2020.11.30.

Lokálpatrióta

Újbuda civil hírportálja

Amikor közgaszdász, majd HR-s visszanyúl a gyermekkorába és abból merítve megvalósítja önmagát és az álmait…

13 min read

A mai beszélgetéshez egy utolsó éves lakberendezőt választottam, aki 2021 februárjában adja be illetve védi is meg szakdolgozatát, így elsősorban nem a szakmai tapasztalatairól sokkal inkább az érzéseiről, az idevezető útról, a szakma szeretetéről és persze a közeljövő terveiről kérdeztem. És ismét sikeresen beletrafáltam, ismét egy nagyon változatos, sokszínű emberi sors, egy döbbenetes építkezés a személyiségben, egy megrendíthetetlen akarat, sokoldalúság, érzelemgazdagság, de mégis visszafogott személyiség, precizitás, megbízhatóság amit találtam, megismertem a riport alatt. Amikor egy tanár azt mondhatja, hogy ilyen tanítványa van, akkor értelmet nyer a tanítás, akkor úgy érzem, hogy a stafétát lesz kinek átadni.

Bemutatom a kedves olvasóknak Gudman Editet, aki még lehet az Ön leendő lakberendezője.

 

A kreativitás már gyerekkorban megmutatkozott, rengeteg mindent alkotott kézzel, díszítgetett, ötletelt, kísérletezett, és ez a belső fejlődésben is segített, hiszen egy alapvetően visszahúzódó emberről beszélünk, akit ez  a tevékenység nem csak lekötött, de ki is kapcsolt. Ebből alakultak ki a különböző hobbik de Edit számára mindig az volt a fontos, hogy az adott hobbiból, hogy lehet valami különlegeset, maximálisat kihozni. Képtelen volt megállni valamiben az alapszinten, mindig kereste a történetben a csavart, a többletet, mint általában a maximalista beállítottságú emberek. Ezzel egyidejűleg kialakult egy gyűjtőszenvedély és a gyerekkori szobában olyan tárgyakat halmozott fel, amiről úgy érezte hogy abból majd más tárgyakkal ötvözve is ki lehet még hozni valami újat, valami mást hol azonnal, hol csak hónapok múlva.
 
Az ember ilyenkor szinte ösztönösen írná is a történet végét, hogy Edit mondhatni természetes velejáróként valamilyen művészeti pályára, kreatív tervezői pályára került, de nem… A sors olykor egy nagyon ravasz tervező mester, van amikor mélyvízbe dob, de van amikor úgy tesz próbára, hogy pihenteti a tehetséget, és a kiteljesedés előtt elküldi még képletesen „El Camino-i zarándok útra. Így történt ez Edittel is és valami egészen más területen indult el miután véget ért a gyerekkor…
 
SA: Mi történt veled a gyerek, majd a tinédzser álmodozása, ábrándozása, kreatív kalandozásait követően ?

 

Edit: Gondolom meg fogsz lepődni, de valami teljesen más következett. Külkereskedelmi szakközépiskolába jártam, ami sok minden csak épp nem az, aki addig voltam, de szerintem győzött a racionalitás és persze a szülői tanács is, hogy olyan irányba menjek, amire akkoriban kereslet volt. Ezt folytattam az EU területére specialicálódott közgazdász diplomával. A nyelvek mindig nagyon érdekeltek és jelenlegi munkámnak is köszönhetően angolul közel anyanyelvi szinten beszélek, és mivel a sors úgy hozta, hogy Hollandiában éltem egy darabig, egész pontosan 6 évig, így a hollandok nyelvét is elsajátítottam (folyékonyan beszél hollandul is Edit, de szokás szerint szerénykedik  – a szerkesztő) Végül ahogy velem mindig még ebben is lett egy csavar, mivel a nyelv segítségével bekerültem a multik komplex világába és mire észbe kaptam HR-es, egyszerűbben fogalmazva munkaügyes lettem, ezen belül is jelenleg különböző HR projekteket vezetek.

 

SA: Azért tudsz Te pályaívet beírni közgazdásztól a munkaügyig, milyen érzés volt a számok világából egy olyan területre kerülni, ahol racionalitások, a száraz jól körülírható elvárások keverednek az érzelmi, emocionális képességekkel, hiszen egy HR-s munkájának lényege a nagyon jó emberismeret, ami alapján a megfelelő embert a megfelelő pozícióra elv érvényesülhet.
 
