabású, de valójában üres, nem a megoldásokra koncentráló gondolatokra építette az imázsát, meg is lett az eredménye, már az előválasztás alkalmával is. Erre mondják aranyos srác, de kevés Ő ehhez…  Ha  a következő hónapokban nem lesz tisztújítás a Jobbikban, és nem tüntetik el Jakab Pétert a politikai hulladéktárolóba, akkor Ő fogja ugyanezt beteljesíteni a Jobbikkal, tehát lehet választani.
4. Kifejezetten rossz volt a kommunikáció, az állásfoglalás elsőként a pandémia, majd most a végén a háború kezelése kapcsán, ami az átlagos emberek, az átlag választó gondolkodásával pontosan szembement, és erre még a Fidesz rá is játszott. Dehát a politika már csak ilyen , jobb meggondolni mit mondunk, mint utólag magyarázkodni vagy újrafogalmazni.
5. és végül az ábrándozás, önmagunk becsapása, megtévesztése, a saját pozíciók rossz felmérése vagy irdatlan túlértékelése. Hogyan értékelhette ennyire túl a saját bázisát, saját támogatóinak a számát az ellenzéki tömörülés? Vagy pontosan tudták, hogy messze nem igaz a kormányváltó hangulat, szó sincs itt valódi többségről, és éppen ezt akarták takargatni magabiztos nyilatkozatokkal. Lehet tisztában voltak azzal, hogy ha valamit elég hangosan és sokszor elmondunk, akkor az előbb-utóbb megdönthetetlen és magától értetődő igazságnak fog hangzani, elfogjuk hinni, függetlenül attól, hogy ennek egyetlen percig sem volt alapja. Persze nagyon visszaüthet ám, és vissza is ütött az elmúlt 12 évben is, amikor a hívők, akik tényleg elhitték a mantrázást szembe futnak egy pofonnal, egy szinte megalázó választási vereséggel. Az ilyen ráébredések minden bizonnyal tovább olvasztják a hívők tömegeit, így vasárnap már közel egymillió szavazó hiányzott az ellenzéki összefogás táborából.
6. És mi van ha nem is akartak nyerni, ha pontosan tudják, hogy olyan világgazdasági válság, recesszió, infláció, áruhiány korszaka következik és ezekből adódó egzisztenciák beomlása, a munkanélküliség felfutása, az amúgy is nélkülöző rétegek végleges leszakadása, ami az új kormányt sarokba szoríthatja, és már most megjósolható, hogy aki vasárnap nyert, az lesz 4 év múlva, netán még azt ki sem várva a következő vesztes. Nem összeesküvés elmélet, de ez sem kizárható a bukás okaiból. És ez a válság nem a jövő, az előszele már itt is van, év végére pedig már rendesen be fogja havazni a hétköznapjainkat hóesés nélkül is. Ráadásul a kiváltó okok közt sokkal kevesebb a tőlünk függő, mint a tőlünk független, együtt sodródunk, csak még rosszabb állapotban az Unióval és a világ számos országával. Ha pedig őszre még a pandémiai is felerősödik itthon és külföldön, na arról inkább ne is beszéljünk.