Edit: Nos a számok nagyon távol állnak tőlem. Ez a terület nem a szívem választása volt, inkább erre terelgettek a szüleim, de ezért nem hibáztatom őket, hiszen racionális döntést hoztak anno és maximálisan jót akartak nekem, szerették volna ha egzisztenciálisan is megtalálom a számításomat az életben. A gazdasági pályát pihentetve a kreatív és empatikus Editre koncentráltam és ennek viszont igen csak nagy hasznát vettem a HR-ben.
 

 
A HR projekt vezetői munkámban sikeres vagyok és szeretem is, de nap mint nap előbújik belőlem a gyerekkori Edit, aki még átalakítható tárgyakat gyűjt, aki alkot, aki képes elbíbelődni órákig azzal, hogy valamiből valami mást hoz létre.

 

Azon már sokszor elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha annak idején egy művészeti iskolában kezdem az életem, de arra jutottam, hogy a kiteljesedéshez, a beéréshez szükség volt erre az előéletre, a személyiségfejlődésem szempontjából, így lett íve és ettől értelme annak, hogy most eljutottam odáig, hogy vissza merjek térni oda, ami valóban én vagyok. Ebből is külön kiemelném, hogy a vezetővé válás egy göröngyös utazás volt, mert az alapvető természetem inkább a segítő, mint az irányító típusba sorolhat, viszont Lakberendezőként a siker egyik lépcsője, hogy képes vagy-e vezetővé válni, és folyamatokat a komplexitásukban látni, a tárgyalásokat pedig keretek közt tartani.

 

SA: visszagondolva az órákra, ahol az szerencse ért, hogy taníthattalak, nekem mindig úgy maradsz meg, hogy szinte faltad az információt, a kíváncsiságod, a tanulni és fejlődni vágyásod, mindig extra magasságban volt, és mint a szivacs magadba szívtad, beépítetted, amit kaptál, és ezekből új lépcsőket teszel magad elé, új feladatokat, új célokat tűzöl ki, amit az első lendületből el is kezdesz megvalósítani. Kevesek képesége és egyben lehetősége ez a fajta szemlélet. Ha ezt a kincset nem hagyod elveszni, ha nem kötsz kompromisszumokat ebben a tekintetben másokkal és önmagaddal sem, akkor bármit elérhetsz az életben.

 

Edit: Ezen dolgozom folyamatosan 😊 Pontosan azért, amit Te is mondasz, amit látsz bennem gondolom úgy, hogyha egyből kreatív pályára kerülök, az megtört volna, mert nehéz lett volna ifjú fejjel a szárnyalást átalakítani tervezhető repüléssé, és talán meg sem értettem volna, hogy nekem miben kell fejlődni, nekem miben kell alkalmazkodni. Arról nem is beszélve, hogy az nem elég, hogy valaki valamihez ért, hogy valamiben tehetséges, azt el is kel tudni adni, és ehhez már egészen más vénák bekapcsolása szükséges, mint amit a kreatív művész használ. Egy lakberendezőnek is nagyon jól kell tudni kommunikálni, és hogy Téged idézzelek, „amíg nem tanuljuk meg, hogyan kell beleülni a másik nadrágjába, és érezni a fenekünk alatt a másik székét, addig nem tudunk tökéleteset alkotni neki, mert bármennyire jót akarunk, az még csak rólunk fog szólni és nem róla, pedig Ő nem a mi életünket akarja majd megélni az új otthonban, hanem a sajátját”.

 

SA: picit még vissza pár évvel, ennyi kreatív ténykedés, majd racionalizált multis évek után olyan sok mindenben lehettél volna kreatív miért pont lakberendező?

 

Édesanyám volt az aki 2 évvel ezelőtt bíztatott, hogy vágjak bele egy kreatív szakma elsajátításába. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a Lakberendezés lehetne az, amiben teljes mértékben kiteljesedhetek. Most két évvel később a sors pedig megint adott egy iránymutatást. Sajnos szeretett édesanyám tavaly nyáron hosszú betegség után örökre itt hagyott, de a gyász mellett az is egyértelmű lett, hogy valójában örökre mellettem lesz. Gyakran közösen tervezgettük, hogy vidéki családi házát, hogyan fogja átalakítani,  de erre neki sajnos már nem volt lehetősége, így kaptam egy célt a sorstól.
 
Edit: A lakberendezés szinte mindig jelen volt az életemben valamilyen formában. Tesvéremmel sokszor átrendeztük a gyerekszobánkat. Tologattuk a bútorokat ide-oda és az újdonság erejével hatott egy-egy új térfelosztás vagy szín bevezetése.
 
A lakberendezés iránti kíváncsiság megerősödése Hollandiára vezethető vissza, az ott töltött 6 évre, ahol az akkori párom családjába becsöppenve azt láttam, hogy édesanyja folyamatosan szépítette, átrendezte, majd újra átrendezte a lakásukat, gyakorlatilag akaratlanul is bekerültem egy sajátos holland „lakberendező tanfolyamra” 😊 Gyakran együtt ötleteltünk és hamarosan rájöttem, hogy valójában ez valami olyasmi, amit gyerekkoromban is csináltam, hogy alkotok, létrehozok, átalakítok, és közben emberekkel foglalkozok, megélem az életük egy részét, és talán még segíthetek is a munkámmal. Hollandiában egyébként nagyon sok second hand bútor és lakberendezési bolt van, ahol amikor megunsz valamit beviszed, majd veszel egy másikat, és így viszonylag normális anyagi keretek közt lehet folyton megújulni a lakásban. A hollandok nem szeretik, ha valami unalmassá válik, folyton új színeket, hangulatokat keresnek és erősen hisznek az újrahasznosításban, ami szintén nagyon közel áll hozzám. DE hogy valami már szinte hihetetlent is mondjak, ott láttam életemben először, hogy valaki a TV-t (mármint a dobozát ) illetve a kávéfőzőgépet is átfesti annak érdekében, hogy harmonizáljon az enteriőr szineivel. Én ezen felbuzdulva átfestettem a konyhában a csempét, így olcsóbb és gyorsabb volt mint mindent újraburkolni. 😊
 
Visszaérkezve Magyarországra tehát már megvolt a gondolat, hogy valami olyasmivel szeretnék foglalkozni ami a terek kialakításáról, dekorálásáról szól, csak kivitelezni kellett. Egyik kolléganőm a Stílusházban végzett és ő ajánlotta, hogy ha a lakberendező pályát választod, akkor sehova máshová, mert ez a suli a telitalálat. Szuperlativuszokba beszélt róla, de azt is jelezte, hogy elég magas az elvárás a tanárok részéről, sokat segítenek, de ott nem lehet félgőzzel, nem lehet lazsálni. Hittem neki, elmentem, beiratkoztam, és nem csalódtam.

 

SA: És nem csalódtál, azt kaptad amit vártál ?
 
Edit: Igen, maximálisan, itt tényleg nem pusztán egy papírt kapsz, aztán majd megoldod valahogy, ha pályára lépsz, hanem tudatosan lépésről lépésre nem csak tantárgyakat oktatnak, hanem fel is készítenek arra, hogy mi vár majd ránk, amikor kikerülünk a szakmába. Komplett helyzeteket elemzünk, vagy mást ne mondjak még a vállalkozás gyakorlatát is elsajátítjuk, vagy épp a marketing kommunikációt, az ügyfél legalaposabb megismerésének lehetőségét. Tényleg nagy volt az elvárás, és sokszor elsőre teljesíthetetlennek tűnő tempót diktáltak, de ennek megfelelő szintű tudás anyag került át hozzánk. Nagyon szeretek odajárni, a terhelés ellenére gyakorlatilag teljesen kikapcsol, és egy-egy vizsgamunka annyira a lényünk részét képezi, hogy mire végzünk vele, szinte olyan érzés mintha holnap kezdődne az építkezés és kipróbálható lenne.
 

SA: én abban biztos vagyok, hogy a záróvizsgád is pont olyan sikeres lesz, mint az eddigi szemeszter záró vizsgáid, de kérdezem hogyan tovább, mire készülsz, mi fog szerinted történni, amikor kezedben a szakképesítés?
 
Edit: Februárban a vizsga után indítom el édesanyám házának az átalakítását olyan módon, hogy abban ott legyen az Ő lelke és álmai is. Ez tehát nekem az első igazi próbatétel lesz, mondhatni a való világ vizsgája. Közben szeretnék elindítani egy weblapot, blogolni is szándékozom szakmai témákban, segítve ezzel azokat, akik gondolkoznak lakásuk vagy házuk átalakításán.

 

 
Tehát elsőként a saját házamon tervezem élesbe tenni az eddig tanultakat és a tapasztalatokat, mert így kapok szerintem jogosítványt arra az OKJ-s vizsgán túl, hogy mások otthonához is hitelesen tudjak hozzászólni. Közben pedig terveim között szerepel egy jó szakmai kapcsolati rendszert kiépítése kivitelezőkkel, akikre a továbbiakban is számíthatok. Tervezem a szakmai blogokban feldolgozni majd ezt a folyamatot is, hiszen a jelenlegi kivitelező hiányban biztos sokakat érdekel majd, hogy hogyan, milyen módon találtam meg a megfelelő kivitelezőket, mi mindent lestem el, tanultam meg a munkájukból, hogy az Ő szakmájukban is érdemi partner tudjak lenni. Néhány részletet saját kézzel szeretnék elkészíteni, ezt fotókon keresztül dokumentálni is fogom és megosztom az olvasókkal. Nem tagadom közben azért már barátok, ismerősök is megkerestek kisebb munkákkal, amit örömmel vállaltam el, és ezek is segítenek, hogy egyre magabiztosabb legyek ezen a területen.
 
SA: Ha röviden, akár szavakban kellene megfogalmazni, hogy ki is az Edit, mi az amire büszke vagy, ami igazán te vagy, ami miatt érdemes majd akár téged felkérni egy lakberendezői munkára, akkor mit mondanál ?
 
Edit: A munkámban és a magánéletemben is arra törekszem, hogy megteremtsem, a tökéletes egyensúlyt, a lelki békét. Lakberendezés tekintetében szuper a kreatív szárnyalás, de számomra az is fontos, hogy a terek funkcionálisa működjenek, vagy például az, hogy megmutassam, hogyan lehet egy már meglévő tárgyat (lehet az egy eszmei értéket képviselő családi örökség), a teljes koncepció átalakítása nélkül úgy beépíteni, hogy megtartva és közben újat mutatva, egy harmonikus végeredmény szülessen. Szeretném ha éreznék az ügyfeleim, hogy nem csak tervezek otthonokat, de törődök az emberekkel, figyelek rájuk, a problémáikra, a vágyaikra, sőt még házi kedvenceikre, tárgyaikra is, mert mindennek lelke van, hogy nem a „kidobni mindent, ami eddig volt” a lényeg, hanem megtalálni a harmóniát régi és új között, ezt értem a tökéletes egyensúly alatt.

 

Engem felvillanyoz az ha valamiből amiről mások már lemondtak egy különleges dolgot alkothatok vagy segíthetek/taníthatok másokat arra, hogy kilépve önmagukból ők is alkossanak. Ez a kedvenc időtöltésem, energiával tölt fel és boldoggá tesz.

 

Aztán említettem már, hogy maximalista vagyok, de ami ennél is fontosabb, hogy megbízható, és kényesen ügyelek a határidők betartására. Egyedi dolgokat szeretek kitalálni, így elsődlegesen olyan ügyfeleket szeretnék elérni, akiknek erre van igénye. Akik abban hisznek, hogy álmaik otthonának kialakítására érdemes szakember segítségét igénybe venni, időt és energiát szánni, viszont ennek megfelelően elfogadják azt is, hogy ennek ára van.
Engem a dekoráció és lakberendezés egyébként mindig sorsszerűen megtalált 🙂

 

Említettem, hogy 15 éve foglalkozom esküvői arculattervezéssel/dekorációval. Ez testvérem esküvőjével kezdődött, amikor nem találtunk a hazai piacon olyan kiegészítőket amiket szívesen használt volna. Segítségemmel megálmodtuk neki a tökéletes dekorációt a tökéletes naphoz és mivel akkor még Hollandiában éltem, ott sikerült kiegészítőket is vásárolni hozzá. Hiszem, hogy „a kevesebb több”- egy jól működő koncepcióval, néhány dekorációs kiegészítő és élő virág felhasználásával egyszerűen felöltöztethetünk bármilyen teret a különleges alkalomra.
 
(a videót készítette: Balla Bálint – rb-visuals.com)
Nos ilyen vagyok én, alkotni vágyó, de aki önmagán is, mint egy alkotás is folyamatosan dolgozó, javító, és nagyon remélem, hogy ezek a tulajdonságok segítenek majd ezen a pályán is kibontakozni.
 
SA: Én ebben biztos vagyok, kiváló személyiség vagy, aki képes másoknak olyasmit adni, lakberendezőként is, amitől megváltozik a hangulatuk, a lakókörnyezetük, az életük. Köszönöm a riportot és Sok sikert kívánok neked most még a februári vizsgához, utána pedig a ház projekthez.
 
Edit: Én is köszönöm, hogy lehetőséget adtál bemutatkozni, megmutatni hogy a Lakberendező szakember mögött, milyen ember is van valójában, azaz ki is vagyok valójában, akinek mások bizalmat szavazhatnak és utána együtt álmodhatjuk meg ÁLMAIK OTTHONÁT😊
 
Tudj meg még többet Editről és látogass el a weboldalára: 

 

 

Végül pár kép egy szépségszalonról, ahol már megjenik Edit munkája…
de az igazán sokat mondó kép a szalon előtte-utána 🙂
error

Enjoy this blog? Please spread the word :)

RSS
Follow by Email
Twitter
Youtube
Pinterest